2015. április 3., péntek

Megjöttem

Sziasztok!

Hát ismét régen jártam erre, pedig lenne annyi minden, amiről mesélnék, és kiírnám magamból. Csak nem mindig jutok el ide. Február már elég rég volt, és annyi minden történt azóta, hogy hihetetlen. Talán most végre nekiállok leírni mindent. Ha hosszú lesz, bocsi miatta. 
Igazából nem is tudom hol kezdjem. Talán február, és sportnap. Hát az érdekes volt. Összesítésben harmadik helyezettek lettünk, tekén egy hajszállal lettünk másodikak, darts-ban pedig harmadikak. Meg talán csócsóban is második hely. Már nem teljesen emlékszem. Focin ötödikek, kosáron pedig negyedik helyet vittük el, szóval egész jó. Pedig idén új embereink is voltak. Na igen, Adammel jól jártunk tekén, bár azt ketten csináltuk, igaz ki is harcoltam magunknak. x) De a többiek is ügyesek voltak, szóval gratulálok a csapatnak. :) A tanárok meg elég jók kihasználták, hogy felajánlottam, hogy segítek. Intézd ezt, keress ide ember, keress oda. Kissé szar volt. Bár az okleveleket tesóm készítette idén is, szóval innen is köszönöm neki. :) Este vége viszont elég durva volt. A tanársegédekkel sörözni és felesezni annyira nem rémes, de mikor a szórakozóhely közepén exem ölében ülve társalgunk egy társaságban, az kissé érdekes. Pláne mikor az épület előtt Zenshit ölelgetve próbáltam nem megfagyni. Volt olyan, aki nem nézte olyan szép szemmel. Arra a tekintetre mai napig emlékszem. Aztán utána jött a fekete leves. Etsuo és Gen kibékültek Shizuval. Nekik köszönhetően szabadultam meg tőle, erre most 2 év után kibékülnek vele. Mert a csaj nem játszott velük, vagy nem hazudott a szemükbe. És nekem ugatnak, hogy nem vagyok képes megbocsájtani. Na ha meg is bocsátanék, sosem feledném el akkor sem, hogy átvert, a szemembe hazudott, pletykákat terjesztett rólam, és nem tudom hány személyt ellenem uszított. Ha egyszer olvasná ezt - amit kevésbé hiszek - akkor sem hatna meg a magyarázata. Megtette, és ennél rosszabbakat is tett. Azt hogy volt köze a szakításomhoz, azon még túlléptem, mert annak a kapcsolatnak mai napig nincs teljesen vége, de hogy a legjobb barátnőmet akarta kivonni az életemből, és összeugrasztani, az azért nekem is sok. És nem vettem időben észre, amiket művelt. Ma már az se érdekel, hogy több időt töltött kábé Etsuoval, mint én, míg együtt voltunk. Naiv voltam, és szerelmes, ki vette volna észre, hogy a pasinak, akit szeretsz, annak egy másik lány fontosabb. Mégha nem is szerelmes belé, akkor is több időt tölt vele, mint veled. És nem vettem észre.Ma már kár rágódni ezen, csak minden később derül ki, és bánom is, hogy nem voltam okosabb. Na nem is ez a lényeg. Ha engem ez sokkolt, utána szombati beszélgetésem R-rel is érdekesre sikerült. A csaj nem kedvelt, én meg egyenest féltem tőle. Na jó, kaptam fenyegetést tőle, szóval nem volt csoda. De amikor olyanokat hallasz vissza tőle, amik nem igazak, pláne az exed is les, hogy mit hordott össze egy csaj, na akkor kapsz hülyét. R-rel akkor éreztem először, hogy amúgy lehet simán ellettünk volna egymás mellett, és nem kellett volna félnem tőle, ha nem egy harmadik ember szól bele a kapcsolatunkba és nem állít rólam hamis dolgokat. Zenshi mondjuk az eleje óta sejtette, de akkor, azon a héten világossá vált neki, és ahogy utána vele is és R-rel is beszéltem. Nem kell bízni abban a nőben, nekem is kellett 5 hónap, hogy erre rájöjjek. Nem tudom miért én vagyok az célpontja. Annyira rossz nem lehetek. Őszinte és nyers vagyok, tény, De azért emellett kedves, és közvetlen is vagyok, és nem azért segítek másokon, hogy hasznot húzzak belőlük. Lehet másnak az jön le, de egyenes ember vagyok, és van gerincem. Nem veszek el tömegben, bármennyire is hiszem néha azt, sajnos 150 cm-rel is kitűnök. Bár mostanában kevésbé a vidám énemmel. Amit pláne a barátaim intéznek el, hogy ne legyen meg. De ez későbbi sztori. Szóval így telt el a február egy része. 
Aztán jött a bál. Egy lépést elszúrtam, de attól függően sikeres volt a tánc. Végig úgy remegtem. Te jó ég. Öcsém is, Naru is eljött, szóval örültem. Veszekedés és feszültség nélkül nem múlt el, de egy ideje kezdek hozzászokni. De a bál jó volt, táncoltam, jól éreztem magam, és szerencsére Gennel nem is volt észrevehető, hogy korábban veszekedtünk, és a bizalom kissé megingott. 
De a tánc sikerességén felbuzdulva a csajok nekiálltak egy új koreográfiát kitalálni, ami a szírének és kalózok nevet viseli. Mikor lesz bemutató még nem tudjuk, de a próbák haladnak. Cigánykerekezni is fogok benne, meg lesz emelgetés, polka, jazzbalett és igazi pörgős, vidám műsor lesz, ha egyszer elkészülünk vele. Sajna kolinapokig - ami jövő hét - nem, de biztos kitalálunk majd valami jó helyet a fellépésre. :) Tadase úgy is jól intézi a kolis cuccokat, biztos kitalál majd valami jót nekünk. :) 
Miről is lehetne még beszélni? A baráti köröm az jelenleg valami penge élen táncol, Gennel hetente szinte összeveszem, ahogy Etusora hetente kiakadok a viselkedése miatt. Bár ma úgy állok vele, hogy mindkettőt egy kanál vízben fojtanám meg. Nem tudom Gen mikor változott ennyit, de nagyképű lett, ő irányít mindent, de mellette mint egy papucs, ha csajokról van szó. Norival már ki vagyunk rá teljesen akadva. Olyan az egész, mintha ő lenne a főnök mindenbe. Ő dönt a hétvégékről, a hétköznapokról, az emberekről. Norival meg mi vagyunk a közellenségek, mert vissza merünk szólni. Én amúgy sem a meghunyászkodás és csendben maradás az erősségem. Sosem volt, és ezek után sem fogok behódolni. Utálom, ha irányítani akarnak és megmondják mit csináljak. Még anyuméktól sem viselem el, de nekik engedelmeskedem, mert a szüleim, és velük élek, ők tartanak el, szóval ennyivel tartozom nekik. De nem élek ezzel vissza, mint elég sokan. Etsuo meg ugyan olyan papucs. Csak nála vagy vele szemben vannak olyan dolgaim, amik mellett nem igazán siklok el. Az, hogy levehető játékbabának tart, meg sem lepődöm. Mert ha (vég)szükség van, rögtön felkeres, de amúgy meg csak azt látom, kerül, leszar, és nem válaszol az üzeneteimre. Persze ott rovom fel neki, ha megbánt és megaláz, de természetesen leszarja, és nem érdekli. De mikor csoportban csinálok valamit, akkor tuti felbukkan. De üzenetre továbbra sem reagál. Persze, mit ér, hogy mindig mellette vagyok és segítek neki, ha ő továbbra is csak egy barom... A szemembe viszont sosem meri megmondani, hogy tűnjek el vagy valami. Egyszer bírt megkérni, hogy ne szóljak bele az életébe. Azóta nem is teszem, de azért had szóljak már be, ahogy velem viselkedik. Mert megalázó, hogy velem viselkedik úgy egyedül mint egy utolsó szemétládával, holott nem semmi joga nem lenne, sőt oka sem. Hajnalban is elküldtem a p*csába. Elegem volt. Nori szerint hagyjam békén, ne is írjak neki, egyszer észhez tér.  Pedig nem fog, csak egy gyáva nyúl. Remélem egyszer kamatostul kapja vissza, amit velem tett. Igaz, egyszer már végignéztem, remélem a következőt is az első sorból nézhetem. Egyedül anyukáját sajnálom, hogy ekkora alkoholista idióta lett a fiából.
