*700

"Gyűlölöm a szerelmet. Nincsen nála kegyetlenebb dolog a világon. Háborúkat robbant ki, és embereket tesz tönkre. Jól kijöttek volna Hitlerrel."

*699

"Nagyszerű dolog, ha az emberre valaki gondol, és a gondolataival vigyáz rá. Aki szeret, ezt teszi. (...) A szívében őrzi Őt, ott védi, oltalmazza. És engedi élni. Néha fájdalmas dolog ez. Mert néha úgy kell engedni élni, hogy valóban nem lehetsz a közelében. Csak távolról csodálhatod Őt, távolról figyelheted. Mégis csodálatos érzés szabadon engedni, akit szeretsz. Engedni, hogy úgy éljen, ahogy a szíve, lelke vezérli, ahogy neki a legjobb. Ahogy szüksége van rá. Elengedni, de nem elhagyni. Hanem messziről figyelni Őt, messziről vigyázni rá. A szívedben. A gondolataiddal, az érzéseiddel, a szereteteddel. És hinni, hogy egy napon visszatér. Bízni benne, érezni, hogy szeretete visszavezeti hozzád."

Mikor olvasok...

... akkor ellep a rózsaszín köd és teljesen beleélem magam a történetbe. Magával ragad az egész sztori, és nem tudok betelni vele. Kiskoromban miért nem kerültek ilyen történetek a kezeim közé? Tuti szívesebben olvastam volna. Na jó, a válogatós vagyok ezen a területen is, de sebaj. Javíthatatlan vagyok - sajnos. :') Meg most nagyon boldognak is értem magam, nem csak a történet miatt, azért Zenshi miatt is. Olyan édes volt a napokban, de azért meg tudnám néha fojtani. De azért imádom. :) Viszont történetről volt szó, most Laurant - Héé, nem vagyok fiú című regényét olvasom AFS-n és a 39. fejezetben több idézet is kikerült, és gondoltam megosztom veletek. Hiába van ősz, nálam valahogy a szerelem érzése meg a többi vele kapcsolatos baromság jobban előtérbe kerül. Ennyit, hogy a május a szerelem hónapja. Valahogy ősszel pasizok erőteljesebben, nem tudom miért. x) Na de tényleg nem ez a lényeg, íme az idézetek (cuki animés love képekkel megspékelve):

"Könnyebb szerelembe esni, ha még nem szeretünk, mint megszabadulni szerelmünktől, amikor szeretünk." 

„Szerelem az, ha ébredned is jó azzal, akivel alszol.”

„Ha alszom, rólad álmodom, ha ébren vagyok, arra vágyom, hogy a karjaimban tarthassalak.” 

"A szerelem az a téveszme, hogy az egyik nő különbözik a másiktól."

"A szerelemre vágyás még nem szerelem. De a szerelemtől való félelem már az."

„A szerelem legnagyobb gátja a titkos félelem attól, hogy nem vagyunk méltók a szerelemre.”

 "A szenvedélyes szerelem véletlen szerencsétlenség, de ez a szerencsétlenség csak a kiválasztottakat éri."

„A szerelmet a tettek, nem a szavak mutatják meg.” 

Nyaralás Part 1.

Sziasztok! 

Na most itt vagyok viszonylag időben és egy extra hosszú bejegyzés lesz, ugyanis a nyaralásról fogok írni és természetesen képeket is mutatok milyen csodás helyeken jártunk az idén is. :)  

Még a szárazföldről a kilátásunk

Július 10-én indultunk szokás szerint hajnalban. Hát nem épp szeretem a hajnali 3-as kelést, pláne, hogy a reggel 7 órai kelés ellenére sem tudtam vagy fél 12-ig elaludni. Addig Zenshivel próbáltam beszélni, bár mire megyek vele mióta hazaköltözött. A ciki már csak az, hogy hetente mégis feljön Todoyoshiba és nyelvórákat vesz. Ja eddig egy talit sem hoztunk össze, ezek után meg a meló miatt lesz nehéz ügy. Csak megoldjuk - már ha ő is akarja... (Kétszer azért csak összejött, egyszer egy 10 percre, egyszer meg miattam volt bent egy teljes délutánt) Szóval hajnali 3-kor kelés, egy óra alatt szépen összekészültünk, reggeliztünk, és 4-kor indultunk el. Fél 5-kor találkoztunk az egyik benzinkúton a főút mellett a többiekkel, ahonnan közösen folytattuk az utat a tengerpart felé. Párszor megálltunk egy-egy kisebb pihenőre, enni-inni, mosdóba menni,  stb. 11 fele már a tengerre néző hegyekben álltunk meg, egyszerűen gyönyörű volt a látvány. Bár hegyet mászni platformcipőben nem a legjobb ötlet. x) Aztán komppal utaztunk át a Rab-szigetre. Igen, aki már az eleje óta követ, annak talán rémlik, hogy az első horvátországi nyaralásom is ott volt. :) Az út közel 20 perces lehetett. Addig képeket csináltunk, mászkáltunk kicsit és persze a tájat bámultuk. Úgy fél egy környékén értünk végül oda a szállásra, ami Kamporban volt. A nő nagyon jó fej, és aranyos volt. Én próbáltam meg vele angolul kommunikálni, bár a nő is hol angolul, hol németül beszélt, de nagyjából megértettük egymást. :D 3 apartmant foglaltunk le, először körbevezetett minket, megmutatta melyik kié, kifizettük a maradék összeget, az idegenforgalmi cuccok miatt igazolványokat leadtuk, majd elkezdtünk kipakolni. Na szép kis balszerencsének köszönhetően a whiskeynk az a lépcsőfeljárónál darabokra tört. :( Volt is miatta kisebb sírás. x) A szobák amúgy szépen felszereltek voltak, mi voltunk a második emeleten, na onnan a kilátás egyszerűen mennyei volt. Majd mutatok képet, és ti is meglátjátok. Aztán kipakolás után gyors ebéd, majd utána strand. Alig 2 perc séta volt, és már a parton is voltunk. Nem volt túl nagy, de mégis el lehetett férni, volt betonos része, de amúgy homokos volt. Na akkor mi más lenne a lényeg, mint a kagylókeresés. Vagy 3-4 kg kagyló, csiga és hasonló élőlényekkel tértünk haza. Fogtunk rákot és tengeri csillagot is. Kihasználtuk a röplabda-hálót is, és mentünk játszani. Igaz, csak gumilabdánk volt, de vicces is volt vele játszani. Aztán apu és öcsi volt velem, Miuw-val meg az unokaöccse és a pasija. Végül sikerült nekünk nyerni. :D 6-7 óra között mentünk be, nagyon jó volt. ^^ Este vacsiztunk, majd Miuw keresztanyjánál voltunk az apartmanban. A naplementét vagy 10x lefotóztam. :D Végül 9 fele Miuw-val elmentünk sétálni. Ugyan úgy első este, kettesben a parton. Bár a koncentrációs tábort most kihagytuk, az kicsit messzebb volt, mint 5 éve. Magyarok fotóztak le a vízben állva minket, egymást megint fotóztuk, és hasonló képeket próbáltunk összehozni, mint annak idején. Aztán az unokaöccse és a pasija is lejöttek utánunk, majd a partot végig sétáltuk. Persze két üveg pia szépen előkerült, szóval a srácok elég gyorsan leitták magukat. Azt hogy a 16 éves gyereknek megárt, megértem. De egy állítólagos bulis pasinak, aki tud inni, már 3 feles után dülöngél és ordítozik, az azért durva. Égtem is rendesen miattuk. Szerencse, hogy arrafelé nem ismer senki. Aztán 11 fele értünk haza, anyuékkal még az utcán össze is futottunk. Wifi aznap még nem igen volt, így SMS-t küldtem pár embernek, Narunak, Zenshinek és Tomoko néninek. Aztán úgy fél 12 fele aludt is mindenki.

Szombaton Suha Puntára mentünk át, gyönyörű sziklás partszakasz, a látvány egyszerűen mesés. A víz nekem most is hideg volt, bár anyunak is, de nem gátolt meg minket, hogy jó sokat ússzunk. Először csak a part mentén maradtunk, aztán kedvünk támadt az öböl túlpartjára is átúszni. Nagyon jó volt. ^^ Ki is fáradtam. Bár a bőröm rettenetesen fájt, hisz már első délután sikerült ropogósra sülnöm, és hát a következő 2 nap sem igen segített rajtam. Bár azért jó volt. Sok képet is készítettünk. Hazaindulás előtt még egy csoportkép is, hát nem lesett minket mindenki a környéken? xD Nem tudom miért fura, ha időzítővel oldjuk meg, hogy mindenki rajt lehessen. x) Otthon főztünk ebédet, majd egy kis délutáni pihenés és később újra le a partra. De most nem arra, ami a közelünkben van, hanem egy másikra. Igazság szerint egy lakatlan sziget volt a célunk, ami 300-400 méterre van a parttól, és oda akartunk kijutni. Mi csak Robinson-szigetnek emlegetjük, de a valódi neve Boljkovac otocic. (Horvát nyelvlecke: Az utóbbi a szigetecskét jelenti, az otok pedig a szigetet.) Na hát fiatalok közül én mentem egyedül, a többiek otthon maradtak. Út közben a kisebb öblökön kialakított mini strandokon mentünk át, rozoga, retro falécből tákolt hídon. Hát de volt vagy 1,5 km-re a szállásunktól... De volt egy Bayern München-es autó is út közben. *-* Na azt fotóztam és pózoltam is vele. ^^ Na a szigetre sem ment át mindenki, bár a poén az volt, hogy a sziget körül meg teli volt kövekkel, na és ahol kő van, ott van süni is... Szóval míg mi anyuval gondoltuk, hogy viszünk vízi cipőket, addig a többiek nem, így poénos volt. Apum nagyon nem is tud úszni, de azért bevállalta, hogy átússza, na abból majdnem baleset is lett. Ez a tengeri cipő majdnem leesett a lábáról, azzal szórakozott, csak már ott volt, ahol 2-3 méter a víz, így nem ért le a lába és bepánikolt. Na úsztunk anyuval oda, mert nagyon megijedtünk, de szerencsére utána már nagyjából ment is neki. De végül elúsztunk a szigetig. A kövek ugye nem mindenkinek voltak kényelmesek. Végül felmásztam a szigeten a dombra, hát mit ne mondjak, néha elég meredek és omladozó volt. x) De aztán körbejártam az egészet, elkértem a lapot Miuw anyukájától, amin a jelölés volt, majd a neveket hozzákötöttem, majd azt egy fára. Később utánam is jöttek fel, meg is nézték mit csináltam. Aztán végül kissé nehezen, de visszaindultunk a nagyobb szigetre. Az nagyjából zökkenőmentesebb volt. Bár Miuw anyujának adtam cipőt, hogy ki tudjon jönni a kövek közül, nehogy szétvágja a lábát, én meg már olyan részen voltam, ahol nem ért le a lábam, így nem volt gond. Aztán még egy kicsit maradtunk ott, majd szépen visszaindultuk a szállásra. Otthon vacsi, fürdés, majd a szokásos összeülős kártyaparti édességgel, és piálással. Én néha inkább olvasok és beszélgetek chat-en ilyenkor. Tudok kártyázni is, csak így is alig fértünk el a teraszon, így inkább csak a többieket figyeltem és tömtem a kekszet. :D

