Hello 2017

Helló kedves Olvasó! Helló 2017!

Egy hét telt el az új év óta, de még mindig érzem, hogy semmi új nem történt. Rájöttem, lehet új év kezdődött, de a múltam továbbra is csak kísért. Hogy hogyan is jutok vissza mindig egy-egy élethelyzethez, emberhez vagy szituációhoz, még most sem értem. Mit akar tanítani az a rohadt élet, vagy sors - ki hogy hívja - hogy még mindig újrakezdődik minden? Maximum máshogy... 

"A múltunk mindig velünk marad, és csak arra vár, hogy megkavarja a jelenünket."

Igen, ismét itt tartunk. Csak tudnám miért? Semmi sem változik. Rajongótábor van, csak a személyek cserélődnek, bár azért néha vannak régről felbukkanó arcok is. Vannak pasik, akik egyszer fontosak voltak, most meg összezavarodom, ha csak megjelennek. Mi dolgom van velük még? Tudom, hogy szinte mindegyikkel nem volt tényleges lezárás, de akkor az újbóli felbukkanásuknál miért nem történik meg? Miért kell újra és újra ugyanazokat a köröket lefutni? Mikor fog egyszer is változni és abbamaradni? Amíg nem teszek érte. Csak még arra nem jöttem rá, hogy ez pontosan hogy is lenne jó sérülés és fájdalom nélkül..

"Utazom a metrón, és egyszer csak szembenéz velem a múlt. Amelyről azt hittem, már elmúlt. Hogy nem létezik. Meglepődöm, hogy mégiscsak. Ám az igazán meglepő a semmi. Az a semmi, amit kivált. Ellentétben azzal, amit akkor kiváltott. Amikor kaparta, marta, szúrta a torkom. Tépte, húzta, rángatta a mellkasom. Gyomrom kicsi gyűszűként ugrált. Nyeldesett könnyeim nem mentek le, mert megfoghatatlan csomó és gombóc formájú nehezék gátolta."

 Ha nem is a metrón, de a város egyik elektronikai üzletében igen. Épp a szokásos péntek délutáni nagy bevásárláson voltam a szüleimmel. Aztán Apu kitalálta, hogy még ide ugorjunk be, hátha találunk neki új telefont. Jártunk a sorok között, mikor belé ütköztem szinte. Meglepődtem, mert na több, mint egy éve nem láttam és nem is beszéltünk. Igen, néha láttam Facebookon, hogy aktív, láttam mikor kapcsolatban volt, láttam mikor szakított, írtam neki szülinapjára, meg azt hiszem ő is az enyémre. És ennyi volt. Már tavaly előtt is volt annyi eszem, hogy megint vele ünnepeltem a halloweent. Mert nem volt vicces, hogy Zenshivel találkozom heti szinten, miatta is össze vagyok zavarodva, akkor már ott volt Rai is, szerencsére akkor épp Etsuo nem volt a képben barátnő miatt, Takeshi meg szerencsére akkor (még ő)  nem. De Itsuki ott volt. Ahogy pénteken a boltban is. Igazából semmire nem gondoltam, csak hogy jó látni. Semmi olyat nem indított el bennem, pont mint mikor megismertem. Szóba elegyedtem vele, mert tényleg jó volt látni, és jó, bevallom, kicsit hiányzott. De már rég nem úgy, ahogy akkor. Segített apunak a telefon ügyben is, és azért jól elbeszélgettünk. Igaz, én mondtam neki búcsúzáskor, hogy valamikor összefuthatnánk. Csak sajnos 2011 óta még mindig nem tiszta mi van velünk. Akkor nagyon akartam, még az elején Etsuo mellett is, és kész őrültség volt, hogy ő volt az, aki szakítás után is mellettem volt. Meg még utána hányszor. Csak mire eljutottunk oda, hogy komolyodhatna és tényleg lehetne valami, én már túl voltam rajta. És itt vagyok 2017-ben, és mikor felbukkan és jön azzal, hogy hiányoztam neki, és hogy már lassan 5 éve kerülgetjük egymást, illetve ezt a témát levezetve. Én meg összezavarodom. Magamba nézve tudom, hogy nem érzek iránta semmit, és mégis összezavarodtam. Most nem tudom ilyen szöveg után működhetne az, hogy néha összefutunk, és nem képzel bele többet. Hihetetlen mennyire kapartam utána, és szerettem, és mire megkaphattam volna, már nem kell. És most sem kell. 

"Vagy tanulsz a múltból, vagy újra átéled."

Néha komolyan nem tudom, hogy tényleg nem tanulok, és tényleg meg kéne vele próbálnom. Bár nem tudom ennek mi lenne a vége. Papíron összeillünk, de magamat ismerve nem bírnám sokáig mellette. És félek, hogyha egyszer tényleg megpróbáljuk, akkor abból káosz lenne, és utána olyan vég, amit nem szeretnék. Vagy épp minden rendben lenne. Bár én nem az a fajta vagyok, aki bírja a monotonítást, és az egyhangúságot. És áhh... Egy találkára sem merek igent mondani, mert komolyan megijedtem. És ez még csak nem az egyetlen gond 2017-ben.

"Minden, ami egyszer megtörténik, lehet, hogy soha többé nem történik meg újra. De minden, ami kétszer történik, bizonyosan megtörténik harmadszor is."

