Jelentkezés

Halihó!

Tudom nem nagyon aktivizálom magam az elmúlt időben, de most kissé nyugizom. Nehezen lehet elhinni rólam, de most nyugton vagyok. Falunap meg enyhébb sokk után még jobban. :D Bár azért a lakást is elhagyom. Kedden anyuval mentünk postára Miuw keresztanyjához, mert vele csináltattuk meg az utasbiztosítást. Még ilyen cuki  postás táskát és horvátországi térképet is kaptunk mellé. Tök jó :) Utána meg mentünk egyet vásárolni. Az egyik üzletben 40%-os leértékelés volt, aztán így mindenképp meg akartuk lesni. Végül kaptam egy sima fehér felsőt, amin gyöngyök vannak, akkor egy teljesen, egyszerű fehéret, amihez volt ilyen vállról lelógó színes felső is illetve egy szürke-fehér csíkos nyári ruhát. ^^ Nagyon tetszenek.   Meg apunak és öcsinek is vásároltunk már 1-2 felsőt. Aztán még beugrottunk CD-t venni. Szerda este Naruékkal ültem be az egyik kocsmába. Beszélgettünk/szerveztük a júliusi bulit, mert hát még azzal sem voltunk teljesen tisztában.:) Pénteken délután Naruval találkoztam, megint csak jól elbeszélgettük az időt. Este pedig végre Dai-ékkal mentem bulizni. Nagyon hiányoztak már. :) Mindenkinek annyira jó kedve volt, még karaoke-ztam is. Meg is dicsértek, hogy milyen jól énekeltem. ^^ Pedig  nem is tudok énekelni, csak kicsit sok volt a pezsgő+energiaital kettős. :'D Vasárnap kisebb családi napot tartottunk, kisétáltunk a temetőbe, kissé rendbe tettük mamám sírját, majd besétáltunk a belvárosba, ettünk egy fagyit, majd kiültünk az egyik térre, ahol meglestük a zenés szökőkutat. Tök jó, este meg hangulatos is, mert világít. ^^ 

Apu is mondta, hogy lassacskán kezdjük el kiválogatni mit viszünk nyaralásra ruhák terén, vagy épp a cuccainkat. Na igen. A ruhák nagy része már kipakolva, még a rövidnadrágomat és az egyik toppomat kellet kimosni, aztán lassan került az is a kupacba. A többi cuccomat is nagyjából kipakoltam, listákat is gyártottam, semmit ne hagyjak itthon. :D Biztos, ami biztos, tudjátok. :D Még van egy hetünk, de azért nem árt mindenről előre gondoskodni, és nem az utolsó pillanatban. :) Apu is már szépen készül, a kisszobába már ki vannak gyűjtve a cuccok amiket viszünk. De már nagyon várom. :3

Természetesen ahhoz képest, hogy az eltűnést gyakorlom, eléggé gyakorta ülök fent FB-on. Na igen, nem mindig kéne az is lehet. Szombaton névnapja volt Takeshi-nek és ezért felköszöntöttem. Persze később mikor tényleg elérhető voltam, rögtön rám írt. Ilyen tök semleges témával. Nem volt nagy eresztés a beszélgetés, bár talán vmi értelmes is kijött a végére... Etsuo-val is dumáltam még hét elején, ő persze inkább leszedte a fejemet és kisebb kioktatást tartott a viselkedésemről. Az egyik percben még a sírás szélén álltam, a következőbe már dühroham szélén, bár a hangulatingadozásom pozitív részeiben tudtam vele hülyéskedni is...

Meg felnéztem a postafiókomba is, mondván most lomtalanítsunk ott is (szobámat teljesen rendbe raktam, köszönhető, hogy a nyaralásra készülök). Na hát ott végignézni a tavalyi levelezésemet Kumiko-val. Néha mail-en, néha Fb-on megy a társalgás, bár az elmúlt pár hónapban inkább az utóbbin. De így néztem azokon a sorokon, mikor még azt írtam a FeFe-ről szeptember elején, hogy mennyire jó az a tantárgy. Öhm, ja. x) Körülbelül arra egy hétre már tuti átkoztam. xDD Bár, mintha most nem azt tenném. :D 

Na de be is fejezem, egész szép mennyiség lett. Még jövő héten jelentkezem. Az már úgy is július. Addig is sok puszi mindenkinek, és további kellemes nyarat. ^^ Caty

Falunap

Hello!

A korábbi bejegyzés eléggé érdekesre sikerült. Mondjuk vagy 4 pohár vadászt megittam, annyira emlékszem.x) Szóval ne csodálkozzatok a poszton... De kezdjünk inkább előről.

A 16:10-es busszal mentünk le, előtte már szépen elkészültem. Most plusz fél óra, mivel vasalhatom a hajam,  mert sokkal jobban hullámosodik, mint eddig. x) Nem bánom, csak kissé kezelhetetlen. x) Jó, nő vagyok, folyamat panaszkodom valami miatt. :D Aztán szép lassú tempóban kisétáltunk buszvégre, meg közbe a város fő terére néztünk ki, ott is volt valami fesztiválos ünnepség, bár 3/4 4 környékén még csak az árusok voltak kint. Aztán buszra fel, és irány ki. Náluk még cicáztunk (irtó édesek:3), alapoztunk kicsit, megnéztem az új motorjukat. *-* Norit akartam kihívni, mert úgy volt jön picit ki velünk, aztán 1 órán keresztül nem értem el, Miuw is írt rá FB-on, aztán végül a ház előtt sikerült elérni telefonon. Kiderült a haverjaival kint voltak a tónál motorozni. Miuw nevelőapucija meg elég szépen figyelemmel tartott minket, le sem léphettünk nagyon. Megnéztünk a sátornál mik vannak, bár akkor még csak a kicsik néptáncoltak, aztán így a "kedvenc" utcámon keresztül sétáltunk. Szerencsére Hiroshi kocsiját nem láttam a házuk előtt, ahogy az udvaron sem, így feltételezem, hogy nem volt otthon. (Bár eddig volt kint falunapon párszor, és valahogy akkor előszeretettel említettek meg...) Meg hát nyáriasra vettem az öltözködést is: csíkos, vastagpántos top, rövidnaci és 12 centis platformcipő. Szépen végig az utcán, majd elértünk egy új kisvendéglőhöz. Miuw-ék már ettek ott, most mi is kipróbáltunk. Anyu-apu rántott sajtot evett, én a többiekkel pizzát. Nyámi. *-* Sima egyszerű sajtos-sonkás-kukoricás volt, és korrekt áron is. Mondjuk a rántott sajt nem volt valami finom anyuék szerint, de legközelebb, ha megyünk ők is pizzát esznek:D Amúgy a 3/4-t megettem a pizzának. (: Egész ügyes vagyok. Közbe Wataru is hívott merre vagyunk, mert mondtam, hogy 7 körül ott leszünk. Hát nem egészen, akkor még csak a kajcit hozták ki kb. Aztán utána fizettünk, és újra a kedvenc utcámon sétáltunk végig. Miuw-val még leálltunk cicázni, 2x is. Láttunk egy Hilerre eléggé hasonlító macsekot. Látjátok? 