Távolban a Boljkovac sziget 

Vasárnap délelőtt mi öcsivel még kicsit lustultunk, addig az ősök már rég elemükben voltak, és előttünk indultak ki a partra. Most oda mentünk, ahol 5 éve is voltunk. A délelőtt ott kagylóztunk és fürödtünk. Ebédidőben be enni, kicsit hűsölni, majd délután ki újra a strandra. Este 6-7-ig kint, majd haza. Este mi fogadtuk a vendégeket, gyönyörű naplementés kilátással egyszerűen csodálatos volt. Meglepő módon még Etsuo-val is sokat beszélgettem azon a héten, meg igazság szerint azután is elég sokat. Fene sem érti azt a marhát. Aztán ilyenkor éjfélig kint voltunk, majd utána irány aludni.
Hétfőn az utunk Lopar-ba vezetett. Ott is jártunk már 5 éve, de ott nem sikerült annyi képet készíteni, hát most pótoltuk. Egy magyar segített eljutni a strandra és parkolót szerezni, sajnos az angol fogalmazásom elég ramatyra sikerült, de utána már könnyebb volt a társalgás. Lent a parton lepakoltunk, majd még ruhástul mentünk a vízhez, ahol több képet is csináltunk, majd anyuval elmentünk a pálmafákhoz, és a leanderekhez, amik fokozták csak a képek hangulatát, pláne ha úgy álltunk be, hogy mögöttünk a távolban magasodtak a hegyek. Aztán utána végre elmentünk pancsolni is, igaz kb hasig mentünk csak be. Aztán anyuval beálltuk a táncolók közé, hol jóga volt, hol zumba, de nagyon élveztük. :)

Öbölben fekvő strand Loparon

Igaz, elbénáztuk párszor, de így volt poénos és örök emlékű. Később úgy volt, hogy kicsit körbenézünk a parton, de egy 5 perc séta után leszakadt az ég, és szép kis zuhé kerekedett. Bár nem tartott sokáig, azért pár fokot hűlt a levegő. Miután elállt, sétáltunk tovább a kikötő felé. Onnan még látszott, hogy a távolban szakad az eső. Aztán lőttünk képeket, lett csoportkép is. Hát készült olyan kép, amit a srácoknak megmutatva is kiderült, hogy a képen, mintha vagy 7 évvel fiatalabb lennék. Hát nem éppen úgy néztem ki 15 évesen. x) Érdekes volt. A sétát követően visszamentünk a placcunkhoz. Negyed óráig elfoglaltuk magunkat, olvastunk, kártyáztunk, pihentünk, mikor újra nekiállt esni. Egy ideig tanakodtunk, hogy elinduljunk-e vagy ne, végül visszamentünk a kocsihoz, ahová a cuccokat lepakoltuk, és onnan visszamentünk éttermet keresni. Azt a helyet nem találtuk meg, ahol 5 éve voltunk, de egy másik hangulatos helyet igen. A pincérnő csak angolul tudott, na hát az elég necces ügy nálunk, mivel mindenki németül tud, csak mi öcsivel beszélünk angolul egy kicsit. Először összetolt asztalt kellett megoldani, mégis 11-en voltunk, majd a rendelést, ami ennyi embernél cseppet nehéz. Az üdítő még egyszerűbb volt, kajánál már megint meggyűlt a bajunk, majd vagy 20 percet kellett várni a pizzára. De aztán sikeresen megkaptuk az összeset. Végül pedig a ház ajándékaként nutellás pizzát kaptunk. Furán hangzik, de isteni volt. Édes pizzatészta, nutellával megkenve, rá meggykompót, porcukor és szirup. Tényleg finom volt. Vagy 3 szeletet ettem belőle. :D Aztán kaja után még a bódékat néztük meg, apunak vettünk egy új papucsot, illetve hűtőmágneseket. Azokat bárhol járunk szerzünk. Igaz Etsuoéktól annak idején nem szereztem, de mire leértem hozzájuk, már zárva voltak az üzletek. Talán ha még egyszer lejutok oda, akkor szerzem. x) Végül 3 fele indultunk el onnan, még kabócát fogtunk, én leültem a játszótéren az egyik játékra is. Délután pedig a parton voltunk, este pedig a szokásos kártyaparti. Bár én pár estét már a szobámban töltöttem.
Keddet megint a nálunk lévő strandon töltöttük. Akkor találtunk tengeri csillagot is, meg persze rakat kagylót, amit szíves-örömest nyírtam és beleztem ki. Nem épp nőies sportág, de nem épp hat meg. x) Sokat napoztam, olvastam és zenét hallgattam. Meg persze fotóztam. :) Nem is én lennék, ha nem. :D Meg aznap délelőtt voltunk a koncentrációs táborban is  és a helyi templomot is megnéztük. Nem tudom mi vonz engem ahhoz a helyhez, de már 5 éve is meg akartam rögtön nézni, pláne akkor éjszaka mentem oda. De amúgy hangulatos. Azt mondjuk sajnáltam, hogy a kút szerű tárolóból miért vették ki a képeket és a tárgyakat. Azzal sokkal drámaibb volt a hatás, na mindegy. A templom is szép volt, bár inkább csak a külsőleg láttuk, illetve a belső udvarra mentünk be öcsivel. Meg sokkal érdekesebbek a családi sírhelyek, mint náluk. Kialakításilag. Aztán utána hazamentünk, kicsit otthon voltunk meg ebédeltünk, és a délutánt a parton töltöttük.

