Holiday Part 1. 2016

Sziasztok!

Hát ezen az esős, őszi napon valahogy rám jött, hogy már most hiányzik a nyár. Emellett a mai sulis napnak is vége és 4 óra alvás után valamiért az ebéd utáni pihenés jut először eszembe, de ha most bealszom, akkor megint éjszakázni fogok és az nem lesz annyira jó. Szóval, hogy kicsit felkeltsem magam, inkább mesélek a horvátországi nyaralásomról. Egy kis nyáridéző. Mondjuk nem most volt, de a képek vannak és persze a memóriám is működőképes - hál istennek, szóval neki is állok a mesélésnek. 

               

Július 16-án hajnalban indultunk ismét útnak, ezúttal Pakostane volt a célpontunk. Én előre felkészültem, offline térképes alkalmazással, gps-szel, csak hogy a gyerek is ellegyen valamivel a hátsó ülésen, vagy ha netalántán sétálva nem találunk valamit, akkor tudjunk mit használni, és későbbiekben rátérek, de bevált. x) A 4 órás kelés nem volt kellemes, bár általában nem szokott gondom lenni. Mondjuk az időnk nem volt túl jó, mert a határnál szakadt az eső, és nem is volt meleg. Aztán ahogy haladtuk az autópályán lement 9°-ig a levegő. Igen, jól olvassátok, július közepén 9°C fok. Na hát a csoda az volt, hogy nem remegtünk, de az eső az esett és kb reggel 9-10 között már az autópályán állt a dugó. Úgy 2 órát legalább csigasorban haladtunk, már a leállósávban is próbáltak előzni az autók, nem sok sikerrel, aztán végül úgy döntöttünk, hogy menjünk akkor tovább a főútvonalon. Egyrészt az időjárás miatt is gond volt, de 1-2 ügyes az árokba is hajtott, szóval igen. Na hát egy ideig szép és jó, de főútvonalon is kész dugó volt. Mindenkit kitereltek az autópályákról. Fél 3-kor még mindig valahol a francban voltunk. Egy ideig próbáltam GPS-szel bemérni magunkat, de csak a D27-es útig jutottam, és ott szinte fel is adtam. Egy kislánynak még az esze is elment, mert hát dugó állt az egyik falunál, a gyerek meg a teljes üveges teraszajtóban állt, mint aki most lépett volna ki a kútból a Kör című filmből. Hirtelen nem is tudtam hová tenni... Azoknak tuti félelmetesebb volt, akik a ház előtt álltak a dugó miatt... Végül a tervezett 1 óra helyett fél 6-kor értünk a szállásra. Az idő 20°-nál nem lett melegebb. De legalább teraszos szobák, még ha nem is a legnagyobbak, a strand 1 perc séta, teraszról teljesen látni. A belváros is 5 percre volt csak. Szóval idén egész jó helyen lévő apartmant találtunk. A lakás kevésbé tetszett, de hát nyaralni jöttünk, szinte csak aludni, enni és esti kártyapartit tartani voltunk bent. Legalábbis mi négyen. Miuw-ék sokszor maradtak fent a szálláson, mondván nincs kedvünk lejönni. Hát nem tudom, én valahogy élvezem, hogy évente egyszer egy hétig süttethetem a hasam, még ha a víz nem is olyan meleg, hogy fürödjek benne. Aztán este elfoglaltuk a szállást, ettünk pár falatot, mert hát a 13 órás út alatt annyira nem ettünk, szóval igencsak ránk fért már. Később azért körbenéztünk a környéken. Templomba is voltunk bent, megnéztük a kirakatokat, az éttermeket és a különböző bódékat. Aztán este már csak pihenés volt. 