Ugye-ugye. :D Meg volt mellette egy tök jó zöld kocsi is. Márkát meg típust ne várjatok, ahhoz nem értek. :D Aztán szépen elindultunk - pár fotó után, - amikor a úgy jó 300 méterre emberkét véltem felfedezni kijönni az egyik udvarból. Eléggé ismerős a hely, jártam már ott 3 éve... Am nem jó a szemem, csak akiket ismerek, azokat tuti kiszúrom a távolból is. Most sem volt nehéz, de most figyelmen kívül akartam hagyni... még ha én így is voltam vele, ő már kevésbé. Kocsival száguldott el mellettünk, úgy hogy ezerrel integetett az ülésről. Na igen. Vele egyedül nem számoltam a nap folyamán. Takeshi... Közbe még a többiek hátranéztek merre járunk, majd végül is Miuw keresztanyjához mentek be. Mi addig leugrottunk boltba cigiért, meg kiültünk a fagyizóhoz, míg barátnőm elszívott egy szállal. Persze az idősek lestek miért a betonon ülünk, mikor 70 méterre ott a buszmegálló paddal. x) Közbe apu is hívott, hol vannak, hogy tudjunk róla. Aztán utána mi is bemásztunk. Hülye mérleggel játszottam. Cipőstül mutatott 44 kg-ot, cipő nélkül 45-öt. WTF? Hülye mérlegek. :DD Az itthoni az mutat majdnem 46-ot. Bocsi, erre érzékeny vagyok x) Aztán kicsit maradtunk, kaptunk pulcsit, mert hát mi már anyuval fáztunk kicsit. x) Majd végre elindultunk. Ja, a legjobbkor. Pont akkor kellett nekikezdenie esni. :'D Mire leértünk, már kissé megáztunk. Volt vagy 100 méterre a sátor a lakástól... Wataru, Tai meg még néhányan már ott voltak, meg egy volt lány osztálytársam is. Nem láttam már 1 éve, de úgy igazából nem is hiányzott. Volt okom rá, hogy miért... Közbe meg Yoshiro anyukájával meg nevelő apjával futottam össze, ők is felléptek néptánccal. Milyen meglepetés volt, hogy ott jártam. Aztán kiderült, hogy Miuw anyujával szobatársak voltak az egyetemen. Milyen kicsi a világ, mi? :) Meg a nevelő apuval is beszélgettem, mondta, hogy ismerős vagyok neki, meg az egyetemnél is látott a srácokkal, csak nem tudott hová rakni, de most beugrott, hogy az öcsivel közös szülinapunkat náluk a kis házban töltöttük, és táncoltunk is. :) A bál is 7 helyett 9-kor kezdődött, de 10-ig lehetetlen volt engem táncolni vinni x)Wataruval táncoltam szinte végig, anyuék az elején jót röhögtek, mivel nem épp jeleskedem tánc terén. Bár 1 óra múlva igencsak belejöttem vagy csak ismert és jobb számokra táncoltunk. De nagyon jó volt. Apuék meg közbe literszámra vették a bort és a kólát, és az egész este vadászt iszogattunk. 4 pohárra emlékszem, de nem tudom mennyi volt. És józan voltam, csak sok volt az este. Bár most délelőttre eléggé fáj a pocim. :/ Aztán éjfél után Takeshiék is megjöttek. Ott volt Kenichi, Senshi meg még egy haverjuk, akit csak látásból ismerek. Velük hülyéskedtem kicsit. Bár vicces volt 5 pasi közé beállni énekelni, akikkel az Élj vele boldogan c. számot énekeltük. Az is volt egy jelenet. x) Meg hát olyan számokra táncoltunk. Imádom őket. A fő kedvenc, amiről éjjel is beszéltem arra Watarut úgy rángattam táncolni, mert mondom arra kötelező. Na igen, valahogy az már csak olyan... Hogy melyik is ez? Ha eddig nem találtátok volna ki, megmutatom, csak kattintsatok ide. Ja... De annyit táncoltam. Kár hogy 3 kilót nem lehet egy este alatt letáncolni. :') De még így is sikerült a lábamra lépniük az emberkéknek, pedig azért platformcipő elég magas... Na nem baj. A lábam is elég szép állapotba van, a ragtapasz sajna 9 órát nem bír ki úgy, ahogy annak a harmad részében táncolok, meg minden... na sebaj. Úgy is meggyógyul :D Aztán 1 körül volt egy szünet, akkor Miuw-val kicsit elkéredzkedtünk sétálni. Igaz anyuék akkor adták az utasítást, fél 2-kor hívják a taxit. Oké, az úgy bőven 20-25 perc. Kicsit kisétáltunk a pavilon és a panzió közötti részre, ahol Wataru volt egy sráccal dumált, de a srác eléggé le akart lépni onnan, aztán így hármasba kicsit arrébb sétáltunk. Akkor jött Kenichi is, bár egész szép állapota volt már neki is. A vörös arcot köszönhette a leégésnek és kicsit a piának is. Aztán utána a maradék bandatagok is megjöttek. Take megint sík hülye volt, és megint a nevemmel lévő dalt énekelte, amit az elmúlt 3 évben nem hagyott abba, ha a közelébe voltam. Tudja, hogy bosszant vele. Meg közbe már ölelgetett. Aztán ott ácsorgunk meg már mindenki hülyült és röhögött, ez meg már hátulról ölelgetett, meg simogatott. Meg hát ennyivel nem érte volna be. A gáz az egészben, hogy Wataru velünk szembe, és belém van még mindig zúgva. Elég ciki :s Aztán Take karon ragadott és elráncigált onnan. Miért is volt kissé deja vu érzésem? Végül egy kerítéshez nyomott, és lesmárolt. Ezzel még nem is lenne baj, csak mikor már tovább akart menni meg eléggé mászkálás volt mind mögöttünk az udvarrészen vagy épp az utcán. Bál, sötétség az oké, de értitek. Aztán kézen fogva sétáltunk tovább az utcán, majd egy sikátornál álltunk meg. Ott is csókolóztunk meg minden. nem mondom, hogy engem vissza kellett fogni, de tudom hol a határ... meg olyanokat nyögött ki, hogy Facebookon a képeimet lesegeti állandóan, meg mindig rám akar(t) írni, csak nem lát(ott) fent, vagy hogy x órája voltam utoljára elérhető... Meg említettem neki kedvenc unokabátyját, hát mit ne mondjak eléggé fent akadt, hogy még mindig hívogat... Meg még, hogy mondja meg neki, hogy hagyja abba, mert nem veszem fel. Ő: És ha én hívlak, felveszed? Én: Te nem hívsz fel... De mondjuk igaz. Arra akart rávenni, hogy aludjak Miuw-nál és akkor maradhatnék még, vagy épp nála, anyjáékat nem zavarná... Wow... meg persze mikor vissza akartam indulni, akkor sem hagyott... Idióta. Utána kézen fogva indultunk vissza, bár a korábbi kerítésnél elváltunk, ne legyen feltűnő, hogy együtt megyünk vissza... ja előtte fél perccel, mikor kézen fogva sétáltunk vissza, még idegesítette, mikor mondtam, hogy a többiek előtt nem merné ezt csinálni, és felém fordult és lesmárolt. Idióta. Aztán Wataru megvan, a többiek kevésbé, mindegy menjünk be. Aztán még egy utolsót elmentem táncolni, aztán jött a búcsú. Senshi ölelgetett, hogy ne menjek haza, maradjak még vagy menjünk disco-ba. Kenichi is mondta, hogy maradjak, de mondtam nem lehet. Watarunak adtam két puszit, Miuw-val nagy ölelés, két puszi, majd kifutottam a helyről. Kb mint a filmekben. x) Aztán kint megálltunk, hogy akkor jön a taxi. A fenéket. Vagy 20 percig ácsorogtunk, de semmi. Már majdnem hívtuk újra, mikor egy másik taxis jött, ugyan attól a cégtől. Ő beszélt a központiakkal mi van. Aztán így olcsóbban behozott mindet a városba. Én még negyed 4-ig gépeztem, de 4-ig tuti nem aludtam... valahogy nem volt csoda... Szar is volt a 9 órai kelés. x)