Annyira hangulatosak ezek a régi utcák

Szerdán pedig Rab városába mentünk vissza már kora délelőtt. Már fagyival indítottunk, majd ismét körbementünk a régi városrészen. Sok minden nem változott, de a délelőtti napfényben is gyönyörű volt. Sok csoportkép is készült, megnéztük a 4 tornyot, a kilátás csodás volt, próbáltuk a régi képeket újrafotózni, hogy mennyit változtunk ennyi idő alatt. Hát azért eleget. De élmény volt. Egyedül a betonozott meredek út nem tetszett, mert 13 centis cipőben lefelé elég kellemetlen... Nem estem el, de elég lassan mentem le. Sajnos ezt a részt elfelejtettem. x) Bár legalább csinos voltam. ^^ Meg meg akartuk keresni azt a bár, ahol ilyen kéz alakúak voltak a székek, sajnos az már nem volt meg, pedig jó lett volna. Aztán még a halpiacra is benéztünk, hát onnan gyorsan jöttünk is ki. Egy nem igazán akartunk halat venni, meg hát a hal illatáért nem vagyok oda. Szeretem a halat amúgy, de néha fel tud fordulni tőle a gyomrom nyersen. Pedig mikor Take fogott egy harcsát és végignéztem, ahogy szétszedi, azt simán bírtam. Aztán még haltöpörtyűt is ettem, pedig nem szeretem. Mire voltam képes 17 évesen egy pasi miatt. Te jó ég... Aztán beugrottunk az egyik zöldségeshez, vettünk még paprikát meg ilyen tenyérnyi nagyságú paradicsomot, és dinnyét. Szerintem akkor ettem az évben először. Aztán onnan pedig az egyik szupermarketbe, mert kenyér, víz, sör még kellett. Az egyik kosárban pedig találtunk egy zacskó cukrot, szóval azt vittük ki öcsinek a kocsihoz. Kis ajándék onnan. x) Onnan meg jöttünk haza. Ebédszünet, majd irány a part. Aztán sikerült élő rákot is fognunk a sekély részen. Emlékeim szerint, azt haza is hozták. Hogy élve vagy döglötten, már nem tudom. Meg nagyon sokat kagylóztunk, amit később persze én beleztem és mostam ki. Apu azt mondta, csak akkor szedjünk kagylót, ha hajlandóak vagyunk még itt kitisztítani. Hát nekem nem kell kétszer mondani, nekem kellenek a kagylócskák. :D Meg nagyon sokat úsztam, napoztam akkor is. Élvezem azt az egy hetet, amit ott töltök. Sokszor én is próbáltam kagylót keresni, bár nekem a sekélyebb részen jobban ment. x) De azért búvárkodtam is egy csomót, csak nem igen találtam egyszer sem. Persze a fiúk 1,6 méteres vízben is találnak szinte, ahol alig ér le a lábuk, nem épp fair. x) Ugye azért az orruknak legalább kint kell lenniük, hogy ne fulladjanak meg, és azért írtam így. x) Végül a szokásos időben bementünk vacsizni, fürdeni. Én ha nem nálunk voltunk, akkor már a szobában gépeztem, ha itt voltunk, akkor telefonnal ültem ki és beszélgettem. Az volt sokszor a poén, hogy én nem is kártyázom, de a harmadik helyet elérem. Ez azóta is poén, bár ma már nem tudom honnan jött. x)

Kilátásunk

Az utolsó napunkat megint a közeli strandon töltöttük. A fiatalok már nagyon le sem akartak jönni, én viszont igen, meg apuék is, így mi páran lementünk már délelőtt. Levittük a csónakot is, bár eddig inkább csak a szobában volt, mert nem igen volt használva, apu pedig mondta, hogy délelőttöt használjuk ki a csónakázásra, mert a délután folyamán már neki kéne állni leereszteni. Nekünk sem kellett kétszer mondani, anyuval nekiveselkedtünk a tengernek. Azért lassan jöttünk bele, de egész ügyesen ment a végére. Még valami régi, kissé már rozsdás hajóhoz is elértünk, tele volt sirályokkal, néha elég érdekesen bámultak ránk. Aztán egy óra után mentünk vissza, de tényleg elég ügyesek voltunk a végén már. Meg még kagylóztunk, én homokba próbáltam a nevem beleírni, de mindig elmosta a víz. Meg vagy fél 2 körül mentünk be végre enni anyuval, meg a törülközőket le is raktuk az egyik fa tövébe, ahol délutánra árnyék lesz, hogy oda vissza is tudjunk menni ebéd után. Tényleg gyors kaja volt, aztán mentünk is vissza. A legvégére már csak 6-an maradtunk: anyu, apu, öcsi, Miuw anyuja és nevelőapja illetve én. Na ott még csináltunk pár poénképet, pancsoltunk még, szórakoztunk és kiélveztük az utolsó pillanatokat. Este persze újabb rengeteg élménnyel és kissé szomorúan kezdtünk el pakolni vacsi és fürdés után.

