Összefoglalás

Üdv mindenkinek!

Hát tavaly óta itt sem jártam, pedig aztán szünet van, lett volna időm írni, csak hát épp kedvem nem volt. Régen folyamatosan írtam, mostanra meg kevésbé van kedvem írni. Pedig jó leírni, mert egy csomó minden már csak így van meg, és nosztalgiázni és emlékezni így még lehet. Na mindegy. Nézzük sorjában mik történtek az elmúlt időben velem. Mondhatni az elmúlt 2-3 hónapban. Talán novemberrel érdemes kezdeni, korábbiakról emlékeim szerint írtam egy keveset. Volt egy jó kis halloween buli, amit idén is Itsukival és a barátaival töltöttem. Legalább nem olyan vége lett, mint 2 éve... De jó buli volt. Cicalánynak öltöztem. :3 Aztán volt haveroméknak rendezett meglepetés szülinapi buli. Pingvines fő témával. Öcsivel olyan kis cuki pingvineket rajzoltunk. Még Zenshi is elismerte, hogy jól sikerült. Csoda volt. Bár vele november végéig elvoltunk, addig heti szinten találkoztunk, főként kettesben. Mindig elé mentem a nyelvsulihoz, aztán általában étterembe mentünk, volt, hogy órára is átkísért. Annak örültem azért. Aztán volt a nyílt nap meg a középiskolás vetélkedő döntője. Az előbbi poénosan telt, mivel a program, amit én vittem volna, nem épp akart működőképes lenni, így az elején még fel-alá futkostam miatta, aztán inkább hanyagoltam. Inkább mentem kísérni a diákokat, vagy épp az iskola twitter-ére töltöttem fel képeket, amiket fotóztam. Ismerős arcok is voltak, szóval örültem. Drága "ellenségem" nem bírta ki, hogy ne szóljon be, de kivételesen visszaszóltam neki, eléggé megdöbbent. Azóta kerül, bár majdnem hetente összefutok vele az utcán. -.-" Ja és hogy mit szólt be? Konkrétan  az egyik tanárunk mellett mondta, hogy szóljon csak nekem, mert én mindenkinek szétteszem a lábam. Én ránézek, tányér nagyságúra nőtt szemekkel, majd visszaszólok neki, hogy mindenki magából indul ki. Aztán mint aki jól végezte dolgát, elhagytam a termet. De végre eltűnt az egyetemről a kis ribanc. Menne inkább gyereket nevelni, mint az állandó bulizás, amit levág... Mert én mást nem látok... Aztán dékáni dicséretet kaptam, amit talán hivatalosan e félév diplomaosztóján kapok meg. Aztán jött is a december. Öcsi barátaival voltam sokszor el. A suli is megvolt. Az évközi tárgyak meglettek, még a dmat is, bár azt még mindig kevésbé fogom fel. Az önálló labor 1. tárgyam is pipa. Bár nem hittem volna, hogy sikerül. A konzulensem leadási határidő előtti napokban folyamatosan dobta vissza. A póthatáridőre adtam csak be, igaz előtte lévő két nap katasztrófa volt. Egész nap ültem, fordítottam, fogalmaztam, próbáltam úgy írni, hogy normális legyen, az oldalszámot turbózni... De még hétfőn is felette ültem, és a leadási határidő előtt negyed órával töltöttem fel mindent. Előtte lévő héten napi 3-4 órákat aludtam. Pláne a gépem is akkor adta be az unalmast... Meg mellette webprogramozás nagy házi és annak is a védése. A vizsgás tárgyakból is lett végül aláírásom a szorgalmi időszakban. Pót zh-val, sok-sok segítséggel, és szorgalommal, de meglett. Aztán jött a védés. Hát a mini szoknyát visszagondolva lehet nem kellett volna, mivel a tanáraim az első sorban azon mosolyogtak, hogy mennyire remeg a lábam. Szerintem rémes voltam, de szerencsére a hangomon nem lehetett érezni, hogy mennyire ideges vagyok és félek. x) Tipikus Caty. Mebuchi - éppen frissen végzett csoporttársam, akivel elég sokat beszélek már nyílt nap óta - segített a suliban is megcsinálni a gépem, meg amúgy még a webben is. Ezen kívül egy csomó érdekes dologról mesélt a 3D grafikával kapcsolatban is, meg általánosságban. Előbbi volt a feladatom témája is. Végül 4-es lett, szóval örültem neki. Pont ezért lett a vége, hogy akkor este mi