Amúgy is már ott tartunk Norival, hogy a baráti társaságtól menekülünk, mert nem bírjuk azt az állapotot, ami ott kialakult. Kolinapokkal is meg vagyok/vagyunk áldva, mert Norival úgy vagyunk vele, hogy kizárnak minket, és a hátunk mögött intéznek dolgokat. És ebben egyre biztosabbak vagyunk. De szarul esik, hogy a barátaim ilyenek. Minden megtettem értük eddig is, és most kb a hátam mögött tüntetnek el. Szép mi? Bár lehetett rá számítani, mikor már úgy éreztem, hogy nem érzem jól magam velük, vagy egyszerűen más a társaság fele elveszi a kedvemet. Értelme sem volt menni. Csak szar, hogy értünk szinte mindenemet hátra hagytam, kapcsolatokat szakítottam meg, mert úgy éreztem fontos vagyok ott, és legalább az egyetem végéig kitart. Hát tévedtem, és nem először. Komolyan, miért bízom az emberekben, mikor úgy is átvernek, kihasználnak, megbántanak, és elhagynak. Lassan úgy vagyok vele, egyedül Nori áll mellettem, mégha sok mindenről ő nem is tud. De már Naruval kapcsolatban is egyre több dolgot veszek észre, ami azt mutatja, hogy sokáig már ő sem lesz olyan barátom. Pláne, ha a mostanában lévő dolgokról van szó. Meg nem féltékenységből, csak tudom, mihelyt ideköltözik barátnője a legfőbb bizalmasomat elveszítem, mert igazából ideje sem lesz rám. Nem megyünk közösen iskolába, nem fogunk beszélgetni, mert nem lesz rám ideje. Suliban meg aztán tényleg lehet olyan dolgokról kommunikálni. Szóval én egyre jobban félek az egésztől. Utálok tévedni, és utálom, hogy az érzelmeimre előbb hallhatok, mint a józan eszemre. Mikor idejöttem azt hittem, hogy menni fog az, hogy se szerelem, se barátok, első tanulás. Már az elején elszúrtam. Bár most talán itt az alkalom, hogy végre tényleg csak tanuljak és arra koncentráljak, hogy végezzem. Húzós félévem van, a nyaram is melós lesz, és lassan tényleg végezni kéne. 
Öcsiék bandájával is újra szeretnék talizni, talán este lesz rá alkalmam. Igaz lelkileg még nem teljesen állok készen rá, de valamikor Dai halálán is túl kell lenni. Valahogy úgy érzem, hogy akkor még velünk van, vagyis a bandával. Lehet butaság, de én így érzem. Bő egy éve nem voltam velük sehol, azt sem tudom hogy fogadnának, ha mennék. Igaz, meghívtak, de akkor sem tudom, hogy tényleg örülnének nekem. De talán jó visszatérés lenne, ha elmennék. Tudom, hogy milyen helyem volt ott, és szerintem visszakapnám simán. Pláne ennyi idő után... Önzően hangzik, de tudom milyen adottságaim vannak, és tudom milyen kapcsolataim voltak/vannak. Így annyira nem is fura, hogy így vagyok vele. 
Lassan egy hónapja halt meg nagyim unokatesójának apukája, múlt héten nagypapám unokabátyja. Szóval halálesetekkel most meg vagyok áldva. Szóval annyira nem vagyok épp a topon. Annyira minden negatív összejött szinte. Van azért jó hír is, persze. Öcsém 20 éves lett, sikerült az első ab zh-m is, a látásom stagnál, legalábbis nem romlott két éve, ami nagy előny.  Apró dolgok még vannak. De néha komolya úgy érzem, hogy utálom az embereket, jó csak a baráti társaságom nagy részét, és a hozzájuk csapódó bagázst. Könyörgöm mindenki kifordult magából Norit leszámítva, és meg a többiektől kapok agyfaszt, mintha a saját dolgaim nem lennének elegek. És leírtam egy csomó mindent, és még így is kivagyok. Válasz továbbra sincs, ahogy eredmény sem, és nem tudom mit kéne tennem.