Ilyen utakon jöttünk végig 

Reggel persze a bepakolás közben még facebookon lógtam, képeket csináltam a szállásról, és mindent ellenőriztem vagy kétszer. A nőtől is elbúcsúztunk egy öleléssel, én angolul mindent megköszöntem neki, megdicsértem a szállást, környezetet. Legyünk már kedvesek. Ő is nagyon aranyos volt végig velünk. :) Aztán nagy mosollyal integetve indultunk el a komp felé, ahová időre kellett leérni, ugyanis fél óránként indul. De azért a sorban sem akar az ember annyit várni. De így is alig volt 5 percünk jegyeket venni, mert már vitették fel az embereket a kompra. Azzal a hajóval mentünk vissza, amivel 5 éve oda mentünk. Természetesen rögtön a második szintre mentünk, ahonnan a legszebb a kilátás. Annyira szép volt minden. Az út tartott egy negyed óráig, mi addig fotókat, videókat csináltunk és beszélgettünk. Aztán utána tervbe vettük, hogy elmegyünk Jablanac felé, ahol állítólag van egy elsüllyedt hajóroncs, meg 5 éve még onnan mentek a kompok a szigetre. Miuw keresztanyjáéknak már nem volt kedvük jönni, így tőlük ott elbúcsúzva mi nyakunkba vettük a sziklákat és a hegyeket. Régen ilyen szerpentines út volt, amin a kompra lehetett felszállni, most is azon mentünk végig. Ameddig le nem parkoltunk és el nem indultunk a sziklás hegyvonulaton. Vagy 30 méter magasan, alig 1 méter széles földúton gyalogoltunk, néha barlangokon keresztül. Kicsit félelmetes volt, de látványos. Végül a roncsot nem tudtuk megnézni, mivel fizetős volt, aztán így nem vállaltuk be. De azért egy fél órás séta oda egész jó volt. Meg vissza ugyanennyi. Aztán innen indultunk végül haza. Dél körül kajaszünetre álltunk meg valahol, legalábbis ők étterembe akartak menni, mi már nem. Aztán így pár falat dinnyét, csokit és szendvicset magunkba tömve a kocsinál vártunk járunk. Persze ha már megállunk az étterem wc-jét is ki kell használni. Néha jobb, mint az autópályán lévő mosdók. Az egyikbe például be sem jutottam, mert fizetős volt, és mellettem egy srácét is simán benyelte. Na ott döntöttem el, hogy nem érdekel, a következő benzinkútig kibírom. De amúgy a legtöbb egész szép és tisztán van tartva, de van ahol mobil wc van, vagy egy kisebb szobára hasonlító épület, ami csak mosdó van. Na mindegy. Aztán tankolás, wc szünet meg egy-két falat evés, ha úgy van és irány tovább. Valamikor hét körül értünk az egyik várhoz az országban, és mivel ott baromi finom a velős pirítós, így gondoltuk vacsira megfelelő. Előtte a Sparnál álltunk meg, ahol megbeszéltük a tervet. Még fura munkások is beszóltak, hogy milyen csinos vagyok, pedig aztán kissé kócos fejjel, megfáradt tekintettel nem hiszem, hogy annyira de szép lettem volna. Szerintem csak a rövidnadrág és kivágottabb felsőm nyerte el a tetszésüket. Ja meg hogy nő vagyok... Aztán utána elmentünk a vár lábánál lévő bódéhoz és kikértük a kaját. Ingyen wifi is volt, így közel 10-11 óra után felmentem netre. Vagy 5-6 üzenet, és rakatnyi értesítés. Na abból vagy 70 like jött a feltöltött képemre, jó pár komment is mellé. Na ott kaptam ismét a nyakamba Etsuot és a játékfolytatást igazság szerint. Csak két kép került fel, de eléggé nyálcsorgatós lett, ahogy észrevettem a pasikon. Oké, szerencsére elég jó alakom volt a nyáron, így bikinis képet persze, hogy szívesen osztottam meg. Azért tetszett is a pasiknak. Igaz, kettő véleményére figyeltem igazán, abból az egyiknek a reakcióját pár sorral feljebb olvashattátok, a másiknak meg ritkán van érdemi hozzászólása a képemhez. Azt mondja, hogy nem fog nyáladzani a képeim alatt, se nem likeolni őket. Ha tetszik neki, úgy is mondja. Utána volt, aminél tényleg elismerte, hogy csinos vagyok. Ennyi idióta pasit, istenem. x) Aztán velős pirítós vacsi után, kaptam fagyit is desszertnek. Apu elhalmoz minden jóval. ^.^ Bár a napszemüvegét valahol elhagyta ott, szóval azt kissé sajnáltuk. :s Bár szülinapja hamarosan lesz, és jénai tálakat akarok venni, mivel kettőt sikerült eltörnöm. De már kis tányérokon is gondolkodtam, mert az egyik eléggé megrepedt a mikrótól, meg itt a napszemüveg is. Bár aztán lehet az lesz, hogy egyik szülinap, másik karácsony, harmadik névnap - igaz még messze van, mivel tavasszal lesz, de addigra aktuálisabb a napszemüveg. Vagy öcsit is ráveszem, hogy szálljon be az ajándékba, és olcsóbban kijövünk. Azonban ez még későbbi ügy - bár a szülinap már csak három hét. x) Végül olyan fél 9 környékén értünk haza épségben. Még Miuwéktól elbúcsúztunk, majd nekiálltunk kipakolni, szennyest összekészíteni, mosni, elpakolni... Mindazonáltal furcsa volt, hogy nem megyünk papámhoz papagájokat, állateledelt, tejet elhozni, hisz már nem volt egy házi kedvenc sem. Az első év, amikor nem várt haza a kis csöppöm. Még mindig nagyon hiányzik. Igaz, szerintem mindig is fog, hisz néha tényleg olyan volt, mintha a fiam lett volna.
Na de ennyi volt ez a nyaralás. Lejjebb tekerve még láthattok sok-sok képet az eddig beszúrtakon kívül. :) Remélem a képek nektek is tetszettek és a beszámolóm is. Hamarosan jövök a belföldi nyaralással, de azt még be kellene fejezni. Legyetek jók, kitartást és további kellemes hetet. Puszi!

