Új =)

Hellóka!

   Igen-igen, korábbra ígértem, sajnálom! Most pótolok. Hétfő jön, ugye? xD Ahhamm, az jön ^^ Nah akkor lássunk is hozzá! =)
   Szóval fél 7-kor felkeltem, reggeli teendők stb-stb.Utána ki indultam buszmegállóba, majd nemsokára Rei is jött és mentünk is  a busszal. Persze témaként a drága pasim is feljött. Hehe, ezt a témát nem úsztam meg, bár nem is vártam. Plusz ez még a nap folyamán előjött párszor és még kedden is nyaggattak vele =S De erről később. Szóval első két óra üzleti. És doli =( Nem nagyon akartam, de mivel ugyan azt a  feladatlapot kaptam, mint az előző dogába, így nem volt annyira nehéz. Remélem azért jól is sikerült xD Aztán jött egy angol, 5-s lett a doga xD De jó, pedig 3-sra számítottam xD Aztán of. óra. Előtte persze a csajokkal a nagyszünetbe végigsétáltuk a sulit xD Aztán matek, nah abból is doga =( nah az az a tantárgy ami elég messze áll tőlem xD na sebaj.  6. óra német, a gépek nem működnek, ha igen, akkor meg nincs rajta net. =( Mind1 vége az órának és irány haza. Apu itthon volt, kheee. Mind1, gyorsan ettem, bepakoltam, kicsit tanulgattam, majd gépeztem xD 6 után vacsi és pancsi, kicsit vissza géphez, majd irány NCIS! =) Aztán utána alvás!
   Most csak ennyi fért bele, mert megyek el. =) Majd jövök a kedd-szerda-csütörtökkel vagy ma vagy holnap. Bár nem ígérek semmit! :S Addig is legyetek jók! Sziasztok!

New =3

Helló-belló!

    Ma is itt vagyok. Ha minden jól megy 2 adaggal jelentkezem.  Sztem csütörtöktől-vasárnapig mindent egybeveszek, mert már nincs kedvem külön írni az összeset! És akkor még mára csak a hétfő+kedd marad. =) Nem lesz tartozásom ;) Kezdjünk is bele:

   Csütörtök reggel csináltam magamnak teát és gyorsan rendet raktam, mert apu itthon volt a hét többi napján, és így inkább nem húzom ki a gyufát. Ezután gép elé lecsüccs és irány a facebook és msn =D A mi sulink többsége fent ült természetesen. Egyik haverommal hülyültünk egész délelőtt, meg a Photoshop-t próbáltam átküldeni msn-n xD és persze egymás hülyeségeit lájkoltuk xD Elvoltunk komolyan. Apu a délelött folyamán felszerelte az új ajtót, szal a hátsó bejáraton kellett közlekedni xD Rei és Ayu jött át fél 3 körül, hisz indultunk biciklizni. A környéken lévő lakóparkba meg a szomszéd faluba tekertünk le, pont ott ahol Take és a többiek laknak. Hehe, hülyék vagyunk, tudom =D♥ Szóval úgy 4-5 kör a faluban, pontosabban 2 utcán mentünk végig.xD voltunk Miuwéknál is, bár csak az udvaron, mert nem voltak otthon. Utána még mentünk pá kört, mikor a Fő utcába mentem és vmi hirtelen folyamán el nem néztem balra és mit ad isten? nem ott tekert Take is? Én cuki bájvigyorral integettem, a csajok meg kis fáziskéséssel utánam. Ő csak biccentett nekünk, bár úgy nézett rám/ránk mintha szellemet látna. Aztán a buszmegállónál megfordultunk, és akkor ment el mellettünk újra, de akkor már nem annyira figyeltem rá. 6-ra értem haza, kissé kipurcanva. Hehe =D Aztán ledöntöttem pár pohár üdítőt, és mentünk enni. Kajci után lefürödtem, majd bedőltem az ágyikóba és lestem a tv-t =) Ismételten Naruto ment =) Közbe még a fényképezőn lévő képeket lestem, amin még mindig a horgászos képek vannak. Fura, de mit tudok tenni? =S 

   Pénteken kissé nyűgösen keltem, ismételten rendet raktam, mert öcsém össze-vissza dobálta szét a ruháit. Pizsiinket levittem, elágyaztam mindenkinél, majd mentem le teáért. Bekaptam pár piskótát és láttam aput is, ismételten melózott itthon, fájós lábbal =S De nem pihenne ám =S Délután láttam fent drága pasimat, ki akart volna hívni minket bnőmmel, és akkor megint 4-sben lógtunk volna(szép, mi?), de lemondtam. Ayu se ért rá, meg vhogy nekem se volt sok kedvem most vele lenni. Tudom-tudom a pasim, de ha egyszer nem szeretem, akkor mit tegyek?Igazából nagyon helyes meg aranyos srác, még be is jön, de ennyi nem lesz elég hosszútávon =S Amúgy is mindenki kíváncsi igaz-e az, h kapcsolatban vagyok-e meg hogy ki az illető. De majd ez miatt rajtam fognak lógni =S Mindegy, fél 5 körül ráírok haveromra, mondja,  hogy jókor akarok írni neki, pont most akart indulni,aztán vagy fél óráig dumáltunk, és végül is kiderült, h Eito biciklizni megy, és kérdezte megyek-e én is =) aztán anyuék elengedtek, így mentünk megint le a szomszéd faluba. Éppen, h leérünk észreveszem Take bicaja ott van a egyik kerítésnek döntve. hihi, szóval Eitoval körözgettünk egy picit a környéken közbe meg tök jól szórakoztunk, ő a csajügyeit taglalta én meg a pasiügyeimet. Szóval elvoltunk.   Aztán épp mentünk el a kocsma mellett, mikor épp szembe jött velünk =D én persze aranyosan mosolyogva intek neki, meg egy hello-t is kinyögtem, ő csak elmotyogott egy sziasztok-t, de megint avval a furcsa nézésével...Aztán mentünk haza Eitoval. Hazaestem gyorsan ettem, fürcsiztem és bezuhantam az ágyba. Hulla fáradt voltam, még néztem a tv-t, majd öcsi is hazaesett, de vhogy 11-ig megint nem sikerült elaludnom =S 

    Szombaton jó korán keltem, mert Reijel és Genichivel úgy döntöttünk, hogy megint megyünk bicajozni. Először átnéztünk a szokásos kis faluba :D majd mentünk ki Ausztria fele. =) persze, hogy nekem volt végig a legnagyobb hangom, pedig én vagyok a legkisebb =D Közbe voltam Miuwéknál is, anyujával dumcsiztam, és mondta, h jöjjek le én is anyuékkal délután :) Majd indultunk visszafele. Persze út közben is alkottunk rendesen. Úgy fél 12-kor értem haza. Délben anyuval és öcsivel ebédeltünk, pizza volt =) nyamiii =) Majd kicsit gépeztem, közbe sminkeltem magam meg elkészültem. 3/4-kor alig akartunk elindulni, pedig 16:10-kor megy a buszunk xD de aztán elértük =) Mikor leértünk Miuw kint állt pár bnőjével és kérdezték megyek-e velük sétálgatni, én meg beleegyeztem. Közbe Miuwnak is elmondtam a "jó hírt". Szegényem nem tűnt túl boldognak =S Hehe. Majd emgnéztüka  gesztenye fesztivált, és 5-kor jött a pasija és így 3-sban mentünk sétálni, mert időközben a 2 csaj lelépett. Aztán a környéken sétálgattunk, Take is elment mellettünk bicajjal, ismételten olyan fura képpel köszön. Nem igazodom ki ezen a srácon =S Úgy fél 7 körül Rai-nál is voltam, tőle szerváltam meghívót szombatra a bálra, mert anyuék végre elengedtek =D Miután ez is megvolt, még Take bicaját láttam egyik ismerősünknél xD Szóval ja, én elvoltam. Persze közbe Miuw és a pasija agyára mentem. xD Utána Miuwéknál voltunk, anyuék is jöttek aztán ettünk. Vacsi után Miuwék azt akarták, hogy menjek velük át egy ismerősünkhöz, de én inkább ott maradtam anyuékkal. Igaz utána ültem laptopozni, de hát jobb doglom lett volna?! =D  Sachit és Eitot boldogítottam az este folyamán, meg még öcsi is rám írt =) Majd fél 11-kor vettem észre, h az a fasz fent van msn-n...Nah mondom, mind1 írjunk rá.10 perc is vmi.  Hát elég fura volt. Mind1 nem magyarázom, ink bemásolom ezt a beszélgetést is:

	Pink Caty: szijja Take: szia pink Caty: mizujs? Take: semmi tanítsd meg a faszidat köszönni mert legközelebb leszabom a bicikliről de megtiprom Pink Caty: kit? Take nem akivel kerekeztél egyik este Pink Caty: tegnap bicajoztam Eitoval jó majd megmondom neki Take: az jó lesz Pink Caty: bár a suliba láthatod xD és nem a pasim, hanem a haverom Take: mond meg neki falun van akkor köszön ha meg városba akkor meg azt csinál amit akar Pink Caty: jól van de ne az én fejemet bazd le Take: de ha azt mondom hogy szaisztok akkor böffencsen má oda valamit Pink Caty: okéoké Take: hát de nem tudom neki megmondani Pink Caty: menj le egyik szünetbe egy suliba járunk xD Take: megy le az akinek két anyja van Pink Caty: jójó de mondom ne engem bassz le én köszönök Take: még az a szerencse :D    (PC. megjegyzés: miért vigyorog ezért? ennek ennyire őrül vagy mi? :S) Pink Caty: bár a csajok is csak nagy nehezen köszöntek:S Take: de ők legalább köszöntek Pink Caty: nah jah xD szóval örülsz, h én köszönök? xD Take: nagyon         (P.C.M.: most mi a baja?) Pink Caty: xD ennyire ne örüjjél te se xD gondolom azért meglepődtél, h láttál xD Take:  rettenetesen Pink Caty: xD hülee Take: minden nap itt vagy ha teheted Pink Caty: nem is igaz Take: de Pink Caty:  kéthetente szombaton vagyok lent, akkor is itt Miuwnál meg a héten voltam KIVÉTELESEn 3x am miért zavar, h lent vagyok? Take: nem csak mondom és nem lenn hanem kinn :P Pink Caty: nekem az lent de most megyek el kell érni a buszt mert most  itt vagyook lent ágfalván szal jóéjt szijja
	Take: és kint
	Ekkora egy marhát, komolyan. Vkik szerint féltékeny =S Hát nem tudom, én annak örülnék =)Miután sikeresen elbúcsúztam az emberkéktől, futólépésben elkezdtem készülődni anyuékkal. Bár ők még nyugodtan iszogattak. Aztán még 2 percig kint álltunk az 5°-ban. Hát szó szerint vacogtak a fogaim =S Majd jött a busz, gyorsan felszálltunk és jöttünk haza. Gyorsan lezuhiztam, közben észrevettem egy baromi nagy lila-kék-zöld foltot a lábamon. Jó lenne tudni, hogy szereztem. Elalvás előtt végig a beszélgetésen járt a fejem. Nem igazodom ki rajta =S Aztán valamikor elaludtam.
	Reggel megint nyűgösen keltem. Nem tudom, de szerintem megint vele álmodtam.. Ilyenkor vagyok ilyen. Szerda éjjel is vele álmodtam. De azt, h vele jöttem össze =S De még jó is lett volna. Szívatás... áááá nah mind1. Szóval megreggeliztem az ágyba tv nézés közben xD. Utána takarítottam, majd leültem gépezni, Miuwtól kértem el a beszélgetést. Hát kezdtem azt hinni, hogy már nem nagyon érdeklem. =S Hát jó, ha ő így, én úgy. Közbe a német tételeket próbáltam tanulgatni és megcsinálni. 2-kor jöttem el(persze közben ebédeltem) és utána elkezdtem tanulni üzletire. Huhh jó nehéz még mindig. 5 után jött mama is, fél 7 után ment el. Utána vacsiztunk, fürödtem és hajat mostam. Később Viván néztem a horoszkópot, majd mivel jó film híján Disney Chanel-t néztem xD Aztán 10-kor tv lekapcs és alvás.
	Na akkor ez volt 4 nap anyaga. Most mégse kezdem el a hétfői és keddi anyagot, max szerdán jövök kettővel! Így is sokat írtam a napokban xD  =) Remélem örültök =) Nah legyetek jók! Sziasztok! =)

Okt.5.-6.

Hellóka!

    Fúúú! Egyre nehezebb oldalt szerkeszteni! A Mabidán is jó rég jártunk Midorival =S Egyszer azt is folytatni kéne és még a költözés is ott van! Nem tom, hogy fog ez így mind menni. =S Nah akkor jöjjön a kedd! Sietek, igérem!
   Szóval kedd. Szünet, koránkelés nincs =D Ittam teát, majd jött Ayu és mentünk shoppingolni. Olyan klassz csizmát találtam =D Magassarkú, nagyon csinos és mellette még sportos is. Áá nagyon tetszett, és 5800Ft volt! Ayu vásárolgatott is 1-2 dolgot. Úgy 11 és 12 óra között értünk ide hozzánk, majd leültünk kockulni.xD A facebook megint nagyon rayi volt, alig akart betölteni ááá már a fejemet fogtam. Közbe a drága Kocka és a haverja, a Csóka (akikkel hétfőn taliztunk meg velük voltam a búcsúban is) írtak rám msn-n! Nagyon örültem, komolyan. A kocka avval jött, hogy nagyon bejövök neki, meg mi lenne, ha összejönnénk, én meg most nem válaszoltam rá. Igazából nagyon helyes srác meg minden, de Take...(jó nagy bunkó, perverz fasz, de valahogy még mindig szeretem =S =( ) De azért megbeszéltük, h akkor szerdán újra talizunk. Közbe Ayunak megmutattam azt az új ruhát, amit még szeptemberben kaptam. Neki is nagyon tetszett. Aztán átkísértem a boltba, majd mentem haza. Ebédeltem, meg gépeztem, lassan öcsi is hazajött, majd apu, és végül végre anya is. Mivel -ahogy mindenki hallotta már a vörösiszap katasztrófát - anyut is bármikor behívhatták volna, és ő is készenléti rendőr, neki is mennie kell, ha jön a riasztás. Szegényem annyival megúszta, h Győrben kellett aludnia. Este kajci, pancsi, és én szinte egész este zenét hallgattam =3 Majd úgy éjfélkörül elaludtam. Jujj most jutott eszembe. Imádok még mindig facen játszani(olcsó játék hülye gyerekeknek) és van egy olyan, hogy mire ébredsz fel holnap? válasz: hívnak! Igen Ő! xD hehe, nahez nem teljesen vált be.
    Reggel szokásosan 8kor keltem.Holt komásan lesétáltam és találtam egy cetlit azzal a felirattal, hogy sebészetre mentem, majd jövök. WTF? Apu kézírása. Mi van? Aztán fel is hívtam és mondta, h a térdével ment el, megnézik neki, most úgy tűnik, hogy a szalagokkal van vmi gond, lehet el is van(nak) szakadva =S Így apu a szezont már teljesen kihagyja(focizik) és így még a Hollandiába se tudott elmenni Futsall bajnokágra (2 éve már volt ezen és nagyon jól érezte magát ^^). Szóval ja, baromi jó egy helyzet. Nah de olvastátok lesz egy hívásom...fél 9 körül hívott Ayu, h itt van a közelbe behozza-e az Avont. Én meg persze, hozza csak =) Szóval reggel már a kért sminkcuccaimat próbálgattam ki. A délelőttöt itt is töltötte, majd megint elkísértem a boltba és jöttem haza. Apuval ebédeltünk - mert közbe ő is hazaért. Majd Ayu fél 2-re jött vissza, mert mentünk fodrászhoz. Ott úgy fél és 3/4 3 között végeztünk, majd mentem el a csizmáért, mert apu megengedte, h megkapjam =D Yuppiiii =D Utána már csak a találkozó volt hátra. A rossmann elött a fiúk már vártak. Tettünk egy kört a környéken, majd 4-kor már a kapunkba álltunk. ott nyaggattak, h beszélni szeretnének velünk. Jó, mondom kapnak két percet, Kockát vittem magammal, Csóka ott maradt Ayuval.  Miről beszélgettünk? Hát persze, h arról, hogy akkor mi a válaszom...Én meg úgy döntöttem, hogy kap egy esélyt. Amúgy se sokan mondhatják el ezt magukról(utalva a nyári hódolókra). Szóval szerda óta van pasim. xD És lógok egy csokival Midorinak xD Csokit se szoktam szerintem levélben küldeni, de ha ez az egyesség xD Majd miután ezt megbeszéltük a fiúk elmentek, Ayu is nem sokkal később távozott és én maradtam itthon. Este még Rei-jel SMS-eztünk. Majd este megint zenére aludtam el xD
    Nah két nap ismételten megvan! Nah és még jönnek ám az izgalmas dolgok, mert itt nem állunk meg! Készüljetek! =) Addig is sziasztok! =)

Ui: Én fényképeztem ezt is az egyik horgászat alatt(pontosan mikor 2x-ra mentünk le =D) És nagyon cuki - szívecske alakúú =D ♥És nem ellopni! =D

     

Okt. 4.