bizony elmegyünk ünnepelni. Még egy másik csoporttársunk is jött velünk, bár biló klubban sikeresen megint leittam megint magam egy cseppet. Most épp az volt a baj, hogy sörrel kezdtem, ami még nem is lenne baj, de utána lement vagy 2 tequila, majd jött a pálinka és a vodka. Azt tudom, hogy Gen később csatlakozott és ő is fizetett nem egy kört, én is kértem ki egyet... Szóval 2 fele értem haza, de a másnapot ne is kérdezzétek. Nem volt kellemes nap. Aztán utána öcsi kiharcolta a szobafogságomat, szóval az év többi napját nagyjából kénytelen voltam otthon tölteni... Aztán végül a Star Wars 7. részét azért megnézhettem moziban. Öcsi örült neki, meg Mebuchi meg egy barátja is velünk tartott. Ezekkel kész élmény volt az este. Ne akarjátok tudni, mennyire voltak fájdalmasak. x) Bár így december vége fele kezdődött, hogy anyuéktól meg az ismerősöktől mást sem hallottam, mint hogy mennyire vékony vagyok, ugye nem vagyok anorexiás? Na mondom fasza... Aztán jött az, hogy anyu-apu elkapott valami cuki vírust, és egész este a wc-n hánytak. Na nem volt poénos. Kari előtti napokban pedig nekiálltunk a süteménygyártásnak, lett mézes süti, lekváros piskóta és kakaós csiga. Aztán természetesen ha már anyuék elkapták a vírust, és én egész nap anyu mellett voltam, így én lettem a következő beteg. Hiroshi nyaggatott, hogy menjek ki hozzá, mégiscsak karácsony lesz. Mondom, oké, kimegyek... bár aznap este lettem rosszul. Úgy mentem ki a kocsijához, hogy én mindjárt hányok. Aztán még negyed órát ott csücsültem a kocsiban, mert csak a szája járt. De hivatalosan azért hívott ki, hogy átadja a karácsonyi ajándékomat. Egy Casio-s karórát. Az ezüstnyaklánc és a Chanel parfüm után meg sem lepődöm rajta. De amúgy baromi szép, rózsaszín a számlap, ezüst szíjjal... Szóval nem épp olcsó ajándék. Csak a folyamatos (és drága) ajándékoktól mit vár? Vagy beéri ezzel, hogy lát meg minden szar, és meglephet? Semmi köze sincs hozzám, nem is volt, és nem is lesz. Na mindegy. Aztán mikor sikeresen leráztam, főztem magamnak egy citromfüves teát, hátha a hányingert elmulassza, de nem épp sikerült. 9 után nem bírtam, ott kezdődött a hullám. Valami rémes volt. Óránként hányni jártam. Próbáltam a teát meginni, vizet, de visszajött minden. Aztán éjjel aludtam pár órát, majd hajnalig tuti forgolódtam. Délelőtt ki sem tudtam kelni az ágyból, a karácsonyfát sem tudtam feldíszíteni. Még az enyémet is öcsi és anyu csinálta meg. A karácsonyi ebéd abból állt, hogy pár szál ropit ettem, meg vitaminbogyókat. Aztán utána mivel a délelőttöt szinte végigaludtam, délutánra próbáltam összeszedni magam. Végül sikerült 1-2 normális képet is készíteni karácsonykor, bár a helyzet magaslatán nem álltam. Igaz, Facebook-ra sikerült egy képet kiraknom, ami egész tűrhető lett. De a poén, hogy csak a kólát kívántam, enni szinte nem is ettem, féltem, hogy minden visszajön. Aztán 6-kor bementem fürdeni, majd utána szinte be is aludtam. Na itt voltak a gondok. Amúgy is a hónapban - főleg Mebu miatt - átálltam, hogy éjszaka közepéig fent dumálunk, másnap meg fel sem tudok kelni... Mamámnál lévő karácsony sem ment zökkenőmentesen, mert 25-re öcsin jött ki a vírus, bár ő csak az ájulás szélén állt. Szóval mamához kicsit ugrottunk csak be, gyors ajándékozás, 1-2 kép, majd haza. Szóval gyönyörű karácsonyunk volt. De legalább anyám nem nyaggathatott ezek után, miért is mutat a mérleg 39 kg-ot. A következő sokkot és az év egyik legnagyobb csalódását Etsuo okozta. Bár szerintem mai napig nem jött rá miért kapta a pofont, de így most írva a blogot, rájöttem, hogy tudat alatt ezt a lépését is megbocsájtottam, bármennyire is éreztem magam a mélyben aznap... Aztán jött a