Uí: A képekre kattintva eredeti felbontásban is láthatjátok ^.- Tényleg egyszerűen mesés volt, de görgessetek lejjebb továbbiakért. A képek nincsenek levédetve, de talán lemásolni, ellopni, sajátként felhasználni nem fogja senki.

 

Az előzőek Jablanacban készültek, amikor arrafelé kirándultunk hazafelé

Ezek pedig Suha Puntán készültek. Annyira gyönyörű *-*

Kampori képek. Én mondtam, hogy a naplementét vagy 10x lefotóztam, és majdnem minden este. De próbáltam kiválogatni a legjobbak. Egy-két kép igazán művészi, ezeket tesómnak köszönhetitek. :) A strandról is van fent kép, illetve a legtöbb a teraszról fotózva.

És ezek készültek Rab városában. 

Ezek pedig Loparon készültek. Pont kikaptunk egy zuhét ez a képeket is látható. 

Na hát jó sok kép volt. És jó hosszú bejegyzés! Nem tudom ki olvasta, nézte végig, de le a kalappal előtte. :) Hamarosan ígérem, tényleg jobban aktivizálom magam és mesélek a másik nyaralásról illetve a hétköznapokról. Talán nem untatok senkit. ^.-  :D Na de most már befejezem, jók legyetek, puszi! ^^

Még élek

Sziasztok!

Hát nagyon ritkán jelentkezem, bár ennek az oka inkább a kevés idő, mint az, hogy nincs miről írnom. Pedig elhihetitek, hogy lenne. Bár most írásra van szükségem, mert néha eljön az a pont, amikor ki kell adnom magamból mindent. 

Jó persze, könnyebb lenne személyesen elmondanom az embereknek, de ez mégsem olyan amiről szemtől szemben annyira képes lennék beszélni. Meg nem erősségem az ilyenek személyesen való megbeszélése. Egyszerűbb leírni... A legtöbb dolgot például Naru, Etsuo és Zenshi tud, és ők sem innen. Bár egyik sem olvas blogot. Névtelenül - talán - könnyebb kiadni magamból. Bár az elmúlt két hét eléggé gyorsan telt el, mégis annyira pörgős és tartalmas volt, hogy az hihetetlen - igaz nagy részt az egyetem miatt. A pontot az i-re anyum szolgálatba hívása jelentette ma este 6-kor. Aki olvassa mi történik jelenleg Európában az tisztában lehet a helyzettel, és mivel anyukám rendőr, így neki is mondhatni kötelessége a hazát szolgálni.Persze az nem érdekel senkit, hogy hajnali 2-kor jött haza az előző szolgálatból és alig 16 óra után már újból hívják vissza. Az nem durva. Oké, szép fizetést kap, de előbb van szükségem az anyámra, mint a pénzre... Aztán mivel készültség van, meg több ezer bevándorló, lehet 2 hétig nem látom. Párszor már volt ilyen, hogy 3-4 napig nem láttam, de azért a két hét mégis csak sok! Oké, más kollégista és hetekig nem látja az anyját, és semmi baja nincs. De én hozzá vagyok szokva, hogy naponta beszélek vele és tudom, hogy minden rendben van. Na de egy ilyen helyzetben ki tudja mikor tud jelentkezni. Így is próbálom nem lekönnyezni a műpillákat, mert Megumi nem ezért fáradozik és gyakorol rajtam, hogy tönkre tegyem. Bár 22 évesen is egy érzelgős kislány vagyok. Nagy szám van, bunkó, nyers és őszinte vagyok, de mellette olyan értelmes, mint egy kisgyerek. Lehet röhögni rajtam vagy szánakozni az ilyenek miatt, de még mindig emberibbnek érzem magam így. A családomért és a barátaimért bármit megtennék és végsőkig ragaszkodom hozzájuk. Igaz ma már kétszer is átgondolom a barátsági kérdést, de ez más téma. Igaz anyum és a suli mellett ez az, ami még kiakaszt. Idén a sportnapot és az órai szüneteket leszámítva nem is töltöttem velük a szabadidőmet. Inkább itthon vagyok, vagy öcsiékkel járok el vagy épp a középiskolai vagy a városból ismert haverokkal. Szerintem már vagy 4-5 hete nem is voltam velük sehol, és nem is hiányoznak. A régi idők hiányoznak, a mostaniak nem. Nem bánom hogy Nori hívása ellenére sem megyek. Bár úgy tűnik neki még hiányzok egy kicsit. Meg vele sokat beszélek. Bár igazából csak vele, Naruval, Rikával meg egy animés csoporttársunkkal szoktam. Esetleg pár másik csoporttársammal. Aki igazából hiányzik, az Zenshi. 2 hete nem áll velem szóba, nem magyarázta meg miért, pedig írtam neki, rákérdeztem, de mintha nem érdekelné semmi velem kapcsolatban. Tudni akarnám miért, mert nem emlékszem, hogy megbántottam volna. Oké, idegesítő vagyok és néha sokat panaszkodom és beszélek, de ezért csak nem haragszik meg rám. A barátai meg nem mondanak semmit. Szóval poén a helyzet. 