Na de be is fejezem, lustálkodom még meg elfoglalom valamivel magam. Kellemes napot, puszi, sziasztok.:)

Back to 2010

Imádom magam, mint mindig. És persze szokás szerint sík hülye vagyok... Egyszer kell nekem lejutnom a szomszéd faluba, ahol mindig történik valami... Most miért jártam az ominózus helyen? Falunap volt. Tudtam,  hogy most sem úszom meg egy laza estével, miért történt volna másképp? Külön persze elmesélem az egészet, de most még kapom össze magam a hülyeségem miatt. Ha most valaki Hiroshi-ra gondolna, azt elkeserítem. Kivételesen nem ő okozta a kissé feldúlt lelkivilágomat. Az elmúlt 10 napban 15 hívása volt, és 2 sms-e, de nem veszem fel a telefont neki... És ezt az éjszaka folyamán kedvenc unokaöccsének is megmondtam. Lesett is egy sort rajta... Ha már így szóba került, ő okozta ezt az állapotomat. Mi a francért van az, hogy nem érzek iránta semmit, - vagy nem tudom, de nem hiszem, - mégis az egész este alatt vártam, mikor érkezik már meg,  ha ott volt, őt kerestem a tekintetemmel, és amikor átölel meg minden, akkor meg nem sokáig bírom visszafogni magam... Mi a fene van? Elsősorban velem? :s Mintha tényleg visszacsöppentünk volna 2010-be. Maga az esti bál, ezek a fura gondolatok, és persze mikor az egyik számot teli torokból énekelem, az összes eddigi pasimnak vagy épp a Takeshi feelingű egyéneknek... Nem tudom, de mikor februárban a fiúkkal belógtam a gimis bálra, akkor ugyan úgy Take-nek és akkor Etsuo-nak is énekeltem. Nem tudom mire volt jó, csak tánc és éneklés közben is mintha kissé megkönnyebbülnék, akárcsak írás alatt is. Talán ezért az oldal mottója is az az idézet, ami oldalt a bemutatkozásban is szerepel. Aki ismer az tudja, hogy se énekelni, se táncolni nem tudok, csak a popsimat rázni, de azt nagyon jól. x) Bár a korábbi bál Take-es estém utáni hétvégén volt, így még eléggé a hatása alatt voltam... Tényleg idióta vagyok... -.-" Take meg egy barom... Jó,  ezt eddig is tudtuk... de mi változott meg 3 év alatt? Ott hagytuk a THS-t, és szinte mindenki külön utakon jár. És talán pont ezért volt jó a bál, hogy kicsit újra együtt legyünk... És hogy igazán mi is volt Take-kel? Mindegy, a lényeg, hogy nem tanulok ismét csak a saját hibámból, és követem el újra. Ez az Caty, ügyes vagy. -.-" Ha a felfogásom nem is változott 3 év alatt (mert nem épp tűnik ki vagy csak mellettük vagyok ilyen?), külsőleg sokkal jobb csaj vagyok. Önbizalmam így sincs. x) Most megyek, később mesélek... Pápá

Chapter 2013 page 200 of 365

Hy!