Sziaa!

     Igen-igen lassan írok, és ahhoz képest nem is sok a bejegyzés, de nem tehetek róla, msn-n 5 ablak nyitva, és az írok többsége az idegeimen táncol =S de erről sokkal bővebben úgyis lesz szó, ha eljutok odáig =S De akkor most jöjjön a szünet első napja.
    Hát igen, mennyire jó ez a suli =D Megint szünetünk van, csak most egy teljes hét =D Hippiiiii =D Szóval reggel lustultam, meg gépezgettem, meg a srácokkal dumcsiztam. Meg is beszéltünk egy találkát 4-esben(szóval Reikot is cipeltem magammal xD). Ki is mentünk, hát nagy eresztés nem volt, a buszvégen lógtunk. Hazáig kísértek minket a srácok =S Rei jött be hozzám, nehogy még őt is kövessék xD vagyis inkább kísérjék. Délután még zenét fordítottam(hehe elvagyok, mi?) meg persze msn ezekkel a marhákkal ♥=) Este pedig szokásosan NCIS =D persze öcsinek nem nagyon tetszett, h ezt kell nézni, de hát istenem...xD 
     Nah és ennyi. A bejegyzés végére már csak 2 ember maradt =D Nah ellenőrizzük és tegyük közzé. És persze utána jöhet az új =D Most is lesz olvasnivalótok =) Nah helló!

első októberi hétvége xD

Szijja-mijja!

    Megjöttem újra! Múltkor jó sokat írtam, szóval volt sok friss! Remélem ma is tudok többel jönni, mert több mint 1 héttel le vagyok maradva :S Na akkor el is kezdeném.
    Október 2.-án úgy volt, hogy apu szülinapját ünnepeljük majd meg. Mama is átjött, meg Miuw anyuja és nevelőapja is átjött ünnepelni. Apu egy tök cuki bádogfigurát kapott tőlük, ami egyben üvegtartó is =D Nagyon kawaii ^^ Meg csinált római tálba husit meg krumplit, és volt anyu készítette pizza is, szóval nyamiii :D Meg akkor desszertnek ugye volt az a  joghurtos süti, amit apu készített pénteken, meg torta, amit úgy vettünk. Úgy este 10-ig lent szórakoztak az ősök, de lassan el kellett indulni Miuw anyujáéknak is, mert másnapra megígérte, h a faluban segít a választási ügyekben vagy miben xD Szóval utána kicsit összepakoltunk, gyorsan lefürödtünk és utána már mentünk is aludni.
   Vasárnap reggel 9kor keltem fel, utána reggeliztem, majd takarítottam egy kicsit, és kockultam =D Délután kicsit tanulgattam, mert azért ne maradjon annyi minden a kövi hétre. Így is annyi mindent elterveztem, és nem lett belőle semmi xD Aztán utána vacsiztunk, meg lefürödtem, hajat mostam, majd tv-ztem, MP3-t hallgattam és a végén úgy 10-11 között pedig elaludtam. =)
   Na most csak ennyi volt, de külön bejegyzésben majd jön a hétfő-kedd! És végre lesz egy kis izgalom is =D Na legyetek jók! Pápá!

csütörtök+péntek

Helló-belló!

      Mai nap 3. bejegyzése! =) Gondoltam ezt is egybe veszem, legalább többet olvashattok. =) Fárasztó csütörtök volt, azt meg kell hagyni xD De kezdjük is el. Reggel a szokásos ütemben zajlik. És már megint dupla irodalom. Ismételten 6 ember megy ki felelni írásban. Én megint nem. Hihi.  Németen szokásosan tovább, matekon gyakoroltunk, társadalom ismereten ott már nem is tom mi volt, de abból is felelünk kövi órán:S Aztán föci, az a drága xD nagyban ülünk, vetítőt meg a zsúrkocsit(mi csak így hívjuk)közbe behozták. Nah de mondja, h felelünk, én meg kezdek tanulni. Közbe kihívja Senshi-t. Mellettem Kai próbál súgni, én is mondom közbe  a megoldásokat. Aztán 3-st kap, utána tanár kéri mondjon egy számot. Ő kinyögi a 23-st, hehe, nem talált, mert én a 24. vagyok. xD De pechemre kihívott. Majdnem elkáromkodtam magam. Aztán elkezdtem mondani az anyagot, közbe Take atlaszát is elcsórtam, ő meg mondja, h nem az övé, hanem  a sulié,ááá hüle =P aztán végülis 4-st kaptam. Az jó, és utána én mondtam számot, az osztályból nem akartam, így mondtam a 12-st, de neki volt már jegye, így az én oszttársamat hívta ki. hehe a csaj 5-st kapott. de vhogy az A-sok úgy látták, h a velünk B-sekkel kivételezik a tanár. Hát a csajjal tényleg...na mindegy. Aztán végül is a kiselőadás nem lett megtartva, így 10-15 percig bent ültünk a teremebe. Közbe úgy 4négyesben is dumálgattunk, majd óra után Zakuval meg Arisaval elindultunk gyalog. Pont ment arra Take meg Rai meg vmelyik osztálytársuk, és mi szépen követtük :)Én közbe rágyújtottam egy cigire, amitől persze a csajok meg tudtak volna ölni. Apuhoz most inkább be se mentünk, nehogy észrevegye rajtam a füstöt. Zaku bement a buszvégre, Arisa meg jött át hozzám. Itthon megint hülyültünk, és fél 4 után lelépett. Öcsi is akkörül jött haza, adtam neki kajcit, majd ideült a géphez, én addig tanultam. Vacsiztunk, majd fürcsiztünk, gépeztünk, tv-ztünk és aludtunk xD

    Pénteken Ayuval megyek a 20-sal. Buszvégen leszállunk, be az Interbe, majd indultunk suliba. Első óra tesi, és csak 14-n öltöztünk át. És persze még ilyenkor sem játszunk...Elkezdtük csinálnia felméréseket. Törzsemelés és medicinlabda dobálás. Blee Nem szeretem.  Aztán ez ment óra végéig :S Arisa nem jött suliba, egész nap próbáltuk elérni, de nem hívott vissza. =S Nah második óra gazdasági és doliiiii...ááááá...hát nem nagyon ment:S a számlánál kicseréltem a háztartási folyótétel számlát a vállalatival xD nah nagyon ügyes vagyok, de még néztem is, hogy itt vmi nem stimmel, de hagytam az egészet...Kivi leszek hányas lett. kövi óra matek. Ájj, a tanár nő meg kihívott a táblához. Nah de jó xD de lehet kaptam kisötöst =) az jó lenne =D Utána töri. Érdekes felelés volt. Úgy múltkor Zakurot hívta ki, most a padtársát vagyis Arisát akarta kihívni,csak hát ugye nem volt suliba...aztán így az ajtó felőli padsoron ment végig. Hát valaki kérte az egyest, valaki megúszta, hogy nem volt előző órán, valaki meg passzolt. Aztán átjött a középső padsorra. Előttem mindenki úgyanúgy végeze, vagy úgy, hogy volt jegye. Rajtam is ezért ugrott át. Hát az osztály felének nem tetszett, hogy ezért nem megyek ki felelni, de hát basszák meg, én legalább megcsináltam nekik azt a rohadt töritételt. Mellettem Hikaru-t is kihívta, csak mondta, h a könyve a suliban volt, meg a füzete sincs meg, és így ne hívja ki, hát beírták neki is a karót. nah szép...aztán végül is mögöttünk ülő csajt hívták ki, 4-st kapott, ha jól emlékszem, nem nagyon figyeltem az egészre. Majd új anyagot vettünk. Utolsó óra matek. kaptunk egy hosszú feladatot, amit csoportosan kellett megcsinálni, így Zaku odaült hozzánk. Hát abba a 40 percben nem nagyon haladtunk, vagyis én haladtam, csak hát így is le voltunk cseszve, hogy miért nem haladtunk. Pedig nálam a feladat 3/4-e megvolt,c sak 1 helyen elszámoltam, így az egész feladat rossz lett, és nézhettem hol rontottam el xD nah pff. aztán jelző előtt ki is engedte a bandát. Még pár szót mondtam az A-soknak, hisz én már mehettem haza =D Péntek délután nem volt sm extra Ayuval jöttem haza, majdnem 1 órát dumáltunk kint az utcán, aztán jöttem haza. Már éhes voltam- hisz az okos kislány nem eszik sm-t se reggelire, se tízóraira.(erről jut eszembe: http://www.youtube.com/watch?v=s6at-2PJeSs =D tuti ismeritek már, de nagyon jó=)És Szalay Csongor énekel ♥ Ichigo szinkronhanga a Blechből:D)Szóval itthon gyorsan ettem, elpakoltam, és ültem gépezni. És megint Bleaches fanfictionokat olvastam. 2 hete ez megy, de nagyon tetszenek:D Tudom elvagyok. Anyuék miután mindenki hazajött elmentek boltba bevásárolni, vettek egy tortát, meg apu is nekiállt ilyen tiramisu féle sütinek, csak abba joghurt volt meg barackdarabok. Nagyon fincsi lett. ♥ Bár megkostolni csak szombaton lehetett, úgyanis akkor ünnepeltük apu 39. szülinapját :D De erről bővebben lesz a kövi bejegyzésembe :D Este szokásos, 9-ig gép, utána tv meg minden, bár már nem nagyon emlékszek mi volt a múlt héten. xD Nah akkor ennyi, legyetek jók! Sziasztok! =)

kedd+szerda

Helló!

   Gondoltam most akkor megcsinálok még egyet-kettőt, ha így ráérek, de lehet könnyebb lenne összevonnom pár napot és gyorsabban haladnék. Meg szerintem jobban érdekelnek titeket a frissebbek, meg azok érdekesebbek és izgalmasabbak is. =)
   Szóval kedd. Hát hogy kezdődik a kedd reggel? Szokásosan, lassan már el se kéne kezdeni xD Suliban megint csak ácsorgunk Rei-jel a folyosón, mikor szól a magyartanárom, hogy ma dupla irodalom van. Hehe. Amúgy meg egy irodalom, egy nyelvtan óránk lett volna. Szóval bárki jött az osztályból, szóltam neki, aztán még nekik álljon feljebb, hogy nem szóltam. Közbe Ayu is lejött a 2.-ról, gondolta, hogy már ott állunk. =) Úgy szokásosan 7:50-kor bementünk osztályba és elkezdtünk tanulni Hikaru-val, hátha kihív minket.  Mi megúsztuk sikeresen. Bár az egész osztály. Legalábbis első órában. Második óra töri, kit hívnak ki? Zakuro bnőmet. Atlaszt is én adtam oda neki, ott szerencsétlenkedtünk vele, mert nem tudtuk hol kell kinyitni xD Hát ez az ártalma, hogy nem nagyon használjuk, bár a tanár se... nah mindegy! Zaku amilyen jól kezdett, olyan rosszul is fejezte be, így 3-st kapott. Utána szépen mentünk tovább az anyaggal. Harmadik óra gazdasági. Szünetbe annyira ideges voltam, hogy írunk...Reikoék írtak belőle, de igaz ők előtte továbbmentek. És mi hozzájuk képest 1 órával vagyunk lemaradva. Csengettek én szépen levánszorgok az 1.-re és tanulom 200-zal az anyagot. Tanárnő bejön és mondja, hogy kövi órán dolgozat lesz. huhh, ezt tényleg megúsztam. Negyedikben újra irodalom óra. És a tanár úr már feleltetett is - írásban. 6 ember az első padokba. Itt se kellett kimennem. Ilyenkor jó az 5-s! hát most szünet után tz lesz, és annak 5-snek kell lenni! Szóval szurkoljatok! :) Ötödik óra angol. És a dolit megírtuk =S =( Hát nem nagyon ment =( Pedig angolból min. 4-snek kell lennem =(  Nah meglátjuk hétfőn mi sült ebből ki. Hatodik szokás szerint föci. A feleletet annyival úsztuk meg, hogy a banda azt mondta a tanárnak, h elege van az egyes osztogatásból, az megy ki felelni, aki akar. És ki akar? Senki xD Nah mindegy, az óra szokásosan dög unalmasan telik. Végre kicsengő, mehetünk haza. Itthon gyorsan kajoltam, bepakoltam, aztán hülyéskedtem meg gépeztem. xD Aztán este vacsiztam, fürödtem, tv-ztem és aludtam. xD
   Jöjjön a szerda. Ezt a napot szeretem, hisz nagyon egyszerű. Nekem legalábbis. Csak 5 órám van. =)  Első két óra taniroda, vagyis gyaxi. Szerencsére számlákat vettünk, és azon gyakoroltunk. Meg mondta, h szünet után ebből is írunk. Nah marha jó. Már nem tom miből nem írunk szünet után =S Jaj nekem =S És akkor mit utálok a legjobban? Mikor szívoznak velem. Hikaru-val jöttünk ki a wc-ből, és megállít minket az egyik tanár, h véletlenül nem az oviban lenne  a helyem? o.O?  Ezt már 4 éve játsza el velem, de komolyan. Aztán a vállamra teszi a kezét is szívat tovább, h hány grammot nyomok xD Erre kinyögöm, hogy 44 kiló vagyok. Még egy beszólás, az lehet bármi. Vagyis km, kg, kJ stb. xD Amilyen gyorsan csak tudtam, utána menekültem. Utána egy német óra, abból gyakorlunk, meg vesszük az anyagot. 4. óra angol. Szokásosan vesszük az anyagot. 5. óra tesi és megint játszhatunk =) Röpi =) Igazából nem szeretem a labdajátékokat, de inkább játszom, mit felméréseket meg másokat csináljak =S Csajokkal átöltöztünk, utána meg megvártam őket, hisz Arisának meg Zakuronak csak 5 percig tartott az óra, mert az ofő csak leckét adott nekik. Közbe én az A-sokkal dumálgattam. =) Aztán mihelyt megláttam a drága tanár urat menekülőre fogtam. A csajok is gyorsan kint voltak. Utána fel buszra, Zaku egy a pasijához, Arisa a kórházba, én meg benéztem apuhoz. =) Bent voltam vagy 5 percig, de mikor indulni akartam, látom szakad az eső. Kullogok vissza apuhoz, és adott nekem egy lila esernyőt. Azzal másztam haza. Hát igen, az az esernyő még mindig nálunk van, apu mindig elfelejti visszavinni xD. De sebaj. Itthon ettem, gépeztem, és tanultam! kivételesen xD Bár jól is tettem, de erről majd a kövi bejegyzésben lesz szó. (=  Szerda, szóval öcsinek megint edzés. 6 után vacsiztunk hármasban, majd mentem fürödni és visszamásztam gépre a többieket boldogítani. hehe Aztán 9kor gép kikapcs, és nézzünk Naruto-t =D szerdánként tripla rész van =D meg előtte a Bleach-t is megnéztem, mostanában megint elkezdett érdekelni, csak sajna, elég érdekes a 145. rész környékén bekapcsolódni xD Majd naruto után tv is lekapcsol és jó éjt Caty =)
    Na ennyi volt, már csak 1 héttel vagyok lemaradva. De ígérem sietek vele =) Addig is legyetek jók, sziasztok! :)

Hétfőőőő

Sziasztok!


  Tudom, tudom sokat kések, és még szünetem is van! De most itt vagyok! :) Még mindig szeptemberi hírekkel, de sebaj. :) Így is, mire októberhez érek eléggé megváltoznak itt a dolgok! Na kezdjünk is neki.
   Ha hétfő, akkor reggel kelés, és Rei-jel irány a suli.Szokásos busszal mentünk, ami hát mostanság 5 percet késik. Jó így is szinte időben érkeztünk. =) Most nem beszélgettünk annyit, mert nekem dupla üzletim volt és doliii áááá  Hogy nem szeretem! Végül is megírtuk, olyan 3-s lenne sztem..=/ De kövi órán újraírjuk. Hál' istennek! 2. órán mentünk tovább, gyakorolgattunk, meg ilyesmi. Harmadik órám angol. Azon kivételesen össze voltunk vonva, szóval abból a dolgozatot megúsztuk xD Utána nagyszünet, természetesen értekezlettel. Vagyis a 4. fele, ha meg lesz tartva. =) A maradék időben - mivel osztályfőnöki óra - megbeszéltük a szülői értekezletet, meg a 12-es feladatokat, hogy ki mit csinál. Hát úgye van a tabló, ami elkészítéséhez kell vki, meg fotóst is találni kell, meg hogy hol lesz majd a helye, stb. Közbe a bankettet, a szalagavatót meg még mit tudom én mi van  azt kell megrendezni. xD 5. óra matek. Hát az sem a kedvencem...Végül is gyakoroltunk, szóval nem volt vészes. Utolsó óra német, lent az infóteremben. Ilyenkor mit csinál a csoport háromnegyede? Facebook. xD Persze a tanár ennek kevésbé örül,de hát...Adott feladatot is gépen, hát azt megcsináltuk. Mikor kijöttünk Miuw már várt rám/ránk. Kivételesen átjött, mert a biciklijét haza kellett vinnie tőlünk(hát szeptember 9.-e óta nálunk volt xD) Megvártuk még a bagázs összeszedelődzködik és úgy indultunk. Take és Senshi is épp jött ki, de nem vettek észre. A kis szemetek xD Sulinál felszálltunk egy buszra és irány hozzám =D Itthon látom, h öcsi kapott valami ajándéktatyót. Aztán kiderül, h Miuwnak is van olyanja. Az egész sulijuk kapott ilyet. Hehe, ari. Ettünk sütikét, kivettük húgi bicaját és ő el is indult. Arisa még maradt, mert neki meg 4-től van KRESZ-e, így fél 4-ig nálam marad. Közbe gépezgettünk, miután elment gyorsan tanultam, aztán öcsi is ment edzésre. Anyu nem jött haza, így csak apuval voltam itthon. 6körül vacsiztunk, aztán én elmentem fürcsizni.  Majd visszaültem géphez. xD 9 körül jöttem le, mert mindjárt kezdődik az NCIS és hát minden hétfőn meg kell nézni =) Hát ennyi volt ez a nap is. Majd még jövök. Szióóóka! :)

dizi

Szijjasztok!


Új dizi van, remélem tetszik! :)  Tudom-tudom, hogy lassan frissítek, de ott a suli és tanulnom kell! De örülhettek, most van egy hét szünetem, szóval jövök bejegyzéssel :) És ami a másikat oldalt illeti, lassan oda is frissíteni kéne, majd Midorival azt is elkezdjük! Am az oldal elérhető: ITT! Na további szép napot mindenkinek! :)

2010.09.25-26.

Szijjasztok!

Gondoltam megint egybe veszek két napot, bár ez szinte teljesen egybefolyik. Szombaton úgy 9 után keltem, reggeliztem kivételesen, majd takarítottam, és gépeztem. Délután a 16:10-sel busszal mentünk Miuw-ékhoz. Mikor leértem még ott volt két bnője, szóval annyira nem akartam velük lógni(amúgy sem vagyok annyira jóba azokkal a csajokkal), így inkább anyuékkal lógtam lent. Olyan őrültek tudnak néha lenni az ősök ^^ Nah mind1, mikor elmentek a lányok, Miuw-val lent voltunk, bár később mentünk netezni. Hát persze, h msn és facebook! =3 6 után vacsiztunk. Nyami kajciii :D ♥ Tök fincsi volt, Miuw anyuja nagyon jól tud főzni is meg sütni is. ^^  Utána másztunk vissza msn-re. Mivel búcsú volt úgy terveztük, mi is kimegyünk egyet szórakozni,csak közbe ismik hívtak minket bandázni. Mi meg kapva az alkalmon mentünk is. 2 lány, 8 fiú :D Hehe. Végülis 2 órát fent töltöttünk egyik haverunknál, utána úgy volt megyünk piáért. Hát igen, a 10 fős banda elindul szakadó esőben. fasza... 1 óra múlva -vigyorogva, de csurom vizesen mászkáltunk a faluba xD egyik srác meg olyan ari volt ^^ úgy mentünk egymás mellett, h a kabátját felénk tartottam ááá majdnem elolvadtam xD :$ Aztán anyu is hívott, hogy hol vagyunk, mi meg bementünk a kocsmába. Hát no comment, mint két ázott veréb. Anyu meg apu rendesen kiakadt, h a 17 éves lányuknak, hogy lehet ennyi esze..=S nah mind1, úgy 11 után Miuwal úgy döntöttünk menjünk inkább haza, mert már kezdtünk fázni. Hazaértünk, gyorsan lezuhiztunk, ruhák a szárítógépbe, 1-1 csésze meleg tea, és vissza a gép elé - éjfélkor. Hát igen, nem épp normális emberek vagyunk. xD Fél 2-kor 4 szál cigi elszívása után, gépet lekapcsoltuk, és kissé rendet raktunk, de még vagy fél órát hülyültünk. Pontosabban pasikat beszéltük ki, fényképeket lesegettünk :D 2 körül jöttek meg anyujáék, mi meg úgy tettünk mintha aludnánk, bár utána nem sokkal be is aludtunk xD hajnalba arra kelek, h vmi műanyag "recseg", Miuw ivott az üvegből és az adott ki ilyen hülye hangot xD Megkérdezte, h nem vagy szomjas? én meg mondom nem xD Aztán feküdtünk vissza, és aludtunk. 9-re volt felhúzva az órám, hogy azért időben készüljünk le, mert még lekésem a buszt(11:05-kor indul, de azért, ez így biztonságosabb) , nah úgy 10 percig nyaggattam, h légyszives keljünk már, aztán végül is vettük a fáradságot és lementünk a konyhára. Anyukája már lent volt, bár ő is elég fáradtnak tűnt. Miuwval megint ittunk teát, közbe anyukájával beszélgettünk, és mesélte, h 1 körül Take is megjelent, ráadásul az exbarátnőjével táncolgatott...=S =( Aztán teaivás után visszamásztunk az ágyba x) aztán 10-ig még bent hülyültünk, fotókat csináltunk, hülyéskedtünk. Aztán fél 11-kor már nyavalyogtam, hogy ideje lenne kelni, nah akkor végre tényleg kikászálodtunk az ágyból, felöltöztünk, fogat mostunk, megfésülködtünk, és azért normálisan néztünk ki xD aztán utána kimentünk buszmegbe, vagy is ő csak kikísért. Buszon is hülyültünk még, vagyis én a buszról mutogattam, ő meg lentről xD Aztán végül is elindult a busz, és indultam haza. közbe anyut is hívtam, hogy elindultam, meg a söfőr is bénáskodott vagy 5 percet a faluban =S aztán úgy 11:20kor már a városba voltunk és jöhettem haza.Délután tanultam, mert másnap doli üzletiből =(  Nah hát ennyi lenne, majd jövök a többivel! Sziasztok!

2010.09.23.-24.

Csáóó!

Nah itt van a csütörtök és a péntek. Csütörtökkel kezdem x) Reggel Ayuval mentem, mert nem volt első órájuk, de ő bejött reggel. Interbe is bementünk, majd indultunk suliba. Utána nagyon semmi extra, mentünk termünkbe. Vhogy a csütörtököt se szeretem. Igaz csak 6 óra, de akkor se a kedvencem. Dupla irodalmon kiosztották a dolit. 5-s lett . =) Szal van vmi jó hír is. =D Matekon összevonás volt, és érettségis feladatokat csináltunk. Németen gyakoroltunk. Társadalom ismereten se feleltem, szal még egy órát úsztam. És hát utolsó földrajz. xD És természetesen megúsztam. Mekkora mázlista vagyok =3 Kihívták az előttem lévő 2-t(igaz az egyiknek volt már jegye, szal azon ugrottunk) meg a mögöttem lévő 4-5-t is xD Muhaha xDDD  Délután mentünk mamámhoz. Á mennyi sminkcucc *-* persze, h este még ki kell őket próbálni =D Ott mostam hajat, meg feltűztem ^^ Aztán úgy 8 körül jöttünk haza, csak öcsi meg apu a pályán volt focimeccsen :) Itthon még gépeztem, meg Miuw-tól próbáltam öcsinek lecót csórikázni :D Az a vadbarom is volt fent, de tudjátok kit érdekel? (hehe engem xP) Másnap reggel korán keltem. Péntek, és nincs suliiii :D ugye milyen jó nekem? :D Szóval elgépezgettem így reggel, meg ittam fincsi, meleg teát :D 11-kor öcsi jött a géphez, én szépen szétmertem a kajcit és mentem sütit sütni. Almás piteeee :D 2-re végeztem az egész sütivel. Már szépen el volt mosogatva, az egész konyha csillog-villog, szóval Caty jó munkát végzett. Anyuék is örültek neki :D Délután nem volt semmi különleges, gép, tv, szórakozás és pihenééés, és felkészülés a szombatra, úgyanis ágfalvi búcsú, de arról legközelebb :) Nah szijjasztok!

2010.09.22.-e

Sziasztok!

   Most aztán lassan írtam! Ezer bocs érte, de alig van időm xD Nah lássuk mi is volt a múlt héten. Pontosabban szerdán! A reggel szokásosan indult, annyi különbséggel, hogy a termünket épp felújították:S Baromira örültem...Az első két órám amúgy sem ott volt, szóval annyira nem volt baj. Szakmai óra volt, ami egyenlő a dögunalommal. Mit is csinál ilyenkor Caty? Hát persze, mindenes füzet elő, és kezdjük írni a(z új) regényt. Hát nem sok siker volt benne - ihlet hiányban nem megyek sokra xD na mindegy is. Kövi óra német, külön terembe, amit megtudtam, h bnőmék osztálya és oda jár öcsém volt osztálytársai is. És mit ad Isten, pont jóba vagyok velük? :D Szal élménydús beszélgetés nagyszünetbe =D Németóra uncsi volt, utána angol. Az sem volt nagy eresztés. Utána tesi, amin röpiztünk. Na kezdek belejönni. Tudni kell rólam, hogy utálom az összes labdajátékot xD Nálam eddig a röpis tesiórák avval teltek, h szerválni tudtam, és ha felém jön a labda, akkor szépen ellépek az útból. Manapság már visszaütöm a labdát, sőt már alulról is próbálkozom xD Született bénaság vagyok, a magam részéről xD Hehe, tesi után info óra van, de hát, nekem azom nincs, szóval leléphetek. Most Arisanak és Zakuronak sincs, ezért együtt jöttünk el. Később itt lógtak nálam, én mosogatni próbáltam meleg víz nélkül, hát mehettem papámhoz meleg vízért! (qrva élet, hogy 2 napig nem volt gáz:@, de mi szerencsésen megoldottuk apuékkal (;  ). Délután pedig Rei-jel mentünk az egyetemre előadást lesni. II. szemeszter/ 1. előadás. Címe: Az internet =D hát igen, milyen közel is áll hozzánk. Volt szó a blogról, meg facebookról =)  Este haza, kicsit gépeztem. Take volt fent, de nem írtam rá. Nem kell. Hát kb ennyi volt. Majd jövök a csütörtökkel. =) Pápá!

  

Szió!

 Na most aztán gyorsan jelentkezem =) Gondoltam most ilyen kedves leszek, és gyorsan beszámolok a mai napról. ^^ Hogy utálom én  a keddet xD 6 óra, a táska baromi nehéz =S Reggel a szokásos, Reikos sulikezdés, és baromi hideg volt. 6°C, vááá vaaaccooogooook. A suliba legalább meleg van xD oda is melegedni járunk be xD / órából 6-t megúsztam felelés ügyben. =D Nyelvtanon továbbmentünk, törin 6 embert kérdezett, gazdaságiból továbbmentünk(még az E-ket is megkérdeztem őket feleltette-e), irodalomból szerencsésen úsztam, de a dogát még mindig nem kaptuk meg =S Angolon úgy volt, megírjuk a dogát, a szünetbe azt tanultuk, aztán végülis el is kezdük írni a dogát, csak hát a 3-s feladatot nem beszéltük át, a tanárnak még a lapokat is megmutattam, szal... adott 5 percet,addig kerítsük elő a lapokat és az alapján írjuk meg a dogát! ^^ magyarul puskázzuk ki, amíg ő elmegy lapot fénymásolni. o.O okké! Végül is 2 feladatot simán kiírtam a többit meg ellenőriztem. A 3-s feladatot félig ki is tudtam tölteni, mert azért a tavalyi anyagra azért emlékeztem úgy-ahogy...nah szal megúsztuk a dolit =) Föci, hát szünetbe már lent voltak az A-sok, nem nagyon tesizhettek, mert tényleg gyorsan a termünkbe voltak. Vagy csak mi voltunk lassúak? o.O Ki tudja... Beültem helyemre, és kipakoltam és hát elkezdtem tanulgatni a múlt órai anyagot, mert már megint nem tanultam tegnapi nap folyamán. Majd holnap megtanuljuk az egész éves anyagot, hát hajrá. Nah és mikor eldöntöttem, h nem passzolok, inkább foglalkoztam a többiekkel, pl. Take-kel, Senshi-vel, Kai-jal, Kumi-val vmit Miharu-val. Megitn csak jól szórakáztunk így hatan ^^ Mivel Kai mellettem ül és figyelte a rajzaimat, kérdezgette, h mien állat az, én meg mondom kutya, hát ő elefántnak nézte, fordulunk hátra, Take szerint is elefánt, de lehet egér is, Senshi szeritn is elefánt, hogy csesszék meg xD Aztán lerajzoltam egy elefántot, és megmutattam neki, erre Take mivel jön? ez egy kutya.. pff..köszönöm, én is szeretlek.. =S=D Aztán még szórakoztak a rajzaimon. Jájj nekem. Meg volt olyan, hogy hátra voltam dőlve, ő meg elkezdett a hajammal játszani. o.O? oké, rajta se igazodom ki. Kibírni egy földrajz órát az már kész csoda. Úgy örültünk, hogy vége. Csak csütörtökön se hívjon ki, olyan jól tudok ilyeneket úszni =D szerencsés emberke vagyok =D Csak ússzam meg, szurkoljatok ^^  

   Am tök jó a facebookon ezek a Phrases-k =D 2 napja azokkal szórakozom, és tök vicces cuccok jönnek ám ki =D Nah megyek, kivi leszek lesz-e ma fent Take. Legyetek jók, majd jövök =) Puszi, sziasztoook!

 Ajándékba egy kép, amit még a nyáron fotóztam a horgászás után. ^^ Remélem tetszik.

Új...

Sziasztok!

      Visszaolvasva az utolsó két bejegyzést, rájöttem mire nem tértem ki. Elöször is Miuw és Take beszélgetésére. xD Igen-igen még elküldte a múlt héten, és el is olvastam...Meglepetés csak annyi volt benne, h tudta, h Miuw elmondta nekem( úgye elmondta, mit gondol rólam meg iesmi xD) és még ráválaszolta, h igen. xD ájj, okos kislány xD De a horgászatról is beszéltek, és írta, h még mehetünk(meg am is azt ígérte...), nah kivi leszek mi sül ki ebből. xD 

     A másik meg az lenne, hogy úgye írtam, h mien furcsák Take meg a többi fiú, nem is nagyon együtt jönnek, meg nem is nagyon beszélgetnek. :S De nem csak nekem tünt fel, hanem bnőimnek is, de azért nem nyomozgatok, most nyugton maradok... xD Majd kiderül úgyis ha közös óránk van..., de most jöjjön akkor a szombat.

     A szülők kora reggel el is mentek, én meg öcsi itthon maradtunk. Hát délelőtt gépeztem, meg pakolásztam, ebéd körül ettünk, utána elmosogattam, közbe az a rohadt áram is elment :S 3-kor taliztam egy volt oszttársammal, beültünk egy kávázóba, és nagyon jól szórakoztunk ^^ 5 utána estem haza, akkor öcsi vacsizott, fürdött, meg hajat mosott, mert készült a buliba. Nekem viszont úgy eész nap szinte elég szar kedvem volt, Miuwt kérdeztem itt alszik-e, de ő emg Clubba akart menni...nekem meg úgye nem volt kedvem, különben is, pénteken is ott szórakázott...és még az exével is újra összejött, és persze nem tőle tudtam meg, nah mind1, szal szombat estét itthon töltöttem, boldogítottam a fent ülő ismijeimet xD Közbe még elszívtam egy szálat is...Éjfélkor gondoltam úgy, h ideje lenne aludni. Gép kapcs, irány az ágy. 