Lassan komolyan nekiállok számolni melyik exem, hányszor tűnik még fel az életemben. Bár Takeshit nem várom most, hogy egyik barátnőm unokahúgával van együtt (bár kíváncsi leszek meddig). De akkor számolok, mert hát kezdődött 2007-ben. Vicces mi? 2010-ben nyílt a blog, és főleg a miatta lévő naiv rajongásomat akartam kiírni magamból. De mégse az volt a kezdet. Hanem 2007-ben, mikor egy tábor keretében pont neki kellett a lovas szekeret hajtania, és full menően viselkednie. Akkor még igazi kis nyomi csaj voltam. Ma már kész röhej, ahogy kinéztem. Nem tudom hogy helyes-e, mert relatív, de ott a csajokkal nyálaztunk rajta. Aztán mikor megláttam első nap a suliban, és komolyan a sors fintora, hogy egy iskolába kellett kerülnünk. Évekig nem beszéltünk, csak amikor 11. osztályban csoporttársak lettünk, és jóban lettünk. Pedig sosem gondoltam volna, én leszek az a fajta csaj, aki tényleg a fiúkkal ilyen jó kapcsolatban lesz. Lehetett sejteni, mert már gyerekkorom óta inkább pasikkal lógtam, de középsuliban egy lánynak sok barátnője van, és nem pasi haverjai főként. Nem voltam átlagos, csak én hittem azt sokáig. Aztán kezdődött a gond, hogy beleszerettem vagy csak tetszett, nem tudom. Jöttek a közös bulik, a horgászatok, a falusi bálok... Necces volt, és tényleg 1-2 flörtölésen kívül nem is volt semmi. Ballagás után nem tudtam mire számítsak, megmarad-e barátságunk így közösen a srácokkal vagy sem.  Na és utána jött a következő alanyom, Itsuki. Amíg azon a bulin meg nem csókolt, eszembe sem jutott volna kavarni vele. Bár akkor még egészen más volt. A második ballagásig sem jutottunk egyről a kettőre, párszor csókolóztunk és ennyi. Takeshi persze ott volt a suliban és néha flörtöltünk, de nem változott semmi. Aztán a nyarat szinte átsírtam Itsuki miatt. Mondjuk ezért örültem Meguminak, hogy ott volt, és néha leálltam az idióta rajongásommal. Igen, tudom, közben volt még nem egy srác, akikkel kavartam és randiztam, de ők azok, akik sosem bukkantak fel. Na jó, Fujita igen, és azt hiszem összesen háromszor, de talán ő már többször nem fog. Bár én már semmire sem veszek mérget. És hát jött a 2012 augusztusa, amikor elindult életem következő fejezete, ahol továbbra is ugyan azok a szituációk bukkantak fel. Ott van Etsuo. Igen, ki merem jelenteni, hogy ő volt az, akit az eddigi életemben a legjobban szerettem. Lehetett rá számítani, de tényleg ő volt az első, akivel hivatalosan is felvállaltam magam, bemutattam a szüleimnek. Volt kemény 2,5 hónap, ami néha többnek tűnt, de vége lett. Hát igen, Itsuki vigasztalt, de szerencsére gyorsan becsajozott, és nem okozott a lelkemben galibát. Aztán 2013. januárjában újra jött Takeshi. Hát az az este sem olyan lett, mint amit elképzeltem. És persze még Etsuo után sírtam, mégis Takeshivel voltam. Aztán utána újra kavartam Etsuoval, mert tagadhatja, de úgy volt. Nem véletlenül lett olyan vége Gen házibulijának... 2013 nyarán Takeshivel randiztam újra, bár nem tudom miért, de poén volt. Aztán ősszel jött Zenshi. Persze az elején ugyan úgy le akartam rázni, mint Etsuot is, de mégis adtam neki esélyt, és volt is pár randink. És jött egy halloween, amin megint Itsuki karjaiban kötöttem ki. Akkor volt, hogy 1,5 hónapig a barátnője voltam, amit sosem voltam hajlandó hivatalosan felvállalni. Mert na, mellette még mindig találkoztam Zenshivel is. Még ha nem is volt semmi. 2014 februárjában rájöttem arra, hogy elegem van a kavarásokból, és a zagyvaságokból, én Zenshit akarom. Engedélyt kértem még Etsuotól is. Igazából jó volt vele lenni, normális volt, aranyos, előzékeny, okos, meg lehetne sorolni. Csak jöttek azok a dolgok, amiktől a falra másztam. A legjobb barátnője, akibe szerelmes volt korábban, terhesen is a nyakunkon lógott, meg kicsit zavart Etsuo csajozása is. Így a saját összezavarodott elmém miatt jutottam oda, hogy szakítottunk Zenshivel. Vicces, pedig egész nyarat Todoyoshiban töltötte, szóval szuper nyarunk lehetett volna kettesben. Csak így nélküle volt klassz nyaram a barátaimmal és az exemmel, akinek attól függetlenül, hogy barátnője volt, velem kavart folyamatosan, és akivel meg is csalta a csajt. Na újra belezavarodtam, hogy most mi van. Aztán így Etsuo is már megint ott volt, de aztán nem lett úgy semmi belőle, maradtunk barátok - már amennyire lehettünk ezek után megint. Télre megint Zenshi mellé sodort az élet, folyton az ő barátaival is voltam szobabulikon. Végül eljött a június, és Zenshi készült a diplomaosztásra. És ott lett az, hogy folytattuk a hülyeséget. Találkozgattunk onnantól szinte novemberig végig. Össze nem akartunk jönni a másikkal, de jó volt, hogy valaki volt mellettünk. Igaz, pár alkalommal Etsuoval is találkoztam. Aztán mikor el akartam tűnni az egyetemi körökből - már amennyire sikerült - visszatértem az öcsémmel közös barátaimhoz. Ott találkoztam sok idő után Raidennel. Évek óta ismertem, de sokszor nem találkoztunk, meg barátnője volt, így alapból nem is gondoltam vele kapcsolatban semmire. De aztán néha találkozgattunk, aztán utána majdnem minden péntek estét vele töltöttem. Nem mondom, hogy nem flörtöltünk, és nem mondom, hogy nem vitt el randizni, de én nem akartam semmit. De mellettem maradt. Halloween-t ismét Itsukival töltöttem, de akkor volt az első olyan este, amikor nem történt semmi. Tényleg barátokként voltunk egymás mellett. Végül november végén Zenshivel elbúcsúztunk. Azóta kétszer találkoztam vele. Egyszer még az év decemberében, majd tavaly márciusban. Bár abból is csak veszekedés lett. Etsuo-val is találkoztam még az év decemberében, de utána csinált olyan dolgokat, amiért felpofoztam és nem is akartam látni. Hát nehéz úgy csinálni, hogy egy suliba járunk, és van közös óránk. Végül megint megbocsátottam neki, és próbáltunk normális ismerősi kapcsolatot összehozni. Na hát ez mai napig elég viccesen zajlik nálunk. Titokban sokszor találkoztunk, és lógtunk együtt. Mikor kórházban volt, szinte naponta nála voltam. Meg egyszer kért még tőlem találkát Takeshi, de őt is leráztam. A nyarat így főleg Rai-jal és a barátainkkal töltöttem, néha megtoldva egy-két Etsuos találkával. Aztán jött az a novemberi este, amikor nekem Zenshivel közös barátaimmal kellett inni mennem. Na az aztán szép este volt, és megint belefolytunk a lelki dolgokba. Nem is csodáltam, hogy többet ittam, mint kellett volna. Na mindegy. Nagyjából így jutottunk a mai naphoz. Etsuo szinte megkért, hogy ne pasizzam be, Itsuki visszatért, Rai valami fura mód egész héten alig beszél velem. Hogy tényleg játszik-e a szabadidejében állandóan vagy csak engem kerül, még nem tudom. Jön az idiótaságom, és ha ő így, akkor én is. Aztán így most már 2 napja nem írtam neki és ő sem nekem. Szóval összezavarodtam ismét. Tudom, hülye és gyerekes vagyok. És azt sem tudom mit érzek iránta. Imádok vele lenni, jól megértjük egymást, bármiről tudunk beszélni... És a vicc, hogy ezt pont Etsuoval kellett átbeszélnem egyik nap. De nem merek lépni semerre, mert félek, hogy igazából mindenkit elveszítek. Pláne, ha rossz döntést hozok. Szóval vagyok itt, és nem tudom, hogy sodródjak-e az árral, és megoldódik egyszer (és mindenkorra) minden, vagy tényleg lépnem kéne valamit. Csak úgy érzem a suli most fontosabb, mint a szerelmi életem. Kell az a hülye diploma és nyelvvizsga... Viszont, ha a januárom így fog eltelni, és egész végig ezeket fogom végiggondolni, tuti megőrülök. Igaz, kissé poén volt majdnem 10 éven végigmenni a szerelmi életemben (nagy vonalakban), pedig már korábban kezdtem, csak az akkoriak nem tértek vissza szerencsémre. 

"Ha két embernek együtt kell lennie, végül úgyis egymásra találnak."

