Elég volt...

És akkor csodálkoznak, ha bunkó vagyok vagy szemét. De most, ha ők ugyan ilyenek velem, mi mást várhatnának? Igen, én sem vagyok tökéletes, és én is helyből tudok szemét lenni, de ha valami kiváltja, nem tudok egy könnyen leállni. Igen, ez miatt elvesztettem egy olyan személyt, akiért bármit megtettem volna. Bár neki kellett volna megnyugtatnia, de hát erre sem volt képes. Azóta is tőle kapom a legnagyobb pofonokat. Amit nem értek mivel, semmi köze hozzám!!! Szóval nem tudom, jó érzés neki engem szidnia, megaláznia? Meg mit törődik velem? Foglalkozna magával meg a ringyójával. Meg most azon fennakadni, hogy olyan sütit csináltunk Shizuval, ami az egyik kedvence? Hát basszus. Jajj, mert szülinapja van, és mi csak kedvesek akartunk lenni? Ekkora hülyét. Örülne neki, hogy képes vagyok még kedvesnek mutatni magam, mikor legszívesebben minden találkozás alkalmával bevernék neki egyet, csak türtőztetem magam. Színművészetin kellett volna kikötnöm, vagy máshol, és akkor nem kellene ismernem. -.-" De a közös barátainknak olyanokat mondani, amiről mindegyikük tudja, hogy hazugság, ha kicsit is ismernek? Komolyan, gyáva alak, aki a problémái elöl menekül és félig rajtam tölti ki, meg miatta szinte engem szid. Ha velem van baja, akkor miért nem mondja a szemembe? Nem meri... Ismerősöm meg benyögi, - mert szegénynek vagy elmondom mi bajom van, vagy épp leszedem a fejét, - hogy azért csinálja ezt, mert bánja az egészet illetve így akar tőlem megszabadulni, ha engem aláz le. Ezzel csak az a gond, hogy ő maga is tudja, hogy nem igaz. Kettő ne ezen járjon a buksija, hagyjon békén, mert ha úgy is van valami, előbb-utóbb megtudom. Meg ő nyafogott, hogy ne merjek sírni utána és felejtsem el. -.- Én túl léptem rajta, kb a tegnapi számot is ráfoghatjuk erre. És igen, írok róla, mert baromira felhúzott. Én nem tettem semmi most, amiért kiérdemeltem volna az ő viselkedését. A szakítást sem igazából, de hát nekem mondja, hogy néma gyereknek az anyja sem érti a szavát. Ő nem mondta, hogy baja van, én meg ha nem tudom, akkor persze nem figyelem. De hát késő bánat. Tudom, hogy nem akar róla beszélni, még ha eddig azt is pofázta, hogy majd később. Én meg úgy vagyok vele, hogy kár beszélni bármiről is. Hozzá se akarok szólni. Köszönni köszönök, mert bunkó nem vagyok. De akkor is haragszom rá. Nem szeretem az ilyet. Én is tudok pletykálni, kibeszélni embereket, de nem alázom meg. Szóval nagyon rosszul esett, pont tőle. Ő kérte, hogy ne legyen harag, próbáljunk baráti viszonyt fenntartani. Erre ő teszi az ellenkezőjét. Pasiban ne bízz. Csak valahogy mindig megteszem. Jó, a legjobb fiúbarátaim kivételek.:) Ők mások, mert tudom, hogy nem teszik ezt. Mert egy barát a hátad mögött sem mond rosszat rólad. (:  Valamennyire lenyugodtam, de most nagyon haragszom rá, és nem tudom. Nem utálom, mert azt már csak egy apró fonal választja el a szeretettől, és én onnan baromi messze vagyok. Na mindegy. Meg közbe persze Narukival megint egymást ijesztgetjük, ha szabad így fogalmaznom. Már ott tartunk, mintha holnap kivégzésre mennénk, nem az ő szülinapjára. Részben az övé, mert ugye közös. De akkor is. Baromi tartunk valamitől a holnappal kapcsolatban. Lassan félelmetes az egész. Összeesküvés elméletek szinte, de hát most mondjuk az, hogy semmin nem lepődnénk meg? Komolyan nekem már a jótól a rosszig minden lejátszódott bennem. Csak akkor melyik lesz? Vagy pont olyan lesz, amire nem gondoltam?  De lesz valami, mert ennyire ne legyünk már ki ketten miatta... Meg Megumi mondta, hogy ő is biztosra mondja, hogy nem lesz zökkenőmentes a szombat. De így már 3 ember mond ilyet. Ilyenkor már azért nem hiszem, hogy tévedünk. Akkor is nagyon tartok az egésztől. Bárcsak írhatnám nektek az vasárnap, hogy tök felesleges volt az egész, mivel tök sima este volt. Csak valahogy nem épp úgy vagyok vele, hogy így is lesz. Na mindegy, befejezem. Legalább lenyugodtam, bár a furcsa érzés még megvan. :s Hát nem tudom mi lesz 1 nap múlva ilyenkor, de félek elszabadul a pokol... Na legyetek jók. És légyszi' gondoljatok arra, hogy jó este lesz. Puszi, sziasztok! (: