Sziasztok!
Hát egyre ritkábban járok ide, pedig néha igazán jót tenne, ha kiírnám magamból a sok baromságot, mert akkor talán nem őrülnék meg néha. Február óta nem jártam erre - kivéve az esküvős beszámolót, és hát az nem most volt. Nézzük mi is volt velem az elmúlt pár hónapban.
Elértem igazából arra a szintre, hogy tényleg végzős legyek és az utolsó félévemet töltsem az egyetemen. Nem ment zökkenőmentesen, stresszmentesen, és még mindig nem jelenthetem ki, hogy elvégeztem ezt a szart. A félév nagy részében a keddet és a szerdát a suliban töltöttem főleg a társaság és a játék miatt. Bár a szerdákat néha Etsuo miatt "vártam", ugyanis akkor mindig elvoltunk egy fél órára, amikre mindig volt valami kifogásom a többieknek. És hogy én ezekbe a találkákba miért volt szükségem, indokom, magam se tudom. Folyamatosan nyafogtam, próbáltam leállítani magam, nemet mondani, de végis mindig ott voltam. Bár néha átmentem lelkizősbe, mert sokszor volt olyan pillanat, amit csak annak a baromnak tudtam elmondani, és akkor szépen végig kellett hallgatnia. Néha volt egy-két rosszabb döntésem, de vissza ugye nem csinálhatom... Néha az állomásra kísérgettem ki, vagy épp elé mentem a suliba, de én miért voltam ekkora hülye? Költői kérdés... Volt mikor szerda délután óra előtt filmeket lestünk a srácokkal. Kanapé elfordít, szereztünk projektort és filmeztünk. Szerintem tök buli volt. Április elején nekifutottam a nyelvvizsgának, hát nem volt jó döntés. Előtte napokig nem aludtam, gyomorgörcsöm volt, és még csak nem is ment... Olyan bukás volt, amit már régen tapasztaltam. Jó kis kudarc... Utána meg folytattam tovább a szakdolgozatom írását. Mit ne mondjak, kikészültem egy időben. Volt az a pillanat, amikor rosszul lettem városon belül a kocsiba - ami néha előfordult, de aztán kisebb pánikbetegség lett rajtam urrá, aztán jött a 3 napig tartó rosszullét, hányingerrel, émelygéssel, lázállommal, és ebből még jobban jött a pánikbetegség, plusz késett is, ami még egy lapáttal rátett. Próbáltam a sulira összpontosítani, végül határidőre, idegbetegséggel és heves kirohanásokkal leadtam a szakdogámat. Mihelyt ez megvolt, végre a havim is megjött. Egy ponton nyugi. Utána volt 1-2 sulis esemény, az esküvő, aztán Miuw vizsgamodellje voltam fodrászaton, voltam állásinterjún, és belementem egy esti találkába azzal a vadbarommal. Jó kis este volt, bár azért utólag sosem tudom jó ötlet volt-e vagy sem. Meglett az utolsó tárgyam is négyessel, mehettem védésre és záróvisgára. Aztán végül május 25-től nekiálltam dolgozni a volt tanárom esküvőszervező cégénél. Amúgy nagyon tetszik, de az elején nem épp bírtam. Első nap már 10 óra munka, tanulni még alig álltam neki, szóval abból álltak a napjaim a záróvizsgáig, hogy szinte átlag 9 órákat dolgozok, és este hulla fáradtan hazaérve még nekiállok tételeket olvasni, írni. Megint fogytam pár nap alatt. Nem is mentem sehová, szinte senkivel sem találkoztam, barátnőm szülinapját is kihagytam. Etsuo 3 napig nyaggatott Messengeren, hogy találkozzunk, meg a többi hülyeség, csak nem épp segített nekem azt, hogy nemet mondok, és érvelek amellett, hogy tanulnunk kéne, mint beszélgetni... Záróvizsgán meg is lett a böjtje, bár én inkább a kevés időre fogom és hogy a tanár vizsgarendszerét nem ismertem, olyat hasaltam webprogramozásból, mint a húzat. Ami a vicc, hogy a mindkét webprogramozásos tárgyam négyes lett, és a szakdolgozatom is erre épült. Szóval vagy tényleg sík hülye vagyok, vagy a tanárnak nem voltam szimpatikus. Jó, tényleg hozzátesz, hogy 2 átolvasás nem épp elég egy záróvizsgára, és nem kéne előtte napokat is végigmelózni... Késő bánat. Végül mindenem négyes lett, így abból a tárgyból újra le kell felelnem a következő félév végén. Szóval mondhatom, hogy a tanulós karrierem elég esetlenül zajlik ebben az évben. Legalább a munka része nagyjából összejött. Igaz nem élvezem az össze-vissza munkaidőket, az akkor eszem, amikor épp ráérek részeket. Bár legalább sok helyen járok, ahová kocsival visznek ki, és fizetnek is azért az időért, meg azért jó érzés, hogy megszépítem valaki nagy napját ezzel, mégha ez munka is. Én tényleg élvezem, mert jó móka, 2 embert leszámítva nagyon aranyos emberekkel ismerkedtem meg. Bár a kevés alvás, a heti 7 nap munka, a kisebb-nagyobb fizikai munka azért érződik rajtam, meg a testemen is. A lábam az teli van kék-zöld foltokkal... Szépen nézek ki. x) A szervezetem nem is bírja. Havim megint késett, de meg sem lep lassan. Magamon érzem, hogy szükségem lenne arra a heti 1-2 nap szabadságra, amikor nem csinálok semmit szinte. Az irodai munkát és a tanulást valahogy jobban szerettem ilyen szempontból, de most jó ez egy időre. De öcsikém sikeresen végzett, ő már "diplomás" formatervező. Még nyelvvizsga ugyan neki is kell, de már jó ez is.
