Még élek

Sziasztok!

Hát nagyon ritkán jelentkezem, bár ennek az oka inkább a kevés idő, mint az, hogy nincs miről írnom. Pedig elhihetitek, hogy lenne. Bár most írásra van szükségem, mert néha eljön az a pont, amikor ki kell adnom magamból mindent. 

Jó persze, könnyebb lenne személyesen elmondanom az embereknek, de ez mégsem olyan amiről szemtől szemben annyira képes lennék beszélni. Meg nem erősségem az ilyenek személyesen való megbeszélése. Egyszerűbb leírni... A legtöbb dolgot például Naru, Etsuo és Zenshi tud, és ők sem innen. Bár egyik sem olvas blogot. Névtelenül - talán - könnyebb kiadni magamból. Bár az elmúlt két hét eléggé gyorsan telt el, mégis annyira pörgős és tartalmas volt, hogy az hihetetlen - igaz nagy részt az egyetem miatt. A pontot az i-re anyum szolgálatba hívása jelentette ma este 6-kor. Aki olvassa mi történik jelenleg Európában az tisztában lehet a helyzettel, és mivel anyukám rendőr, így neki is mondhatni kötelessége a hazát szolgálni.Persze az nem érdekel senkit, hogy hajnali 2-kor jött haza az előző szolgálatból és alig 16 óra után már újból hívják vissza. Az nem durva. Oké, szép fizetést kap, de előbb van szükségem az anyámra, mint a pénzre... Aztán mivel készültség van, meg több ezer bevándorló, lehet 2 hétig nem látom. Párszor már volt ilyen, hogy 3-4 napig nem láttam, de azért a két hét mégis csak sok! Oké, más kollégista és hetekig nem látja az anyját, és semmi baja nincs. De én hozzá vagyok szokva, hogy naponta beszélek vele és tudom, hogy minden rendben van. Na de egy ilyen helyzetben ki tudja mikor tud jelentkezni. Így is próbálom nem lekönnyezni a műpillákat, mert Megumi nem ezért fáradozik és gyakorol rajtam, hogy tönkre tegyem. Bár 22 évesen is egy érzelgős kislány vagyok. Nagy szám van, bunkó, nyers és őszinte vagyok, de mellette olyan értelmes, mint egy kisgyerek. Lehet röhögni rajtam vagy szánakozni az ilyenek miatt, de még mindig emberibbnek érzem magam így. A családomért és a barátaimért bármit megtennék és végsőkig ragaszkodom hozzájuk. Igaz ma már kétszer is átgondolom a barátsági kérdést, de ez más téma. Igaz anyum és a suli mellett ez az, ami még kiakaszt. Idén a sportnapot és az órai szüneteket leszámítva nem is töltöttem velük a szabadidőmet. Inkább itthon vagyok, vagy öcsiékkel járok el vagy épp a középiskolai vagy a városból ismert haverokkal. Szerintem már vagy 4-5 hete nem is voltam velük sehol, és nem is hiányoznak. A régi idők hiányoznak, a mostaniak nem. Nem bánom hogy Nori hívása ellenére sem megyek. Bár úgy tűnik neki még hiányzok egy kicsit. Meg vele sokat beszélek. Bár igazából csak vele, Naruval, Rikával meg egy animés csoporttársunkkal szoktam. Esetleg pár másik csoporttársammal. Aki igazából hiányzik, az Zenshi. 2 hete nem áll velem szóba, nem magyarázta meg miért, pedig írtam neki, rákérdeztem, de mintha nem érdekelné semmi velem kapcsolatban. Tudni akarnám miért, mert nem emlékszem, hogy megbántottam volna. Oké, idegesítő vagyok és néha sokat panaszkodom és beszélek, de ezért csak nem haragszik meg rám. A barátai meg nem mondanak semmit. Szóval poén a helyzet. 

