Merengés...

Hogy miért is lett ennek a címe ez? Sokat nem kell magyarázni, mert részben úgy is mindjárt kiderül, meg azért maga a szó is sok mindent elmond. Úgy megint minden a fejemben van, bár így fél 1 után már kár is meglepődni. Na majd reggel átkozom magam, hogy miért is maradtam fent megint idáig. Bár a néha napi éjfél utáni lelkizés Narukival szinte átlagosnak is tekinthető, nem épp a kedvenc téma jön elő. Jó, hát ez van. Ilyeneknek is kell lenniük, nem igaz? És akkor mégis mi a fenén merengek én ismét. Oké, hol is kezdjem. Lássuk, miért volt az előző éjjel, hogy fél 1 körül elmentem géptől, de volt vagy 1/4 3 mire elaludtam? Hát a szombat este emlékei tértek vissza, és ezzel kész lavinát indítva el a buksimban. Mert innen visszamentem közel 3 évet. Napközben meg az összes közös képet végignéztem... Na igen... Takeshivel is mi lesz... remélem újabb 1 évig nem látom. Csak fura érzésem van vele kapcsolatban is... Jó, és innen jön az, hogy mivel van még... hát először is a szombat. Ott is lesz valami, előre tudom. Aztán a hétfővel is úgy vagyok, hogy nem lesz épp zökkenőmentes... Meg még 1-2 személlyel van furcsa érzésem, de azt nem árulom el, pontosan kik ők. Talán, ha megértem miért pont velük. Mi van még, lássuk csak... meg is van. Idézetek, statisztika. Hogy kapcsolódik a kettő? Nagyon egyszerű. Néha unalmas pillanatomban ránézek a statisztikára, pl. milyen bejegyzéseket olvastatok a legtöbben. Aztán pont az utamba került egy augusztusi idézetes bejegyzésem. Ez lenne az: LINK :) Na igazából végigolvastam ezt is - még ezen kívül többet is - de egy idézetnél mindig elgondolkodik az ember. Vagyis én mindenképp. Mondjuk némely idézet belőle mai napig olyanokat juttat eszembe, amik már csak szép emlékek. Meg van, amiről több ember jut eszembe. A múltidézés, a lelkizés így estére megvan. Meg persze mai napig újabb és újabb darab puzzle kerül a helyére. Igaz, még így is rejtély számomra mi fog belőle kijönni, de kíváncsi vagyok rá. Meg például nézzétek ezt: "Mikor szerettem, nem kaphattam meg. Mikor megkaptam, már nem szerettem."  Pont így vagyok Take-kel. Valahogy nem érzek iránta semmit, és így a szombat után sem. Testileg vonzódom hozzá. Oké, de most mondjam azt, hogy Itsukinál ugyan ez volt? Meg Etsuonál is? Azért más kategóriák, de a lényegen jelenleg nem változtat... Bár most azon gondolkodtam el, hogy van-e egyáltalán ennek az egész bejegyzésnek értelme? De biztos, hogy van, különben nem írnám. És mit szeret Caty? A helyes, félmeztelen (vagy épp teljesen..khm...) pasikat. És hát az Ouran High School Host Club Live Action verziója tele van velük. Kicsit olvadozok a pasik láttán. Igen, tudom, hogy japánok, de ááá *olvadozik* Meg ezen kívül Vámpírnaplók, és benne Ian. *-* Milyen pasi ő is... Elcsöppenek így 1 óra tájban. Körülbelül fél óra kellett, hogy ennyit legépeljek. Profi vagyok, ha közbe nem Narukival dumálnék.:D Most befejezem, mert tényleg sok lesz. Egy idézettel zárok, ami az egyik regényem első fejezeténél mottóként is szerepel. Meg igazából a kedvenceim között van. Jó éjt, és kellemes napot. Puszi: Caty 

„Bár nem szokott hosszasan elmerengeni a  régi emlékeken, de nem is hessegette el őket, ha eszébe jutottak. Éppen olyan nehéz lenne kitörölnie az életéből ezt a fejezetet,mint megváltoztatni a születési dátumát. Néha azonban azt kívánta, bárcsak visszamehetne az időben, hogy kitöröljön minden szomorúságot, de sejtette, ha ezt megtehetné, az örömteli emlékek is eltűnnének. Abba pedig bele sem akart gondolni.” (Nicolas Sparks)