És bármi is lesz a vége, ez az, ami biztos beválik. De még úgy is fiatal vagyok, szóval kevésbé aggódom emiatt. Hogy ki lesz az, akivel egyszer boldogan fogok élni? Nem tudom és egyikünk sem. Az idő megoldja. :)

Máskor kicsit segít, ha leírom, hogy mi van. Most nem jutottam előbbre. Továbbra is a zavartság van meg. És egy részem (jó mélyen) még élvezi is ezt. Bár még azt várom, hogy idén Zenshi is visszatalál, és nem tudom miért. Mindazonáltal, a megérzéseim nem szoktak csalni, és van egy olyan érzésem, hogy még ő is felbukkan. Komolyan nem tudom mit csináljak. Tavaly már éreztem magamon egy kisebbfajta fejlődést, de most mintha kissé visszafele haladnék. Lehet meg fogok őrülni a lakásban, pedig még csak 3 hete van szünet. Igaz, tanulnom is kell, de 0-24-ben képtelen vagyok csak erre figyelni. Habár lehet kéne egy 2016. második féléves összefoglaló is, mert azért történtek dolgok, még ha tavaly elég szegényesen is írtam, és meséltem. Bár most már aludni kéne, de magamat ismerve még vagy olvasok, vagy receptvideókat fogok lesni facebookon. Addig sem a zavaros gondolataimmal vagyok elfoglalva. 

Tényleg befejezem, mert kezd sok lenni. Megint hosszú lett, és kissé zavaros. Talán, ha vége az egyetemnek, addigra rájövök az ilyen dolgokat hogy kezeljem, mert esetleg addigra tényleg felnövök. 

Ti pedig legyetek jók, kitartást és azért boldog új évet! Puszi: Caty 😏

Christmas

Minden kedves látogatónak

Kellemes karácsonyi ünnepeket és békés, szeretetteljes, boldog új évet kívánok! 🎄🎅🎆

Sok puszi: Caty

/Fotó: WeHeartIt/

Pörgős napok

Sziasztok!

Hát gyors vagyok, ismét jelentkezem. Szünet utáni első hét el is telt, mit ne mondjak, azért pörgősebb volt, mint jó pár ebben a félévben. Nem is tudom hol kezdjem, de talán az elején, az a biztos.

Hétfőtől jöttek a kellemetlen kérdések, amik önmagában nem is voltak azok, de ha átnézzük a helyzetet, azért számomra negatív volt. November 5-én volt Naruki esküvője. Igen, jól olvastátok. A lagziról már jó egy éve tudok, a pontos dátummal együtt, és még az elején voltam annyira naiv, hogy mivel a barátomnak tartottam Narut, ezért azt hittem, meghív majd az esküvőjére. Nem tette. Mégis még itt ősszel is állandóan mutatta, hogy mellettem van, a barátom, bizonygatta, hogy lehet kevés az időnk, de továbbra is a barátjának tart, és a többi... Na ekkora kamut is régen hallottam, pláne ezek alapján. Most ez nagyon szarul esett. Sok barátommal szakadt meg a kapcsolat, de komolyan tőle ezt kevésbé vártam. Hát igen, ahogy az asztrológusok mondák, néha ideje szelektálni és tényleg elengedni az embereket. Újabb megerősítés, hogy erre figyeljek, meg a hasonló dolgokra. Mondtam anyuéknak is, hát ők is ledöbbentek, hogy miért nem hívott meg, pedig azt hitték, hogy tényleg jó barátok vagyunk, hát én is azt hittem. Mert ha pénz miatt nem hívott meg, akkor is ott a polgári, itt az nem kerül semmibe, oda akár több embert is lehet hívni. Meg ha annyira jó barátom és tényleg pénz miatt nem hívott meg, akkor igazán elmondhatná vagy ha legalább egy kicsit is a barátjának tart, akkor legalább a polgárira meghívhatott volna. Ha meg Kiyoko miatt nem hívott meg, mert megutált vagy nem tudom - mert régen tök jóban voltam vele, csíptem is a csajt, szóval nem értem. Mármint az okokat. Visszatérve a kellemetlen kérdésekre, többen jöttek, hogy milyen volt az esküvő. Én meg néztem, hogy milyen, és jöttek a csodálkozó tekintetek, hogy miért, te nem voltál Naru esküvőjén? Nem, mert nem hívott meg. Kissé mindenki megdöbbent, mert mindenki azt hitte, hogy mi közel vagyunk egymáshoz, biztos akarná, hogy ott legyek. Én is azt hittem. De hát hinni a templomban kell, ott is az első sorban. Szóval próbált mindenki magyarázatot keresni az egészben, és lehet egy ponton még kedvesnek is lenni, de hát ez ennyi. Rika-val is beszéltem és ő is mondta, hogy nem fog sem sok boldogságot kívánni, sem likeolni a képüket, mert nem fair dolog, hogy tőlem tudta, hogy esküvő lesz meg ezek után facebook-ról. Megértem őt is, mert teljesen igaza van. Tudom, hogy kevés esetet leszámítva, elég felszínes kapcsolatok vannak nálunk a szakon, de na.. Én sem csípek sok embert, sőt tényleg nagyon keveset, de azért én nem így intézném el. Most tényleg haragszom rá, és igazából úgy vagyok vele, hogy még 1 hónap van vissza a suliból, ő végez, vagyis életemben nem fogom többször látni. Szóval haragudhatok, kereshetek és várhatok válaszokat, amiket meg is akarok kapni és nem is, mert felesleges. Etsuo-nál is rájöttem, hogy felesleges válaszokat kutatni a tetteiben felém irányulva, mert nem fogok kapni. Mondjuk nála azért több idő kellett, míg rájöttem, Narunál már nem várom. Újabb bizonyíték, hogy ne bízzam az emberekben, mert úgy is elhagynak és nem fogja megérni. Bár Etsuo-val így keddenként néha sikerült kicsit beszélgetnünk kettesben, neki is elmondtam most a problémámat. Bár ahogy levettem, szerinte felesleges amiatt kiakadnom, mert ő például úgy van vele, hogy azóta sokkal jobb barátokat talált nála. Bár '14-ig szinte elválaszthatatlanok voltak, és nem gondoltam volna, hogy ez megszakad. Bár ezt hittem az én barátságomat is Naruval. Na mindegy.

Szóval a hétfőm elég necces volt, nem is voltam a topon, német sem ment igazán, a teszt is rémesen sikerült. Kedd a szokásos volt, elég laza szerencsére, meg korán is léptem, bár talán Etuso érdeme is, mert a 14:20-as vonatával ment haza, és sokszor lekísérem, és ilyenkor szoktunk beszélgetni. Nem vagyunk barátok, de néha jobb társasággal lemenni, meg a ketten vagyunk, akkor képes velem normálisan beszélgetni, mert suliban csak egymás agyát húzzuk vagy egymásnak szólongatunk be. Szerdán csak németem volt, végre jobban ment, a nap nagy részében meg csak vegetáltam. Csütörtök volt hosszú, mert önálló labor dolgozatomat csináltam, nekiálltam a dtr-nek is kutatási szinten, meg hát a szoftvermenedzsmenttel is próbáltam kezdeni valamit, de nem igazán mentem egyedül semmire, pláne, hogy a program nincs is nálam. Én csak specifikációt, jegyzőkönyvet és a prezentációkat készítettem el. Így nem lehet rendszertervet csinálni. :s Szóval lesz még dolgunk a srácokkal bőven. Csak hát ahhoz ők is kellenek.Az óra pénteken volt, de szerencsére a gyorsan összedobott prezentációmmal menthettük a menthetőt. 

