:)

"I'm gonna find someone, 

who deserves my touch

after all the hurt is though

I will be so over you

I will not give up on love

I believe."

!

Összefoglaló

Halihó!

Hát elég régen jelentkeztem, szóval most gyorsban érintek mindent szerintem. :)

Lassan már 2 hete végeztem az idei vizsgaszezonnal. Sikerült a matek vizsgám is, 52%-ra, ami azért egész szép, pláne hogy gyakorlat-elmélet egyben lett meg ilyen eredményre. Csöppet lesokkoltam, de köszönöm a korrepetálást Narukinak. ^^ Így vége a 2. évemnek. Összesen 29 kredit, tanulmányi átlagom, úgy 3+, szóval talán megúszom a költségtérítést...  Bár ez így annyira kevés, hogy szépen készülhetek én is... de ha a szüleim megtudják, tuti vége az egyetemi életemnek minden szempontból. :S Ha megúszom, akkor viszont tanulok, mint a  kis angyal, és felhozom magam ösztöndíj átlagig, különben úgy megszívom, mint annak a rendje. :s És ezzel egyedül sem vagyok, mert kb az évfolyamom 65%-a áll így... szóval félek mi lesz 2 hónap múlva. :s Még abban talán bízom, hogy mivel szervezőként részt szeretnénk venni több dologban is, így az a tanároknak is és az igazgatónak is egy plusz pont, és megússzuk. :S
Ezek mellett sok közös buli, ivászat volt, talán azokat is leírom, mikor eljutok rá egy nyugodt, ráérős nap... Meg Etsuot készítettük fel matekvizsgára, 42,5%-os lett neki. Ennyi lett nekem is a matek 1. A kis utánzós. :D Vele lógunk nagyon sokat, ami azért jó. Holnap már költözik haza, szóval egy ideig nem találkozunk... Majd a nyári közös programokon. Tervezzük, hogy Naruval lemegyünk hozzájuk, még Kiyoko is jön a nyáron, meg a balekhetet is becéloznánk... Ötletek vannak, aztán meglátjuk mi sül ki belőle.

Ezek mellett persze megvan a szokásos idegbetegségem is. Persze rátesz egy lapáttal, hogy az elmúlt 1 héten minimálisra csökkentettem az étkezésem és az alvási időm, ami azért rémes párosítás. Kedden Etsuoért izgultam végig a napot, annyira féltem, hogy itt hagy minket, de szerencsére nem így lett, és velünk marad. Igaz, ma este kissé megint elborult az agyam, ami az este végén se épp szerencsés. Rossz téma, ami érzékenyen érint, és rögtön megvan a baj... Most mi volt? Először kissé furának éreztem, hogy az Etsuoval lévő párkapcsolatomat elemeztünk a srácokkal, persze a másik féllel. Csak így 1,5 év után ilyeneket átbeszélni, pláne úgy hogy neki van most barátnője... Meg még mai napig annyi új információ kerül onnan elő, mintha nem is velem történtek volna meg a dolgok... Egyszer talán kiderül minden. Későbbi témában Gen volt kissé tapintatlan azzal a szövegével, hogy nem lenne velem képes együtt lenni, mert pár óránál tovább nem képes elviselni. Nem az a bajom, hogy nem jönne velem össze. Én sem vele, nem az esetem, meg amúgy is a potenciális jelöltjeim mindig ott vannak... A bajom ott volt, hogy nem bír hosszútávon elviselni. Na igen, azt senki sem... Meg se lepődöm rajta, utálnak is sokan. Meg pont én és egy párkapcsolat. Egy idegbeteg állat vagyok, kinek kellenék? Aki megpróbálkozik vele, az úgy sem bír elviselni, vagy én érzem azt, hogy nem fog működni és inkább szakítok. De mindegy is. 