    Vasárnap úgy szokott időben kelek, látom öcsi nincs az ágyába. Hol van ez a gyerek? Hát nem anyuék szobájába aludt be? Aztán szóltam neki, h ne így aludjon - azért farmer, meg kapucnis pulcsi, ami alapból fel van húzva  a fejére - aztán átkullogott az ágyába is be is aludt rögtön. Én töltöttem magamnak teát, meg hoztam fel croisant-t reggelizni, aztán gépezgettem. Naj volt osztálytársamra katt, beszélgessünk. Hát szegényke még kissé másnapos volt, de sebaj. Bár az én fejem is marhára fájt, inkább bevettem egy fájdalomcsillapítót - már ahogy xD Utálom az összes tablettát/gyógyszert, mert mindet le kell nyelni, én meg tudom, nem is akarom lenyelni. Így általában, ha beteg vagyok(5 évente 1x hihi) akkor is ilyen löttyikébe kérem xD Nah utána már a fejem se fájt xD öcsit kivételesen fél 11-kor keltettem, nagyon fáradt volt, de bírja ki...Délbe ugyancsak kajoltunk, majd öcsi jött gépezni, én meg tanulni. 3 német-tételkidolgozás+üzleti lecó, meg tanulás, a többi órára úgy nem nagyon készültem. Anyuék úgy 3 fele értek haza, Miuw szüleivel. Egy fél órát nálunk is itt voltak. Me megbeszéltük, h megyünk le szombaton búcsúra meg bálra, és utána ott is alszunk - feltéve ha fogunk. xP Később még tanulgattam, meg Miuw-t oktattam ki xD és persze a többieket boldogítottam msn-n. Midori és Shirou megint veszekednek, hát ebből, h lesz történet, azt nem tudom, de majd csak sikerül. Uncsihugom, Sachi meg kinyögte, h szombaton ő Angliába utazik és benéznek Párizsba meg Brüsszelbe is..*-* áhh a mázlistaaa *-*   10 körül leestem a netről, és mentem pihenni. 

    A hétfő szokásos ütembe zajlott. Fél hét előtt egy kicsivel kelés, negyedkor indulás, fel 2-s buszra és irány a suli. Szokásosan 40 fele értünk be, még úgy-ahogy üres a suli. Úgy pár perc múlva jön Take is, egyedül és köszönt. Bár ienkor annyira nem figyelek rá, hisz Reikoval dumálok, meg azért törödjön is velem =D Egye a penész, h nem foglalkozom vele =) Üzletit ismételten megúsztam, a többi óra is uncsi volt. Nagyszünetet végigsétáltuk Rei-jel és Aya-val. Kilátás megint jó volt, mert Take-éknek egész nap a 6-os terembe volt órájuk és így figyelhettem hihi xD Jó igen, azt mondtam leszállok róla, de ez annyira nem egyszerű =S Németen kihívott a tanárnő a tételekből, sajna csak 4-s lett, de lesz jobb is. És természetesen megint a csajoknak volt igaza, mert feleltem...Arisa délután átjött hülyéskedtünk, meg kibeszéltük a Take-Hiroshi-Miuw-s clubbos estét xD  Mien jó is volt az is =D  Msot meg tanulnom kéne a gazdaságit, mert egyrész nem tok még mindig sm-t, másrészben íratni akar, és nem akarok szar jeggyel kezdeni. És még ott van a töri is, amibőla  9.-es anyagot kell holnapra megtanulni, de az egész első nagyfejezetet. Szal őskor-Mezopotámia-Egyiptom-Perzsák-Palesztina-Fönícia-India-Kína. Hát igen, szal ennyi volna a mai adag. Majd a héten még jelentkezek és szurkoljatok. Puszi! Sziasztok! :)

Péntek

Hy All! ^^

Megint itt vagyok! Mi volt is volt pénteken? Hát elmesélem...

      Esős reggelre ébredtünk. És ez a nap más volt egy kicsikét. És még az ég is sírt... A reggel szokásos volt, annyi különbséggel, h rövidített óráink voltak, és 4. órában tartottuk a megemlékezést a Tanárnőről. Nagyon szar volt...bár az ilyen mikor az? :S A tanárok mind sírtak, a diákok közül is voltak páran. Aztán az óra után mindenkit hazaküldtek, mert sajna senki nem volt olyan lelkiállapotban, hogy tanuljon v tanítson, így egy órával kevesebbem volt. Reikoval jöttünk haza, de vhogy elég feldúlt voltam, nem tom, de ez az idióta, szomorú számok, nem azt váltják ki belőlem amit kell, hanem inkább idegesítést, vagy nem is tudom mit. Na mindegy is, 2 után mentem Reikohoz(egy utcában lakunk, szal nem mentem messze xD), és nála már ott volt Ayame is, szal negyedkor indultunk is fel a temetőbe. Fél 3kor már ott is voltunk. Már vagy 50-n voltak, + a tanárok és a hozzátartózok. 3-ra már az iskola nagy része megjelent, Take-t is láttam, meg a többieket is,de mintha összevesztek volna, olyan furik :S Nem  Senshiékkel jön, ők is külön voltak végig :S A suliba se nagyon vannak együtt, vagy csak én miattam van kiakadva, de erre is kitérek még ma... A szentmise rész nem volt hosszú, a nagy részét nem is értettük, mert a diákok a templom előtt álltak és a hangosbemondó se volt vmi hangos. Ezután az urnát elvitték, elmentek a rokonok, a tanárok, majd kb. 200-300 diák. Hátul alig fértünk el, mindenhol feketébe öltözött emberek, mindenki arcán ott a gyász, szal nagyon jó érzés volt, mondhatom... A végén megnéztük mamám sírját is, meg Ayu nagyszüleiét is. Aztán indultunk haza, közbe jött Ayu pasija, szal ők elhúztak, mi meg Rei-jel mentünk haza. Akkor értem haza, mikor anyu, utána apu is hazajött a vásárlásból,apu rá akart venni, h süssek almás pitét - azt nagyon jól tudok ^^ - csak az legalább 2 óra, és úgy volt, hogy elmegyünk pizzázni:S végül is, nem kellett megcsiniznem ^^ Anyu meg apu főzött másnapra kaját, mert ugye nem lesznek itthon.Aztán végülis nem pizzázni mentünk, hanem egy gyorsétterembe ültünk be. Miután megjöttünk én gyorsan lefürcsiztem, utánam öcsi, apu és végül anyu is. Msn-re még természetesen feljöttem ^^ És hát mit ad Isten, nem jött fel az az idióta? Én meg gondoltam ráírok.

csak részletet kaptok: hehe :D

Pink Caty:	szia
	beszélhetünk?
Take:	szia
	miről szeretnél beszélni ??
Pink Caty:	tudod te...
Take:	nem nem tudom amíg nem mondod
Pink Caty:	áhh, csak erről az egész hülye szituról..
Take:	milyen szituról ???
Pink Caty:	ne legyél hülye
	tudom, h tudod, h beszéltem a Miuwval
Take:	igen és ?? mire akarsz kilyukadni
Pink Caty:	h eleged van, h "követeket" küldözgetek, meg minden :S
Take:	milyen követet küldtél ???
Pink Caty:	Miuw h vele kérdezgetek cuccokat
Take:	ez a szokásos minden csaj így csinálja
	legalábbis asszem
Pink Caty:	pff asszem oké
	de ne általánosíts
Take:	ok
Pink Caty:	de barátok vagyunk?
Take	persze
Pink Caty:	és a barátok őszinték egymással...
Take:	igen általában :D
Pink Caty:	oké, akkor miért masszíroztál meg?
Take:	nem tudom csak úgy :D kedvességből
Pink Caty:	2x is... huu de jó
Take:	most miért ne
Pink Caty:	csak mondjuk elég félreérthető volt...
Take:	ha valaki mondjuk teszem azt osztályba megkér akk őt is megmaszírozom vagy kérnie se kell ha olyan kedvem van :D
Pink Caty:	az jó
Take:	de ebbe szerintem nincs semmi meglepő
	ha én  megkérek valakit akk ő is megteszi csak úgy barátilag
Pink Caty:	aha
Take:	vagy szerinted nem így van ??
Pink Caty:	biztos, de most ez azért fura volt...
Take:	te tudod

Hát ennyi lenne. Utána még beszélgettünk, de az már más tészta xD De ekkora hülyét, nah mind1.. vagy ti hogy gondoljátok? o.O? A pénteki napom ennyi volt. Holnap - ha minden jól megy - jövök a 7végi és a hétfői napommal! Addig is legyetek jók, puszi mindenkinek! Csáóó :)

Újabb bejegyzés =)

     Hello!

Na most aztán gyorsan jelentkeztem! ^^  Nézzük mi volt velem az elmúlt három napban!

   Kedd reggel. Negyed 7-kor keltem, mert kivételesen a 20-sal mentem suliba, mert úgy volt Reiko nem jön, mert úszni megy, és így későbbi busszal jön. Végül is negyed8-kor együtt szálltunk fel, ahol már Ayu várt, meg vmi 60 éves ürge, aki régen abba a suliba járt, mint mi xD Aztán vele dumáltunk. Utána a suli előtt kiültünk a betonra, és onnan néztünk pasikat. A vége az lett, h Take is jött, csak mivel nem volt ismi, akivel cigizhetne, inkább bement...Úgy 2 perc múlva a 2.-n nyitódik az ablak és hát ki nézelődik kint, nem mást, mint ő xD  Mi a csajokkal épp olvasunk, ők föcifüzetet, mert írtak, én meg a magazinom. Jön töritanárom, és ránknéz, h én mit olvasok,mert láttam, h a lányok füzetet, de én mit? hát MONDO-t xD Közbe elmegy egy srác a haverjaival, aki irtó helyes és hát a mi sulinkba jár, mi meg kint lestük, és olvadoztunk. :P Ezután mentünk be suliba órára. Dogákat simán megúsztam hál' istennek, kivéve az irodalmat, de abból tudtuk, h írunk... úgy néz ki 5-s lesz, nah majd holnap kiderül! Szurkoljatok! ^^ A 6. föcit kibírtam, Take-kel nem beszéltem, inkább csak Senshivel, Rai-jal, Kai-jal, Miharuval és Kumikoval(ők mind A-sok, és Take oszttársai xD) nah a felelést én megúsztam, szal gond egy szál se.  Gyorsan hazamentem, ettem pár falatot, majd anyuval mentem vásárolni. Kaptam egy tök jó pink pántnélküli koktélruhát, amin a felsőjén - mellrészénél - kövek vannak. Nagyon tetszik, várom, h felvehessem. *-*  Meg vettünk még egy legginget is: :) Ezután mentem Miuw elé a sulijához, mert délután folyamán volt egy találkánk egy volt oszttársammal, akinek

bejön Miuw és hát szegényem egyedül nem akart menni, és hát elkísértem. Voltunk fent nála is, megmutatta a lakását, én még cigit is csiniztem xD mm a dohányt raktam bele a szálba(nah értitek ^^), aztán 5 körül elmentünk anyujáért kocsival, majd benzinkútra tankolni, anyuja haza, majd Miuwt is vittük hazafelé. Hát már megint le a faluba. Hülyeségből direkt abba az utcába "vezettem" a haveromat, ahol Take lakik. És mit ad isten? Pont kint volt xD Vmi targonca állt a házuk előtt, meg ott volt anyuja is, ő meg szépen támaszkodott a kapunak. Én már messziről kiszúrtam, Miuwnak is mutattam. Mikor elmentünk előtte, szépen integettünk Olyan képet vágott, hát én ott szakadtam a röhögéstől a kocsi hátsó ülésén. Nah Miuw kiszáll, mi meg haza. 6-kor itthon is voltam. Vacsi, pancsi, tv, és 10 körül alszika. ^^

 Szerda

   Szokásosan a 2-sel jöttünk, velünk volt kivételesen egy 10-es barátnőnk. Szépen megyünk suliba,m mikor elhúz mellettünk a mentő, majd fél perc múlva a rendőrautó is. A buszból lesegettük mi volt. Buszról leszálltunk, aztán kiderült mi történt. Egy biciklist ütött el egy motoros, de másról nem tudunk. Suliban a folyosón álltunk vagy 50-ig, mikor úgy döntöttünk bemegyünk az osztályainkba. Dupla gyakszim volt, jujjde élvezetes -.-" A tanár meg úgy diktál, mintha gyorsírók lennénk :S Angol, német= uncsi xD Tesin röpiztünk, nah már ott tartok, h alsóval is visszaütöm a labdát,csak sajna nem arra megy, mint ahová szeretném, de azért fejlődöm. xD Aztán nekem vége is a napnak, mert nincs infom, mert az érettségit előrehoztam 11-ikre, és így már nem kell bejárnom. A másik csoport is eljöhetett, így Zakuroval és Arisa-val jöttem el. Kint természetesen észrevettem Take sárga motorját is...hehe A délután nagyon nem cvsiniztem sm-t, megtanultam, meg gépeztem. Fél 9-kor - az én nyomorúságomra - elment a net :S: @ Nagyon örültem, mondhatom... 9-ig azzal szarakodtam, h csináljam meg. De jó, hülye T-home xD  közbe 3/4 9-kor felhív Miuw, h Take fent van, meg, h hová tüntem. Hát szépen rávettem, h beszéljen vele. 9-kor visszahívtam, mondtam, h nem lesz netem, szal fel már nem megyek, de mégis mit beszélt eddig vele. Egyenlőre annyit kinyomoztam tőle( a beszélgetést este átküldi Miuw-m, szal meg tom veletek is osztani mi volt.), h aranyos és kedves csajnak tart, csak nem fogta meg bennem sm, és, h barátok maradunk. De tuti nem ez volt 20 perc alatt, szal jaa. Aztán tv nincs, anime be DVD-n és azt néztem 3/4 10-ig utána elaludtam.

 Csütörtök azaz ma

     Fél 7kor szokásosan keltem, reggeli teendők kipipálva, apuval negyedkor indulás. Öcsinek nem kellett mennie csak 10-re szal nagyban pihizhetett még(mien jó egyeseknek xD csak utána még vagy 3-4 óra :S) Zuhogott az eső, nagyon őrültem, ienkor nem jön motorral :S :( De sebaj. Szokásos reggeli rutinunk, a lépcső mellé leállunk és onnan köszöngetünk mindenkinek...igazából beszélgetni állunk meg, de mindig jön vki, akit ismerünk tanér-diák, és hát illik/meg kell is köszönni. Megjött Arisa és Zakuro, mentünk be osztályba. mondtam nekik, h Hikaru nem jön, mert vizsgázik rutinból, szal 3-sban leszünk ma. 8-ig még volt 5-10 percünk, ezért elkezdtük átvenni az irodalomanyagot, mert dupla óra, ileyenkor szeret sok embert feleltetni. Óra 5-kor jön be, mondja, maradjunk csendben, a holnapi megemlékezést szervezik(említettem, h meghalt a föcitanárom, és hát holnap vagyis szept. 17-én lesz a temetése, de erről bővebben a kövi jelenésemnél xD) nah így elmaradt 2 irodalomórám :D Jött egy uncsi német, majd egy matek, ahol össze voltunk vonva a gyengébb csoporttal, a mázlistáknak nem kellett sm-t csinálniuk :S Majd 5. társadalomismeret, az is uncsi volt. Aztán a 6, föci elmaradt, az én örömömre, majd Reikoékkal jöttem haza.Nah épp hogy hazaérek papám azzal vár, h vmi fontos dolgot kaptam. Ajándéééék :D  Mi volt az? Hát az ECDL vizsgám :D:D Tök jó, ez is megvan :D Aztán úgy 10 oerc múlva jött a T-Home-tóle gy szerelő, és megcsináltuk a rendszert. 2 óránkba telt bele, kábelt cseréltünk, most jó :) Hát maradjon is. Azóta tanulgatom a gazdaságit, Take szerint nem irat a tanár, mégis csak 30 perces órák lesznek, és utána temetés. Igen fel jött msn-re, és Miuw azt mondta írjak rá. Hát beszélgettünk egy kicsit. Szóba jöttek a galambjai, sokat mesélt róluk, meg mutatta már őket nekem, 2 naposat is láttam(igen nála (= ) meg beszélgettünk még róluk, meg mondta, ő is jön a temetésre, szal azért vmi jó is lesz ott, legalábbis nekem :) Tudom, h csak barátként tekint rám, de jó is így, és talán később más is lehet belőle, nem igaz? :)

     Aput és Miuw nevelőapuját akarom füzni, h húgi itt aludhasson szombaton, mert ők úgye Hajdúszoboszlón lesznek(mm a szülők), öcsi egy oszttársuk szülinapi bulijába megy, ahol ott is alszik, szal 2-n lennénk, bár én mennék Club54-be :D meg sztem Miuw is :) így elmehetünk és jól szórakozhatunk, úgy, h nem bukunk le :P(anyuék nem engednének el...:( )

Nah mind1, majd jelentkezek újra pár napon belül, jók legyetek addig is! Puszi, szijjasztok! :)

:)

Sziasztok! ^^

Ismételten itt vagyok. Akkor kezdeném is...^^

     Túléltem a mai napot is. :D Reggel majdnem lekéstem a 2-st, milyen jó, h Reiko már kint volt, gyorsan felszálltunk, és mentünk suliba. Bár ez nálunk már szokásos lassan 3. éve ^.^ A sulifolyosón  meg folytattuk a beszélgetést mikor Take és Rai jöttek. xD A kis szemét nem köszönt:S Pedig azért feltűnő tudok lenni (ha a magasságommal nem is, a fura viselkedésemmel igen ^^) nah mind, csajok (csatlakoztak még hozzánk) később felmentek, aztán kezdődött a suli. Dupla üzleti, de szerire a tanárnak korán le kellett lépnie, szal a felelést megúsztuk. A többi óra uncsi volt megint, ofő óra szinte teljes egészében elmaradt, mert értekezlet volt. Még megbeszéltük a tanárnő temetését, ami pénteken lesz...:( Holnapra rakásnyi tanulnivaló, de vhogy sm kedvem hozzájuk :S xD Majd talán kicsit később...

     Abból a baromból meg elegem van :S xD /Itt Take-re célzom...xD/ Ma 18 éves, és hát küldtem neki egy SMS-t, ez mind szép és jó, csak a telószámom nem ismerte fel (nah jó ez az átka, h 2 telefont használok xD de mindkettőről hívtam már...) Nah mind1. Üzletin az osztálytársaival beszélgettem és kinyomozták nekem, h a száma nem változott meg, és még mindig nincs rajta pénz, szal megköszönni nem fogja telón xD ááá nem feltűnő, hogy igazából nekem kéne, mikor egyiknek sincs meg a száma, és jóba vannak velem xP 6. óra után azért személyesen is felköszöntöttem, és örült neki :)

 De igazából nem ez a bajom vele...hanem a kétértelmű viselkedése...A suliban teljesen más, és ez a bajom :S Mikor a nyáron elmentünk horgászni kedves volt és törődött velem és akkor azért tett olyan dolgokat, amiből még reménykedni is kezdtem, h lesz köztünk vmi, most meg úgy kezel, mintha nem is ismerne :S Persze azért nyomozunk tovább. A haverjainknak azt adja be, h nem akar sm-t :S De persze azt figyeli, mikor megyek fel a 2.-ra bnőimhez (Reiko; Ayame) és mit csinálok :S Szombaton is máshogy viselkedett, kedves volt, a cigimet meg csórta :D ( igazából ritkán gyújtok rá, és még ezt is neki köszönhetem xD). futónap volt és hát Rei-jel lementünk, meg Miuw is ott volt, meg még Rai, Senshi... de jól elvoltunk az a fő xD hehe, fura sztori . MSN-n meg mit művel? Ha meglátja, h fent vagyok, rögtön vagy lelép, v elfoglaltba rakja magát, nehogy ráírjak... de azért én sem fogok állandóan kezdeményezni... és nem állíthatja, h loholok utána, mert szinte nem is csinálok sm-t, suliban kerülöm, ha a faluban vagyok (ahol ő is lakik) akkor se nagyon figyelek rá (csak a távolból figyelem xD) nyáron se én próbálkoztam "magamra" erőltetni, hanem az uncsibátyja (akinek úgy tűnik bejövök :S miből gondolom? hetente 2-3x felhív Ausztriából és 5-10 percig beszélünk vagyis ő beszél én meg hallgatom :S) Igen, kérdezheted akkor miért nem jövök vele össze...1, 12 évvel idősebb nálam 2, nem jön be, sztem ronda xD 3, meg mégis, nem az unokaöcsi tetszik? (aki ráadásul az évfolyamtársam és a csoporttársam term.tudományos órán?) Értitek úgye? xD hehe nah nem ez a lényeg, hanem azt, h a Hiroshi (uncsibátyus) mondogatta, ha Take kifog egy halat, akkor adok neki egy puszit xD ájj jó én őrültem volna :P végülis a kocsiban visszafele már azért durvább volt a helyzet köztünk Take-kel... megint megkérdezte, h megmasszírozhat-e, nah most kérdem én, komolyan gondolja, végülis igen, mert utána tényleg masszírozott...egy ideig xD utána már inkább simogatott, és hát a miniszoknya elég merész választás horgászni, de sebaj :D szal elég jól szórakozott/tunk a hátsó ülésen khmm... =^.^= nah hát sztem ennyi... Remélem azért értettétek is! xP

Hétvégén anyuék lehet mennek Miuw szüleivel egy másik városba, szal miénk lesz a két ház :D Ilyenkor jól el lehet szórakozni :D Majd meglátjuk mi lesz ^^

Nah, kedves Olvasóm, mára ennyi. Majd még jelentkezek! Puszi: Caty

Ui: A neveket a biztonság kedvéért megváltoztattam. ha esetleg vmit nem értenétek komiba jelezzétek köszi :)

Kezdés :)

Na szijjasztok! 

Egy kedves bnőm rávett a blogolásra, nézzük mi sül ki belőle!xP Addig is sziasztok!:)

19.Fejezet

19. A JÖVŐ KEZDETE

      - Bankrablás történt Kiotó belvárosában - mormolta Okayasu, miközben Sakarával és Yuméval hazafelé sétáltak az iskolából. - Fegyverrel fenyegetőzve rabolta ki egy férfi a kiotói pénzintézetet kedden délután. Egyelőre ismeretlen mennyiségű készpénzt zsákmányolt, majd gyalog, a Sinkjogoku piac felé menekült el. Fegyverével két lövést adott le, az értesülések szerint nincsenek áldozatok. A rendőrök egy körülbelül százhetven centiméter magas, vékony testalkatú férfit keresnek, aki a támadás idején kék inget és farmernadrágot viselt, arcát egy kendővel takarta el - fejezte be a cikket, amit egy napilapban olvasott. - Különös. Roppant különös - igazította meg állandóan lecsúszni készülő, fekete szemüvegét.

      - Mi ebben olyan különös? - vonta kérdőre Yume, miközben egy kirakatot nézett. Épp egy alkalmi ruhabolt előtt haladtak el.

      - Hát az egész ügy - tárta szét karjait a fiú, s majdnem leütött egy gyanútlan járókelőt jobb karjával. - Sakara, neked nem ez a véleményed? - szólította meg a némán bambuló lányt, aki csak üres tekintettel ácsorgott mellettük már egy ideje.

      - Tessék? - zökkent ki mély elmélkedéséből Sakara, mintha eddig aludt volna.

      - Azt kérdeztem, hogy neked mi a véleményed - visszhangozta a fiú szemrehányó tekintettel.

      - A bankrablásról? Hát nem is tudom... - motyogta zavarodottan. Nem igazán jutott el a tudatáig a dolog.

      - Na és erről? Vízisíelő papagáj a legújabb attrakció az állatkertben - olvasta fel a következő vezércikket az újságból Okayasu. - Taki, a mókás akrobata szórakoztatja a látogatókat minden péntek este és...

A mondat végét már nem tudta felolvasni, mert Makano a táskáját hozzácsapva elhallgattatta.

      - Gondolod, hogy bárkit érdekel a síelő papagájod?

Yume elemző tekintettel pillantott Sakarára, ügyet se vetve a vállát fájdalmasan dörzsölgető fiúra.

      - Ez a papagájos hír vicces - eresztett el egy erőtlen, de őszinte mosolyt, ám szemei nem azt mondták, hogy kedve van nevetni.

      - És? - nézett rá Yume.

      - Mi és?

      - Egyéb hozzáfűznivalód nincs a dologhoz?

      - Nemigazán.

      - Játékpisztollyal akart egy kisgyerek kirabolni egy fodrászatot - kezdett bele ismét Okayasu, de Makano leintette.

      - Fogd már be! - dörrent a fiúra.

      - Sakara, hol jár az eszed? - lépett a lányhoz aggódó tekintettel. - Már megint Yokomizo-kunra gondolsz? - kérdezte.

Közben a fiú elmélyedt az újság olvasásában, így szerencsére nem hallotta a következő párbeszédet.

      - Nem, dehogy! - vágta rá a szólított zavarodott ábrázattal. - Csak elgondolkoztam - tette hozzá, de úgy tűnt, nem sikerült meggyőznie barátnőjét.

      - Ugyan, hisz látom a szemedben, hogy megint ő jár a fejedben - jelentette ki a másik. - Még mindig nem tudtad elfelejteni, igaz? - kérdezte meg, sajnálkozó tekintettel. - Még mindig szereted.

      - Hát persze, hogy szeretem, de hidd el... Ez nem befolyásol semmiben - érkezett a válasz egy erőltetett mosoly kíséretében.

      - Látom, hogy mennyire gyötrődsz - aggodalmaskodott a lány, s közben dühös pillantásokat vetett a fiúra, aki újra olvasni kezdte a híreket az újságból. - Én nem is értem - folytatta. - Miért szakítottatok? Ez az egész olyan abszurd... Hiszen csak rátok kellett nézni! Imádtátok egymást, és mégis… Mégis ez történt. Én ezt nem értem.

Szavait pár pillanat csönd követte, majd Sakara halkan így szólt:

      - Én sem. - Úgy érezte, minden ereje elhagyja, mintha az elem, amely működteti őt, kezdene végleg lemerülni.

A két lány hosszú hallgatásba kezdett, amely kínos csenddé nőtte ki magát. A helyzet megmentője Okayasu volt, aki hirtelen megszólalt:

      - Hogy mik vannak! Egy egyetemi diák nyújtott segítséget a nyomozásban - bökött az újság címlapjára, melyen egy ócska raktárépület fekete fehér képe díszelgett. A kép alatt hatalmas betűkkel volt olvasható az alábbi: Elkapták a régóta keresett bűnözőt, akit többrendbeli bűncselekmények vádjával őrizetbe vettek. A rendőrséget egy diák vezette nyomra. Folytatás a hatodik oldalon!

      - Tényleg. Hogy mik vannak - suttogta Sakara halkan. Az ember azt hinné, rosszabb már nem jöhet, pedig első számú szabály, hogy mindig lehet rosszabb.

Pár nappal később már nem csak a szíve fájt, hanem a lába is sajgott.

      - Aúú! - nyavalygott, miközben Narumi-senseire támaszkodva bicegett a kórház egyik folyosóján. Bokája háromszorosára dagadt normál méretéhez képest, s olyan vörös volt, mint egy érett paradicsom. Képtelen volt saját lábára állni, akármennyire is igyekezett, így háborús sérült módjára botladozott mindenfelé.

      - Mondtam, hogy pihentesd a lábad nem? - vonta kérdőre az orvos szemrehányó tekintettel. - Mégis mi a fenét csináltál?

      - Hogy én? Semmit! - vágta rá a lány gyorsan, de kerülte a férfi tekintetét. - Csak jött az a labda, és...

      - Labda?! - hitetlenkedett apja, miközben egy kórteremhez vezette Sakarát. - Melyik része nem volt világos annak, amit mondtam neked? Maradandó sérüléseket akarsz okozni magadnak?

      - Persze, hogy nem! - cincogta a lány, s leült egy fehér ágyra a teremben. - Reflexből jött. Ha ön felé repül egy labda, nem érez késztetést arra, hogy visszarúgja? - tette fel a kérdést, s jobbra nézett, ahol egy idős nénike szunyókált. Legalábbis úgy tett, de Sakara egy pillanattal ezelőtt tisztán látta, hogy szemei résnyire nyitva voltak az öregasszonynak.

Két fekvő alkalmatossággal odébb egy középkorú férfi feküdt. Bal lába gipszben volt, s magasan felpolcozva pihentette. Az arcát nem lehetett látni, mert egy újság mögé rejtette; csak mikor lapozott egyet, akkor tűnt fel egy pillanatra.

      - Nem, ha a lábam súlyosan sérült - érkezett a cinikus válasz. - És már kértelek rá, hogy tegezz - nézett a másikra Narumi-sensei barna, bizalomgerjesztő szemeivel.

Igazi apai tekintete volt, ami elbizonytalanította a lányt. Pár percig egymást figyelték, majd a férfi lehajtotta tekintetét.

      - Na, hadd nézzem, miből élünk! - utasította a lányt, mire az levette a cipőjét jobb lábáról. - Egészen idáig gyalog jöttél? - sápítozott az orvos, s végigtapogatta Sakara bokáját. - Nem néz ki valami jól - jegyezte meg vizsgáló hangon.

      - Gyalog jöttem - bólogatott a másik, s jobban körülnézett a kórteremben. Nyolc ágy volt benne, abból hat foglalt volt. Megint a szomszédos ágyon fekvő szürke hajú nénikére pillantott, aki gyorsan behunyta szemeit, mikor észrevette, hogy a lány figyeli őt. Az újságos férfi arca még mindig homályba burkolózott. Vele szemben egy öreg bácsi feküdt, aki épp egy nővérrel vitatkozott arról, hogy szabad-e a kórházban különböző szenvedélyeknek élni. A szerencsétlen alkalmazott igyekezett meggyőzni makacs betegét arról, hogy tegye el pipáját, mert még bekapcsol a tűzjelző.

      - Ugye ön sem akarja, hogy mind elázzunk? - hüledezett.

Tőlük balra egy elég fiatal férfi ült, mindkét keze púposra volt pólyálva, így alig tudta felemelni poharát. Kicsit mókásnak tűnt kipirult arca, s nagy, űrlény szemei miatt. Sakara el is nevezte magában Bohóc-sannak.

      - Úgy tűnik, ezúttal is megúsztad a dolgot. Véleményem szerint nem szakadt el az ínszalagod, csak nagyon csúnyán meghúzódott a bokád - kockáztatta meg Kyou-san. - De talán jobb lenne, hívni valakit, mert a fájdalmaidból ítélve más gond is lehet - vázolta elképzelését. - Mit szólnál, ha idehívnám Takerut? Ő sokkal jobban ért ehhez.

      - Ne! - emelte fel a hangját Sakara ijedten. - Ugyan... Semmi baj! Már nem is fáj annyira - lóbálta meg bokáját, amely cseppet sem volt kecses, inkább egy ogre bunkósbotjához hasonlított. - Igazán semmi szükség Takeru-senseire. Az iskolaorvos is azt mondta, hogy csak a biztonság kedvéért jöjjek el a kórházba, szóval nincs nagy gond - erőltetett az arcára egy álságos mosolyt.

      - Talán igazad van - igazította meg egy sóhaj közepette kerek szemüvegét Narumi-sensei, s felállt. - Takeru most nincs is abban az állapotban... Igazából dolgoznia sem szabadna - mondta komoran, majd talpra segítette a lányt. - Várj egy percet! - utasította, majd sietősen kiment a teremből. Öt perc múlva két megtermett mankóval tért vissza. - Tessék! - nyújtotta át őket Sakarának. - A rossz lábadra most egy jó darabig nem szabad ráállnod.

      - Jó, hogy nem járókeretet hoztál - morgott a lány, s rátámaszkodott a szürke botra.

      - Így jár az, akinek focizni támad kedve meghúzódott bokával - jegyezte meg enyhe gúnnyal a férfi, azzal kiléptek a kórteremből. Jobban mondva Sakara kibicegett, s közben integetett a még mindig alvást tettető öreg nénikének.

      - Yokomizo-sensei talán beteg? - kérdezte meg halkan a lány, s a járólapokat számolta, melyekre mankóival rákoppantott.

       - Hogy beteg-e? - nézett rá apja, s ismét megigazította szemüvegét. - Lelki beteg, és ez a fizikai állapotára is ráhúzódott. Sovány, mint egy matléta, és képtelen a munkájára koncentrálni - rázta a fejét. - De nem is csodálom. Én se lennék rá képes ilyen helyzetben.

      - Miért? - vágott közbe a lány értetlenül. - Miért van ilyen rosszul? - kérdezte, mert egy kukkot sem értett abból, amiről az orvos beszélt. Amióta szakítottak Yokomizóval, nem jutott el túl sok hír a fülébe a családdal kapcsolatban, és őszintén megmondva kerülte is a témát. Senkinek nem vallotta volna be, de még mindig szörnyen érezte magát. Nem is gondolta volna, hogy ennyire megviseli majd a fiú elvesztése. Tagadni sem volt értelme: még mindig szerelmes volt Ginbe.

      Gyakran képzelte maga elé az arcát, gúnyos mosolyát, az észveszejtően hideg szemeit, kioktató hangját, ruhája illatát, ám minél többször gondolt ezekre a dolgokra, annál szomorúbb lett, hogy mindezeket elvesztette. Biztos volt benne, hogy Gin majd idővel beleszeret egy másik lányba és őt elfelejti. Csak egy poros emlék marad majd... Míg végül teljesen eltűnik. De számított erre. És úgy volt vele, hogy már akkor is rendben lesz, ha a fiú a jövő egy távoli időpontjában majd visszaemlékszik rá, ha csak egy pillanatra is. Hogy volt egy lány valamikor... valahol...

      - Hogy miért van rosszul? - nézett a lányra értetlenkedve az orvos. - Hát Gin miatt természetesen. Én sem viselném nyugalommal, ami vele történt. Egészen más helyzet, amikor idegeneket hoznak be ilyen súlyos sérülésekkel a kórházba, mint amikor a saját gyerekedet. Ráadásul ez a felhajtás a sajtóval, meg az állandó tárgyalások. Csak háromszor idézték be eddig tanúnak.

      - Miért, mi történt Yokomizo-kunnal? - torpant meg a folyosón Sakara, és egy kicsit megcsúszott mankóival. Hangja vészjóslóan csengett.

      - Ezt meg hogy érted? - értetlenkedett a férfi, és pár lépéssel odébb ő is megállt.

      - Milyen sérülése van Yokomizo-kunnak?

      - Sakara, te nem is tudsz róla? Ez hogy lehet? - aggodalmaskodott a férfi, s arca elsápadt a félelemtől. Lerítt róla, hogy meg van zavarodva. Tekintete megtelt bizonytalansággal, s ködös szemekkel nézett jobbra, balra, mintha a vészkijáratot keresné.

      - Miről nem tudok?! - zendült fel a lány, s érezte, hogy arcát elönti a forróság. - Mi történt? - emelte fel a hangját idegesen, Narumi-sensei hallgatását nem tolerálva.

      - Sakara, gyere, üljünk le valahova! - ragadta vállon a lányt furcsa hangon, de az megmakacsolta magát.

      - Nem! - kiáltott fel idegesen. - Válaszolj a kérdésemre!

A férfi ismét hallgatásba menekült, majd pár perc csönd után erőtlenül megszólalt:

      - Gint... több mint két hete... baleset érte - mondta fojtott hangon. - Jobban mondva nem is baleset volt. Rossz helyen volt, rossz időben... belekeveredett néhány bűnöző ügyletébe, és megsebesült.

      - Micsoda? - kérdezte meg élettelen tekintettel a lány. Úgy állt ott a kórház folyosóján mankóival, mint egy szobor. - M…mi? - dadogta, s közben szörnyű fájdalom hasított mellkasába. Képtelen volt feldolgozni a hallottakat.

      - Lőfegyverrel mellkason találták - folytatta az orvos, s idegesen lazított egyet nyakkendőjén. - Csak azt nem értem, hogy te miért nem tudsz erről.

      - Lelőtték? - kiáltott fel rémülten Sakara, akinek apró, gondosan felállított világának alapjai omlottak össze. Egyenruhája fölső részébe markolt, de olyan hevesen, hogy saját bőrét is felsértette mellén. Le... Lőtték? Micsoda undorító hazugság... Egy koholmány...

Úgy érezte, menten szívrohamot kap. Az ő Yokomizo-kunját valaki... meglőtte? Alig kapott levegőt.

      - Nemrég hozták el az intenzív osztályról - érkezett a kiegészítés. - Már túl van az életveszélyen, de az állapota nagyon súlyos volt sokáig. Kész csoda, hogy túlélte.

      - Ki lőtte le? - vágott közbe a lány furcsa, robothangra váltva.

      - Nem ismerem a részleteket - vonakodott Narumi-sensei. - Valami bűnöző. Az újságok megírták pár napja.

      - Hol van most? - kérdezte a lány üveges tekintettel.

      - A harmadik emeleten a 032-es teremben, ha jól tudom - felelte apja félszegen. Látszott rajta, hogy ő sem érti a helyzetet, de a lány nem törődött vele.

Gyorsan - már amennyire mankói engedték - elviharzott a felvonó felé. Szíve a torkában dobogott a félelemtől és az idegességtől, úgy érezte, ha azonnal nem láthatja a fiút, menten elájul. Rettegett attól, hogy valami borzalmas történt, amit Kyou-sensei elhallgatott előle. Abban a borzasztó pár percben, amíg felfelé botorkált olyan rémes balsejtelem tört rá, amilyet talán még sosem érzett. Nagyon félt. Egyre csak az orvos szavai jártak elméjében, és szíve a torkában dobogott. A harmadik emeletre érve vadul keresztülvágtatott a folyosókon. Minden egyes alkalommal, mikor egy újabb terem előtt haladt el, szíve kihagyott egy verést. Tekintete elszánt volt, csak egy apró, magányos könnycsepp árulkodott érzelmeiről. Mikor a 032-es teremhez ért, megállt egy pillanatra. Nem tudta, mire számítson. A kilincset óvatosan lenyomva lépett be a terembe. Riasztó csend fogadta, mintha egy másik, néma világ kapuján lépett volna át. Hat ágy foglalt helyet az ajtóval szemben. Mindegyik üres volt, kivéve a balszélsőt, melyen egy fiú feküdt, egy könyvet tartva maga elé. Az ablakok nyitva voltak, így a fehér lepedők halk susogással verdestek. Sakara az ajtó menti falhoz támasztotta mankóit, de persze törvényszerű volt, hogy az egyik eldőlt, s nagy koppanással fogott padlót.

Yokomizo feltekintett vaskos könyvéből, és mikor megpillantotta a szerencsétlenkedő látogatót, szürke szemei döbbent meglepettséget tükröztek. Arca kissé színtelen volt, de egyébiránt nem tűnt különösebben betegnek. Csak leírhatatlanul fáradtnak hatott egész lénye.

      - Sa... Sakara? - kérdezte hitetlenkedve, s lerakta könyvét, majd felült az ágyon. Mozgása darabos, akadozott volt, mintha egy karcos DVD-t játszanának le.

      - Ne mozdulj! - kiáltott rá a lány indulatosan, s lassan - a mankó nélkül sokkal ügyetlenebbül - odabicegett hozzá, majd leült a szomszéd ágyra.

Pár percig csak figyelte a vele szemben ülő fiút, s igyekezett összeszedni a kétségbeeséstől szétesett gondolatait. Szemeivel vadul pásztázta Yokomizót, hogy felmérje a helyzetet. Cinikusabban mondva, hogy felmérje a károkat.

      - Mit keresel itt? - kérdezte meg Gin, még mindig meglepett ábrázattal, de kérdésére a válasz elmaradt. A lány úgy érezte, gombóc van a torkában. Hirtelen eszelős bűntudat tört rá, hogy amíg ő magát sajnáltatta, Ginnek ilyeneken kellett keresztül mennie. Hát micsoda volt barátnő vagyok? Csak magammal törődöm.

      - Megszólalsz végre, vagy csak pihenni jöttél be? - kérdezte meg gúnyosan a fiú, de a lány nem törődött vele. Óvatosan felállt, s átült Yokomizo ágyára.

Pár pillanatig farkasszemet néztek egymással. A barna, potyogós szempár bátran dacolt a dermesztő acélos tekintettel, majd hirtelen ismét felállt tulajdonosa, s sorra bezárta az ablakokat.

      - Nem elég, ami történt, még meg is akarsz fázni? - kérdezte meg halkan, majd dolga végeztével visszaült a fiú mellé.

      - Ezt én sem egészen így terveztem - jegyezte meg Yokomizo, semleges hangon. Sakara ügyet sem vetve arra, amit mondott, Gin ruhájához nyúlt, s felülről lefelé haladva elkezdte kigombolni a gondosan vasalt inget, ám a harmadik gombnál a fiú elkapta csuklóját. Percekig csak hallgatott, s mintha nehezen vette volna a levegőt. Végül megszólalt:

      - Máskor kifejezetten örülnék ennek a szituációnak - magyarázta könnyed hangon. - De most inkább ne...

      - Utállak! - kiáltott rá hisztérikusan Sakara. - Miért nem tudtál vigyázni magadra? - Szemeibe ismét könnyek gyűltek.

      - Ezt épp te mondod? Nézz magadra! Már megint lesántultál - állapította meg dühösen. - Vagy csak dísznek vannak a mankók?

      - Fogd be a szád, jó? - dörrent vissza Sakara, tőle szokatlan ingerültséggel. - Vagy önszántadból leveszed az inged, vagy letépem rólad - jelentette ki határozottan, s futólag letörölte arcáról könnyeit. A meglepetés erejét használta ki, és kezelésbe vette az ing maradék gombjait. A ruhadarab alatt kötések hálózták be Yokomizo egész felső testét, jobb válla kivételével. A fehér anyagot foltokban vér tarkította teste bal oldalán, amit látva Sakara arcához kapta kezeit. Nem bírta visszatartani sírását, ismét könnyekbe tört ki, annyira megijedt.

      - Tessék, már megint bőgsz! - nézett rá szánakozó arccal Gin. - Minek erőszakoskodtál annyira? - kérdezte meg ingerülten, és elkezdte visszagombolni ruháját.

      - Ne! - állította meg a másik. - Nagyon fáj? - kérdezte, s félve megtapintotta a sebet.

      - A seb nem fáj már annyira - válaszolta a fiú, s elhalkult hangja. - Az sokkal jobban fájt, hogy amiatt a féreg miatt, már megint kicsúsztál a kezeim közül - mosolyodott el gúnyosan. Szemeiben valami fájdalmas űr tátongott. - Nem volt nagy ár egy golyó a szívem fölé azért, hogy végre rács mögött legyen az a rohadék.

      - Hogyan? - kapta fel a fejét a lány. - Ezzel azt akarod mondani, hogy az a bűnöző... Akiről Narumi-sensei beszélt... Aki meglőtt... Az Habake volt? - tette fel a kérdést élesen, mire Gin csak bólintott egyet.

      - Meg még egy rakat söpredék - tette hozzá gúnyosan.

      - Neked teljesen elment az eszed?! - fakadt ki Sakara. - Hogy a fenébe keveredtél te az ő fajtája közé? Meg akartál halni?! - vonta kérdőre a másikat.

      - Fogd vissza magad! - indítványozta a fiú. - Te vagy a fő öngyilkosjelölt, nekem nem állt szándékomban meghalni. És ne bőgj már, mert elázik a kötés!

      - De mi történt pontosan? - faggatta szipogva a lány, aki úgy érezte, nincs elég sütni valója, hogy megértse a dolgok lényegét.

      - Tudtad, hogy a rendőrség már régóta kereste azt a mocskot? - kérdezte nyersen Yokomizo, aki úgy látszik a fejébe vette, hogy nem veszi többé a szájára a férfi nevét. - Hatóságok félrevezetése, illegális szerek fogyasztása és árusítása, zsarolás, hivatalos személyek elleni erőszakos fellépés, gyilkossági kísérlet, és nem csak kísérlet - sorolta. - És a lista még nagyon hosszú, arról nem is beszélve, amiről még a rendőrség sem tud - mondta keserű hangon, és mély pillantással nézett végig a lányon. Sakara tudta, hogy mire gondolt, amikor azt mondta, hogy „amiről még a rendőrség sem tud”.

       - Egy megtermett akta van tele csak annak a férfinak a szennyével.

      - Zsarolás...? Gyilkosság...? - döbbent le a lány, s arcára kiült a rémület és a hitetlenkedés különös egyvelege. - Azt mindig is tudtam, hogy egy undorító alak, de, hogy megöljön valakit...

      - Könyörgök, térj magadhoz! - emelte fel a hangját Yokomizo ingerülten. - Az az ember intézte el, hogy akkor este téged megerőszakoljanak! - zendült fel, s az utolsó szónál tisztán érezhető volt a keserű szájíz. - Őmiatta van ez az egész, csak miatta nem lehetünk együtt - mondta undorodva. - Egy ilyen alakról nem tudod elképzelni a gyilkosságot? Néha olyan naiv tudsz lenni, hogy megrémítesz.

      - Yokomizo-kun, én csak... Nem feltételeztem volna róla, hogy erre is képes.

Szavait morgás követte.

      - Mesélted, hogy régen a szomszédotokban lakott egy idős hölgy, aki olyan volt számodra, mintha a nagymamád lenne - idézte fel egy régi beszélgetés foszlányát Gin. - Akitől az ezüst nyakláncot kaptad - tette hozzá. - Azt mondtad, hogy három... Lassan már négy éve betörtek hozzá, és megölték.

Sakara félve bólintott. Még mindig tisztán élt benne az öregasszony emléke. Pirospozsgás arca, kedves mosolya, minden jó, amit érte tett.

Akkoriban az a néni volt az egyetlen, akitől szeretetet kapott. Hikari... Ez volt belegravírozva cikornyás betűkkel az ezüst medalionba. A lányát hívták így, aki nagyon rég meghalt egy betegségben. Az ő nyakláncát adta neki. Egyebe se maradt Hikariból, ő mégis megosztotta vele az emlékek szeretetét. Ami hátramaradt ebben a kutya világban.

      - Habake tört be azon az éjjelen az asszonyhoz, és ő ölte meg - szólt Gin, először kiejtve a gyűlölt nevet. - Ezt még a rendőrök sem tudták, de mikor elkapták azt az alakot, a társai bemártották, abban reménykedve, hogy így kevesebb büntetést kapnak.

      - Micsoda? - szörnyedt el Sakara. - Hogy ő... Ő ölte meg? De miért... Ez nem lehet igaz...

      - De igaz - vágta rá a másik. - Régóta keresték már a hatóságok. Azon a napon, mikor otthagyott titeket... Amikor az anyád elmondta neked, hogy ő nem is az igazi apád, akkor is azért ment el, mert félt, hogy rátalálnak. Menekülnie kellett. Belekeveredett valamiféle tengeren túli szervkereskedelmi ügybe.

      - De mégis, hogy kerültél te bele ebbe az egészbe? - tudakolta a lány sápítozva.

      - A rendőrök folyton csak a megfelelő pillanatra vártak, így sosem kapták el - magyarázta a fiú. - Nem tudták hol keressék, de miután hallottam a kábítószeres ügyleteiről, voltak sejtéseim, hogy hol rejtőzhet.

      - Micsoda?! - fakadt ki Sakara. - Mégis minek nyúltál bele ilyen veszélyes dolgokba?! Nézd, meg mi lett a vége! - bökött a másik sebesülésére.

      - Elhiheted, hogy én sem így terveztem - mordult rá Yokomizo. - Én csak a nyomozásban akartam segíteni, a rajtaütés nem volt a listámon.

      - Nyomozás? - kapta fel a fejét a lány. Egy pillanat... A rendőrséget egy diák vezette nyomra - idézte fel annak az újságcikknek a címét, amit pár nappal ezelőtt Okayasu felolvasott, mikor a városban sétáltak. Te... te voltál az! - kiáltott fel megvilágosodva. - Fel se tűnt - szipogta. - De ha te csak a nyomozásban vettél részt, akkor hogyan lőttek le? - tette fel a kézenfekvő kérdést.

Mielőtt a fiú válaszolt volna, zavarodottan megfogta nyakát.

      - A nyomok egy régi raktárépülethez vezettek a külvárosban - kezdett bele. - Meg akartam bizonyosodni róla, hogy tényleg jó helyen tapogatózunk-e - halkult el a mondat vége. - Ne, ne sírj már megint! - harsogta, látva a másik kibuggyanni készülő könnyeit. - Te kis mimóza, síró-pityogó! Elég legyen már! Azt hiszed, azért csináltam végig ezt az egészet, hogy szomorúnak lássalak? - lágyult el hangja.

      - Gin, én annyira sajnálom... - pityergett Sakara, észre se véve, hogy most először a keresztnevén szólítja a fiút. - Ez az egész az én hibám... Na jó, te is hibás vagy abban, hogy felelőtlenül kockára tetted az életed a nagy semmiért.

      - A semmiért? - visszhangozta Yokomizo. - Korán sem mondható semminek, hogy sikerült börtönbe juttatnom azt az embert, aki miatt elvesztettelek ismét - mondta, s mélyen a lány szemébe nézett. - És ez a seb kicsinyke ár, ha cserébe teljesen az enyém lehetsz. Nehogy azt hidd, hogy azért nem kerestelek az elmúlt napokban, mert te parancsba adtad, hogy többet ne lépjek veled kapcsolatba - szögezte le. - Pusztán el akartam rendezni az ügyeket, hogy nyugodtan lehessünk együtt.