Szombaton volt Shinichi szülinapi bulija. Már régen volt igazi bulihangulat, mert nagyon nincs hely mostanság házibulihoz, nálunk volt egy kisebb még október elején. A szokásos banda volt, meg a pingvinek. De jó volt, mert énekeltem, táncoltam, a hangulat is jó volt, klikkesedés sem volt nagyon, szóval mindenki jól érezte magát szerintem. Szegény ünnepeltnek volt nehéz dolga, mert a Topjoy-t meg a Somersby-t imádja, meg a dinnyés energiaitalt, szóval ezekkel leptünk meg szülinapján és hazacipelni nem volt kellemes, illetve kapott két pingvintis. Egy kicsi, 30 centiset, meg egy egy méter körülit. Kis cuki plüssök. Én a nagyobbikat ölelgettem az este nagy részében. Inni nem is ittam, de kissé hiperaktív voltam, bár nálam ez nem nagy dolog, ha olyanok között vagyok, akik elfogadnak ilyen őrültnek és nem kell szerepet játszanom. Ezért is szeretném, ha most nem rontanám el, és velük tényleg minden jó maradna. Bár 5 éve is mellettük voltam, és az az idő sem látszott meg, mikor majdnem 4 évet kihagytam, mert inkább az egyetemistákkal lógtam. 

Péntek reggel épp suliba menet futottam össze Zakuro-val, pár percet beszéltünk csak, mert rám már várt egy csoporttársam, de már hiányoljuk a találkákat. A buszvégen pedig Arisa-val találkoztam délelőtt. Vicces volt, mert alig ismertem meg őket, aztán csak nyár óta nem láttam őket. x) Már csak Hikaru hiányzott. Bár nekem egy találkozó hiányzik, mert mindig csak csúszik és már kész agyrém. :D Bár lassan nálam jön a tényleges pörgés, és nem sok időm lesz, de utána remélem találkozunk végre ezzel a hármassal. x3 

Meg Infósok Viadalára csináltam meg végre az okleveleket, de a főszervező még mindig nem írt semmit rá, szóval most várom mi lesz. 

Már elkezdtük tervezni a jövő évi nyaralást is, most Trogirben keresünk szállást, de gondolkodtunk még Porecben is, meg én Vir-szigetre akarnék menni, amolyan lezárásként. Egyetem előtt voltam ott, és úgy vagyok vele, hogy egyetem után is oda kéne mennem. Meg valószínűleg ez az utolsó nyaralásom, mert utána már tényleg rendes állásban kell dolgoznom, és nem a szülők pénzén nyaralgatni. Nem vagyok követelőző, meg minden, meg ami épp kell, megveszem magamnak, csak azért még itthon vagyok, kaja és lakbérre nem kell költenem, de utána már azért kelleni fog. Csak előbb végre végezzek, mert már nagyon menni akarok. Elegem van a helyből és az emberek nagy részéből. 

Na azt hiszem ennyi lenne. Hamarosan jövök. Puszi: Caty

Holiday Part III. 2016

Sziasztok!

És itt is van az idei nyaralás harmadik része. Anyu sok munkája révén a cég egy nyaralást biztosított, amit több lehetőségből lehetett kiválasztani. Így esett a választásunk Hévízre, ami ugyancsak Magyarországon van, a Balatontól nem messze. Ez egy természetes gyógytó köré épült kisebb városka, ami azért világhírű. Na jó, ha túlzás, akkor is Közép-Európában biztos ismert. A határon túlról is rengeteg ember volt. A németen kívül lengyel, cseh és szlovák vagy szlovén nyelvű emberek is voltak. Egy vadidegennel én németül és angolul beszélgettem. Egy közös képet akart kérni velem, meg anyukámmal. Fura egy pasas volt a haverjaival együtt. Azóta sem tudom milyen kép lett, de kíváncsi lennék rá egyszer. :) De menjünk is vissza az elejére. Ez a kiruccanás már szeptemberben volt, így már öcsivel rég iskolába jártunk ismét. 

Szeptember 9-től mentünk, aznap reggel még órám volt, ahonnan 11-kor tudtam elszabadulni. Hát már itthon is nagyszerű idő volt, de azért a bőrödbe főleg meleg ruhákat készítettem, mondjuk néha meg is bántam, mert kb végig a rövidnadrágomban lehettem, mert csak vastag cicanacit és hosszú nadrágot vittem magammal. Egy nyári ruha volt rajtam, de az meg kissé átlátszó volt, mint kiderült első nap, mikor kísérleteztem vele. Suliban még leggings-szel vettem fel, de mikor leálltunk út közben enni egy velős pirítóst a vár alatt, akkor már bőven volt 30°C fok is. Ott már felüdülés volt az a nyári ruha. Fehér anyag átka, még ha pamut anyagból is van. x) Végül olyan 3 óra környékén értünk le. A központtól ugyan egy 10-15 perces sétára, de legalább nyugodt környezetben található a hely. A szállás és a hozzá tartozó extrák elég jók voltak. Egy apartmanos szobát kaptunk, két szobával. Az egyikben egy nagy franciaágy volt egy kisebb íróasztallal és két éjjeli szekrénnyel, míg a másikban egy kanapé és egy egyszemélyes ágy, asztallal, két székkel és tv-vel. Az apartman közlekedőjében volt két szekrény, egy hatalmas, egész alakos tükörrel. Innen nyílt egy kisebb konyha, bár egész felszerelt volt illetve a fürdő is. Mondjuk nekem az nagyon tetszett. Márvány pult, ott is óriás tükör, és káddal volt. Hát nekem eddig ez volt az első, hogy apartmanban kádat látok. Oké falra szerelt zuhanyzó is volt, de értitek. Eddig lehettem Magyarországon vagy Horvátországban mindig zuhanyzó volt csak a szálláshoz. Szóval nálam alapból piros pont a helynek. Miután kipakoltunk, koccintottunk a nyaralásra, felhívtuk papát, hogy ne aggódjon értünk. Említettem extrákat is. Ez azt tartalmazta, hogy minden napra vagy egy egész napos belépőt kapunk a Hungest Hotel Helios *** Wellness részlegébe, vagy egy 3 órás fürdőbelépőt a hévízi tóba. Na hát úgy gondoltunk mivel a hotel közelebb van, így próbáljuk ki azt. Így gyorsan átöltöztünk, összeraktuk egy kisebb strandcuccot, majd átvéve az aznapi belépőket átmentünk. A wellness részleghez tartozott egy termál medence fedett területen, igaz oda inkább ilyen átlag 60-as korosztály járt, így ott csak egy 5 percet töltöttünk. Nem volt baj a meleg vízzel, hisz nálunk mindenki szereti a nyugis, termál vizet, csak ott az öregek között annyira fura volt. Így megnéztük az épület többi részét. Volt jakuzzi, gőzkabin, szauna, infraszauna, Kneipp taposómedence, skót zuhany, ködzuhany, meg egy az épületből nyíló kisebb medence. Ott hol volt jakuzzi részleg az ülésnél, vagy épp csőből vízfolyam, illetve itt is sodró folyosó - igaz csak félkörben, de azt is élveztük. Az udvar hátsó részén volt úszómedence is és egy gyerekpancsoló, meg a parkosabb területen egy sakktábla. Nyugis környezet, ahol akár csak sétálni is lehet. Egy kicsit kipróbáltuk a helyet, igaz inkább csak a sima medencét, a taposó medencét és én beálltam a skót zuhany alá is. Először azt sem tudtam mire jó az, de vicces volt. :D Aztán mikor úgy döntöttünk ideje lenne menni, mert már éhes a család, elmentünk átöltözni. Aznap találtam egy ezüst nyakláncot is a medence alján, szóval egész ügyes voltam. x) A szálláshoz járt naponta egy reggeli - ami a szállodában volt a harmadik emeleten és egy vacsora, amit 5 különböző helyen lehetett felhasználni. Egy kupont kaptál, amit oda kellett adni mindig a pincérnek, így vagy a helyen lévő menüből választasz leves-főétel-saláta és/vagy desszert menüt vagy 1500 Ft értékben beszámítják az étlapon lévő bármilyen kajába. Mi első nap a menüset választottuk. Hát meglepő volt, mert mindegyikből legalább 3 fajta volt, szóval az öcsivel lévő válogatós viselkedésünknek is megfelelő volt. A kiszolgálás is jó volt, a nő is aranyos volt, így nem jártunk rosszul a hellyel, meg még a szállodával szemben is volt. Evés után visszamentünk a szállodába, én gyorsan lefürödtem, a többiek pedig már megoldották fürdés után, de ott nem szoktam úgy nagyon lefürdeni, max hideg vízzel átmosom magam, és annyi. Így még egy forró zuhanyt vettem, majd elindultunk a városba sétálni. Az egyik étteremnél volt zene is, jó volt hallgatni és még mennyien voltak! Nem is gondoltam volna, hogy teli lesz a város. Sokan a padokon ültek és csak figyelték a sétálókat, de a még nyitva lévő boltokban is elég sokan megfordultak vagy épp a fagylaltos pultoknál. Mi most csak sétáltunk, én az egyik ivókútból szereztem vizet, ennek legalább tényleg víz íze volt, nem mint annak, ami a Heliosban volt. Az állítólag gyógyvíz volt, és iható, de egy korty után én inkább kiöntöttem. Borzalmas íze volt annak. Aztán még vettünk hűtőmágnest, mert az elengedhetetlen bármerre járunk. A hűtőnk eleje már teli van az elmúlt 7-8 év alatt összeszedett mágnesekkel. De legalább örök emlék lesz mennyi helyen jártunk. Végül úgy döntöttünk lassan ideje hazamenni és pihenni, mivel tartalmas nap volt. 

Szombaton reggel svédasztalos reggeli volt. Tea, kávé, kakaó, gyümölcslevek kezdetben, a teából is vagy 6-7 féle, kalács, kenyér, abból is vagy kétféle legalább, de volt kint pirítógép, aki pirítóst akarna enni. De volt rántotta, tejberizs és virsli is reggelire. Hűtőpultban joghurt, többféle kolbász-felvágott, sajt, margarin és tojás is volt. A pulton még magvak, lekvárok és zöldségek is ki voltak készítve, szóval én majdhogynem végigettem minden reggel a repertoárt. :D Ki van fizetve, én meg éhes voltam. Igaz akkor még kissé betegeskedtem, de lehet jót tett az a hétvége. Napi programnak ismét csak a másik szálloda wellness részlegét választottuk. Vettünk pékárút az egyik kisboltban, hogy az jó lesz nap közbe enni, mivel annyira úgy sem tervezünk nagy evést, és inkább ott napozunk és pancsolunk a nap nagy részében. Az úszómester srác irtó helyes volt, és sokszor figyeltük egymást, szóval próbáltam érettebben viselkedni, de elég nehéz mikor egy örökmozgó, vigyorbomba vagyok általános esetben. Tudom, mostanság ritkán látszik, de azért Rai társaságában nagyon az vagyok, meg ezzel a bandával is. Végre önmagam lehetek és elfogadnak így. Szerintem nem kell ennél több. :) Szóval a wellness részlegen mindent kipróbáltam, bár a szauna és gőzkabin után lévő hideg vízbe kevésbé mertem belemenni, csak combig mentem. Azt hiszem 10 fokos volt a víz. Na most gondolhatjátok, hogy a mostani novemberi 10 foktól falra mászom és csizma, sapka, sál hármasban megyek ki az utcára... Az úszómedencét is kipróbáltam, jó volt csak úszni a hosszokat. Nem vagyok túl jó erőben, így gyorsan fáradok, de jól esett. Meg a víz is jó meleg volt, közel 30 fokos, holott a legtöbb helyen jó, ha 24 fokot eléri. A sodrófolyosót nagyon élveztem, de délután már csak a medence szélén támaszkodva szinte be is bólintottam. Oda sütött a Nap, a víz lágyan ringatózott, szóval egy 5 percet tuti álomvilágban töltöttem, de nagyon jól esett. Fényképek is készültek bőven, ingyen wifi révén kicsit neteztem is, de most is főleg rejtvényt fejtettem a napágyon napozás közben és zenét hallgattam. Anyunál volt a könyvem, így ő olvasott, hol aludt, a fiúk meg sokáig nem bírták az egy helyben pihenést, így ők sakkozni mentek. Végül 5 körül adtuk fel, és tök jó volt ez a lehetőség, pláne az időjárás, hogy még strandolhattam szeptember közepén, ritkán van erre példa. Miután átöltöztünk és a hotelben lepakoltunk, elmentünk vacsorázni. Egy család által vitt éttermet néztünk ki aznapra. A hapsi közvetlen, jó fej pasas volt, szóba elegyedett is velünk, kérdezgetett merről jöttünk, ő is mesélt, ajándékba helyi pálinkát adott koccintani nekünk. Menü itt nem volt, de igazán nem is volt nagy gond. Apu így mandulás halat evett krokettel, öcsi milánói sertésbordát, mi anyuval pedig gyros tálat. A tálalás is tetszett, bár nekem a hús és a saláta kissé erősebb fűszerezésű volt, mint amit megszoktam, de így is finom volt. Meg ettünk desszertet is, az is nagyon finom volt. Aznap esti programunk pedig a helyi moziban filmnézés volt. A Rossz anyák című filmet néztük meg közösen. Nagyon tetszett, sokat röhögtünk rajta. Bár furcsa, hogy nem volt büfé a helyhez, csak egy italautomata. Én azért hiányoltam a popcornos büfét onnan. x) A film előtt még volt fél óránk, így még kicsit sétáltunk kint, majd csináltunk még 1-2 képet és egy padon hallgattuk az étterem teraszáról szóló zenét. A parkot is végigsétáltunk, bár a magas sarkú szandálomat és anyáét sem teljesen erre találták ki, hisz erdős park volt, nem mindegyik ösvény volt térkővel borítva, és volt jó bár meredekebb vonulat is, amerre jártunk, így voltak vicces mozdulataink, főleg nekem.Aztán meg el is tévedtünk szinte és egy rehabilitációs központ és az erdős park között valahol sétálgattunk, mire egy  közel egy méter magas betonfalhoz értünk, ahonnan felfelé csak domb volt fával és bokrokkal. Végül ott másztunk fel, bár néha azon gondolkodtam a szülőknek hogy fog menni. Mert na, azért lehet apukám nálam jóval magasabb, de testesebb is, és neki azért nem olyan egyszerű csak felugratni egy kőfalra vagy épp anyunál, aki magassarkúban volt, és ő sem szokott 43 évesen ilyeneket csinálni, bár ügyesen fellépett, a fiúk pedig felhúzták. Öcsinél nem épp volt gond, hisz van ereje meg minden, én meg hajlékony vagyok és hiperaktív, így egy kőfalra lévő felugratás nem okoz gondot - még magassarkúban sem. Ha egy bálon tűsarkúban képes voltam fél épületet keresztülfutni, nem fog egy fal megállítani. Bár a domb már kevésbé tetszett, de megmásztam, x) Mozi után pedig hazasétáltunk, még gyors fürödtem, majd egy kicsit még néztük a tévét öcskössel, majd mentünk aludni. 

Vasárnap a reggeli után Keszthelyre mentünk át. Szép város ez is, megnéztük a Balaton partot, ettünk fagyit is, voltunk a fő téren is, fotózgattunk rengeteget, még a téren lévő szoborral is pózoltunk. Illetve megnéztük az erotika múzeumot is. Anyuék úgy voltak vele most már elég nagyok vagyunk, hogy lássuk. x) Jó 8 éve csak a babamúzeumba vittek be, most meg már ilyen helyekre is. Mondjuk, ha legközelebb arra járok, akkor a horror múzeumot fogom megnézni, mert az is kihagyhatatlan. Hát az erotika múzeum az még néha nekem is arcpirító volt, pláne a viaszbábuk miatt, mint egy élőpornó komolyan. Elég perverznek érzem magamat, de komolyan néha tényleg zavarban voltam, pedig nehezen lehet zavarba hozni, de amilyen pózok és környezet volt, hát csak lestem. A képek és a kis szobrok még light-osak voltak, az tuti. Bár nem mondom, hogy nem volt kedvem utána 1-2-öt kipróbálni, de hát ahhoz partner is kell. x') Miután végeztünk, visszamentünk a szállodába. Aztán már csak azt kellett eldönteni, mi legyen a maradék program aznapra, így megszavaztuk, ha már ott vagyunk próbáljuk ki a tófürdőt is, még ha csak 3 órás is a belépő, életben egyszer oda el kell jutni. Így gyors átöltözés és jegykikérés után el is indultunk. Az idő továbbra is nagyszerű volt, a tó is szép, pláne a sok tavirózsával. Körbe is néztünk, fürödtünk is, mi anyuval úsztunk is azért, a fiúk mivel annyira nem tudnak, így ők a lépcső mellett maradtak inkább, mivel a legkisebb vízmélység is 2 méter körül van, és sokan fulladtak már bele. Szóval ők inkább ott maradtak, mi azért jobban elúszkáltunk és beszélgettünk. Ritkán van igazi anya-lánya program és beszélgetés, így örülök, mikor összejön. Persze lehet azt mondani, hogy együtt lakunk meg minden, de azért anyu naponta dolgozik más városban, ha itthon is van, akkor is inkább a háztartást csinálja vagy ha lehetősége van rá, akkor pihen. Néha sikerül elmennünk kettesben vásárolni, és annyi. Meg az ilyen csajos dolgokat is inkább egyedül oldom meg, mert szinte sosem beszéltem meg anyuval. Se a pasitémáimat, se mást. Csak ha valakit le kellett húzni vagy hasonlók. Arról azért mindig van vita, na mindegy. Szóval azért élvezem az ilyen pillanatokat. Végül elég gyorsan letelt az idő, így mentünk készülni, és vissza a szállásra.  Persze előtte még leálltunk a felnőtt játszótéren. Én csak így hívom, igazából ilyen edzőpark. Itt Todoyoshiban is van, igaz eddig két alkalommal, ha voltam kint. De olyan, mintha kirakták volta az edzőteremből a felszereléseket. Meg volt bordás fal is, igaz vasból, meg felemás korlát, és a többi. Ki is próbáltam, tök jó volt. :) Azért még maradt meg valami a régi testnevelés órákról és az akrobatika edzésekről. Bár van még hová erősödni és fejlődni. :) Öcsi kérte, hogy ha már együtt vagyunk, nézhetnénk közösen is egy filmet, így beraktunk a 21 Jump street című filmet. Csak a felét néztük meg, majd mentünk vacsorázni. Az utolsó este úgy gondoltunk, hogy jó lesz az utca sarkán lévő csárda, ahol cigány zene is van. A hely maga hangulatos volt, pláne mikor már a gyérebb fényű lámpákat kapcsolták fel. A pincérnő az viszont elég utálatos és lenéző volt. Nem tudom mi baja volt azzal, hogy mi menüt akarunk enni és kártyánk van a szállóból. Ekkora bunkóságot. Miért kell ezért lenézni az embert. Amíg ott voltunk, alig akart odajönni, hátha kérünk még valamit, egy salátát le is hagyott, amiért majdnem 10 perc várakozás után volt képes odajönni és kihozni, de még elnézést sem nagyon akart kérni, meg komolyan sem gondolta. Itt, Todoyoshiban általában két helyre járunk. Egyik az utcánkban lévő étterem, illetve a Fő téren lévő borozó. Mindkettőben nagyszerű a kiszolgálás, aranyosak a pincérek. Temető után pont a borozóba mentünk, és az elején egy új csaj volt, annyira nem szimpi, majd jött a kedvenc pincérnőnk, vele lehet hülyéskedni, nagyon kedves, mindig jön kérünk-e valamit, érti a viccet... Ég és föld a kettő, és szerintem meg a pincérek is egyfajta szolgáltatói feladatot látnak el, vagyis ha egy bunkó, akkor az lehúzza az egész helyet, és utána már nem szívesen megy oda vissza bárki is vagy épp ajánlja, na mindegy. Aztán vacsi után mentünk haza, befejeztük a filmet, mindenki elment fürdeni. Öcsivel még gabonapelyhet nassoltunk, miközben néztük a tévét, vagy épp a laptop képernyőjét. Aztán 11 után kapcsoltuk le az elektromos kütyüket, majd öcsi aludni ment, én pedig a könyvet olvastam, mert muszáj volt. Még aznap Keszthelyről visszafele kifogtunk egy könyvvásárt, így 4 új könyvet zsebeltünk be, bár apu kevésbé értékelte az olvasási mániánkat anyuval. 

Végül hétfő délelőtt jöttünk haza. Még volt egy utolsó reggelink, majd jelentkeztünk is ki a helyről. Az út csak pár órás volt, így délután már mentem is órára, ahová apu vitt fel kocsival. Út közben megálltunk még bort szerezni, bár úgy igazán táj jellegűt nem találtunk. Pedig errefelé annyi fajta van és még finom is, na mindegy. 

Azt hiszem ennyi volt. Most aztán kitettem magamért. Remélem ezek után a tavalyi ugyancsak magyarországi nyaralást is leírom, még nagyjából megvannak az emlékeim arról is, de mára búcsúzom, elég későre jár. Kellemes hétvégét nektek, hamarosan jelentkezem. :) Puszi: Caty

Ps: Pár képet erről a nyaralásról is, hátha az idelátogatáshoz kaptok kedvet. Bár én szinte mindegyiket csak ajánlani tudom, ahol eddig jártam. :) 

Balaton part, Keszthely

Hattyú *-*

Fő téren álló templom szökőkúttal (Keszthely)

Hévíz, tófürdő I.

Hévíz, tófürdő II.

Holiday Part II. 2016

Halihó!

Meg is érkeztem a következő nyaralással. Tudom-tudom, mázlista vagyok, hogy ennyit járok nyaralgatni, mennyi időm és pénzem van, és a többi... De most nem az a lényeg, lássunk neki milyen volt ez a hosszú hétvége. 

Ez a nyaralás Magyarországon volt, ott is jó messze tőlünk. Jó 5 órás utazás is. A szállásunk Miskolctapolcán volt, ami az ország Észak-keleti részén található Borsod-Abaúj-Zemplén megyében. Ott csak BAZ-megyének hívják, mármint az országban. 