Az idegállapotomra csak rátesznek a régi ismerősök: Hiroshi, Jasou öccse és a szomszédom. Na igen, pedofilok és zaklatók, mert hogy ezt érdemlem azért valamit nagyon el kellett rontanom... Szóval élvezem velük az életet, és várom, mikor lesz egyszer vége. Talán ha már a temetőben nyugszom...
A részeg emberektől pedig még mindig félek. Csak valahogy mindig összesodor velük az élet. Pláne mikor egy ilyen a saját rokonom, úgy még ijesztőbb az egész. Nem tudom, de a múltkori bálon a férfi már összeesett, azt hittem, már meg is halt... Kisebb sokkot is kaptam... Keresztapámat nap mint nap látom, hogy néz ki... Részeg, össze-vissza beszél, csoda, hogy tudja hol van, alig áll meg a lábán... Tudom, nem kell leírni milyen egy ilyen ember, szinte mindenki találkozott már vele vagy élte át... de más az, mikor valaki 1-1x berúg, mint aki szinte már alkoholista. Én meg nem tudok mit kezdeni a helyzettel, mert látom mennyire leépült, milyen mikor szembejön velem, vagy leállít. Nem fogja fel, miket mondunk neki, és szinte kiabál egész nap... pénze meg fizetés után 2-3 nappal kb nincs is... Tudom, hogy felnőtt vagyok, de még mindig negatív összkép és zavar. Nem épp segít rá a nyugodt életemre... Tudom, olyan sosem lesz. Sokat kérek, mikor annyit szeretnék, hogy boldog legyek, és végre olyan párom legyen, akivel működik, szeretjük egymást, és elvisel? Ennyire sokat kérnék az Élettől? Talán meg se érdemlem... Bár lehet mindegy is...

Mikor baj van, csak egy ölelés kellene nekem is...
Kár, hogy ilyenkor csak a történetekben szorítják magukhoz a főhősnőket...

*623

"Várj arra, aki majd megküzd érted ahelyett, hogy felkínálod magad. Várj arra, aki majd magától ír anélkül, hogy megkérdeznél előbb bármit is. Arra, aki majd magától odamegy anélkül, hogy hívnád. Arra, aki majd felajánlja a segítségét anélkül, hogy kérnéd. Arra, aki feltesz kérdéseket és nem csak végighallgat. Arra, aki tisztel, aki órákon át képes veled beszélgetni és igazán meg tud nevettetni. Inkább várj, mint olyanra pazarold az időd, akiért mindig csak te küzdesz, aki nem keres, akit unszolni kell, aki megbánt."

Alone again...