A suli meg... alig két hét ment le, de néha úgy érzem a duplája is. Ennyit nem rohangásztam már régen az biztos. Igaz, hogy imádom a pörgést, és ha tehetek valamit. Addig is hasznosnak érzem magam. Az önálló labor miatt pedig elég sok futkosásom lesz a félévben, bár egy cseppet sem bánom. Kedden pedig volt a sportnap. Mindig szoktam említeni, meg biztos korábban meséltem is róla. Igazából már előtte vagy 3 héttel nekiálltam szervezni a tanárokkal karöltve. Csapatot is próbáltam összeszedni, de nem igen jött össze, így csak a kocsmasportokra volt meg a csapat. De mivel nézőnek beültem a csarnoki meccsekre is, így a tanárok gyorsan kaptak az alkalmon, hogy a papírmunka részét én vezessem. Vagyis írjam a pontokat, ki szerezte, nézzem az időt, stb. Délelőtt is futkostam mindenfele, illetve megcsináltam a beosztást a kocsmasportokra, próbáltam embert keresni, aki felfújja a labdát, TO-ra mentem iskola látogatási papírért és még az órákra is beültem. Meg persze a tanárok kinyögték, hogy a kocsmasportokat én fogom levezényelni, ha már az én dolgom ott a foglalás meg minden. Mikor volt közel 1,5 órám gyorsan hazajöttem, fürödtem, ettem pár falatot és mentem is vissza. Fél 7-től pedig már papír a kezembe, csomó apró a zsebemben és próbáltam csapatot szerezni, hogy kezdődjön a vetélkedő. Hát zökkenőmentes nem volt, tekézni sem tudtam nyugodtan, mert mindig diktált be valaki valami eredményt, vagy futhattam a csapatok után, ki mikor melyik sportágban tudna jönni, mert természetesen a lista nem ért semmit, mert már az elején borult, mert nem értek időre oda az emberek. -.-" Aztán mikor végre lement mindent, engem is vittek a tanárok, hogy én írjam meg az okleveleket. Aztán utána még ki is állhattam az intézet igazgatóval és a szervező tanárral átadni az okleveleket. Igazából hatalmas megtiszteltetésnek éreztem, hogy ennyi mindent rám bíztak. Korábban sosem láttam, hogy diákok is részt vettek volna a szervezésben.  De annyira jó volt kint állni, fontosnak éreztem magam és annyira jó érzés, hogy számítottak rám és bizalmat adtak ehhez. Meg hogy a végén a tanárokkal együtt ihattam a kupából. Igaz idén már több diák is ivott, de tavaly még csak Naruval ihattunk mi is. De nagyon élveztem. Az állítólagos barátaimmal nem is voltam, inkább a többi csoporttárssal, vagy Naruval és Michivel, Bár örülök neki, hogy jóban vagyunk, mégis a legjobb barátom menyasszonya. :) Aztán végül 3/4 12-kor léptem le, az egyik tanárom még egy jäger körre is meghívott, igaz meg is kaptam, hogy hol hagytam a tequilát. x) Ezt már sosem mosom le magamról. :') Sokat beszélgettem csoporttársakkal, néha elég meglepő mikor olyanokat hoznak fel, amire én sem igazán tudom a választ. Bár ez a tanárok részéről is így van. Mert sokan csodálkoznak, hogy Zenshivel már nem vagyunk együtt, pedig még az előző évnél is azt hitték, hogy együtt vagyunk, hisz mikor visszakerültünk a suliba, onnantól kezdve ismét jó barátságban voltunk, meg a közös bulik alatt úgy viselkedtünk, mint akik együtt vannak és a végzéskor is néha úgy néztünk ki. A másik, amiket megjegyeznek, hogy Etsuoval milyen jól elvagyunk, ahhoz képest milyen volt a szakításunk. És akkor ez csak kívülről ilyen. Mert hát azt sem tudják, hogy majdhogynem szeretők voltunk egy évig vagy hogy van az a pillanat, amikor egymást akarnánk kinyírni. Bár már lassan 5 hete nem beszélünk, ha igen, az is alap dolgok a közös társaság miatt van sulin. Meg amióta megfenyegetett nem is akarok a közelébe menni. Igaz, oka sem volt rá, mert összejött a csajjal. Bár még mindig eléggé hasonlót játszottam be, mint anno G esetén. Ott egy hónappal a szakítás után egy SMS-t küldtem, ami mit mondjak nem volt épp nyomdafestéket tűrő. Idén meg kijelentettem, hogy nem szeretem, ha elveszik a játékszereimet. Mert hát nem csak ő tarthatott arra, hogyha épp hiánya van vagy magányos, akkor megkeres. Durván toltuk, pláne az 5 héttel ezelőtti hétvégén... Ott nem játékra hasonlított, sem a kapcsolatunk, sem amiket leműveltünk. De szerintem pont azért lett ott és úgy vége, mégha szó nélkül is. Nálunk ez már csak így megy. Na de nem erről akartam írni most. Szóval egy embernek kinyögtem a játékszer dumát, és az ment tovább Etsuo fülébe. De pletykás itt mindenki. -.-" De elérte, mert a csaj lépett és a barátnője lett. G-nél is csak ennyi kellett akkoriban. Igaz mindig vannak kétszínű emberek az ilyen dolgoknál, de már lassan meg sem lep. Igazából a kapcsolatunk most majdnem olyan, mint szakítás után. Csak most nem akarom kinyírni és nem akarom megmutatni neki, hogy kit vesztett el. Ha először nem jött rá, másodszorra sem fog. Igaz, eddig senki sem értette tavaly miért mentem bele a hülye játékéba mikor nem érdemelt meg vagy nem látták értelmét. Mondjuk ma már én sem tudom. Naiv voltam megint csak szerintem. Bár ma már mindegy. Azért az a pár pillanat, nap azért jó és szép volt. Meg mellettem volt, ha tényleg szükségem volt rá. Mert mind Dai, mind Milka halálakor nála lehettem, valamennyire meghallgatott, és tett arról, hogy ne kelljen rosszra gondolnom. Tanulni is segített, és a tesztes esetnél is mellettem volt végig, még ha csak vaklárma is volt az egész, elég jól viselte. Igaz később már elég bunkó volt ilyen eseteknél, de azok nem számítanak. A fontos dolgoknál mellettem volt, és ezekért azért hálás vagyok. 