Reggel 5 körül keltünk, hisz hosszú volt az út is, meg amúgy is szeretjük már az az napot is hasznosat tölteni és teljesen kihasználni. Most tervben volt Lillafüred és az ottani vízesés. Volt csónakázó tó is, egy magyar filmet, a Meseautót is az ottani Palota-szállónál forgattak. Gyönyörű volt a táj, a vízesés, a park és maga a környezet. Körbementünk az egészen, volt kisvasút is, és azért elég sokan is voltak. Aztán a kocsi mellett ettünk pár falatot, mégiscsak reggel óta senki sem evett, én meg pláne nem, mert én nem reggelizek, az tényleg ritka pillanat. x) Aztán innen mentünk tovább Diósgyőrbe, ahol vár van, ott azt néztünk meg, illetve vertünk pénzt is öcsémmel, ittunk egy limonádét és még a toronyba is felmentünk. Gyönyörű látvány volt. Onnan már a szállás felé indultunk. Barátságos kis hely volt, 2 fős szobák voltak, mindegyik egy kisebb fürdővel. Mi kaptuk a nagyobb szobát, bár ez annak volt köszönhető, hogy az igénylőlapon még nem tudtunk melyik-melyik, és így lett kitöltve. Nekünk az első emeleten volt, kandallóval együtt és hatalmas ablakok, amik az utcára és az elterülő tájra néztek. Nagyon tetszett. ^^ Miután lepakoltunk, megittuk az érkezés utáni felest, elindultunk, hogy a közelben körülnézzünk. Az egyik bírónő apu munkahelyéről ajánlott egy jó cukrászdát, így első utunk oda vezetett. Nem mondom, hogy olcsó volt, mert még nálunk is az ehhez képest, de tényleg nagyon finom volt.  Aztán mentünk tovább a városrészen. Megtaláltuk az uszodát is, majd egy kisebb parkon keresztül sétáltunk. Csónakázótó itt is volt. Öcsinek nem tetszett egyedül az ötlet, hogy mi is menjünk egy kört, így el lett vetve az egész. Aztán ott van az ország egyik legnagyobb bobpályája, és mivel vagy 10 éve nem voltam, így apu fizetett egy kört. Anyu is jött velem, de kész viccesek voltunk, mert szinte horror pálya volt. Komolyan néha azt hittem, hogy ki fogunk repülni, vagy az egész járgány kiesik a pályáról. Mögöttünk meg már a 6 éves gyerek is száguldozott. Így láthatóan egy kisebb halálfélelemmel szálltunk ki, bár egy élmény volt. Meg voltak ott koi halak is egy kisebb medencében, annyira szépek. *-* Aztán ezek után úgy voltunk vele, hogy menjünk vissza a szállásra és vacsorázzunk meg. Igaz kész kerülővel mentünk, de legalább sétáltunk és megnéztük a helyet. Vittünk magunkkal még egy kis kaját itthonról, hisz a szálláshoz csak reggeli járt, meg első nap így nem kell annyira elmászkálni, hanem a szálláson a kert részén így el is tudtuk fogyasztani a vacsoránkat. Aztán utána egy kis édességgel és kártyázással múlattuk az időt. Sötétedés fele döntöttünk úgy, hogy akkor mára vége, menjünk vissza a szobába. Mi még vittünk le üdítőt estére, aztán be is zárkóztunk a szobába.  Lefürödtünk öcskössel egymás után, aztán laptopozással és tévénézéssel ütöttük el a maradék időt és viszonylag korán - 11-kor elmentünk aludni. 

Másnap a miskolctapolcai barlangfürdőbe látogattunk el. A végén majd mutatok képeket, hátha másnak is lesz kedve ellátogatni ezekre a helyekre. :) Nem sokkal 8 előtt keltünk, aztán mentünk le reggelizni. Nem volt nagy eresztés, de kivételesen ettem és amúgy nem is keveset. Néha sikerül és kívánom is az ételt. Reggeli után gyors öltözés és irány a fürdő. Az egész napot ott töltöttük. Napoztunk, fürödtünk, még sodrófolyosó is volt a barlang belsejében. A termál vízben is áztattuk magunkat elég sokat, még ha meleg is volt, valahogy az mindig jól esik. Délben lángost ettünk, hihetetlen milyen rég ettem. Oké, idén valamikor anyu dobott össze egy adaggal meg Megumi anyukája is küldött egyszer de azért más ilyenkor. :) Aztán ötig lehettünk ott, majd összekészültünk, a szálláson lepakoltunk, majd mentünk vissza körbenézni, hogy valahol megejtsük a vacsoránkat. Azért nem akartunk étterembe menni, hanem valami kisebb árusnál enni. Tavalyi helyen is ilyeneket látogattunk meg, amikor Etsuoék szomszédságában lévő városban voltunk. Bár arról azóta sem írtam, lehet pótolni kéne, hisz azért akkor is vicces események voltak. Aztán végül anyuval gyros tálat ettünk, öcsi rántott húst sült burgonyával, apu pedig hekket. Nem tudom, de idén és már tavaly is nagyon rákattantam a gyrosra. Régen nem értettem miért szeretik a többiek ennyire mostanra meg én is hogy megkedveltem. Bár egy otthoni, saját készítésű hamburger még mindig veri az ilyeneket. x) aztán így vacsi után még sétálgattunk, anyuval ismét felültünk a bobra, most már én vezettem, így egy cseppet dinamikusabban haladtunk, de a végénél még így is majdnem beértek minket. Aztán a végén még a képet is kikértük, mert a pálya végeztével egy kamera van kikészítve, ami egy fotót készít az "utazókról". Végül szóba elegyedtünk azzal a családdal, akik mögöttünk jöttek, egész jó fejek voltak. Aztán szereztünk vattacukrot is. Azt sem tudom mikor ettem utoljára, de szerintem még valamelyik majálison kis koromban. Végül innen már a szállás felé vettük az irányunkat. Még a parkot körbe jártuk, megnéztünk egy református templomot is, igaz csak kívülről. Elég modern volt amúgy. Kifogtunk egy esküvőt is. Ilyen amerikai busszal hozták az embereket. Tiszta menő volt, nagyon tetszett. (Pont ma volt a városban esküvőkiállítás, de egyedül nem akartam menni, pedig imádom az ilyeneket. Remélem a jövő évi két esküvő összejön, mert az ideire a drága legjobb barátom nem hívott meg -.-) Aztán este pedig a szokásos elfoglaltság volt már: tv és laptop, plusz telefon nálam, amit öcsi nem díjazott lefekvés után. x) 

Utolsó nap pedig már mentünk haza. Egy gyors reggeli, ami nálam megint evést jelentett, aztán összepakoltunk, elintéztük a maradék papírunkat, majd indultunk is haza. Baleset és dugómentesen jutottunk haza, és másnap már kezdődött is a szokásos iskola előtti mizéria hét és tárgyfelvétel illetve beiratkozás. De nagyszerű hétvége volt négyesben, jó időnk is volt, jól is éreztük magunkat,  szóval mindenképp megérte. De lehet lassan nekiállok megírni a tavalyit is, illetve a másik nyaralást is. Van kedvem írni, aludni meg nem akarok. Nem a legjobb, ha másnap iskola van, de ja. x) Majd alszom akkor, mikor nincs délelőtt órám. x) 

Köszönöm, hogy olvastátok ezt a bejegyzésem is. :) Szerintem legközelebb is nyaralással jövök. végezetül pedig mutatok pár képet a helyről. Legyetek jól, sok puszi: Caty

A lillafüredi vízesés :)

Még szépen csordogáló patakként

A diósgyőri vár

A barlangfürdő

Egy belső része a barlangnak - ugye milyen gyönyörű? :)

Újból itt

Sziasztok!

Hát mit ne mondjak, elég ritkán járok erre. Néha ugyan van kedvem írni, csak aztán mégsem, amikor időm lenne akkor főleg suliban ülök, ott meg nem igen szeretnék írni, így mindig csak csúszott.