Most konkrétan csak egy dolog van a fejemben, pedig annyi mindenről tudnék mesélni, de most valahogy nem megy. 2 hete eldöntöttem valamit, amit tegnap megtettem. Lassan 1 napja újra szingli vagyok. Jelenleg teljesen ennek a hatása alatt vagyok. Tudom, hogy nem voltam szerelmes, mégis nagyon fáj az egész. Szeretem Zenshit, de nem szerelemből. Mégis már ott előtte a könnyeimmel küszködtem. Láttam rajta, hogy neki is fáj. Nem tudom ő mit érzett irántam, mostanra úgy is mindegy. Tudom, hogy próbálkozott megjavítani a dolgokat, de én tudtam, hogy nem lesz értelme, mert nem tudnám boldoggá tenni. Azért, hogy teljesen megharagudjon rám, annak sem lett volna értelme. Így még akkor vetettem véget neki, mikor még kevésbé sérülünk. Én tudom, hogy engem mennyire megvisel, pláne nem bírtam letiltatni chatről se őt, se a barátait. Valamennyire pótléknak használtam, de a végére mégse tudtam úgy kezelni. Kihasználni meg nem akartam, mert nem ilyen ember vagyok. Barátként búcsúztunk el, de tudom, hogy egy ideig borzasztóan fog hiányozni. Tudom, hogy egy óriási hibám van, mégpedig, hogy nem merem közel engedni magamhoz az embereket. És tudom, hogyha tovább folytattuk volna, még ennél is fontosabb lett volna, és később ezerszer rosszabb lett volna. Teljesen máshogy ismertem meg, mint amilyennek hittem. Hát igen, ne az első benyomásról ítéljük meg az embereket. De tényleg úgy érzem, hogy fontos voltam neki. A tőle kapott rajzom ma is a falon van, a tőle kapott plüssivel alszom... Tudom, hogy csak nekem rosszabb, de azt is tudom, hogy megszabadulni se tudnék tőlük. Egy hasonló cucctól nem tudtam még megválni... Az életem részei mind, ha kivágnák, olyan mintha az életem egy-egy darabkáit vágnák ki, az pedig rémes lenne. Havernak biztos nagyon jó lesz, mert nagyon aranyos srác, és mindig is jól elvoltunk. Hiányozni fognak a horrordélutánok, mert mindig jók voltak, a barátaival töltött esték, ők is nagyon jó fejek. Szerdán lett volna 4 hónap. Tudom, hogy nem megy nekem a kapcsolatosdi, de fáj, mikor elvesztek valakit. Talán egyszer lesz valaki, aki elöl nem fogok elmenekülni és megnyílok neki teljesen. Ha esetleg összefutunk suliban/városban vagy bárhol nagyon fura lesz, hogy nem bújok oda hozzá, nem csókol meg. Megint kell egy kis idő, mire összekapom magam. Remélem nem haragszik rám, és sosem fog rám haraggal gondolni. Tudom, hogy nem egy távkapcsolatot akartunk 1 városon belül, hanem úgymond komoly kapcsolatot. Éreztem és tudtam már az elején, hogy nem fog menni, de megpróbáltam. Inkább próba után bukjak el, mint előtte. Tudom, hogy nem látja, de köszönök neki mindent és tényleg sajnálom. Tegnap se tudta mit köszönök, de nem is kell értenie. Én tudom miért vagyok neki hálás, és ez nekem bőven elég.

Z, sorry and thank you! ♡

Design

Sziasztok!

Mint láthatjátok kikerült a nyári kinézet végre. A nyár is megérkezett, így már nagyon ráfért a blogra az újabb stílusváltás. Remélem nektek is tetszik! :)
És kellemes nyári szünidőt és sok pihenést és napsütést kívánok mindenkinek!

Puszi:   

                                                                                                       Caty                                 

Ökörsütés

Halihó!

Rég jártam erre, szóval vágjunk is bele. Hát már vagy 1,5 hónapja, szóval hajrá magamnak. Nem tudom mennyire emlékszem, de azért most összeszedem. 

Két napos volt idén is, és amennyire rossz időt jósoltak, szerencsére az ellenkezője vált be. Bár nem az a nagyon meleg, mint tavaly, de így is kellemes időnk volt. :) 

Kezdjük akkor az első nappal. Csütörtök volt, még nagyban suliból jöttem haza, és onnan tovább. Először még Zenshiékhez ugrottam be kicsit, mert koliudvaron kerti partit tartottak, így egy 10 percre odaugrottam. Naru addig összeszedte a másik kettőt, és értem jöttek, majd szépen elindultunk a város szélén lévő raktárépületbe, ahol koncertek voltak. Még decemberben ugyan ott voltunk Naruval és Etsuval ugyancsak koncerten. Szóval 8 után érkeztünk meg, kikértünk sört és boroskólát. Kicsit kiültünk a teraszra és ott dumáltunk. Volt 1-2 lelkizősebb és nehezebb téma, de talán annyira nem rontotta el a hangulatot. Végül 9 után kezdődött csak el az első koncert. Incase és F.R.B. lépett fel. Az utóbbin már nem voltam, sajnos éjfél után kezdődött, így én már leléptem. De az Incase az jó volt. :) Volt olyan számuk, amiket ismertem és táncoltam rá ezerrel, de volt olyan is, ami ismeretlen volt, azokat csak mosolyogva hallgattam. Végül éjfél után a srácoktól 2 puszival elbúcsúztam, majd Naruval az oldalamon leléptem. 