      - Mondhatom jól elrendezted - ütötte fel a fejét szemrehányóan Sakara. - Lövettél magadnak egy lyukat a válladba, gratulálok.

      - Mi lenne, ha nem szajkóznád folyton azt, hogy milyen felelőtlen vagyok? Mintha csak szórakozásból csináltam volna az egészet. Elhiheted, nekem sem volt egy nagy kaland. Majdnem három hónapig nem láttalak téged - idézte fel a fiú. - És közben másra sem tudtam gondolni, csak arra, hogy te merre jársz, mit csinálsz, kikkel találkozol. Talán egy golyó a szívem fölé fúródott, de te pontosan a szívembe lőttél lyukat, amikor elhagytál. És ez a seb sokkal jobban fáj - jelentette ki halkan.

      - Biztos lázad van - mondta zavarodottan a lány, s a másik homlokára tette tenyerét. Érezte, hogy fülig elpirul. Arcát elöntötte a forróság, és régi, ismerős érzések kerítették hatalmukba.

      - Nincs lázam - fogta meg Sakara kezét Gin, s közelebb húzta magához gyengéden. - Csak az elvonási tünetek jelentkeznek - folytatta. - Közel három hónapja nem csókolhattam meg a pici ajkaid, amiken keresztül állandóan összefüggéstelen zagyvaságokat árasztasz felém.

      - Gin, amikor szakítottunk, én komolyan... Komolyan beszéltem - mondta elcsukló hangon a lány. - Ez így tényleg nem fog menni. Mi nem tudunk együtt lenni. Én szeretlek, de azt hiszem... Azt hiszem, nem tudok több lenni számodra, mint barát... Soha.

      - Úgy gondolod, hogy a barátsággal beérem? - mordult fel Yokomizo. - Még sosem volt egy lány sem rajtad kívül, aki miatt ennyit kellett gürizni - fogalmazta meg kínjait. - Itt vagyok sebesülten, csorgó nyállal, mint egy idióta, és te barátsággal akarod kiszúrni a szemem. Nekem ez nem kell. A szerelmed kell. Te kellesz!

      - Annyira sajnálom... Ne hidd, hogy már nem szeretlek de... Én nagyon félek - szipogta a lány.

      - Mitől félsz?

      - Attól, hogy nem tudnálak sosem úgy szeretni, ahogy megérdemelnéd.

Szavait fél perc hallgatás követte.

      - De azzal nem oldódnak meg a problémák, ha teljesen elhatárolódsz tőlem. Inkább keressünk valami megoldást együtt! - javasolta Gin. - Ha kell, mindent előröl kezdünk, az első csóktól.

      - Én erre nem vagyok képes. Fájdalmat fogok okozni, és azt nagyon nem akarom. És azt sem akarom majd végignézni, ahogy idővel eltávolodsz majd tőlem. Talán nem most. Lehet, hogy csak évekkel később, de egy nap te is rá fogsz jönni, hogy ez így nem működik.

Yokomizo erre olyan fanyar képet vágott, mint aki citromba harapott. Nem is próbálta titkolni, mennyire nem tetszik neki, amit hall.

      - Miért ne működne? - kérdezte ingerülten.

      - Mert egyszer úgyis rájössz, hogy ez nem elég. Lehet, hogy még ez sem most lesz, de valamikor biztosan bekövetkezik. Rájössz, hogy családot szeretnél. Igazi családot feleséggel és gyerekekkel. Én egyiket sem leszek képes megadni neked.

      - És ha nekem mástól nem is kell ilyesmi?

      - Kelleni fog, hidd el! Kérlek, ne nehezítsd meg a dolgomat! - könyörgött a lány.

      - Nem hagysz más lehetőséget - mondta nagy sokára Yokomizo. - Ha a barátságot nem fogadom el, megint lelépsz, és minden a nulláról indul újra.

      - Ezért szeretnék a barátod maradni - jegyezte meg a lány.

      - Rendben. Legyünk barátok! - fintorodott el a másik. - De jobb, ha felkészülsz rá, hogy visszaszerezlek. Csak idő kérdése - jósolta mogorván. - Egyszer majd megkérem a kezed, és igent fogsz mondani.

Sakara csak legyintett.

      - Barátok - mosolyodott el félig nevetve, fél sírva. Úgy érezte, hosszú idő óta most jut elegendő levegő tüdejébe, mégis betegnek erezte magát. Talán attól, amit Gin mondott neki.

De a barátság azért mégiscsak jobb megoldás, mintha soha többet nem látnák egymást. Persze sokkal fájdalmasabb is lesz majd idővel. Ennek bizonyítéka már most észlelhető.

      Ahogy teltek a napok, Yokomizo szépen gyógyult, a színe is kezdett a régi lenni, és ami megnyugtató és egyben bosszantó is volt, hogy a hangja is visszatért. Sakara kötelességének tartotta, hogy a fiú lábadozása alatt minden nap meglátogassa, hisz részben az ő hibája, hogy megsebesült.

      Miután Gint kiengedték a kórházból, elég sokat találkoztak, s az ilyen alkalmakkor javarészt veszekedtek. Bár mindketten tartották magukat a "barátság" dologhoz, mégis napi témaként volt jelen.

Yokomizo nem erőszakoskodott, ám is nem volt rest minden adandó alkalommal egy újabb vitát nyitni az ügyről. A dolog akkor férgesedett el igazán, amikor Aoyama és ő összefutottak. Bár a két fiú kapcsolata már nem volt annyira reménytelen, mint nem is olyan régen, azért még fennállt közöttük az ellenségeskedés, amit csak tetézett az, hogy Sakara kettejük között állt.

      A lányban kezdett megfogalmazódni kettejük problémája, s gondolatban már felállított egy kész kórlapot nekik. Egyértelműnek tűnt számára, hogy a közöttük kialakult rivalizáció kisgyerekkorra tehető vissza. Barátok voltak, mégis esküdt ellenségekké váltak. A lány úgy gondolta, hogy Aoyama igazából nem is Yokomizo életére, barátaira, családjára féltékeny, hanem magára a fiúra. Harasawának régen Yokomizo volt az egyetlen barátja, de Gin Okori halálakor teljesen magába zárkózott. Ekkor érezhette úgy Aoyama, hogy cserbenhagyták, s elhatározta, hogy minden lehetséges módon keresztbe tesz volt legjobb barátjának. Bár úgy tűnik, halálosan gyűlöli Gint, igazából most is a barátja akar lenni. Talán még mindig ugyanaz a kisfiú, aki régen.

      Minden esetre... Úgy tűnt, kezdenek megbékélni egymással a fiúk. Harasawa sokat találkozott más lányokkal, s Sakara úgy érezte, már csak idő kérdése, és rátalál az igaz szerelem.

      A lány - ami saját érzéseit illette - kezdett teljesen megzavarodni. Yokomizo nagyon sokat segített neki a tanulásban, hisz már neki is az érettségire kellett készülnie. Volt, hogy órákig bújták együtt a könyveket, s Sakara olyankor már többször is azon kapta magát, hogy teljesen elbambulva figyeli a fiút. Néha egy teljes anyagrész kimaradt a fejében, mert fél órán keresztül Gint nézte. A komoly arcát... A szürke szemeit... Vagy csak egyszerűen lubickolva elmerült megnyugtató hangjában. És mindeközben tanára szavaiból csak annyit fogott fel, hogy blablablablabla...

      Úgy érezte, ez a barátság dolog mégsem annyira jó ötlet. Minél jobban távol akart maradni a fiútól, annál jobban beleesett.

Valamelyik hétvégén együtt indultak el délelőtt egy közeli faluba, hogy meglátogassák Ishiki-kun sírját, ahova még eddig nem jutottak el. A probléma csak az volt, hogy még soha sem jártak a falu közelében sem, így halvány lila gőzük sem volt arról, hogy merre menjenek. Yokomizo vezetett, Sakara pedig a térképet forgatta egyre hevesebb mozdulatokkal, főleg mikor fél órával az indulás után rájött, hogy végig fejjel lefelé nézte. Az egy órára Kiotótól fekvő falucskát végül négy óra kemény kutatómunka árán találták meg, ám tíz perccel az érkezésük után - mikor épp a település szélén lévő mezőn bóklásztak -, az eső zuhogni kezdett. Mivel jó messzire elkóboroltak az autótól, mindketten bőrig áztak, és a temetőnek még csak hírére sem bukkantak. A falusiaktól se kaptak megfelelő útbaigazítást, mivel az egyik azt mondta, menjenek egyenesen jobbra, a másik viszont balra küldte őket.

      - Na elegem van, húzzuk el a csíkot! - ragadta meg végül a lány kezét Yokomizo, mikor megelégelte a túrát.

      - És mi lesz Ishiki-kun sírjával? - szipogott Sakara, elővéve leghányattatottabb kutyaszemeit.

      - Majd máskor visszajövünk - vonszolta maga után a lányt Gin. - Egy GPS-szel és egy idegenvezetővel - tette hozzá morcosan. - Így is bőrig áztunk, még megfázol.

      - De hisz épp ez az! Ennél már úgysem jöhet rosszabb - győzködte a másik. - Maradjunk még! Érzem, hogy közel járunk! - kérlelte Yokomizót.

      - Már mióta itt körözünk - makacsolta meg magát a fiú. - Kezdem azt hinni, hogy ez egy kibaszott Bermuda-háromszög!

      - Légyszi! - könyörgött Sakara, mire a másik megállt. Pár pillanatig úgy tűnt, eszeveszett üvöltözésbe kezd, ám végül csak egy hatalmas levegőt vett, amit egy gyötrelmes sóhaj által eresztett ki. - Jól van, te csipogós kis hülye liba - morogta. - Mit meg nem teszek érted... Persze némi ellenszolgáltatásról szó sem lehet...

      - Köszönöm! - nyomott egy puszit a lány Yokomizo vizes arcára. Már egyáltalán nem érdekelte a zsörtölődése, és kiborulása, hisz tudta, hogy nem gondolja komolyan, amit mond. No meg... Ő így szerette, ilyen gorombán és parancsolgatósan. Az ő sötét hercege.

      Eltelt még egy kis idő, mire végre megtalálták a temetőt, s közben az eső is elállt. Sakara nem számított arra, hogy a látvány ennyire meg fogja rendíteni, így hálát adott az égnek, hogy Gin is vele volt. Szívfacsaró látvány volt a kisfiú apró sírja, amely szinte elveszett a nagy, ormótlan márványtáblák között. Pici volt, jelentéktelen... Szinte letaposnivaló... Kezét végigszántotta a sír hideg lapján, s egyszersmind minden olyan távolinak tűnt számára. Eszébe jutottak a kisfiú szavai: "Bármi is történik, menj tovább, egyenesen előre! Sose nézz vissza!" Most mégis akarva, akaratlanul csak a múltra tudott gondolni. Képes-e egyáltalán úgy élni az ember, hogy mindig előre néz?

      Hirtelen Yokomizo lépett hozzá, a kezéért nyúlt, s szokatlan kedvességgel, bátorítóan megszorította. A lány lelkében felgyulladt a pislákoló bátorság fénye, segítve őt a jövő felé tekinteni. A nap kisütött, s kifejezetten melegre fordult az idő. A fiú és a lány visszafelé baktatva ismét rátévedt arra a mezőre, ahol először eltévedtek. Sakara megállapította, hogy így napsütésben kifejezetten szép a vidék.

      A mező közepén állt egy hatalmas fa, amire egy kis hinta volt felerősítve. Habozás nélkül beleült, s meglökte magát. Noha kicsit kellemetlen volt a helyzet, hisz vizes ruhái testére tapadtak, és egy kicsit vacogott is.

      - Mennünk kéne - szólt oda hozzá Gin, mire lefékezte magát. 

Szótlanul meredt lábai elé, s közben megint eltöprengett a dolgokon. Vajon mire számíthat a jövőtől? Mi fog vele történni? Csak üres semmiséget látott maga előtt lebegni. Félt egy kicsit. De a félelem... A félelem is csak egy emberi érzés nem? Mikor minden elkezdődött... Amikor először találkozott Yokomizóval, nem érzett semmit, csak egy hatalmas űrt szívében. Nem tudta, mit jelent a szeretet vagy a szerelem... Egy szív nélküli gépezet volt csupán. Gin leült a fa alá, s törzsének vetette hátát. Behunyta szemeit, mintha fáradt lenne, s arcát a lombok felé emelte, ahonnan apró sugarakban tört át a nap melengető fénye.

Sakara felállt a hintából, s aggódva leült mellé.

      - Jól vagy? - kérdezte, s megérintette a fiú mellkasát ott, ahol a seb volt valamikor. - Ugye nem fáj már?

      - Nem - válaszolta Yokomizo, s kinyitotta a szemeit.

Lassan a lányra emelte tekintetét, és hallgatott. Hosszú percekig csak őt nézte, de lehetetlen volt kiolvasni, hogy mire gondol. A lány maga sem értette, miért, de hirtelen késztetést érzett arra, hogy megérintse a másikat. Arcához nyúlt, és barna, vizes tincseit odébb söpörte szürke szemei elől, melyek most olyan üresen meredtek rá. Vajon még meddig bírják ki így? - merült fel benne a kérdés. - Meddig maradhatnak így egymás mellett? Néha azt kívánta, bárcsak visszamehetne az időben, és mindent megváltoztathatna. Ha nem így, ilyen formában találkoztak volna... Akkor talán... Talán...Yokomizo magához húzta őt, s így csak még kínzóbbá váltak a percek. A fiú karjai között mennyország és pokol egybeforrt számára. Egy darabig így ültek a fa alatt, majd hirtelen egyszerre egymásra néztek. Ennek következtében ajkaik kis híján összetévedtek. Hosszú, kínzó pillanatokig nézték egymás szemeit, miközben szájuk majdnem összeért, de egyikőjük sem mozdult meg. Végül Gin törte meg a hallgatást:

      - Üss meg! - adta ki a parancsot.

      - Micsoda? - értetlenkedett a másik.

      - Üss meg, vagy nem tudom visszafogni magam! - emelte fel a hangját Yokomizo.

      - Mi van? Nem ütlek meg - tiltakozott Sakara.

      - Pedig kénytelen leszel.

      - Nem! Idióta, mégis mivel üsselek meg? Egy gyökérrel?

      - Kérlek, tedd meg!

       - Nem! Mi ütött beléd?

      - Azt akarom, hogy állíts meg, mert ha nem ébresztesz fel azonnal, olyat teszek, amit később meg fogok bánni. Bár én barátságot ígértem neked, képtelen vagyok rá... - Arca gyötrelmeket tükrözött. - Minél nagyobb távolságot kell tartanom tőled, annál jobban akarom, hogy az enyém legyél!

      - Gin...

      - Ha nem teszel valamit, félek, hogy én is olyan leszek, mint a nevelőapád, és fájdalmat fogok okozni... Ugyanolyan szenny alak vagyok - döntötte hátra fejét, feltekintve a lombok sudarára. - Néha úgy érzem, meg sem érdemellek... Te annyira szép és tiszta vagy... Hogy én csak árthatok neked.

      - Mégis mi a fenéről beszélsz? - fordította maga felé Sakara Yokomizo arcát. - Te annyiban hasonlítasz Habakéra, hogy neked is két lábad és két karod van - mondta hitetlenkedve.

      - És még tudod, miben hasonlítunk? - nézett rá a fiú üveges tekintettel. - Mindkettőnktől félsz. - Szavai éles késdöfésként hatoltak a másik tudatába.

Mi az, hogy félek? Miről beszél? Én...

      - És ez az, ami a legjobban feldühít. Hogy ugyanúgy félsz tőlem, mint attól az alaktól - folytatta Gin, szavaival pellengérre állítva saját magát.

      - Én nem félek tőled - rázta a fejét Sakara. - Honnan veszel ilyen hülyeségeket?

      - Azt hittem, idővel képes leszek elnyerni a bizalmad, de tévedtem - folytatta a másik ügyet sem vetve szavaira. - Mint amikor akkor reggel találkoztunk az iskolában. Most is menekülsz előlem.

      - Nem menekülök! - vágott a szavába a lány.

      - Szeretlek érted? - folytatta a fiú. - Ha kell, ezerszer is kimondom, hogy megértsd. De sosem fogod, igaz?

      - Gin, én...