És ami még itt van, és talán ez az, amitől talán sosem szabadulok meg, az Hiroshi. Múlt héten újra felhívott, és azóta szinte minden nap. Volt tőle egy nyugodt évem, mert tavalyi bálon is csak bámult, én meg próbáltam elkerülni, a fiúk meg szerencsére végig mellettem voltak, még ha nem is tudtak róla, hogy ott van. Meg azelőtt is végig ott voltak és védtek láthatatlanul is tőle, és akkor sikerült leráznom egy időre. Bár a fenyegetés kicsit lehet túlzás volt, de néha amit tett, felért egy zaklatással. Ha most viszont folytatódik én tuti megőrülök. Idegileg nincs erőm hozzá is. Elég nehéznek érzem ezt a félévet, pláne mindennek sikerülnie kell, mert lassan végzem, és nem akarok még egy nehezítő körülményt. És ha bárki azzal jönne, hogy mondjam meg neki, hogy nem akarok vele beszélni, meg küldjem el a francba, elmondom, nem sikerül. Mert ez volt az eleje még 2010-ben, jelenleg 2015-öt írunk. Hogy miért veszem fel a telefont? Mert sosem nézem ki hív, csak felveszem. Kettő, ha elsőre nem veszem fel, akkor újra hív, vagy SMS-t küld. És nem áll le. Ha meg napokig nem veszem fel, küld egy olyan üzenetet, amitől lelkifurdalásom lesz. Ezért jött a fenyegetős, feljelentős rész 2 éve. Na akkor leállt, azóta nem nagyon mert hívni, meg állítólag a számomat is törölte. Nekem meg mióta új telefonom van, szerencsére csak azoknak maradt meg a száma, akik társítva vannak a facebook-hoz vagy a gmail-hez, neki meg olyanja szerencsére nincs. Így megúsztam eddig. Bár a számát most már le sem merem menteni. Talán feladja ő is. Az okosabbak feladják egy idő után szerencsére...

Na de be is fejezem,talán nekiállok még a nyaralásokat befejezni, hisz még várják hogy végigírjam őket. Szóval talán lassan megjelennek azok is, bár nem tudom minek. Élménymegosztás, hátha valakinek lesz kedve oda menni nyaralni. x) Na de mára búcsúzom, jól esett leírni ennyi mindent. Bár tuti van, ami lemaradt magamat ismerve. :)
De egy gyors köszönetet szeretnék mondani Narunak, Megnek és Janeritynek, hogy ma és korábban is meghallgattak és elbeszélgettek velem ezekről. Főként az anyummal és a politikai cuccokkal kapcsolatban. Most erre volt szükségem. 

Jó éjszakát mindenkinek, aztán kitartást a következő hétre. Puszi, sziasztok! :)