Ilyen volt a kilátásunk 

Vasárnap délelőtt a strandra mentünk ki, megint rengeteget fotóztam, még úgy is rakok ki sok-sok képet, szóval láthatjátok majd. Ebéd környékén bementünk, ettünk, majd délutánra egy sétát terveztünk, hogy megnézzük a betonos strandot is, illetve a kempingnél lévőt. A fiatalabbak nem akartak jönni, szóval csak én voltam az egyedüli „gyerek”. Öcsitől a szuper fényképezőjét is elkértem, azzal jobban lehet fotózni. Az enyém is jó, de csak egy régebbi típusú Nikon, de Bogyónak Sonyja van, meg ilyen igazi fotósnak való. Szóval tájképeket jó volt azzal készíteni. Aztán vettünk fagyit, majd indultunk vissza a szállásra, hogy összepakoljunk és menjünk vissza a strandra. A délután további részét ott töltöttük. Este vacsora után pedig közös kártyázást tartottunk. Rabló römiztünk szokás szerint. Meg mellette persze fogytak a piák és az édességek.

Séta közben fotóztam :)

Hétfőn ugyancsak a strandon kezdtünk, végre egyre jobb volt az idő, bár főleg napoztam. Kiolvastam az egyik mangámat, már nem tudom hányadszor, meg zenét hallgattam. A többiekkel is elhülyültünk, meg fényképeztük egymást. Az ebéd szinte átcsúszott két órára, bár én nem bántam, én megszoktam, hogy akörül ebédelek.  A délutánt ismét csak a strandon töltöttük. Este megint elmentünk sétálni, később már csak a szokásos kártyázás volt.

Panoráma kép a strandról 

Kedden délelőtt Sibenik-be mentünk át. Ott volt jó, hogy volt nálam térkép, így be tudtuk lőni a parkolókat, illetve hogy merre kell mennünk. Felsétáltunk a várhoz, néztünk pár templomot. Délelőtti séta megvolt. Utána ebédelni az egyik helyi étterembe mentünk. Mindenki pizzázott, a pincér srác először megijedt a 11 főtől, de egész jól vette az akadályt. Magyarul is próbáltuk tanítani, csinált rólunk közös képet is, meg végül kaptunk két ajándék sört is. Igaz, ott csak pohár sör van, és nem korsó, de na, ajándékba tök jó. A végén meg ilyen mappában kellett hagyni az összeget, mint valami elit étteremben, na az poén volt. Délután lementünk a partra, ismét nekiálltunk sünöket gyűjteni. Még egy magyar családdal is találkoztunk (már a másodikkal) és a 4-5 éves forma kislány odajött és megmutatta, hogy ők is szedtek. És annyira aranyos volt, mert mondta, hogy itt olyan furcsán beszélnek, nem úgy, ahogy ők otthon. Mondjuk a horvát tengerparton a magyar, német, angol, horvát, szlovák nyelvek előfordulnak. Később nekiálltam rejtvényt fejteni is, de az aznapi népszerűségem valahogy nagyon megnőtt, mert egy srác is odajött hozzám, mikor a sünökkel játszottunk. Én csak lestem mit akar tőlem. Itthon nem lepődöm meg, ha egy vadidegen srác odajön hozzám és meg akar ismerni, bár a nagy része elintézi facebook-on.  Szóval vicces volt beszélgetni a sráccal, mert én és a német sajnos az elmúlt években elég hanyagolás szinten volt, és ma már inkább angolul beszélek, azzal lassan jobban megértem magam. Válaszolni nem igen tudok, az tény, de sorozatokból tanulok angolul, így csak az 1-2 szavas válaszok vannak meg. Nem baj, lassan nyelvvizsga felkészítő. x) Aztán egy 10 percet beszélgettünk, megadta a telefonszámát is, meg a nevét leírta a magazin egyik lapjára. Végül én is megadtam, mert na. A számommal nem tud mit kezdeni, felhívhat, csak nem veszem fel. x) Utána az egész bagázs vele nyaggatott, Miuw nevelőapja már mondta, hogy olajmágnás és elvehet feleségül és akkor itt hagyhatnak. x) Nem százas. Szóval a héten ez volt a téma. Délután még csobbantunk párat, röplabdáztunk is a srácokkal, vagyis a két legkisebbel – bár ez is csak idézőjelesen, mert korban fiatalabbak, de mindkettő magasabb nálam, bár nálam ki nem? Költői kérés volt… Este pedig kártyázás volt.

Sibenik, Szent Jakab Katedrális

20-án szerdán egész nap a strandon voltunk. Napoztunk, könyvet olvastunk és pancsoltunk. Anyutól kaptam ilyen romantikus regényt, ahhoz képest, hogy tudtam, hogy happy end lesz a vége, mégis jó kis csavarok voltak benne. Szóval két kötetes könyvecske volt, de tetszett. Megérte elolvasni. Délután pedig a srácokkal elmentünk vízi biciklizni. Tök jó volt, szinte még a nyílt tengerre is kisodródtunk, de ügyesen visszaevickéltünk. Tök jó volt ott úszkálni, meg csúszdáztunk is, mert olyat kértünk. Utána kicsit pihenőztünk, majd mentünk a vízbe vissza röplabdázni és labdával dobálózni. Aztán kiszedtem még vagy 3 sünt a vízből, egy szerintem meg is bökött, de nem lett bajom. Végül már csak képeket csináltam a naplementéről, meg pár közös képet. Este meg a szokásos. bár furcsa, meg végül én is végig szinte kint kártyáztam, igaz közbe beszélgettem emberekkel, de tök jó volt. Nem volt kedvem a szobában ülni és gépezni, jobb volt a társaság meg arra volt szükségem.

Pakostane, templom

Csütörtökön a nemzeti park egy részét néztük meg, fotóztunk. Bár nagy eresztésnek nem mondanám, szinte ugyan ilyen, ha az itteni nemzeti parkba megyek ki. Aztán utána benéztünk valami szálloda strandjára is, bár nem tudom miért. Onnan végül vissza a szállásra, ebéd, és irány a strand. Délután pedig megint elmentünk vízi biciklizni. Este pedig ismét bevettük a várost. Én előtte vagy fél órát szenvedtem míg beraktam a kontaktlencsét. Körbesétáltuk, ettünk fagyit, kirakatokat néztünk, és a templomnál még valamilyen táncos műsort is néztünk. Hangulat tök jó volt, a zene is, a lányok ügyesek voltak. Aztán utána még kiültünk kártyázni kicsit.

Nemzeti park

Péntek volt az utolsó napunk, így a strandon töltöttük az egész napot. Kiolvastam a két könyvet, zenét hallgattam, szerencsére jó színem is lett, szóval jó volt. Sokat úsztam, a hét vége felé már egész jó lett a víz, igaz nekem elég nehéz belemerészkednem. Szóval néha viccesek vagyunk anyuval, öcsi az szinte be sem jött. Délután megint megtalált a srác, hívott volna randizni is, de nem mertem bevállalni, így ügyes ürüggyel – hogy anyuval megyek úszni – elküldtem. Megszólalni alig tudott, meg elég nehéz volt amúgy is a kommunikáció, pláne a nyelvi különbségek között. De azért bemutatkozott a családomnak. Mondom fasza. Később mikor visszajött, mondtam anyunak, hogy menjünk, mert nem akarok a sráccal maradni, így mentünk vissza a szállásra. De amúgy is volt már fél 7 körül. Aztán gyors vacsora, mi öcsivel lepancsoltunk, majd kicsit még kiültünk csoportosan kártyázni és hülyéskedni.

Imádom az ilyen képeket 

Reggel korán kelés, a maradék cuccot összeszedni, bepakolni a kocsiba, elköszönni a tulajoktól és irány haza. Nagyon meg sem álltunk, egyszer egy wc szünetre, meg később enni. Aztán végül 4 környékén értünk haza. Pár cuccot kipakoltunk, anyu gyors indított egy mosást, majd 1-2 ügyintézés és egy Caty-s kiakadás után végül étterembe mentünk vacsorázni, mert semmi kaja nem volt otthon. Később még a fiúk is odajöttek a kapuhoz, még a filmforgatás miatt. Aztán beszéltünk pár mondatot, majd én bejöttem, fél óra múlva öcsi is. Aztán már csak facebook-on voltam fent.

Strand - Pakostane

Na ennyi volt a nyaralás. Hát jó sokat írtam ismét. Remélem tetszett a beszámoló és a képek is. Hamarosan jövök, még hátra van az augusztus végi nyaralás is, bár aztán ki tudja mit lesz kedvem leírni. :) Addig is legyetek jók és kitartást a sulival, munkával. 

Puszi: Caty

Látkép Sibenikből

Pakostane

Hello School!

Halihó!