A suli meg... alig két hét ment le, de néha úgy érzem a duplája is. Ennyit nem rohangásztam már régen az biztos. Igaz, hogy imádom a pörgést, és ha tehetek valamit. Addig is hasznosnak érzem magam. Az önálló labor miatt pedig elég sok futkosásom lesz a félévben, bár egy cseppet sem bánom. Kedden pedig volt a sportnap. Mindig szoktam említeni, meg biztos korábban meséltem is róla. Igazából már előtte vagy 3 héttel nekiálltam szervezni a tanárokkal karöltve. Csapatot is próbáltam összeszedni, de nem igen jött össze, így csak a kocsmasportokra volt meg a csapat. De mivel nézőnek beültem a csarnoki meccsekre is, így a tanárok gyorsan kaptak az alkalmon, hogy a papírmunka részét én vezessem. Vagyis írjam a pontokat, ki szerezte, nézzem az időt, stb. Délelőtt is futkostam mindenfele, illetve megcsináltam a beosztást a kocsmasportokra, próbáltam embert keresni, aki felfújja a labdát, TO-ra mentem iskola látogatási papírért és még az órákra is beültem. Meg persze a tanárok kinyögték, hogy a kocsmasportokat én fogom levezényelni, ha már az én dolgom ott a foglalás meg minden. Mikor volt közel 1,5 órám gyorsan hazajöttem, fürödtem, ettem pár falatot és mentem is vissza. Fél 7-től pedig már papír a kezembe, csomó apró a zsebemben és próbáltam csapatot szerezni, hogy kezdődjön a vetélkedő. Hát zökkenőmentes nem volt, tekézni sem tudtam nyugodtan, mert mindig diktált be valaki valami eredményt, vagy futhattam a csapatok után, ki mikor melyik sportágban tudna jönni, mert természetesen a lista nem ért semmit, mert már az elején borult, mert nem értek időre oda az emberek. -.-" Aztán mikor végre lement mindent, engem is vittek a tanárok, hogy én írjam meg az okleveleket. Aztán utána még ki is állhattam az intézet igazgatóval és a szervező tanárral átadni az okleveleket. Igazából hatalmas megtiszteltetésnek éreztem, hogy ennyi mindent rám bíztak. Korábban sosem láttam, hogy diákok is részt vettek volna a szervezésben.  De annyira jó volt kint állni, fontosnak éreztem magam és annyira jó érzés, hogy számítottak rám és bizalmat adtak ehhez. Meg hogy a végén a tanárokkal együtt ihattam a kupából. Igaz idén már több diák is ivott, de tavaly még csak Naruval ihattunk mi is. De nagyon élveztem. Az állítólagos barátaimmal nem is voltam, inkább a többi csoporttárssal, vagy Naruval és Michivel, Bár örülök neki, hogy jóban vagyunk, mégis a legjobb barátom menyasszonya. :) Aztán végül 3/4 12-kor léptem le, az egyik tanárom még egy jäger körre is meghívott, igaz meg is kaptam, hogy hol hagytam a tequilát. x) Ezt már sosem mosom le magamról. :') Sokat beszélgettem csoporttársakkal, néha elég meglepő mikor olyanokat hoznak fel, amire én sem igazán tudom a választ. Bár ez a tanárok részéről is így van. Mert sokan csodálkoznak, hogy Zenshivel már nem vagyunk együtt, pedig még az előző évnél is azt hitték, hogy együtt vagyunk, hisz mikor visszakerültünk a suliba, onnantól kezdve ismét jó barátságban voltunk, meg a közös bulik alatt úgy viselkedtünk, mint akik együtt vannak és a végzéskor is néha úgy néztünk ki. A másik, amiket megjegyeznek, hogy Etsuoval milyen jól elvagyunk, ahhoz képest milyen volt a szakításunk. És akkor ez csak kívülről ilyen. Mert hát azt sem tudják, hogy majdhogynem szeretők voltunk egy évig vagy hogy van az a pillanat, amikor egymást akarnánk kinyírni. Bár már lassan 5 hete nem beszélünk, ha igen, az is alap dolgok a közös társaság miatt van sulin. Meg amióta megfenyegetett nem is akarok a közelébe menni. Igaz, oka sem volt rá, mert összejött a csajjal. Bár még mindig eléggé hasonlót játszottam be, mint anno G esetén. Ott egy hónappal a szakítás után egy SMS-t küldtem, ami mit mondjak nem volt épp nyomdafestéket tűrő. Idén meg kijelentettem, hogy nem szeretem, ha elveszik a játékszereimet. Mert hát nem csak ő tarthatott arra, hogyha épp hiánya van vagy magányos, akkor megkeres. Durván toltuk, pláne az 5 héttel ezelőtti hétvégén... Ott nem játékra hasonlított, sem a kapcsolatunk, sem amiket leműveltünk. De szerintem pont azért lett ott és úgy vége, mégha szó nélkül is. Nálunk ez már csak így megy. Na de nem erről akartam írni most. Szóval egy embernek kinyögtem a játékszer dumát, és az ment tovább Etsuo fülébe. De pletykás itt mindenki. -.-" De elérte, mert a csaj lépett és a barátnője lett. G-nél is csak ennyi kellett akkoriban. Igaz mindig vannak kétszínű emberek az ilyen dolgoknál, de már lassan meg sem lep. Igazából a kapcsolatunk most majdnem olyan, mint szakítás után. Csak most nem akarom kinyírni és nem akarom megmutatni neki, hogy kit vesztett el. Ha először nem jött rá, másodszorra sem fog. Igaz, eddig senki sem értette tavaly miért mentem bele a hülye játékéba mikor nem érdemelt meg vagy nem látták értelmét. Mondjuk ma már én sem tudom. Naiv voltam megint csak szerintem. Bár ma már mindegy. Azért az a pár pillanat, nap azért jó és szép volt. Meg mellettem volt, ha tényleg szükségem volt rá. Mert mind Dai, mind Milka halálakor nála lehettem, valamennyire meghallgatott, és tett arról, hogy ne kelljen rosszra gondolnom. Tanulni is segített, és a tesztes esetnél is mellettem volt végig, még ha csak vaklárma is volt az egész, elég jól viselte. Igaz később már elég bunkó volt ilyen eseteknél, de azok nem számítanak. A fontos dolgoknál mellettem volt, és ezekért azért hálás vagyok. 

