Rainy Day

Sziasztok!

Néha szeretem az esős napokat. Ki se kelek nagyon az ágyból, egy bögre forró teával olvasgatok, filmeket lesek és persze gondolkodom. 

Na igen. Lassan két hete mintha kissé feje tetejére állt volna a világ, és lassan két hónapja, hogy többen is úgy érezzük, hogy egyrészt változás jön, valamint szokatlanul sok történés ismétlődik. Eddig valahogy próbáltam rájönni miért, vagy egyáltalán mi vezetett ide. Bújtam a csillagászatot, asztrológiát, és úgy néz ki ténylegesen megjósoltak 1-2 dolgot. Jó, én hiszek benne, más meg hülyének néz. Mindenki maga dönti el. De mégis közel 3 hétig visszatért Etsuoval a tavaly tavaszi normális kapcsolatunk. Tudtunk normálisan beszélgetni, hülyéskedni, és rendben volt minden. Mikor együtt voltunk nem ment, ez is igaz, de tavaly sikerült, meg egy ideig idén is. Kicsit vártam azt, hátha így kicsit jobban lesz, tényleg elkezd odafigyelni a külvilágra, a feladataira, de ismét csak csalódnom kellett. Kb. elromlott minden. Tény, hogy min. heti 1 veszekedésünk volt, de mind miatta volt, vagyis így próbáltam segíteni neki. Természetesen most sem sikerült. De nézzük vissza az első félév végét. Egy ember itt hagyott minket. Yumi. Szerencsére így jóval 1 év után is valamennyire tartjuk a kapcsolatot, a közelgő szülinapomra is meghívtam, amire jelek szerint jön. Örülök is neki. De egy embert el kellett volna engednem 2012-ben. Etsuot. Utálom, hogy egy volt kapcsolatomat nem tudom lezárni. Végérvényesen véget kellett volna ott vetnem az egésznek, mégis egy belső hang nem engedte. Mondhatni barátok lettünk tavaly ilyen tájban. Volt, hogy átléptük, volt hogy nagyon jól kijöttünk és tűnt úgy is, hogy végre megvan az az alapvető bizalom, ami addig nem igazán volt meg. Ismét csak tévedtem. Ma úgy áll, hogy ő lesz a következő, aki itt hagy minket. Többen hagyták már el a szakot, de idén sok ismerőstől úgy érzem búcsút veszek és ő lesz az egyik. Naruval persze megint vele törődünk, ami őt zavarja, hogy miért van rá időnk. Sosem éreztem, hogy igaz barátaim vannak, mégis mára már úgy éreztem kaptam is, sőt kettőt. Még az se zavart, hogy az egyik az exem. És most talán úgy érzem, hogy akármennyit is akarok beleölni egy barátságba, másik oldalról ez koránt sincs így. Mégis mint egy rossz Naruto adaptáció, mikor Sasut akarják állandóan megmenteni. Komolyan így érzem. Bár ott legalább Sasu visszatért. Mindegy. Nem tőlem függ most sem, mert akit a barátomnak hívok, az mellett a végsőkig kiállok. Animékből sokat tanultam, például ezt is. Valahogy saját dolgaimat sose tudtam, és ezáltal egy idő után, nem is akartam megoldani, de ez mellett, akik fontosak voltak nekem, azok mellett mindig kiálltam és előtérbe helyeztem őket - még ha nem is úgy tűnt. Ezért veszekszem, ezért haragszom és ezért szenvedek. De úgy vagyok vele, még ha naivan és elfogultan is állok hozzá valakihez, akkor is külső szemlélőként jobban átlátom a helyzetét. Segítőkész ember vagyok, a világot is megváltanám, ha tudnám, csak ehhez kevés vagyok. Egy örök kislány, aki arra vár, hogy egyszer csoda történjen, vagy ő maga csodát tegyen. Ki kéne már lépni az álomvilágból, már ha az olyan könnyű lenne. Az se érdekel, ha szánalmasnak gondolnak, mert úgy érzem, nem jó amit csinál, ahogy vagy akivel csinálja. Lehet, hogy fiatal vagyok, és nem látszik, de én is sokat megéltem már, és sokat tanultam. Sokat voltam a padlón, de sokszor fel is álltam. Ezért mondom azt, hogyha valaki egy kész energiavámpír, és csak a rosszat teszi az emberekkel, az megérdemelne egy büdös nagy pofont, ami szépen csattan. De ha Etsuo elmegy, egy ember jobb, ha meghúzza magát, mert páros lábbal lesz kirúgva. Vagy váljon szét a banda, de megnézem ki lesz az, aki mellett jobban kitartanak. De félek, hogy egy ember marad mellette, akiben emiatt Naruval nagyot csalódunk. A barátságot se lehet senkire sem rákényszeríteni, ahogy mást sem. Túlságosan érzelmes ember vagyok, ami ilyenkor vagy veszekedés alkalmával látszik meg a legjobban - és normál esetben elrejtem. De úgy vagyok vele, hogy aki mégis szemét, kétszínű és számító, nem érdemli meg, hogy ennyire mellette legyenek, istenítsék, és ugorjanak neki. Én az ilyen embereket nem bírom elviselni, egy barátság meg nem erről szól. Úgy érzem ennyi idős koromra megértettem, miről is szól. Emberek vagyunk és nem is tökéletesek, és bármelyik barátságban előfordulnak hullámvölgyek, viták, de azt mondom, hogy ezek azért alakulnak ki, mert annyira fontos nekünk a másik, és annyira meg akarjuk óvni és segíteni neki, hogy egy veszekedést is szítunk miatta. Párkapcsolatba szintúgy. De mikor azért van veszekedés, mert nem érdekel mi van a másikkal, de ha kell valami futsz hozzá, csak kihasználod, és utána a szemedre van vetve, és még neked áll feljebb az kérem nem barátság. Kölcsönös segítségnyújtás, remek élmények, bizalom és őszinteség. Mind-mind szükséges hozzá. Egy párkapcsolathoz is elengedhetetlenek. Amíg nincs egy betonbiztos alap alattatok, addig nincs értelme barátsággal és szerelemmel dobálózni, mert nem lehet rá építeni semmit, mert úgy is összeomlik rövid időn belül. Viszont ha szilárd a talaj, és szépen fel van építve rajta minden, akkor egy tornádó sem fogja elpusztítani. És úgy érzem sikerült olyan barátságot megkapnom, ami ilyen, és ezért nagyon hálás is vagyok. Szeretnék még hasonlóan jókat kialakítani, egy fővel tudom, hogy sikerülhet, mert bár tény, hogy egy szép nagy veszekedésen túl vagyunk, mégis kibékültünk, és próbálunk km-ekről is egymás mellett lenni. A másik ilyen személy felé meg teljesen nyitott vagyok, de ő döntse el, érek-e neki annyit, hogy a barátjának mondhassam magam, és az a bizalom, ami nem tudom megvan-e, az ténylegesen megszilárduljon.

Megint kész őszinteségi rohamot kaptam, és most megyek is aludni, mert hosszú napom lesz, de úgy éreztem, muszáj kiírnom magamból. Így kicsit könnyebb. Elbúcsúzom mára, hamarosan jelentkezem. 

xoxo Caty