Mivel kicsit aktivizáltam magam a héten, így beszámolót nyújtok. Jó túlzásba nem viszem, de hát ez is valami. 

Kedd este Etsuo írt egy üzit nekem meg Narunak, hogy visszatér a városba a maradék cuccaiért apukájával, és ha van kedvünk, akkor most még összefuthatunk. A múlt heti is elég érzelmesre sikeredett, most talán annyira nem, de nem tudom. x) Szóval szerdára volt beidőzítve a találkozó. A régi helyünkre volt megbeszélve, bár mire oda eljutottam felért egy kínzópróbával. Imádom a platformcipőimet, csak hát lehet nem a legjobb választás ilyenkor, mert csúszik benne a lábam, és szépen kidörzsöli 1-2 helyen. Szóval Narunál már ragtapaszt szereztem, igaz sokat nem használt, mert elég gyorsan lejött a lábamról, de utána valahogy nem is érdekelt. A kocsmába megérkezve kikértük a szokásos italainkat, kóla és sör. Aztán utána üdvözöltük Etsuoékat. Hát le sem tagadhatnák egymást, nagyon hasonlítanak egymásra.:) Képről is látszik, de élőben még jobban kitűnik. Úgy fél-egy órát töltöttünk el négyesbe, de jól elbeszélgettünk. A fő téma inkább az iskola volt, bár nem is meglepő 3 egyetemistával és egy tanárral. :))) De jól éreztük magunkat.  Úgy 3/4 2 környékén kísértük el őket a kocsihoz, de ott is legalább 5 percet dumáltunk még. Aztán Etsuonak 2 puszi, apujával kezet fogtunk, és irány mindenki hazafelé. Még a sarokról integettünk nekik, majd Naru ismét hazakísért. A kapuban kicsit dumáltunk még, bár a tűző napon nem volt épp jó, így gyorsan elváltunk. Anyunak meséltem a délutánról, majd mentem is zuhanyozni. Frissítő zuhany, megváltás komolyan. Úgy fél 5 körül álltunk úgy, hogy az új ház padlás részéről az összes vasat lehozzuk, és azt pénteken a konténerrel elvisszük a telepre. Majd mutatok róla képet, durván néz ki... Kb fél 7-ig voltunk kint, de olyan koszosak voltunk, mint akik már nem tudom mióta nem fürödtek. Volt fenn bicikli, vashordó(!), egy csomó vasállvány, vaságy, tolószék... Egek, ezeket hogy vitték oda fel!? Lepakolni valami baromi szar volt, de felvinni sem lehetett valami jó. Meg amiket még ott fent találtunk és amiket még találni fogunk... Apu szerint még 2 konténeres kocsi kell a fenti cuccok elszállítására... Következő okos kérdés: és azokat mikor fogjuk leszedni? Mert anyu keddig van szabin, most  is ő segített... tudom, ott van öcsi is, de ő meg nem segít nagyon. Jó, most érettségire készül, de nem tudom... Majd meglátjuk... Úgy fél 7-ig csináltunk, mikor már úgy voltunk vele, hogy minden vas lehordva, pár képet még öcsivel csináltattunk, mert hát vmi élmény, ahogy kinéztünk. x) Aztán utána gyorsan be és fürdés, hajmosás... Majd vacsiztunk, apu meg elvitt minket  fagyizni. ^^ 1-2 sebet ismét csak sikerült beszereznem, komolyan néha rosszabb vagyok, mint egy gyerek. x) 

Na de be is fejezem, majd hamarosan jövök. Azért itt egy kép, mennyi mindent hordunk le onnan. x) Legyetek jók, és kellemes nyarat továbbra is. Sziasztok!:)

Chapter 2013 page 199 of 365

Halihó!

Jó rég írtam, mit ne mondjak. Most július 18-ával jövök, 1 hét után végre kimozdultam a lakásból. Jó, oké, aznap nem mentem messze, csak az egyetemig illetve anyuval a boltba. Az indexemet még le kellett adnom, ugye. Aztán Naruval beszéltem, hogy üzenje meg mikor van eredményhirdetésük matek után, és addigra feltornászom magam. Már előttük odaértem, G-vel beszélgettem inkább, néha-néha egyik csoporttársunk is csatlakozott, bár inkább megmaradt külső szemlélőnek. Aztán utána lassacskán a fiúkák is megjöttek, Gen meglepődött, hogy ott vagyok, pedig 10 perccel azelőtt beszéltem telón Naruval, hogy hamarosan fent vagyok. Aztán felkísértem őket az emeletre, ott is még G-vel folytattam a társalgást, a fiúkat most annyira nem érdekeltem. x) Később egy ismerősöm jött, még mikor anyum is otthon lakott,akkor voltak szomszédok. Bár annak már jó 21 éve vagy több. A lány még csak akkor született, anyu meg lassan már költözött a "mostani" lakásba. Na de vissza a jelenbe. Szóval vele is dumáltunk egy kicsit, majd lassan be is mehettek az eredményekért. Narunak és Akashinak meglett, páran még mennek még egyszer, bár Shiro már tuti jön velünk, Nori meg úgy néz ki feladta. Azért kíváncsi vagyok ki csatlakozik még hozzánk jövőre... Aztán az eredmények után átmentünk TO-ra, ahol le is adtuk az indexeinket. Egy 5 percet még beszélgettünk, majd elindult a banda. Volt, aki gyalog, volt, aki a bringával, és volt, aki kocsival. Na igen, a kocsi min. 35°C-ban nem épp kellemes, ráadásul jobban hasonlított egy szaunára, mint egy járműre... aztán végül az összes ablak lehúz, meg légkondi bekapcsol... hát így is dög meleg volt, majdnem ráolvadtam az ülésre... x) Aztán kocsiból ki, Naru hazakísért, pár percet még beszéltünk, majd ő hazaindult, én meg jöttem be. De igazság szerint egy az egyben dőltem le az ágyba, mert hát a szobám azért hűvös... De úgy túlzásba nem vittem aznap már semmit. Olvasgattam, este kicsit kiültem a teraszra, majd elég sokáig megint csak fent voltam...