Hát ismét elkezdődött egy újabb tanév. Két hete jártam erre, lássuk mi volt azóta.

19-20-21-én volt egy hosszú hétvégés bulink, akkor lett a film premiere. Nagyon jól sikerült, Oscar díjat is bezsebelt. Igaz Rai-jal csak a mi ajándékunk volt, legalábbis mi álltunk ki a film végén a többiek elé és adtuk át a díjat. Én készítettem hozzá a borítékot is, próbáltam jól lemásolni az eredetit, de annyira profi nem voltam, de a lényeg, hogy nagy meglepetés volt és nagy öröm is. Nagyon jó hangulat volt, kivételesen nem rúgtam be, bár whiskeyt meg sört ittam csak. Na jó, meg első este mákpálinkát, de azt szinte vissza is köpném helyben, annyira szar íze van. Ezek az őrültek füvet is szereztek szóval az is poénos volt mindenkinek a végére. Rai-jal is voltak vicces dolgaim, mert amíg hétköznap szinte egész nap beszélünk és minden rendben, akkor ott néha voltak olyan pillanatok, amikor úgy éreztem, mintha eltávolodtunk volna, aztán utána még megláttam, hogy exbarátnője is ráírt, ott kicsit bennem is elpattant valami. Aztán szombaton míg mi öcsivel hazaugrottunk, addig meg írtam neki, de nem válaszolt meg úgy alig beszéltünk akkor. Aztán amíg játszottunk a többiekkel, addigra én is tartottam a távolságot tőle, pláne mellette az egyik srác kikezdett velem - már meg sem lepődtem. -.- Szóval később, pár pia után végre elővettem a komolyabb énemet, és leálltam vele beszélni. Végre kivételesen volt eszem és nem elmenekültem, hanem megbeszéltem a dolgokat. Mondjuk 23 éves korára az ember eljuthat erre a szintre, bár nálam nem az erősségem. xD De a buli jó volt, a társaságot még mindig imádom. :)

Következő hétvégén családi nyaralás volt, de azt majd egy külön posztban elmesélem. :) 

