Egy teljesen random bejegyzés, hogy pár év alatt semmi nem változott bennem. Megint rám jött a körömrágás, pedig azt hittem leszoktam róla. Tavaly is ilyen tájban szoktam vissza, nem tudom. Decemberben mindig történik valami. Igaz, most úgy nem tudok semmiről, csak előjött. Vagyis hát egy kisebb pillanat miatt... Meg persze, hogy őszinteségi roham is most talál el... Az elmúlt 10 évembe voltak úgymond "törések", amikről nem szívesen beszélek. Persze vannak olyan pillanatok, mikor előjön, és akkor kiadom magamból. Takuminak anno félig-meddig elmeséltem az egyiket, most épp Zenshinek egy másikat... Nem tudom kinek mit mondtam már el ezekből, meg ki tudja, kinek mennyi rémlik belőle. Lehet mindegy is. Nem akartam elmesélni, mert olyanok, amik nekem fájnak és igazából nem akarom később se. Vannak olyan dolgok, amiket a barátaim se tudnak, és nem azért, mert nem bízom bennük, egyszerűen csak nem és kész. És persze ilyenkor jön rám a mazochizmus. Komolyan, magamnak ártok fizikailag. Nem is tudom, hogy lehetne jól megfogalmazni. De pl a körömrágás, a bőr szabkodás, a karmolás, stb. A vér látványától lehet már azért nem rezzenek meg, kivéve ha olyan emberrel történik. Mindegy is végülis. Ha olyan jön elő, nem bírok leállni... Annyira írnom kellet és valamennyire kiadnom magamból. Egyszer majd talán mindent elmesélek, két dologról már amúgy is írtam itt blogon is, talán a többi is egyszer kikívánkozik. Csak azért félek, még ha úgy is tűnik, hogy nem. Egyszer talán könnyebb és egyszerűbb lesz... Talán...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése