Hát csak repül az idő, ismét csak egyre közeledünk az év végéhez, itt is az ősz utolsó hónapja.
Az egészségi állapotom ismét csak szar, erre rátesz egy lapáttal egy kisebb másnaposság is. Na igen, meg se kell lepődni. Jó mondjuk mit várjak attól, ha Itsukival megyek bulizni? Pláne ha megbeszéltük, hogy pálinkát vigyünk, mert az finom és házi. Meg persze üt is. Gyógyszerre meg nem volt jó ötlet. Nem tudom mennyi értelme volt, mert nem bántam meg, hogy elmentem, meg bármi is történt - ismét, azt se. Kíváncsi arra leszek, hogy mi lesz a végkimenetele most. 1 ember, aki 2 éve ismer, kavartunk is, és mégsem mentem sosem az agyára. Hihetetlen. És ennyi idő után is okoz meglepetést! Az egészben poénos, hogy egy valamire nem gondoltam volna, pedig szinte bevett szokásunk együtt bulizás esetén: kisebb berúgás és kavarás. Mikor elmentem nem gondoltam bele, de úgy 11 táján, a kocsma hátsó lezárt részén ülve mikor előjött, meglepődtem. Tény, hogy utána sodródtam az árral, és baromi romantikus volt, főleg amikor a koncert közben egy-egy szám közben mindig odajött, megcsókolt, rám mosolygott és ment vissza. Ha meg féltékeny volt az egyik elsős szaktársamra, vagy a másik haveromra, akkor meg idióta is. Meg a kedvéért 3/4 2-kor indultunk még csak el. Kézen fogva sétálunk, de szegényem a szinusz görbét jobban imitálta volna, ha nem így jövünk. x) A kapuban el se akart engedni, majd miután bejöttem, egy tök cuki sms-t is küldött. Az este folyamán szinte minden 2-3. ismerősünk megkérdezte együtt vagyunk-e, mi meg tagadtunk. A koncert végére nem épp úgy tűnt. x) Na mindegy.
Ha meg már ismerősök vagy nem ismerősök: Ennyi embert, mint a héten, rég ismertem meg. Pláne olyat, aki tudomásom szerint a másik végén lakik az országnak. Na mindegy. De nagyon sok új arcot láttam, meg olyat is, akit látásból ismertem, de személyesen csak most sikerült megismerkedni. Akkor az egyik kocsmában Aaron is ott volt, ős régen nem láttam, most is a szokott bandájával volt, ahová beletartozik Shun kishúga is. Állítólag beszél majd a bátyjával mi a fene van. Még egy ok a parára. xD De Aaronnal jól elbeszélgettünk, Itsukiék fél perc alatt estek ki a látókörömből. XD De mondom megyek cigiszünetre, mikor megtaláltam őket. Válasz: megyek én is. Meg persze mellettem teszi a szépet más csajoknak... x) Elhiszem, hogy sok embert ismert, tekintve, hogy elég elmászkálós figura, én meg időm nagy részét az egyetemi barátaimmal töltöm. :) Aztán utána Rika is felbukkant, meglepődött, hogy lát, pedig mondtam, hogy elmegyek. x) De volt egy pár egyetemi ismerős, rakatnyi volt THS-es, köztük Miyu. Pont úgy előtte kellett nekem is smárolnom Itsukival... Hosszú év volt az a THS-ben akkor, és persze bonyolult. Jó nagy részét átveséztük éjszaka. Akkor Rika egyik volt osztálytársa is volt, 3x kérdeztem rá szegénynél, hogy THS-es volt-e. Én már ittam, szóval ne várjunk mást. Az én másik volt osztálytársam is felbukkant, ő még az este folyamán fellépett, igaz őt már nem vártam meg. Egyik másik volt osztálytársammal is találkoztam, az üdvözlés utáni első kérdés: együtt vagytok-e. A franc x)Fél 1 helyett, 3/4 2-2 körül kerültek színpadra. A volt matektanárom (jó 1 hónapig csak), aki - mint később kiderült rokonom - ugyancsak ott bulizott ezerrel. Akkor a volt THS-es rendszergazdát (és a húgát) is láttam, aki itt végzett az UWH-ban. 2 felsőbb éves srác is ott volt, és elég sok esély van rá, hogy láttak is minket Itsukival, szóval ki kéne majd még magyaráznom magam? Fene se tudja. Pláne, hogy nem tudom most Itsukival és velem mi van. Valószínűleg ugyan az, mint egész eddig. Egy este, minden szuper, és másnap vissza a mókuskerékbe. Bár az üzenete nem épp erre a variációmba esik bele. És basszus, félek. 2013 egyre durvább. Januárba úgy-ahogy megkaptam Takeshit, majd ez folytatódott nem tudom meddig (mert hát ki tudja, hogy vége van-e), februárban Fujita-t is 1-2 randi, és majdhogynem közös valentin-napozás, Hiroto is szülinapomkor, aztán most meg Itsuki. Még valaki a múltból esetleg? Csak hogy cifrázzuk az egészet. Meg se lepődnék amúgy. Ember még van egy jó pár, de a jelent keverni a múlttal? Imádok élni. Ennyit a szerda esti kisebb lelkizésből. Pozitívabb jövőképem nincs, csak százszorta bonyolultabb. Kicsit egyszerűbb és magától értetődőbb nem lehetne? Nem. Oké, értem.
A Strike Today énekesétől autogramot is kaptam, mert Itsuki hülyéskedett vele, hogy ott van, ad tollat és kérjek tőle. Tuti azt várta, hogy nemet mondok. xD Szar ügy, hogy piáltam, és sokkalta bevállalósabb voltam. xD Bár a koncertet követően eléggé nehezen hallottam, full hangerő a teremben, normálisan egyedül a hátsó lezárt kinti részen lehetett hallani. Beszélgetni bent nem is lehetett szinte. Az elsős ismerősömmel is állandóan egymás fülébe üvöltöttünk, hogy halljuk meg értsük egymást. Bár azzal egyetértettünk, össze kéne hozni valami nagyobb bulit a jó fej szaktársainkból, 1-2-3. évfolyamról. Jó kis este lenne abból is és kicsit változatosabb is. :D Majd valamikor elő kéne hozakodni a többiekkel, mert szerintem egész jó lenne. :)
Na megyek, kezdek éhes lenni, de hát 3 napja nem épp alszok sokat, a sok gondolkozás, és agyszüleményem firtatása se épp kedvez az energiámnak, így talán kajából merít valamennyit.
De akkor is, mi a francot fogok most csinálni??? Valaki mentsen meg, mert ismét csak megőrülök.
Legyetek jó, és nyugodtabb életet, ha már nekem nem jutott ki. Puszi, sziasztok!