Azutáni héten már elindult, hogy suliba mászkáljak fel ügyeket intézni. A kérvényemet sikeresen elfogadták, így nem lett gond a fizetéssel meg a mizériájukkal. Hétfőn - Etsuonak köszönhetően - az igazgatót is elcsíptem, hogy nekiállok a sportnap szervezésnek, ha neki is megfelel. Öko klub is marad szerencsére, szóval legalább pozitív volt a délután. Még azzal az idiótával is eltöltöttem egy kis időt, végre normálisan. Elkísértem volna még ügyeket intézni, mert kivételesen normális elbeszélgettünk, de aztán már bezárt a hely, így felajánlottam, hogy segítek neki elintézni a cuccait. Végül majdnem koliig lekísértem és onnan mentem haza.  Délután további része nyugis volt, este találkoztam Rai-jal is, mondván hiányzott mindkettőnknek a péntek, ha már nem tudtunk találkozni. Bár előtte héten direkt kedden vele voltam, és közös vásárlást tartottunk. Aztán jó kis este volt. Azon kívül, hogy legalább egy órán keresztül csak a szex volt a téma, és flörtöltünk, és egy doboz óvszert találtam a kesztyűtartóban, amúgy sem volt más lehetőség egyéb témára. x) Aztán 8 után egyik barátunkhoz mentünk fel, párja is ott volt, szóval négyesben hülyéskedtünk. Ott kezdődött, hogy fájt a torkom. xD Nem is volt annyira rémes, betudtam annak, hogy biztos kicsit kiszáradt és majd iszok, mert a kocsiban van a vizem. Na hát ott sem lett jobb, pláne, hogy mi lányok befoglaltuk a kocsit, és vagy egy órát kettesben beszélgettünk, addig a fiúk sétáltak meg beszélgettek külön. Mondjuk nem sok lánnyal tudok beszélgetni, de legalább vele sikerült és szerintem egész jó kapcsolatot sikerült kialakítanunk. Aztán végül 10 körül mindenki feladta, ami nálunk annyit jelentett, hogy Rai hazahozott kocsival, és még vagy fél óráig beszélgettünk a kocsiban, de aztán kevésbé voltam jól és ő is fáradt volt, így elbúcsúzott és hazament. Szépen lepakoltam, majd bebújtam a pizsamámba, de rettenetesen fáztam. Nyakig be voltam takarózva, de vacogtam. Fél óra után kimentem, kikerestem a lázmérőt és a fájdalomcsillapítót. Hát mutatott 37.3-at, aztán a bogyóval már nagyjából sikerült aludnom. Bár a reggeli kelés nem sikerült, mert fél 9-re kellett volna felérnem az egyetemre, de 8 után keltem nem sokkal, így rohanás volt felfelé. Bár egybe nem voltam, megittam egy bögre forró teát, meg gyorsan elkészültem, így 10 perces késéssel felértem. Kemény 5 perces megbeszélésem volt... Aztán ha már ott voltam meglátogattam a többi tanáromat, az egyikkel beszéltem, hogy ha részt veszünk Kutatók éjszakáján, akkor idén is szívesen leszek segítő és mondta is a tanár, hogy persze, örül neki. Aztán még fél órát legalább beszélgetéssel töltöttünk, végül már állni nem bírtam, így leültem, de aztán 10 perc után bocsánatot kértem a tanártól, mert már nem bírtam koncentrálni, annyira zúgott a fejem. A felállás sem volt jó ötlet, mert leesett a vérnyomásom, szóval csillagokat láttam, és majdnem lefejeltem az ajtófélfát. Nagyjából ki is kerültem ugyan, utána indultam tovább a folyosón, csak hát a csillagokat felváltotta a feketeség, szóval még pár lépést próbáltam tenni előre, és csak a jó egyensúlyomnak köszönhetem, hogy végül térdre estem, és onnan is fél perce telt, míg felálltam, bár nem fájt semmim. Lehet nem estem akkorát, vagy nem tudom. x) Aztán lesétáltam a lépcsőn és szinte csak bezuhantam az ökoba. Annyi erőm volt, hogy bezárjam, mert nem akartam mászkálást bent, meg úgy mást sem. Pár percet csak a kanapén feküdtem, meg írtam Rai-nak, hogy mi van. Szegényem már jött volna értem is, ha úgy adódna, de mondtam, hogy miattam csak ne aggódjon és dolgozzon nyugodtam. Közbe megittam vagy fél liter vizet, az valamennyire helyre rázott, aztán utána mégis maradtam bent kicsit pihenni, meg adminisztrátorunkhoz mentem fel, neki is elmesélni a sikeres fellebbezést, meg Etsuo dolgaira kérdeztem rá, mondván Tomoko néni eléggé aggódott, mondom én is utána kérdezek, hátha tudok segíteni. Elmondott 1-2 dolgot, amit le is írtam annak a marhának, de szokás szerint leszarta, hogy segíteni próbáltam neki. -.-" Aztán később összefutottam leendő elsősökkel, bár ismerős már most van. Öcsivel is voltam az ő adminisztrátoruknál, öcsi nagyszerűen áll, sok tárgya nincs vissza és csak így tovább neki is. Délután nagyjából pihenéssel töltöttem, de segítettem apunak zöldséget hámozni és aprítani, bár a rossz közérzetem az megvolt és a fejfájás is. Szerdán viszont Rai szülinapja volt és eredetileg nem terveztük be, de mégis meglátogattuk este. Ezért ajándékért viszont el kellett ugrani, így kapott egy tábla csokit meg 3 új öngyújtót, mert a drága mindig elhagyja őket, aztán mindig én adom kölcsön a sajátomat. Így meg talán, hogy én adtam neki, jobban figyel rá. Meg borért jártam át a másik utcába, a nő elsőre személyit kért, aztán elvicceltük, hogy azért mázli, hogy 16-nak néznek most is (csak 7-tel vagyok idősebb, de sebaj xD). Aztán este végül Rai-nál kötöttünk ki. Tök jó hangulat volt, csak 5-en voltunk, anyukája is aranyos volt. Rengeteget hülyéskedtünk, bár nálam a pezsgő azért hatott. Igaz mellette a vodka és pálinka sem biztos, hogy segített, de kicsit sikerült becsiccsentenem, szóval jó hangulatom volt. Bár a többiek is azért kitettek magukért. x) Rai