Na de be is fejezem, majd jövök. Pusszants. Sziasztok!

Készülődés

Hogy hová is? Horvátországba.*-* Már eléggé lázban ég a család, igaz öcsit nem köti le annyira. :S Oké, első az érettségi, és utána CS... csak egy hétig kéne hanyagolnia, na mindegy. 

Anyu most szerzett be magának két új bikinit, én még szülinapomkor egyet. Tegnap Miuw anyjáék voltak hivatalosak hozzánk, aztán így fő téma volt a nyaralás. 20 nap múlva indulunk. *-* És hát persze útvonalat, programokat egyeztettünk meg minden. Egy Word dokumentumba már a térképrészek is le vannak mentve, meg az útvonal is, anyu majd hétfőn kinyomtatja. Ezen kívül én már a szállásnak és a városnak is jobban utána néztem. Hol van a strand, milyen messze meg milyen, stb. Meg persze nem egy helyben fogunk lenni végig, hanem kicsit körbe is nézünk a környéken. Például átnézünk Krk-szigetre is, ahol majd kipróbáljuk az iszapfürdőt. Na azt nagyon várom. :D Meg azt a szigetet fedezzük fel kicsit. :) Amúgy Klenovica-ban lesz a szállásunk, ez egy kisebb falu, Novi vinodolski mellett, de egy vonalban a fentebb említett sziget mellett van.  Már nagyon várom. Az út kb 5 és fél óra, bár azért 1-2 szünetet beiktatunk az biztos. Az indulást 3-ra tervezzük, így 9 környékén már valószínűleg a parton sétálgatunk. Az apartmant 10-től lehet majd elfoglalni (feltéve, ha jól fordítottam le a szöveget, bár ennyire már béna nem vagyok :'D ). Igaz, a horvát és az angol fordítás eléggé eltér egymástól az oldalon, hisz a horvát delet ír foglalási időnek, de hát a franc tudja. :'D Max Miuw anyuját megkérem, hogy beszéljen vele, hisz ő foglalta le a szállást, szóval neki mégiscsak egyszerűbb. Igaz ő sem tud angolul, ahogy Miuw-n(?) kívül egyikünk sem, de hát ez van. Majd vmit összehozunk. Bár félig már a jövő évi is tervbe van... Hol van az még pedig... Odáig jussunk el x) 

Apu is elkezdett már készülődni kajaügyileg. Már nézzük, hogy mit fogunk ott enni, mert hát nem fogunk minden nap étteremben enni, az irtó drága lenne. Eddig is szépen vittünk zacsis leveseket, meg tésztát meg hozzá zacsis milánóit vagy hasonló kajákat, aztán azokat ott megfőztük. Olcsóbb is, meg szeretjük is. :) Meg már nézegetjük, hogy mennyi sört vigyünk, meg ásvány vizet, stb. Ilyenkor vásárolok egy rakatnyi italport, mert az ilyenkor tök hasznos. Meg persze az elengedhetetlen tea. *-* Mondhatom magamról, hogy igazi teafüggő vagyok, állandóan azt iszom, még suliba is azt viszek általában. Na hát nyaralás sem kivétel. :D 

Szóval már készülődünk szépen lassan. Még a kocsit is lemossuk, meg kitisztítjuk, mert hát párszor az is lett szállításra használva. x) De búcsúzom is. Majd jelentkezem. Puszi!

Nyári szünet, avagy viszlát UWH

Elérkeztünk végre igazán a nyárhoz. Közel 30°, ragyogó napsütés, bikiniben süttettem a hasam a teraszon... Sulinak vége, a vizsgáknak is, szóval tényleg élvezhetem a nyarat. :) Hamarosan nyaralás, meg persze bulik, barátok. :) Ez mellett vége a sulinak is 2,5 hónapra, hihetetlen milyen gyorsan elszállt ez a két félév! Majd egy külön bejegyzésbe talán kitérek mindenre az egyetemmel kapcsolatban. Kaptam hideget, meleget, barátokat, szerelmet, szakítást, hatalmas bulikat, egy második családot... A rossz dolgokból tanultam, tapasztalatot szereztem, míg a jóktól csak még erősebb lettem. :) Remélem hasonló jókedvvel és izgalommal kezdünk majd neki a 3. szemeszterünknek, mint akkor az elsőnek. :) De az még hol van...

„Furcsa, mennyire fáj, amikor egy barát elköltözik - és amit hátrahagy, csupán a csend.”

Persze a boldog pillanatok között akad egy-két szomorúbb is. Az idézetből tudjátok mire gondolok. A kollégista barátaim is mind költöznek haza lassan... Ma Etsuot kísértük ki Naruval az állomásra. Egy fél órát töltöttük el így hármasban. De most teljesen más érzéssel kísértük ki... Sokszor "raktam fel" a vonatra, most mégis más volt. Most tudtuk mindannyian, hogy nem két nap múlva jön, esetleg egy héten belül... Most lehet két és fél hónapig vele sem találkozunk...

"Ne légy szomorú, ha búcsúzni kell. Búcsúra szűkség van az új találkozáshoz."

Ha minden jól megy és mindenki ráér, és sikerül is összehozni, 1 hónap múlva újra láthatja egymást a banda. Genichi és Naruki már szervezi júliusra a bulit. Annyira jó lenne, ha mindenki vissza tudna jönni, legalább arra a pár napra... Így is Etsuo után én vagyok a legérzékenyebb, még ha nem is látszik. x) Nekem se kellett sok amúgy, hogy elsírjam magam. Bár Etsuonak se. x) Naruki, látod, mintha két ovissal lennél ilyenkor "összezárva". Tudom, neked nem erősséged az érzelem kimutatása, és néha nekem sem, de ezt most valamiért így reagáltam le. x) 

„A búcsúzás fájdalma jelentéktelen a viszontlátás öröméhez képest.”