A betegséget végül 2 hét alatt gyűrtem le, de azért jót tett az a hosszú hétvége is. Tervben van a másik két nyaralás leírása is, kicsit nyáridéző leszek. Megvolt a sportnap is, második helyen végeztünk, igaz egy ponttal maradtunk le az első helyről. kutatók éjszakáján ismét részt vettem, egész jó este volt, utána egyik csoporttársammal és egy régi matekos csoporttársammal beszélgettem vagy fél órát. Anyuék akkor épp Szlovéniában voltak. A péntekek nagy részét Rai-jal töltöm. Voltak itt a fővárosi egyetemről pár diák, a szakkollégiumból. Hát mondjuk úgy egy élmény volt. Bár fél 12-től óvónőt játszani nem volt túl vicces, a filmekben ez jobban sül el... Na mindegy. Nagyon sok fröccsöt ittam, pedig utálom. Énekeltem is a hagyományőrző dalokat, játszottam piás játékot is, és én legalább nem rúgtam be. Voltak itt rokonok is, apu keresztanyukája is, meg a nagynénje is. Hoztak sütiket, csokit, gyümölcsöt. Voltunk temetőben is, mégiscsak halottak napja-mindenszentek voltak. Dai sírjánál is voltunk, bár még mindig fájdalmas arra gondolni mi történt vele. Suli még megvan, már végezni akarok, de nagyon. Infósok Viadalán idén is felkértek zsűritagnak a döntőben, illetve a második fordulóban az egyik feladatot is javíthattam. Még hátra van az oklevelek elkészítése. Bár idén csak színmódosítást akartak, és van két hetem megcsinálni úgy, hogy még ott az önálló labor dolgozat is, és még csak az elején vagyok, a konzulensem pedig már kész weblapot akar, kezdek félni. Következő hétre meg egy másik programnak is kész kell lennie, és még azt sem tudom, hogy álljak neki. Ezen kívül még zh is lesz. Komolyan minél több feladat van, annál jobban nincs kedvem hozzá. :s Valahogy a heti két németóra érdekesebb és még jobban is megy néha, bár a hallás nehezen megy, meg néha a beszéd is. Annyira nem áll még át az agyam, hogy meg tudjak szólalni, csak ha szépen át tudom gondolni az egészet. Megcsináltattam a szemüvegemet is, új lencsék kerültek be. Bár míg '13-ban a bal szememnél emeltek negyed dioptriát, azt most vissza is vették, addig a jobb szememnél ugyan ennyit emeltek, szóval most már csak 0,25 dioptria van a két szemem között. Nem tudom mennyire jó ez vagy sem, talán most már nem fog romlani tovább, bár a javulásnak örülnék. Tudom, ott a műtét is, és néha tényleg jó lenne elhagyni a szemüveget, de így közel 10 év után már egyenest hiányozna... Aztán így az őszi szünetben befestettem a hajam is. A terv az volt, hogy az eredeti hajszínemre festem be, ami olyan aranybarna. Világosabb, mint a csokoládé barna, de nem is annyira szőkés/világos, és anyuval konzultálva az aranybarnára esett a választás. Tavaly ilyenkor nem volt festve és akkor s barna volt, helyenként szőkés és vöröses beütésekkel. Anyám szőke, és egyik dédpapám meg vörös volt, így talán a genetika miatt lehet ez így. Csak hát nyáron kiszőkítettem, ami tegyük hozzá, sötét szőke lett, ami nekem inkább világos barna, de nem vitatkozom se címkével, se a fodrászokkal. erre most itt vagyok szinte sötétbarna hajjal. Hát én így hét után is úgy érzem, mintha paróka lenne rajtam. Kíváncsi leszek a környezetem mit fog szólni. x) 

De mivel is ütöm el az időm, ha nem épp suliban vagyok, vagy a srácokkal? Olvasok, mostanság inkább könyveket. Kiolvastam a Mielőtt megismertelek című könyvet, hát az aztán drámai volt. Komolyan elsírtam magam rajta. Aztán még a filmet is meglestem belőle, hát azon is bőgtem. x) Aztán ennek kezdem el a második kötetét, igaz sokat nem haladtam még vele sokat. Meg a Bízz bennem című könyvnek álltam neki, nem tűnik rossznak, igaz annak is az elején tartok. Az ilyen kis miniregény, vagy lehet jobban illik novellának is, de az a tipikus női romantikus regény. Hát néha ilyen kell, pláne mikor szingli vagyok és na. x) Ezen kívül a Nerve - Idegpálya című filmet lestem meg itthon, arra Rai-jal nem sikerült eljutnunk a moziba. Amit sikerült megnéznünk az a 9 élet volt, az nagyon tetszett. Cica volt benne. :D Igen, tudom, dilis vagyok. Aztán még sorozatoztam, végignéztem - szinte a Bones-t, már csak a 11. évad másik fele van vissza, emellett a Sunshine Angel (陽光天使, Yang Guang Tian Shi) tajvani dorama-t néztem meg. Hát a tavaszi Pig my lady után már jó volt egy kis távol keleti sorozatot lesni. Ennyi helyes pasit benne. *-* Mondhatják, hogy milyen ízlésem van, de na. Igenis vannak irtó jó pasik az ilyen sorozatokban. Annyira jó története volt a sorozatnak is, meg annyira hiányoznak a régi animék, amiket lestem. Talán ezért hallgatom annyiszor az opening-ending számokat. Lehet keresek még valamit, amit tudok nézni, igaz most már a tanulásnak is neki kell állnom, mert különben sosem végzem, és már tényleg elegem van. x) Bár ez nem túl nagy motiváció. Tavaly Zenshi még ott volt, és könnyebb volt megmutatni neki, hogy képes vagyok mindenre, még ha kissé az egészségem rovására is ment, de legalább mellettem volt. Egyik nap az utcán találtam egy sálat. Mivel a kocsiban ültem vagy 10 percig és senki nem jött érte, így felszedtem s behoztam a házba. De ahogy pakoltam megéreztem rajta a parfümöt. Ugyan olyan volt, mint Zensinek. Ültem az ágyamon, kezemben a sállal és eszembe jutott a vele töltött idő. Kész vicc, hogy itt van Rai, aki mellettem van, szinte bármit meg tudok vele beszélni, és ennyire van tőle szükségem, legalábbis jelenleg. Aztán még ott vannak a furábbnál fura álmaim, pláne mikor Zenshi és Etsuo benne vannak, és mikor egyszerre. Nem tudom mire vélni őket. Oké, az utóbbival suliban néha találkozom meg esetenként beszélünk neten is, de amúgy... Bár a másik vicces eset, hogy apu kapott egy parfümöt, ami meg olyasmi, ami Etsuonak volt. Igaz neki még egy ingje nálam van, de valahogy képtelen vagyok visszaadni neki. Úgy érzem jó helye van ott a szekrényem mélyén. És most a szobámban van az a sál is, és ránézek és eszembe jut és komolyan, úgy érzem elment az eszem. Ennyire magányos vagyok, és sok romantikus drámát nézek, hogy így reagálok minden vacakra? Te jó ég, én tuti diliházba vonulok, ha ez így folyatódik. :s 

Na azt hiszem búcsúzom is, nekiállok megírni a többi nyaralós posztomat. Az ilyen esős, hideg időben jó lesz kicsit a nyárra és a jó időre emlékezni. Hamarosan jövök, addig is sok puszi mindenkinek. Sziasztok! 

Nekem kell egy cica *-*
(Forrás: WeHeartIt)