mondjuk miután leléptünk csak a nappaliig jutott és ott aludt be. xD Én csak sin görbében sétáltam haza öcsi mellett, csoda, hogy nem szólt be. Bár lehet a torokgyulladás mellett nem kéne innia az embernek. xD Hosszú éjszakám is volt utána, mert 1-2 óránként felkeltem és vizet ittam állandóan. Bár a másnaposság nem volt, a torkom továbbra is fájt és nekiálltam köhögni is, igaz fejfájás is volt, de azt betudtam a betegségnek... Csütörtök így nyugis nap volt. Pénteken anyuval elmehettem shoppingolni, szóval legalább jó kedvem volt és kicsit elterelte a figyelmemet erről a betegségről. Kaptam egy új felsőt, meg fehérnemű szettet. x) Este Rai-jal voltam ismét, kivételesen ő volt a perverz. Szóval félig visszakaptam a hétfőit. xD De legalább jó este volt. Annyira szeretek vele lenni, mert tényleg bármit meg tudunk beszélni. Múltkor is volt egy vitánk, legalábbis én indítottam egy idióta képpel, amit már az elküldés pillanatában megbántam, csak hát vita lett belőle, de szerencsére sikerült megbeszélnünk és kompromisszumot kötöttünk és piros pontot kaptam, mert végre felelősségteljesen meg felnőtt módjára kezeltem a végső szituációt. Egész jó vagyok. Szombaton pedig Estuonál kötöttem ki már délelőtt. Pénteken is volt már egy fura érzésem egész nap, Narunak is írtam, szegényem meg sem lepődhetett, hogy megint kijött rajtam. Aztán végül is valamiért tényleg vártam Etsuo írását, de végül mégis meglepett mikor hajnali fél 2-kor rám írt, hogy menjek át, mert elbúcsúzna. Meglepő volt, mert nem volt olyan kapcsolatunk, mint régen és mégis elköszöntünk egymástól. Fél évre hazaköltözik és utána is lehet csak fél évre jön vissza, szóval még ha igazán a beszélgetés alatt nem is mondtuk ki, de talán tudat alatt tényleg elbúcsúztunk. És azért négy évet zártunk le, és nem tudom mennyire fájdalmas, de egy ponton hasonlít az első búcsúra, ami azért valljuk be, a szakításunk volt közel 4 éve... és most barátként, ha élhetek ilyen erős kifejezéssel, búcsúztunk el. Furcsa volt, mert éreztem, hogy valami lezárult. Biztos találkozunk még, és beszélünk is, csak mégis olyan más volt. Oké, persze, szakítás után kettős érzésem volt, mert ott végül 2 napig függőben volt a dolog, és egyszerre gyűlöltem és szerettem. A szakítás okát azóta sem tudom, mert akkor azzal jött, hogy majd akkor, mikor mindketten feldolgoztuk és kész leszünk megbeszélni. Mire mondhatni ez megtörtént, addigra szinte megbékéltünk azzal, hogy közös barátok, közös órák, közös események és még ha flörtöltünk is, már nem volt meg az a pont, hogy felszakítsuk a sebet, pedig amiket tényleg leműveltünk azóta és amilyen közös dolgaink voltak, lehet tisztázhattuk volna. Tudom ma már felesleges... Bár legalább keretes szerkezettel váltunk el. Nem tudom, de legalább valami szabályrendszere lett az egésznek, mert szeptember 4-én jöttünk össze, és szeptember 3-án búcsúztunk el. És közben nem tudom, hogy véglegesnek mondható-e vagy sem. Mert a helyzet alapján igen - tekintve, hogy megint nem szól hozzám, mintha csak 4 évet mentünk volna vissza novemberig és amúgy sem látom, mert nincs itt. A lelkem mélyén mégis úgy érzem, hogy megint nem végső búcsú volt, csak megint egy mélyebb lezárás egy adott szakasznak, és úgy is visszajön, és újra - ha csak picit is, de az életem része lesz. Bután hangzik, tudom. De valahogy amennyi mindenen itt átmentünk és végül együtt kellene végeznünk júniusban, mégis úgy vagyok vele, hogy nincs vége, mert nem lehet. Annak idején is tudtam, hogy nincs vége, és vissza fog térni mellém, és az életem része lesz. Persze, akkor még annak örültem volna, ha páromként, de az eltelt idő alatt rájöttem, hogy már maga a társasága, a lénye az, ami hiányzik, és nem kell együtt lennünk, hogy az életem része legyen. És most is csak ennyit kérek, nem zavar, ha csak néha és titokban, csak néha had kapjam vissza azt a srácot, akit megszerettem és barátom volt. Mert voltunk mi barátok, kár lenne tagadni. Jó, mindenki tudja, hogy nálunk a barátság sosem állt szilárd talajon és sokszor nem is lehetett igazi barátságnak mondani és sokszor mentünk át flörtölősbe, és sokszor is volt nézeteltérésünk a különböző tulajdonságaink miatt, de na. Még az elmúlt fél évben lévő kapcsolatunknak is örülnék. Nem beszéltünk sokat, de itt volt, és már ennyi elég volt. Lehet, csak a tudat, hogy a városban van, és néha még sikerül értelmes emberek módjára beszélnünk. Igen, elég labilis és hullámvölgyes a kapcsolatunk. Igazából vicces, hogy volt párom, és mégis a barátomnak akarom tudni, isten sem tudja miért. Lehet a közös "titkunkért", bár az sem számít. Legalábbis neki nem, mert ha számítana neki, nem úgy viselkedne, ahogy. Bár én meg naivabb és érzékenyebb vagyok. x) Na mindegy. És attól a titoktól is búcsút kellett vennem, és bármennyire furcsa volt az elején, és mennyire összezavart, hiányozni fog. Ezt is megéltem, furcsa vagyok. Tomoko néni, ha olvasnád, örültem, hogy idén kétszer is összefutottunk, még ha sajnos negatívabb ügyek kapcsán is. De nagyon kedvellek Titeket, az egész családot, és örültem neki, hogy elfogadtatok és hát úgy mindent. :) Azért remélem még tényleg összefutunk egyszer, ha itt, ha nálatok, vagy egy teljesen más helyen.  