És ami még itt van, és talán ez az, amitől talán sosem szabadulok meg, az Hiroshi. Múlt héten újra felhívott, és azóta szinte minden nap. Volt tőle egy nyugodt évem, mert tavalyi bálon is csak bámult, én meg próbáltam elkerülni, a fiúk meg szerencsére végig mellettem voltak, még ha nem is tudtak róla, hogy ott van. Meg azelőtt is végig ott voltak és védtek láthatatlanul is tőle, és akkor sikerült leráznom egy időre. Bár a fenyegetés kicsit lehet túlzás volt, de néha amit tett, felért egy zaklatással. Ha most viszont folytatódik én tuti megőrülök. Idegileg nincs erőm hozzá is. Elég nehéznek érzem ezt a félévet, pláne mindennek sikerülnie kell, mert lassan végzem, és nem akarok még egy nehezítő körülményt. És ha bárki azzal jönne, hogy mondjam meg neki, hogy nem akarok vele beszélni, meg küldjem el a francba, elmondom, nem sikerül. Mert ez volt az eleje még 2010-ben, jelenleg 2015-öt írunk. Hogy miért veszem fel a telefont? Mert sosem nézem ki hív, csak felveszem. Kettő, ha elsőre nem veszem fel, akkor újra hív, vagy SMS-t küld. És nem áll le. Ha meg napokig nem veszem fel, küld egy olyan üzenetet, amitől lelkifurdalásom lesz. Ezért jött a fenyegetős, feljelentős rész 2 éve. Na akkor leállt, azóta nem nagyon mert hívni, meg állítólag a számomat is törölte. Nekem meg mióta új telefonom van, szerencsére csak azoknak maradt meg a száma, akik társítva vannak a facebook-hoz vagy a gmail-hez, neki meg olyanja szerencsére nincs. Így megúsztam eddig. Bár a számát most már le sem merem menteni. Talán feladja ő is. Az okosabbak feladják egy idő után szerencsére...

Na de be is fejezem,talán nekiállok még a nyaralásokat befejezni, hisz még várják hogy végigírjam őket. Szóval talán lassan megjelennek azok is, bár nem tudom minek. Élménymegosztás, hátha valakinek lesz kedve oda menni nyaralni. x) Na de mára búcsúzom, jól esett leírni ennyi mindent. Bár tuti van, ami lemaradt magamat ismerve. :)
De egy gyors köszönetet szeretnék mondani Narunak, Megnek és Janeritynek, hogy ma és korábban is meghallgattak és elbeszélgettek velem ezekről. Főként az anyummal és a politikai cuccokkal kapcsolatban. Most erre volt szükségem. 

Jó éjszakát mindenkinek, aztán kitartást a következő hétre. Puszi, sziasztok! :)