Jövő héten már Tadase is hazamegy, Norinak és Gennek is véget ér a vizsgaszezon. De talán az utóbbi kettő - kiegészülve Naruval hajlandó lesz valamikor velem beülni valahová egyet inni. :) Csak hogy a nyáron se felejtsük el egymást. :)) A többieket meg elkapom valahol úgy is. Vagy chat-en vagy skype-n. Ahol épp sikerül. x3 

Egy képpel és egy számmal búcsúzom. Már most hiányoztok kissé, pedig aztán tényleg nem örökre váltunk el. Sulit amúgy is látogatnom kell még indexleadás miatt. x) Sok puszi nektek, sziasztok! ^-^

 

449.

„Amíg létezik posta, és nem szakad meg a telefonos összeköttetés, amíg van mondandónk, illetve örömünk és bánatunk, amit megoszthatunk egymással, barátok leszünk. Mindig.”

| Remélem a fenti idézet lényegét egyik barátom/haverom sem felejti el a közeljövőben. ^.- És innen is kellemes, örömteli nyarat kívánok mindegyiküknek. :) | Ha munkáról, ha pihenésről, ha a szórakozásról vagy ezek keverékéről is van szó. | És örülnék, ha a nyár folyamán mindegyikükkel találkoznék, és a kapcsolatot is rendesen tartanánk. =3 Sok puszi mindegyikőtöknek. Sziasztok! ^-^ | |

Vizsgaidőszak

Halihó!

Még tart a vizsgaidőszak, pontosan június 28-ig. Nekem szerencsére már kedden véget ér, aznapra van az utolsó vizsgám. Többre nem fogok elmenni az fix. Max abban az esetben, ha végre meglesz a gyakorlat, és az elmélet meg nem, igaz sok esélyt nem látok rá... A jegyeim egész jól alakultak, a legrosszabb is a 3-as. A bevDmat-ot már év közben feladtam, abból aláírásom sincs, de így van még kb. 25 ember - ha nem több. Úgy a sulitéma kb ennyiben ki is merül.

És hogy a tanuláson kívül mit csinálok? Szórakozom, pihenek, rákészülök a nyárra. Bár talán 2. napja érzem, hogy tényleg nyár van... Fél Európa jelenleg árvíz-sújtotta, anyukám ismét csak ott van a munkatársaival. Szerencsére semmi baja nincs, és inkább csak rádióznia kell illetve papírmunkákkal foglalatoskodik. És akkor még jól járt. Mi apuval egész jól tartjuk a frontot. 2 adag mosást indítottunk, már meg is száradtak, ki is lettek vasalva. Takarítás is egész jól áll, abba öcsi is besegít - bár nem tudom mennyire erőlteti meg magát. Apuval délelőtt szépen megfőztünk. Zöldségleves, kapormártás főtt krumplival és főtt tojással, és ezen kívül  csináltunk még lecsót is. Hogy anyu mikor jöhet haza nem tudjuk. Volt szó a hétfőről, de hallottam már szerdát is. :/ 

Ezenkívül a srácokkal szoktam eljárni ide-oda. Bár általában ez kimerül valamelyik kocsmánál. Miuw volt el velünk párszor, de újabb tanúbizonyságot tett, hogy miért utálok lányokkal menni bulizni/inni. Elég furán lesnek rám is, mikor vagy 5 pasival beülök kocsmázni, de én - tudtommal - nem csinálom az agyamat, és nem flörtölök az összes sráccal az asztalnál. Pluszba hogy exem is ott ül. 

Shun is volt itthon 1-2 hete, le is foglaltam az egyik délutánját. Sajnos az agyára még nem tudok menni így két év után sem, de remélem egy kellemes délutánt okoztam neki.:) Kicsi yorkie-ját is levihettem sétálni. *-* Mondjuk az vicces volt mikor a kezemben tartottam. :D A 4,5 kilós kutyuli valami óriásdögnek nézett ki. Pedig közepes méretű yorkie,csak ugye én vagyok kicsi. x3 Shunnal vagy fél város körbesétáltunk, jól is aludtam utána. :D 

Aztán közbe volt BL döntő, azt is a srácokkal néztem meg. Bayern nyert, aminek örültünk. Mixen sokat nem hozott, de nyertünk és ez a lényeg.:)
Miuw szülinapja is megvolt, vagyis családi kertiparti náluk, meg előtte egy tekeverseny. Azt mi nyertük anyuékkal. *-* Komolyan, jót tett az első féléves teke a sulival. Tök jól belejöttem. ^^ 

A felpakolt történetet is elolvastam már nem tudom hányadszorra, de még mindig imádom. :DD Meg közbe megnéztem a Mama c. horrorfilmet. Kissé csalódás volt, meg nem is ilyen véget vártam volna neki. A Horrora akadva 5. (ugye ami ezt és a Paranormal activityt parodizálja) sokkal jobb lett, bármennyire is húzzák le. Na de még a paródiát megnézem ma a teraszon napozgatva.:)

Meg persze kisebb "stílusváltáson" is átestem. Közel 5 év után megváltam a hosszú aranybarna tincseimtől. Jelenleg egy kicsivel ér lejjebb a vállamnál. Nem mondom, hogy nem kaptam szívbajt, mikor megláttam, de kezdek hozzászokni. Igaz hiányolom, hogy szinte nem tudok vele semmit sem kezdeni, de most egészségesebb, és a tartása is jobb. A fazon maradt, csak hosszúságra kisebb. Aztán remélem most meg is erősödött kissé, és gyorsabban is fog nőni, mert akkor is hosszú hajat akarok. x3

És már csak 27 nap, és irány a tengerpart. ^^ Kicsit jó lesz megint megszabadulni mindenkitől, és csak sütkérezni és úszkálni, nem törődve senkivel. 1 hét, amikor nem kockulok a FB előtt. x) Na jó, azért 1-2x felnézek, ha tudok, mert azért engem senki nem felejt el olyankor. x) 

Azt hiszem ennyi volt. Még egy matek vizsga, meg szeretnék egy félévzáró partit rendezni a srácokkal. Csoportba már kiírtam, aztán lesz, ami lesz. Meg végre valahogy Hiroshit kéne lerázni, mert most is kitalált valami ajándékot... -.-" Komolyan, tényleg feljelenthető lenne zaklatásért. -.-" Tudom, ilyenkor többen fogjátok a fejeteket, hogy hülye vagyok, ne fogadjam el, ne vegyem fel a telefont... De ennyitől nem áll le... Próbáltam ezt is, és nem vált be... -.-" 

Na de mára befejeztem, majd jövök. Puszi mindenkinek, sziasztok. 

