Nem is tudom, hogy kezdjek neki, de talán az lesz a legkönnyebb, ha csak belevágok és írom, ami az eszembe jut.
Hülyén fog hangzani, főleg ennyi év, idő után, de köszönöm és sajnálom.
Köszönök mindent, azt a 2,5 hónapot, ami így kimondva rövid volt, de nekem, (nekünk) sokkal többnek tűnt. Köszönöm, hogy szerettél, még ha csak rövid időre is, köszönöm, hogy mellettem voltál, köszönöm a leckéket, az együtt töltött perceket és az elmúlt közel hat évet. Így leírva hosszúnak tűnik, ás a rövid párkapcsolatunkat leszámítva úgy érzem, ott voltunk egymás mellett, még ha nem is mindig látszott, éreztettük. Tudom, furán hangzik, de most, hogy te is befejezted a sulit, többé nem találkozunk. Ijesztő belegondolni amúgy. Régóta nem szeretlek úgy, mint annak idején, de egy részem mindig is a tiéd lesz, bármennyire is hangzik hülyén és idiótának is tartasz miatta. Igen, hiányozni fogsz. És nem a kapcsolatunk, a barátságunk, a játékunk, hanem Te magad. Bármennyire is szívtuk egymás vérét, küldtük egymást a fenébe, gyűlöltük egymást néha, de így van. Még ha te nem is vagy így ezzel. Se vasárnap, se hétfőn nem volt alkalmam személyesen elmondani, mert más dolgokról szó, más dolgokat vettünk előtérbe, de köszönöm, hogy meghallgattál. kellett, még ha te a világból is kiszaladnál volna azokban a percekben. El akartam mondani, hogy mint barátod, büszke vagyok rád, mert végigcsináltad és nem adtad fel.
El akartam mondani, hogy sajnálom. Sajnálom, ha sokszor idegesítő, aggódó voltam, ha korlátoztalak, kioktattalak, akadékoskodtam és a dolgaid ellen voltam, csak mert nekem nem tetszett vagy féltékeny voltam. Sokszor voltam az, akkor is mikor már nem szabadott, kellett volna. Bár te biztosan tudtad. Kár, hogy az őszinteségünk, a bizalmunk a másikban kezdetek óta hiányzott. Lehet sok minden nem, vagy nem úgy történt volna, ahogy. Persze ma már kár feszengeni, de jól esik kiírni magamból, még ha te ezt sosem fogod látni akkor is. El akartam még búcsúzni, utoljára megölelni, talán egy könnycseppet elengedni, hogy végigfolyjon az arcomon. Hogy végre lezárhassam, hogy végre a sok rossz dologra is csak boldogan tekintsek vissza.
Úgy érzem magam, mint egy szánalmas tinidráma főhősnője. Pedig melletted kitartani, a barátságodért küzdve tényleg szánalmasnak érzem magam és te is így látsz engem, nem igaz? Vagy csak a bura, idegesítő exednek, akit jó volt megdugni lefektetni, játszani vele és leszarni? Bár az a vicces, hogy bármit tettem vagy teszek, mindig tudsz róla, csak jól titkolod, igaz? Vasárnap mondjuk egyetértettél ezzel kapcsolatban gy ponton.
Habár ez már nem számít.Nem hiszem, hogy valaha látlak még vagy beszélnénk. Az utóbbiban úgy sem voltunk jók általában. az interneten majd még látom, hogy alakul az életed, de remélem minden jól és úgy, ahogyan szeretnéd. Minden jót kívánok neked, szülinapjaidon biztosan felköszöntelek, és bízom benne, hogy azért boldogan, pozitívan fogsz emlékezni rám, erre a dilis volt barátnődre és majd ne felejtesz el.
Még ha rövid ideig is jártunk, úgy érzem nem csak pár hónapig voltam az életed része, hanem sokkal tovább. Részemről biztosan így van. Sok minden köszönök neked és ez egy bejegyzésben nem fog átjönni, ahogy a bocsánatkérés sem. A családodat is megkedveltem és köszönöm, hogy szinte ismeretlenül is rögtön elfogadtak és megkedveltek. Kicsit hiányozni fognak ők is. A leendő párod pedig jól fog járni. Nem hiszem, hogy a tanácsomra szorulnál, de néha ne legyél bunkó, nem mindenki érdemli meg. Mindig légy önmagad, a nagy szád mögött még mindig egy érzelmes fiú vagy, és biztos vagyok benne, hogy lesz valaki, aki értékelni is fogja, és hibáidat is elfogadja. Találd meg azt a lányt, aki ilyen és becsüld meg egy életre, és biztosan melletted lesz, jóban-rosszban.
Minden jót, Etsuo. Hiányozni fogsz!
Puszi: Caty