szilveszter. Hosszú idő után újra tesómmal, de most a közös barátokkal. Igaz a lány társaságért még nem igazán vagyok oda, de pár kör, és máris pörgők és akkor mindegy ki van mellettem, csak legyen velem a buliban. Na hát igen... Ennek köszönhetően kerültünk fel az ágyra, énekeltünk, táncoltunk, képeket csináltunk, és egymást ölelgettünk. Meg megnéztük a fiúkkal közös filmünket, hát rólunk szól, a régi bulikon készült fotók és videók, illetve a fiúk által rendezett kisfilmek. Van egy random felvett videó is, amikor ősszel az egyik számra nekiállunk táncolni és hülyülni. Nagyon kész lett, igazi emlék. :) Éjfélkor koccintás, igaz a Himnusz kimaradt, de sebaj. Aztán tűzijátékoztunk kicsit, meg kint fagyoskodtunk az udvaron, majd mentünk vissza a lakásba. 3-ig tuti ment a buli, én egyik sráccal táncoltam általában, bár nem első eset, mert valahogy a legtöbb ilyen bulin együtt táncolunk, ha disco, ha lassú, de élvezzük. ^^ Aztán végül fél 4 fele páran feladták, és elmentek aludni. A többiekkel a nagyszobában ültünk tovább, majd nekiálltam Angry Birds-özni hajnali 5-kor, mivel eléggé lankadt a hangulat, aludni meg nem akartam - bár nem is tudtam. A holtponton átjutottam már, de épp normális téma sem volt, így ezzel voltam el. Mikor fáztam, másztam pokrócért, meg a kóla után nekiálltam teázni. x) Aztán utána halkan beszélgetni kezdtünk, vicceket meséltünk egymásnak, még én is benyögtem 1-2-öt. Voltak akik a többieket nem hagyták aludni, és ilyen síppal szarakodtak. Én mondjuk fotózgattam a hajnali állapotot. x) Talán 7-8 között csodálkoztam rá a konyhán, hogy milyen világos van és hó. A nagyszobában ugyanis le volt húzva a redőny, szóval ha nem ég a kislámpa, akkor vak sötét lett volna. x) Aztán végül 9 fele indultunk el 5-en, a többiek még maradtak. Páran meg még az első busszal hazamentek. Aztán 10 körül értünk haza, anyuék után kicsivel. x) Aztán utána jöttek a vizsgák is. Igaz két vizsgám volt csak a félévben, de az AB2-öt kicsit kihúztam, mert 3x mentem belőle. Nem azért, mert megbuktam, csak próbáltam végig javítani. De hármas lett, szóval mindegy. x) Webem viszont 4-es, ami szuper. Öcsiékkel járok el idén is inkább bulizni, meg Mebuval néha napján. Az egészségem is mostanra javult, most már 41 kg-ot nyomok, bár november végén még 43 kilót, és utána lévő pár hétben lement 4 kg, ami az én magasságomhoz elég soknak számít. De mostanra kezdek helyrerázódni. Meg lassan iskola is, szóval muszáj. Hétvégén LAN-partival egybekötött házibulit tartottunk öcsivel, igaz csak éjfélig, bár a banda fele akkora azért elfárad, főleg a fiúk, akik szombaton is sokszor dolgoznak. De poénos este volt, idióta képekkel természetesen. Tárgyfelvétel is megvolt, bár csak 3 tárgyam ütközik eddig. x) Szép félév lesz. Sportnapot is nekiálltunk szervezni a tanárokkal. Csapat is megvan valamennyire. Kíváncsi leszek, hisz idén Shizuékkal leszek újra. Igaz elsőben másodikok lettünk, idén remélem a kupát is visszük. És el is jutottunk a mához.
Most már valami sorozat vagy történet kell, mert még van 6 napom, abból is két este foglalt csak, szóval valamivel elvinném az időt. Revulsion-t, Tehetségek iskoláját és Death=Love-ot már vagy 4x elolvastam, az aktuális végig, szóval nem tudom álljak-e nekik újra. Shugo Chara-t is végignéztem, a mangát is elolvastam. Nem tudom mi jöjjön. x) Bár majd szépen eldől. Bár a mai olvasás is elmaradt, mert hát végre blogoltam, meg kaptam társaságot is egy idióta személyében. x) Komolyan az egyetlen ember, aki egyik pillanatban a pokol aljára taszít, a másikban meg a mennyekbe repít. Azért néha bassza meg. :D
Na de búcsúzom is. Valamikor jövök. Addig legyetek jók, és kellemes hetet, sziasztok! ^^