Vir-sziger, Déli part /saját kép/

Versike

Indián vers

"Nem érdekel, miből élsz. Azt akarom tudni, mire vágysz és hogy szembe mersz-e nézni a vágyaiddal.
Nem érdekel, hány éves vagy. Azt akarom tudni, megkockáztatod-e, hogy őrültnek tűnj szerelmeidért, álmaidért és azért a kalandért, hogy életben vagy.
Nem érdekel, milyen bolygók köröznek holdad körül. Azt akarom tudni, hogy elérted-e már fájdalmaid középpontját, hogy megnyitottak-e már az élet csalódásai, hogy összezsugorodtál és bezárkóztál-e már a félelemtől, hogy érhet-e még fájdalom.
Azt akarom tudni, hogy elfogadod-e a fájdalmamat és a fájdalmadat anélkül, hogy elrejtenéd, vagy mindenképp megváltoztatni akarnád.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e örülni nekem és önmagadnak, hogy tudsz-e vadul táncolni az extázistól megrészegedve anélkül, hogy figyelmeztetnél bennünket, legyünk óvatosak, reálisak és emlékezzünk emberi mivoltunk korlátaira.
Nem érdekel, hogy igazat beszélsz-e. Azt akarom tudni, hogy mersz-e másnak csalódást okozni, hogy hű maradhass önmagadhoz. Hogy elviseled-e a csalás vádját anélkül, hogy megcsalnád saját lelkedet.
Azt akarom tudni, hogy hűséges vagy-e s ez által megbízható.
Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépséget akkor is, ha nem minden nap pompázik, és hogy tudod-e Isten jelenlétéből meríteni életed.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e kudarcaimmal és kudarcaiddal együtt élni és a tóparton állva mégis az ezüst Hold felé kiáltani: Igen!
Nem érdekel, hol élsz és mennyi pénzed van. Azt akarom tudni, fel tudsz-e állni a kétségbeesés és a fájdalom éjszakája után, megviselten, sajgó sebekkel, hogy gyermekeidnek megadd mindazt, amire szükségük van.
Nem érdekel, ki vagy és hogy kerültél ide. Azt akarom tudni, hogy állsz-e velem a tűz közepébe és nem hátrálsz-e meg.
Nem érdekel, hol, mit és kitől tanultál. Azt akarom tudni, mi ad neked erőt belülről, amikor kint már minden másnak vége van.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e egyedül lenni önmagaddal és hogy igazán szereted-e azt a társaságot, melyet üres óráidra magad mellé választottál."

Filmajánló

Húúú sziasztok! 

Most este kaptam egy új filmet, ami igencsak felkeltette az érdeklődésem. Innen is köszi Etsuo.:)  Horror, amit egyenesen imások. A poén része az, hogy a Horrorra akadva 5. részében pont ezt a filmet parodizálják ki a Paranormal activity mellett. De lássuk mit kell tudni a filmről:

Cím: Mama
Korhatár:18+

Besorolás:  Horror

Bemutató (USA): 2013.január 18.

Történet/leírás: Lucas és a barátnője magukhoz veszik a férfi unokahúgait, Victoria-t és Lilly-t. A két kislány szüleik halála után tűntek el nyomtalanul, majd 5 év múlva az erdőben találtak rájuk. Annabell megpróbálja a két kislányt visszaterelni a normális életbe. A film előrehaladtával egyre jobban meg van győződve róla, hogy a lányokkal egy kísértet is beköltözött a házba, akiről azt hiszik, hogy a lányok mamája...

Borító:

Mikor egy faipari mérnök unatkozik...

Na igen, napi 2. posztom. Jó "termékeny" vagyok az elmúlt napokba. És mire utal a cím? Mutatom...

Közel 1 mázsa fát hoztak ma, papám volt munkahelyétől kaptuk, ingyen. Az ilyet azért meg kell becsülni, mert ilyen sincs minden nap... Aztán ennek a hazaszállítása is ingyen volt, mert hát sok ismerősünk van, és az egyiknek ilyen cége van, és ő maga el is hozta nekünk. Kocsmákban így meghívják egymást fröccsre vagy sörre, esetleg egy felesre, és el is van intézve. Pénzt nem nagyon kérnek, hisz régi barátok vagyunk, meg minden. Volt technika tanárom is papám munkatársa volt. Öcsivel együtt minket nagyon is bírt ez miatt.  Néha azért jó a fél várost ismerni... Legalábbis az idősebbekket. :)
Meg hát ha már faipari mérnök kari hallgató vagyok valami csak rajtam marad a fával kapcsolatban. Ja, ahogy a nagyobb darabokat cipeltem kész tornyokat építettem. :D Jó igen, az informatikusnak sok köze nincs a faiparhoz, de hát ha már egy karon van... A képeken csak egy része látszik... az udvarnak van egy domb része is, azon is vannak még, bár azok inkább vékonyabb lécek, vagy tényleg ilyen 1-2 cm vastag falemezek. Talán nagyításnál látható ott a zöld növényke mellett. Szóval úgy ennyit kellett mind a fészerben, mind a pincében elrakni. És állítólag van még 1-2 fuvarra való. Fú ha, lesz még mit pakolni, ha azt is elhozzák. x)
Persze a cipekedésnek is meglett a következménye: a kezem meg az ujjaim jó pár helyen elvágva, felszakadva, körömlakknak félig annyi. x) És víz hatására csíp, de nagyon. x3 Nem baj, egy kis testedzésnek ez is jó volt. :) De megyek is, most tényleg pihizni akarok. x) Puszi mindenkinek: Caty ^^