      - Meg akarlak csókolni - vágott közbe Yokomizo. - És mást is szeretnék. Olyan dolgokat, amiket te nem akarsz. De nem kényszeríthetlek rá, hogy ugyanúgy érezz irántam, ahogy én irántad. Nem akarhatom, hogy kényszerből viseld el az érintésem, még akkor sem, ha belehalok a hiányodba; abba, hogy nem érinthetlek meg. Ám ami a legrosszabb, hogy nem is ez a tehetetlenség fáj igazán - mondta, s az utolsó szót nyomatékosabban ejtette ki. - Sokkal inkább az, hogy látom a szemedben a rettegést, ahányszor csak hozzád érek.

      - Te komolyan azt hiszed, hogy félek tőled?

Sakarát annyira felidegesítette, amit hallott, hogy legszívesebben tényleg egy jókorát odasózott volna valami gyökérrel a másik fejére, amiben az átlagon felüli intelligencia kiszorított minden helyet, így már egy csepp józan ész sem szorult belé. Hát nem látsz a szemedtől? - kiáltott fel gondolatban. - Igaz, hogy vannak dolgok, melyektől félek, de te nem tartozol közéjük - szólt.

      Ez a kis monológ Yokomizótól rádöbbentette arra, hogy mi a valóság. Nem hasonlíthat mindenkit Habakéhoz, mert nem mindenki olyan. Igaz, hogy a világ tele van ármánykodással, ám akadnak szép dolgok is. Minden rossz, ami vele történt, voltaképpen csak bizonyosságot adott arról, hogy az életnek árnyoldala is van, de látni kell a jót is mögötte. Ginnek nincs igaza - állapította meg magában. Nem félek.

      - Én nem félek már! Szeretlek! - jelentette ki határozottan.

Gin tekintetéről lerítt, hogy nem hisz neki, s ez adott némi motivációt arra, amit a lány ezután tett.

       - Bebizonyítom - mondta, azzal gallérjánál fogva magához húzta a fiút, és megcsókolta, igyekezve kimutatni túlcsorduló szeretetét iránta. Nem érdekelte, mi lesz, csak abban volt biztos, hogy a jelen legfontosabb.

Hosszú volt az a csók, mégis hamar véget ért. Gin hitetlenkedő ábrázattal hagyta, hogy a lány először, majd másodszor is megcsókolja, s természetesen egy pillanatra sem habozott viszonozni. Olyan szenvedéllyel válaszolt neki, mintha a világ összes gyönyörűsége benne lenne Sakara ajkaiban.

A lány miután másodszorra is elemelte arcát, felállt, s úgy döntött, otthagyja Yokomizót a fa alatt, a csók kábulatában. Nemrég levetett, vizes cipőjével mit sem törődve, mezítláb kezdett el futni a füvön, a távoli nagy fák sátra felé.

      - Sakara, várj! - kiáltott utána a fiú, de a lány nem akart visszafordulni.

Továbbfutott. Percekig sebesen lépkedett a fűben, s nem nézett hátra, Gin követi-e őt. Addig ment, míg el nem ért a zöldellő lombkoronák alá, s mikor átsétált a fák alatt, maga mögött hagyva az árnyékot, melyet a sűrű levelek vetettek, minden aggodalmát is a sötétben felejtette. Elkerekedett képpel állt meg a rét előtt, amely a magas fák takarása mögött húzódott. Végtelen volt, mint a tenger, és amerre csak a szem ellát, vaníliaszínű kis virágok nőttek talán kilométerekre beborítva a tájat. És mindez ott volt pár méterre tőlük, csak eddig nem látták a fák sűrűjétől.  A Nap lágyan sütött; olyan volt, mintha a mennyország felhőit vonta volna be vaníliaszínű ragyogással. A lány lépett néhány lépést a virágok közé, s abban a pillanatban Gin tűnt elő a fák közül. Látszott rajta, hogy ő is meglepődött azon, hogy ez a virágos rét végig itt volt mellettük. Sakara most nem futott el előle. Ehelyett odalépett hozzá, és harmadszorra is megcsókolta, teljesen összezavarva Yokomizót. Elégtétellel töltötte el, hogy meg tudta zavarni őt; be akarta neki bizonyítani, hogy ezúttal nincs igaza. Ne higgye azt, hogy mindent tud. Nem tud semmit az ő érzéseiről; arról, hogy mennyire szereti, különben nem mondott volna olyan dolgokat. Ismét szaladni kezdett, a virágok között futott könnyedén. Gin követte őt.

      - Várj! - kiáltott utána, de Sakarának esze ágában sem volt megállni. 

Olyan volt ez a rét, mint egy külön világ a Földön. Senki sem volt a közelben, mélységes csönd honolt mindenütt, csak a borzolódó növények zizegtek az enyhe szélben. A lány nevetve rohant a vaníliatengeren, és hátra se nézett. Percek óta szaladt, s úgy érezte, soha nem érhet véget ez a hosszú, széles virágösvény. Az álmok ösvényének tartotta. És az is volt. Mikor már egészen eltávolodott a fáktól, félig ügyetlenségből, félig szántszándékból elesett, és a virágok közé gurult.

      - Jól vagy? - kiáltott felé Gin, majd aggódva letérdelt mellé.

A lány világos nyári ruhájának alja szétterült a földön. Egy darabig csak nézte a fiú tanácstalan ábrázatát, s ez újfent elégtétellel töltötte el. Úgy gondolta, megadja a "kegyelemdöfést" neki, amivel végképp az őrületbe kergeti.

      - Szeretlek - jelentette ki, és még mindig a rét közepén feküdve felnyúlt, és átkarolta a fiút. Arcát az arcához simította lehunyt szemekkel. Hallotta a rengő virágok nyugtalan sustorgását, és a rég elhagyott fák lombjainak sóhajait. Yokomizo most már határozottan kétségbeesettnek tűnt.

      - Teljesen összezavarsz - szögezte le. - Most meg mi ütött beléd?

A kérdés hallatán Sakara abbahagyta a nevetést, és komolyabb hangon válaszolt:

      - Mondtam, hogy bebizonyítom, hogy nem félek tőled - magyarázta.

Gin kissé értetlen képet vágott.

      - Semmit sem kell bebizonyítanod - jegyezte meg.

      - Tudom - rázta a fejét a lány. - De én akarom.

Percekig hallgattak. Yokomizo visszaengedte a földre Sakarát, aki hátával a puha virágoknak dőlt. Nem szólt semmit, csak mélyen a lány szemeibe nézett, mintha nem tudná eldönteni, hogy mihez kezdjen.

      - Hiszen te reszketsz - állapította meg, mikor a lányhoz ért. - Ezt így nem akarom.

      - Csak azért, mert túl közel vagy hozzám. És túl gyorsan ver a szívem... - válaszolta sietve Sakara.

   - Mondtam, hogy nem kell semmit bizonyítanod. Jobban vágyom rád, mint bárkire egész eddigi életemben, de nem akarom, hogy így történjen meg.

      - De én bízom benned. Soha senki másban nem bíztam jobban. Mindegy, hogy mikor, vagy hol... A lényeges kérdés az, hogy kivel és miért. Csakis veled, és azért, mert szeretlek. És... szeretnék végre én is adni neked valamit. Mást nem tudok felajánlani...

     Az igazat mondta. Yokomizo olyan volt számára, mint az egyetlen biztos pont egy bizonytalan világban. Sokáig tartott, amíg erre rájött, hogy mit is jelent számára a fiú, de most már egészen biztos volt benne. Számára ő nem csak a holnap bizonyossága volt, hanem egy egész életé. Igazából mindig csak rá várt, születésétől fogva. Léte csak akkor nyert értelmet, mikor találkoztak. Előtte nem volt más, csak egy földön ragadt szellem, nem volt semmije. Most már vannak barátai, van családja, és jövőbe vetett reménye, és ez több, mint amiről valaha álmodott. A fiú még mindig kissé tanácstalanul nyúlt felé. A lehetőségeket próbálgatva csókolta meg, s Sakara igyekezte bátorítani azzal, hogy visszacsókolt, habár maga sem volt egészen nyugodt. Azonban biztos volt abban, hogy, amit tesznek, az helyes.

      A nap sütött, kifejezetten melegre fordult az idő. A rét magas, zöld füvét, és apró, mindent behálózó virágait a szél lágyan, ritmusosan ringatta. Sakara érezte Yokomizo lassú csókjait a nyakán, a mellkasán... De már nem rettegett. Semmi félelem nem volt benne már, csak a pillanatnak élt, amelyben nem létezett szomorúság. Minden kétség és szorongás ott maradt a fák alatt az árnyékban. Csak ők voltak ketten egymásnak. A lány ismét hátradőlt a puha talajon, s szemeit egy pillanatra elvakította a felhőtlen kék ég. Érezte, hogy a fiú lehúzza a ruhán a cipzárt, de mindezt olyan gyengéden, és elővigyázatosan tette, hogy nem volt ideje megrémülni. Átkarolta Gin nyakát, s a szemeibe nézett, melyek telis-tele voltak lágy érzelmekkel. Eltűnt a vak üresség belőlük. Sakara mikor reggel felkelt még elképzelni se tudta volna, hogy ez fog történni, nemhogy egy virágokkal ölelt, eldugott rét közepén, valahol az örökkévalóság partján. Úgy érezte magát, mint egy rettentő értékes, de legalább annyira törékeny porcelánbaba, mert Yokomizo is úgy bánt vele, mintha bármelyik pillanatban összetörhetne. Vigyázott rá, mint a szeme fényére, pedig őrült, szűnni nem akaró vágy tükröződött tekintetében. Olyan vágy, ami egy nagyon régóta keresett kincs láttán tör csak az emberre. A lány nem bánta, ami történik. Örömet akart okozni annak a valakinek, akit az életénél is jobban szeretett. Azt akarta, hogy mosolyogjon, hogy boldog legyen, hogy soha többet ne üljön ki az arcára az a fanyar tekintet, ne érezze azt a kilátástalan bánatot, amely nemrég megkörnyékezte. Szeretni akarta, amennyire csak lehetséges, elhitetni vele, hogy az örökkévalóság tényleg csak egy karnyújtásnyira van.       Az a gyengédség, amely körülölelte, mindenért kárpótolta őt. Yokomizo olyan figyelmesen ért hozzá, olyan lágyan csókolta meg mindenütt, hogy esélye sem volt megijedni a helyzettől. Bár a lány teste néha megremegett, már nem a félelem okozta ezt, hanem a hirtelen jött boldogság. Úgy érezte, minden egyes perccel jobban szereti a fiút. Szerette, ahogyan csókolja, ahogyan ránéz, ahogyan a kezét fogja, gyengéden a puha fűre szorítva...

A természet és a szerelem összefonódása kettejük között azon a napon mindent megváltoztatott. Már nem két szerencsétlen gyerek voltak, akik valahogy mindig elkerülik a boldogságot.

Szenvedélyesen szerették, és korlátok nélkül adták át magukat egymásnak. Egy perc öröm, egy perc boldogság és egy perc... mindegy is, hogy micsoda.

      Az örökkön-örökké még nagyon sokáig tart.

***

      Pár évvel később, valamikor az iskola vége után, egy gyűrött kis levélke érkezett Kiotó kertvárosának egyik csinos kis házikója elé, a frissen lefestett postaládába. Körülbelül három éve minden kedden és pénteken hozott a postás egy ilyen kis barna borítékot ugyanerre a címre, s ez azon a napon sem volt másképp. A feladó sosem változott, csak a levelek mérete, és a toll színe, amellyel megcímezték.

Egy terhes nő lépett ki a ház ajtaján, és a postaládához sétált. A hetedik hónapban lehetett, a pocakja már egészen súlyos teher volt. A postás még ott állt, felsőtestével a bicikli vázának támaszkodva, és megszólította:

      - Egy újabb levél - mondta kíváncsi hangon, majd egy mély pillantással - ahogyan még sohasem nézett nőre azelőtt - szemügyre vette az állapotos nőt. Arca pirospozsgás volt, szemei a megszokottnál is fényesebben csillogtak – tipikus példája a terheségtől megszépülő asszonyoknak. Már ha lehet asszonynak nevezni, hisz nagyon fiatalnak tűnt.

      - Köszönöm Kazuki - mondta kedvesen a postásnak, s kinyitotta a postaládát, majd kivette a borítékot belőle.

      - Ki szoktad egyáltalán bontani őket? - érkezett a szórakozott kérdés.

      - Általában igen. De azt hiszem, ez lesz az utolsó. Ha legközelebb érkezik még egy, nyugodtan dobd ki az első kukába, amivel szembekerülsz.

      - Kicsoda az a Kubokoshi Natsue? - kíváncsiskodott a férfi, és felült biciklijére.

A nő egy darabig csak némán forgatta a bedobott számlákat, a levelet érdektelenül alájuk gyűrte.

      - Egy kellemetlenkedő ismerős - felelte végül, majd visszazárta a postaládát. - Állandóan küldözgeti a leveleit.

      - És miket ír?

      - Semmi fontosat. De mindegy. Úgyis ez az utolsó, amit elolvasok.

      - Hát te tudod - rakta fel a pedálra lábfejét Kazuki, a postás. - Vigyázz magadra, Sakara! Üdvözlöm Gint is!

      - Te is vigyázz magadra! - mosolygott vissza rá a nő, és besétált a házba.

Kibontotta a levelet, s utoljára olvasni kezdte anyja szavait.

Drága lányom! 

       Remélem, levelem jó egészségben talál, és boldogan telnek a napjaid. Már nem is tudom, hányadik levelet címzem Neked, két éve nem tartom számon. 

      Milyen sok idő telt is el, amióta utoljára láttalak, szinte egy örökkévalóság... Narumi mondta, hogy szépen kerekedik a pocakod, és valósággal kivirultál. Tudod, az apád néha beugrik hozzám egy teára, ami igazán kedves tőle. Az ilyen alkalmakkor - mikor meglátogat - jobbára Rólad beszélgetünk, hisz ő az egyetlen, aki hírt hozhat nekem az állapotodról. Őszintén megvallom, irigylem őt, amiért részt kap az életedből, jelen lehet a mindennapjaidban, vigyázhat rád, láthat téged, miközben én csak magam mellé képzelhetlek. Tudom, most mire gondolsz. Sosem voltam melletted, amikor szükséged volt rám, nem vigasztaltalak meg, mikor szomorú voltál, nem segítettem, amikor fájdalmaid voltak, nem mentem el az iskolai ünnepségekre, nem voltam ott az esküvődön, és akkor sem leszek melletted, amikor a világra hozod a gyermekedet. Jól tudom, hogy egy rátermett legény érkezésére vártok? Biztos vagyok benne, hogy csodás anya leszel... 

      Ha jól hallottam, Habake amúgy sem rövid börtönbüntetését meghosszabbították két évvel, rossz magaviselet miatt. Ne aggódj, ez már számomra is örömhír! Remélem, hogy soha többet nem látom, még a gondolatától is irtózom mostanság. 

       Olyan ez, mintha évekig egy párás üveg mögött éltem volna, és nem láttam meg semmit, ami mögötte volt, s mikor végre lepergett a köd, rá kellett jönnöm, hogy elvesztettem mindent, ami fontos volt valaha is, mert az üveg mögött már nincs semmi... nincs senki. 

      Néha kiülök a verandára, és a lehulló faleveleket figyelem. Olyanok, mint az életem darabjai. Hallom a fák sóhaját, amelyről kislánykorodban annyit beszéltél. Olyan szomorú, bús hangjuk van, hogy belefájdul a szívem. Te mindig is hallottad ezt, igaz? 

      Gyakran hallok felőletek, a szomszédok az egekig magasztalják a férjed orvostudományát. A fülembe jutott az a hír is, hogy roppant jó rendezvényszervező készséggel rendelkezel, és amióta beindult az új segélyprogram, kétszer annyi beteg gyereken tudnak segíteni. Mondanám, hogy nagyon büszke vagyok Rád, de... De ehhez sincs jogom.

      Azt hiszem, már csak a remény marad, hogy egyszer képes leszel megbocsátani ennek a szegény öregasszonynak, aki túl bolond volt. Nem jöttem rá időben, hogy az egyetlen, ami igazán fontos volt az én nyomorult életemben, az Te voltál. Én továbbra is minden nap írok majd Neked, és talán egyszer válaszolsz. De egyelőre türelmes leszek és várok. Várok és reménykedem. Nem is vagyok benne biztos, hogy egyáltalán elolvastad-e valamelyik levelemet, de azt hiszem, erre a kérdésre még jó darabig nem kapok választ.

A leveleimet kiviszi a postás, és többet sosem hallok felőlük. Eltűnnek, épp úgy, ahogy évekkel ezelőtt Te is eltűntél az életemből...

VÉGE