Másnap kora délután - egy jó valószínűség számítás pótzh után, ami meg is lett - mentünk fel Etsuohoz. Boroskóla bekeverve, irány fel a kollégiumtetőre, és ott lógtunk talán fél 7-ig. Hülyéskedtünk, napoztunk, ökörködtünk és ittunk. Aztán mentünk át az ifjúsági központba, ahol már nagyban ment a Lunchbox koncert. A 3 kedvenc számomat a 3 linkekre kattintva meghallgathatjátok. Zene: 1., 2., 3. Koncert utolsó számát a kordonon állva énekeltem végig még vagy 10 másik emberrel. Az ott nagyon kellett. Ott fel is pörögtem. Utána vigyorogva mentünk ki a srácokkal az udvarra, Keichi még a mellemre is ragasztott egy matricát. Fél embersereg már teli volt vele ragasztva. x) Aztán leálltunk sörpongozni, hát bekaptam vagy 3x a lasztit a pohárba, szóval nagyon örültem. x) Én meg a célzás az két külön fogalom, szóval nálam csoda volt, ha 1x belement a labda a pohárba. :D Aztán vagy sötétedésig kint játszottunk, aztán utána már csak ültünk a padon és dumáltunk, hülyéskedtünk. Zenshi szobatársa lejött, ő mondta, hogy párom sok puszit küld. Húha... Aztán úgy 11 körül másztunk be a terembe, mert ott volt Kowalsky meg a Vega koncert. *-* Nekik is nagyon jó számaik vannak. Mutatom a kedvenceimet: 1., 2. :) Na ugye, hogy mennyire jók? Decemberben már egyszer végigtomboltuk a fellépésüket Naruval és Etsuoval. :) Úgy negyed 1 fele lett vége, addig párszor majdnem összetapostak, rám estek, fejbe vágtak, de azért túléltem az estét. Bár azért a fiúk próbáltak rám figyelni, nem sok eredménnyel. De azért jó volt.:) Volt vagy 1 mire hazaértem. Bár asszem még öcsémmel is összefutottunk akkor, de már nem épp emlékszem. xD 

Na hát akkor ennyi lenne. Hamarosan tényleg jövök még. :) Sok puszi: Caty

*619

*618

"Az élet megtanított arra, hogy mikor harcoljak valakiért, és mikor álljak félre, ha én nem szeretek, vagy ha engem nem szeretnek! Megtanított arra is, hogy mikor a legfontosabb döntéseket hozom, hogy döntsek jól! Azt is megmutatta, hogy sok embert elvesztek, és sok embert el kell majd engednem, akiket szeretek, de erősnek kell lennem, és arra kell gondolnom, hogy mások számítanak rám! Idővel begyógyulnak a sebek, mert aki elment, az nem jön vissza. Persze ebből természetesen sok minden nem igaz. Az élet csak remélni tanított meg. Remélni azt, hogy tudjam, mikor kell harcolni, s félreállni. Remélni, hogy jó döntést hozok, mikor döntést kell hoznom. Remélni, hogy akit elvesztek, annak jobb lesz, és én majd erős tudok maradni, hogy továbblépjek, és csak a jó emlékeket őrizzem meg. Remélni, hogy begyógyulnak a sebek, a legmélyebbek is, begyógyuljanak, de ne tűnjenek el. Minden egyes sebet szeretek a szívemen, minden én vagyok, és a múltam, ott kell lenniük! Gyönyörű hegek. Nélkülük üres lennék. Tehát csak remélhetem, hogy így fogok élni. De nekem ez a pár remény pont elég. Így akarok élni..."