Jó, jóskártyák áprilisra probléma tekintetében a cinizmusra, megoldásnál pedig a kommunikációra mutat. Na már most, a cinizmus valahogy nem is furcsa, hogy kialakult az ilyen kaotikus állapotokban, a kommunikáció meg jó lenne, csak az esetek többségében ahhoz min két ember kell. Bár a naplóírást jónak találják még a papnők, jósok és szerintem az asztrológusok (vagy mifenék) is. Kommunikáció önmagammal szemben, mert amíg írok, átgondolok mindent és kiírom magamból. Kézzel ennyit tuti nem bírnék leírni, meg belejavítani sem tudnék, vagy kiegészíteni egyes mondatokat, bekezdéseket.  Remélem, ha kiposztolom, akkor még egy ponton megkönnyebbülök. Neki kéne állni tanulni is, de semmi erőm és kedvem hozzá. Feküdnék az ágyban és sorozatokat lesnék, és tömném a fejem minden vacakkal. Egyre nagyobb a hajam, mintha csak fel lennék puffadva, mert a súlyom továbbra sem változott, max egy kilóval lettem nehezebb. Bár 40-43 között változik mindig, szóval ja. Csak akkor is valami bajom van, legalábbis óraátállítás óta. Oké, hogy éjfél és egy között alszom el mindig, nagyon ritkán 11-fél 12 környékén, de vasárnap óta, a hajnali 2-3 az, amikor talán elalszom. Éjjel csak 3-ig írtam a blogot, de fél 4-kor küldtem el az utolsó üzenetet Tadase-nak. Utána 3 ébresztőórát nyomtam le, és fél 11 után keltem fel végre, de még akkor is úgy voltam, hogy aludni. Tegnap meg fél 9-kor keltem, és mászkáltam is a városban, és így se vagyok álmos nap közbe, csak mikor fel kell kelni. Kezdek hülyét kapni. Egyik pillanatban sírok, a másikban mindenkit melegebb éghajlatra küldök. Érzelmi hullámvölgyek is megvannak, de valahogy két rossz között. Terhes meg csak nem lehetek. Igaz, próbáltam bolondok napján Etsuot beszívatni ezzel, de neki állt feljebb. Ha nem poén lenne, akkor kiakadhatna, addig nincs rá oka. Akinek mutattam az általam szerkesztett pozitív tesztet, az jót röhögött. Mert amúgy poénos, mégha egy gyerek nem is játék. Ez a szünet, változékony idő, óraátállítás komolyan kikészít. Meg két zh-t írok szünet után, és úgy félek mindkettőtől. A prog tavaly is meglett, és sokkal jobban értek most hozzá, mint tavaly ilyenkor, múltkor is majdnem négyes zh-t írtam, egy apró figyelmetlenségen buktam fél pontot, ami miatt hármas lett. Szóval látszik, hogy belejöttem, mégis úgy parázom. Ott a vir is, ami amúgy ismerős, fogalmam is van arról, amit tegnap átolvastam. Szó szerint nem mondanám vissza, de tudom mit olvastam át. Szóval pont azért parázom ennyire, mert nagyjából tudom, és félek, hogy elbízom magam. És utána még prog nagy zh is, lesz meg iru is. És hát azoktól is félek, mint állat. Pláne virből most először buktam beugrót, úgy, hogy tavaly 4-est írtam belőle, szóval amiatt még mindig sokkolok. Az agyam már szétrobban az idegességtől. Lehet pont ezért kevés a 8 óra alvás, mert nem bír regenerálódni? Tudom, hülyén hangzik, de már most kb a sárga házban lenne a helyem szerintem. Valaki nem visz el és hagy ott? Vagy egyszerűen leüt? Na mindegy. Befejezem tényleg, mert már érzem, hogy fájnak az ujjaim a 10 ujjas vakírástól. Jó régen írtam így, furcsa is volt, De a végére tök jól visszaszoktam. Hát ez van, ha az ember valamit megtanul, nem felejti el, max kicsit kiesik a ritmusból.
Na megyek nézek egy kis PLL-t, aztán tanulgatok és segítek apunak szigetelni a kis szobát. Aki eljutott a végére, annak köszönöm, hogy elolvasott. Nekem jól esett ezt így mindent kiírni. Igaz, még ezen kívül is biztos ezer dolog van a fejemben, amiről írni tudnék, de nagy része még nem annyira publikus. Talán, ha haladás lesz vele, vagy lezárás vagy nem tudom, akkor kiírható lesz. Hamarosan jövök, ígérem. Addig is sok puszi, és kitartást mindenkinek. Sziasztok!