Már megint...?

Sziasztok!

Hát igen, már egy hónapja írom a nyaralási posztot is, de igazság szerint időm és erőm sincs gépelni. Ugye a gyakorlatomat töltöm július óta, így mire hazaérek sok erőm nincs ismét a gépet püfölni írás gyanánt, bár a chatet így sem hanyagolom, na mindegy. De hogy miért is ez lett a cím? Imádom a múltamat és valahogy sosem tudok megszabadulni tőle, lezárni meg úgy érzem pláne nem. Ezt most megint első körűen érzem. Ez most ott kezdődött, hogy összefutottam Zakuroval múlt héten a munkahelyen előtt. Mondta, hogy új helyen van, pár méterrel arrébb egy könyvelőirodában. Jó, több mint egy éve nem beszéltem vele, és most szokatlan volt kicsit. Aztán utána felvetette, hogy négyesben találkozzunk a csajokkal. Sajnos nekem az időpont nem jó, bár nálam már a régi dolgok nem igazán mennek. Az emberek félnek tőlem, és kevésbé keresnek. Vagyis inkább a lányok. Tény, hogy kicsit nyers és őszinte vagyok, de hogy már ezért tartanak tőlem, azért az poénos. Na ez nem lényeg jelenleg annyira. Aztán másik meglepetés volt Fujita. Gondolom névről nem jut hirtelen eszetekbe. Hát nem is csodálom 2012 tényleg régen volt már. Azóta is kísért, ha belegondolok. Na de Fuji. Azt hiszem Chi egy ismerőse volt, és miatta ismertem meg valahol. Ha utána néznék biztos tudnám, most már nem emlékszem. 2 hónapig randizgattunk, aztán nem lett semmi. Pedig Valentin-napra vörös rózsát kaptam tőle. Aztán utána közel egy évig nem hallottam róla, majd 2013 telén bukkant fel, akkor neki is csak az Etsuos szakításomat tudtam ecsetelni, sajnos nem ment olyan könnyen a felejtés. De aztán ismét eltűnt, összejött valami csajjal, azt hiszem el is jegyezte. Ismerősök közül is kitörölt Facebookon - de gyerekes. Aztán most újra bejelölt és rám írt. Szokásos szövegekkel jön, találkát kér. kíváncsi vagyok, most mi lesz. Itsukival is találkoztam a múltkor, na az durva délután volt. Bár legalább most semmi olyan nem volt. De ő is meg az ambivalens viselkedése és mondatai kikészítenek. Az anyja is imád, mert melyik nem? Költői kérdés. Nincs bajom velem, csak poén, hogy a szülők nagyon szeretnek, és a társaságomat is, a drága fiaik meg idióták. Tudnék erről mesélni, de szerintem, aki követ vagy ismer, az tudja, ki(k)re gondolok. Abból az időből még egy pasi van, aki nem talált be, de szerencsére neki barátnője van, így elkerülhető. Aki még pasi és '12-es, az ugye Etsuo, de szerintem róla beszélni sem kell, hisz ő azóta is az életem része, azóta is hol veszekszünk, hol barátok vagyunk, hol többek, hol egymást kívánjuk a pokolra, hol egymásnak okozunk szép perceket. Szóval ja. Hosszú sztori. És hogy hogyan folytatódik az év, nem tudom. Bár ahogy ismerem, unatkozni keveset fogok, a fejemet kapkodom, és egy csomó szituációban döntésképtelen leszek. Tapasztalat, állandóan ilyen helyzetekbe kerülök...
Na zárom soraimat. Megpróbálok nyaralást is írni, hátha egyszer befejezem. :D Legyetek jók, hamarosan jövök. Van miről írnom. :) Puszi: Caty