Idézetek...

Így estefelé épp idézetes oldalakat lestem, és akkor leltem rá az elsőre:

"- Miért vagy szomorú?

- Mert nem értem a kapcsolatunkat... Néha úgy érzem barátok vagyunk. Valamikor úgy, hogy többek vagyunk, mint barátok, de néha úgy érzem, mintha csak egy idegen lennék számodra."

Nem csak egyszerűen megfogott, hanem még igaz is. Amúgy is, nekem ismerős a szöveg, vagy másnak is? Jó, nem pont így - mert én ugye párbeszédeket nem írok le nagyon - max olyan bejegyzésbe. Mégis itt van egy részlet egy februári posztból. (ha esetleg érdekelne az egész, itt elolvashatod).

"Itsuki a hátára fordult, én meg odabújtam hozzá. A mellkasán feküdtem és elkezdtünk dumálni. Igazából kettőnkről. Mert egyikünk sem tudja, mi van közöttünk, meg hogy csak ezen a bulin esünk egymásnak, akkor is, ha távol vannak a többiek, de mégis tudnak az egészről... Meg azt mondtam még, hogy néha tök úgy érzem, mintha utálna, néha meg pont az ellentéte lenne. Erre mondja, hogy igen, néha tényleg így van, de csak akkor utál, mikor idegesítem facebook-n. Jó, Chi-vel 3-asban lévő beszélgetésünknél, meg azon a héten tényleg nagyon az agyára mentem, de 1-2 dolog tényleg valós volt és komolyan is gondoltam. Jó, pasiból van és az azt követő héten volt furcsa... Meg mondtam neki, hogy mostanság alig beszélünk, régen mennyiszer rám írt. Mondta, hogy mindig egy csomó emberkével beszél, és azért nem ír rám is. Bár másra sem nagyon. Idióta..."

Ezért írtam, hogy ismerős, mert szinte azt írja le, ami közöttünk van. Mert tényleg, és most sem tudom mi van. Bár az idegen lenne a legkifejezőbb jelenleg. De ha barátok is vagyunk, akkor megint jön a következő kérdés/idézet: 

"Ha csak egy barát vagyok,miért tudom milyen ízű a csókod?"

Igen, megint elvoltam, és megint csak hülyeségeket írok. :S De bárhogy is nézzük, nekem van igazam. Nem? Csak nézzünk bele: két barát csak úgy nem smárol. Mert ha már megteszik, akkor ott több van barátságnál. És mi mégis váltogatjuk folyamatosan, egyszer ez, másszor az. Vége lesz egyszer? Ha igen, akkor most kéne. Ez lenne a legmegfelelőbb alkalom. De inkább be is fejezem ezt. Nem ilyenkor kéne ilyeneken gondolkodnom. Bár addig sem a viharra fókuszálok. Igaz, most más is van a fejembe. Ihletet kaptam, és egy tavalyi novellámat/regényemet (attól függ mi sül ki belőle) kezdtem nézegetni, javítgatni, folytatni. Remélem vmi értelmes is lesz belőle. Na most már itt hagylak titeket, sok lesz belőlem. Sok puszi: Caty