Érzelmileg is kábé nullán állok. Menekülnék legszívesebben már megint, mikor legszívesebben bújnék valakihez, aki biztonságérzetet ad. Etsuo hozta ki belőlem ezt, mert az a marha olyanokat csinál, amivel kikészít. Vannak olyan közös dolgaink, amik nem játékok és ő meg baszik a fejemre a vizsga óta... Legszívesebben minden közös dolgunkat törölném a memóriámból, de egy nem tudom, kettő van olyan dolog, ami miatt nem lehet. Csak nem értem, miért nem képes felelősséget vállalni, és mellettem lenni, mikor kicsit is szükségem van rá. Van, ami nem tartozik másra, mert ha elmondom másnak, abból lavina is lehet. Elhiszem, hogy ő is a végét akarja az egésznek, de nem értem, akkor miért nem képes felnőtt módjára megoldani, ahogy én próbálom. A pasik hülyék. De vicces, hogy az exeim a hétvégét valamiért mind Todoyoshiban töltötték és csak (szerencsére) Itsukival találkoztam. Amin meglepődtem az az, hogy még annál is vékonyabb, mint amire én emlékeztem, az az idióta szakálla még mindig megvan és hogy öleléssel köszöntünk találkozáskor is és elbúcsúzáskor is. De jó volt megölelni, mert hiányzik egy ölelés, meg kisebb szeretethiányom is van. Zenshit onnan tudom, hogy a haverja (Miyoshi) kiposztolta, hogy jönnek vonattal (remélem rólam nem esett szó, de amennyire pletykás egy sulim van, nem lepődök meg semmin sem), Etsuo meg Norival valahol volt pancsolni, ezt képről tudom. (Bár amilyen üzeneket hagytam neki, igazán válaszolhatott volna -.-"). Igaz én még azt is megkockáztatom, hogy van akkora fasz és nem letilt, mert az feltűnő, hanem lenémít meg beállítja, hogy ne lássa a cuccaimat, és én se az övéit. De hogy 24 évesen is ilyen szinten legyünk, na az a gáz. A felnőtt emberek leülnek és megbeszélik a problémáikat, míg a gyerekek és a gyengék elmenülnek, meg tagadnak, meg a többi. Csak ő engem lát problémának szerintem. 5 év alatt már annyi mindenen átmentünk, de szerintem ő most gyerekesebb, mint én annak idején a szakításkor. Ha valaki azt hiszi, akarok tőle valamit, az téved. Annyit igen, hogy hallgasson meg és segítsen egy icipicit, aztán tőlem soha többé nem kell látnia, még az utcán se kéne megismernie, ha egyszer még idetévedne. Én csak egy utolsó dolgot akarok tisztázni végre, csak ahhoz ő is kell... Anyámnak nem mondhatok semmit, az övének pláne nem, a barátaimnak meg még úgy sem. Patt helyzet, mi?
Múltkor az utcán Chivel is összefutottam, vicces, mert 5 éve ilyentájban tök közeli barátságban voltunk. Az a 2012 egyik legérdekesebb évem volt eddig. Bár néha nem tudom, hogy örülök-e ennek az 5 évnek, vagy sem, vagy épp tényleg túl akarok mindenen lépni és új fejezetet nyitni ténylegesen. Fel kéne nőnöm, az biztos. Egy-két dologban már érzem a változást, de a pánikolás még mindig megvan, és ez a rosszabb. Midorival itt Todoyoshiban akartam talizni, mert itt volt, de szinte elkerültük egymást, telefonon meg nem értük el, szóval nem jött össze, pedig örültem volna. Kivételesen kimerészkedtem a városba szombat este. Az esküvő óta nem volt időm vagy erőm semmire és senkire. Elmentünk kicsit a városba sétálni, múzeumok északája révén egy-két kiállítást is meglestünk, meg elmentünk pizzázni.
AFS nélkül meg nekiálltam rendes könyveket olvasni. A kedvenceimet (fanfiction), amik eddig megvoltak, azokat már elolvastam, vagy megtaláltam még ősrégi oldalakon, azokat leszedtem és újraolvastam. Még az egyik kedvenc Yu Yu Hakusho-s történetet is, pedig azt egyik évben nagyon vadásztam és nem találtam meg, erre pár hónapja szembejön velem. x) Mondjuk akkor is képes voltam hajnalig fent lenni, mert nem raktam le. Egyik nap meg elkértem anyuék régi tabletjét, hogy azon kényelmesebb olvasni mint gépen vagy telefonon, és kerestem neten online könyveket. Vagy 23 darabot mentettem le a kütyüre, egyet már elolvastam. Annyira jó volt, szinte 3 óra alatt elolvastam, csak az a 3 óra este 11-es kezdetet jelentett... Most egy másikat olvasok, estére befejezem, mégha hatkor is kell kelnem. x) Így is nehéz volt megállni, hogy letegyem. Mondjuk a folyamatos utazgatások külföldre rész miatt jutott eszembe az olvasás. Néha egy órát megyünk az utakon, addig meg jó bekucorodni a hátsó ülésre és olvasni, ha nem épp nézegetek vagy eszek.
Na azt hiszem megint kiírtam magamból a bajaimat. Csak már lenne kicsit egyszerűbb minden, vagy én látnám végre egyszerűbben. Nem tudom. Na megyek, megnézek még egy részt a sorozatomból, aztán elolvasom a maradék 100 oldalt a könyvből és mehetek is aludni, mert hulla leszek reggelre. Remélem korábban jövök legközelebb, legyetek jók. Puszi: Caty