Esküvő

Víííí *-* Nem tudom meséltem-e, - de biztosan, - hogy Hikaru kezét megkérték. ^^ Már tavaly nyáron volt róla szó, de decemberben meg is történt a lánykérés. Na az esküvő szeptemberre beidőzítve, és felkértek koszorúslánynak, és természetesen a velejáró, hogy az esküvőben is segédkezünk. :D Na pont ez az, amit imádok. És az egyik nagyon jó barátnőm esküvőjén. *-* Nagyon várom már. Egyedül a ruhakérdés a nehézkes, mivel világoskéknek kell lennie, olyanom meg ugye nincs, de van időm a nyáron a ruhával tevékenykedni. ^^ Imádom az esküvőket. ^^ Egyszer talán nekem is lesz, de addig kiélvezem a barátaimét. :) De milyen jó lehet ott állni fehér ruhában az oltár előtt? *-* Én is akaroooook. :3 Igen, még ezt hallgathatja mindenki szerintem egy jó ideig. x) 

Gondoltam elújságolom nektek. Én tök örülök neki. ^^ Hálóm is meglett 3-as, így duplán örülök. Na még pár ilyen jó hír, és tényleg elégedett leszek. :) Na de most csak ennyi. Üdv mindenkinek: Caty

Design

Sziasztok!

Na megjött a nyár, és ezért új kinézetet is kapott a blog. Remélem tetszik. ^^ A fejlécet újból TORIAK-nak köszönhetem nagy részben /egy kicsit én is belenyúlok ám :3/. :) 

Ezen kívül egy "meglepetéssel" készültem nektek. Többen már észrevehették, hogy az archívum alatt egy fanfiction foglal helyet. :) Nem saját, csak nagyon tetszik, és gondoltam megosztom veletek is.:)) Többeknek már korábban ismerős volt, nem biztos, hogy az egész, de valaki már olvasta. Mielőtt nekikezdenétek itt van egy kisebb olvass el lap, hogy lásd miről van szó. Ha az innen újabb bejegyzésre kattintasz, akkor az első fejezettől kezdheted is olvasni, majd így tovább. :) Mától kint van az összes fejezet. Előre is bocsánatot kérek a tördelésért, sajnos sem word-ben, sem itt nem volt a legjobb, és még a lustaságom is rájátszik, hogy közel 400 oldalt nincs kedvem formázni. :/ Remélem ettől függetlenül élvezhető lesz a történet. :) 

Hamarosan pedig pótolom az elmúlt 2 hetet, mert igencsak mozgalmasra sikerültek. :) 

Na de puszi mindenkinek:

 Caty

Újra...

És ismét veszítem el az irányítást az életemben. Hogy ismét a padlón vagyok, nagy részben magamnak köszönhetem. Külső tényezők is vannak, mert befolyásolnak, ahogy mindenki mást. A szar, hogy ez mennyire érzékenyen érint engem. Külsőleg nem látszik, de sok minden rosszul esik. Utálom, ha hülyének néznek vagy annak mondanak, ha rondának tartanak, ribancnak, élősködőnek és még sorolhatnám. Baromira szarul esik. Aki nem ismer annyira, az hiheti azt, hogy nagyképű vagyok, aki boldog, és mindene megvan. Pedig akik igazán ismernek, tudhatják, hogy valójában semmi önbizalmam nincs, és magamat is butának tartom, és sok minden hiányzik az életemből. Persze pattogok, ha valaki rosszat mond rólam, de lelkem mélyén csak még jobban a földbe tiporja azt a valójában kicsi egómat. Idegesítem az embereket, pattogok, vigyorgok, de lassan tényleg újra csak egy álarc lesz... 

Amit a legjobban utálok, az a lelkiismeretem. Ez az, ami túlságosan "működik" bennem. Ma volt egy beszélgetésem. Nem épp a  legjobb kedvemben kaptam választ tőle egy korábbi levelemre. Már a reakciója  miatt még jobban rátett egy lapáttal az amúgy is borzalmas kedvemre. És utána amiket írt. Nem ellenem irányultak, ne hogy azt higgyétek, csak szerintem hülyeséget csinált. Bunkón is viselkedtem, csak mivel nagyon a penge élén táncoltam már, hozzávágtam mindent. Igazam volt, ez tény, és ő is tudja. A reakcióján láttam. Csak gondolom tőlem nem várta el... lényegtelen... Sajnálom az egészet kicsit, nem megbántani akartam, nem is kioktatni, csak kijött belőlem. Tudom, kicsit túl lőttem a célon... Remélem azért végiggondolja, mert még mindig jobban ismerem, mint hinné. És azért remélem nem utál... 9 hónap alatt talán a 2.-3. veszekedésünk volt... 

A többi hülyének meg üzenem, hogy bármit is gondolt eddig, nem fog megtörténni. Én magam intéztem el, de nem az ő kedvükért. A saját hülyeségem miatt...

Az is mi, hogy elmegyek bulizni, hogy ott majd jól érzem magam, kiszellőztetem a buksim, de onnan is úgy jövök el, hogy végre vége, megint csak felhúzták az agyamat és csak több lett a probléma. Néha áldom szüleimet, hogy nem engednek annyira a pórázon. Bár ők sem viselnek el már annyira, de sajnos az önálló élet még messze van... meg ismerem magamat, nem is menne... Nevem Lenke. Szerencsétlenke. Még igaz is...

"Én alapvetõen sosem kerestem egyebet, mint a szerelmet. Talán mert sosem éreztem, hogy igazán szeretnek. Mindennek, amit addig csináltam, egyetlen célja volt: hogy szeressenek."

421.

"Néztem a nőt, aki addig voltam, és láttam, hogy gyenge, bár próbálja azt a látszatot kelteni, hogy erős. Mindentől fél, de elhiteti magával, hogy ez nem félelem, hanem annak az embernek a bölcsessége, aki ismeri a valóságot. Befalazza az ablakokat, nehogy besüssön a nap a szobájába: kifakítaná a régi bútorokat. Láttam, ahogy a Másik a szoba sarkában ül: gyenge volt, fáradt és kiábrándult. Uralma alá hajtotta és rabszolgaságban tartotta azt, aminek mindig szabadon kéne szárnyalnia: az érzelmeit."