Szombat este még azért aktivizáltam magam, és Rai-jal egy másik barátunkat is felköszöntöttük szülinapja alkalmából. Meg azért szokás szerint a kettesben eltöltött időt sem hagytuk ki, bár poénos volt a folytonos köhögésem. Mondjuk ő nem immúnis rám, de eddig nem kapta el. x) Szóval azóta is próbálok kijönni ebből a vacakból, mostanra már csak köhögök, bár tegnap óta a fogam is fáj, szóval lehet dokikat kéne látogatnom? Fene se tudja.
Amúgy a suli egész jó, a pletykákkal nem állnak le, de kivételesen nem én vagyok a tárgya. Egy órám volt csak, ami egész gyorsan eltelt, bár nehéz félév elé nézek így  is. Még két órám van a héten, plusz egy workshop sulimódra. Pénteken pedig ismét utazom, ezúttal ismét hazai tájon egy hévizes településre. Majd arról is írok beszámolót, bár előtte a másik kettőt kell megírnom. Bár most van erőm írni. x) Bár mára befejezem, mert reggel 6-kor kelni kell, és nyaú. :D De ígérem, hogy nem leszek annyira lusta. :) Igaz, most is szép mennyiséget írtam. x3 Legyetek jók, hamarosan jövök. És szurkoljatok, hogy most már gyógyuljak meg, mert ott fent szépen büntetnek ezzel a nyavalyával. :D 

Sok puszi: Caty

Nyár egy része

Sziasztok!

Hát megint nem voltam itt vagy 1,5 hónapig. Nem tudom, de manapság már nem igazán van erőm írni. :S Bár lassan semmihez sem. Vitamin és gyógyszerelvonási tüneteim vannak, meg talán egy kisebb depresszió, szóval az augusztus viccesen telik. Megvolt a nyaralás is, arról lesz majd egy külön bejegyzés, bár lassan már a felét elfelejtem, de majd a képek segítenek emlékezni. x) Ezen kívül nem is tudom mit meséljek. Készülök a hétvégi bulira, illetve a filmvetítésre is. Rai-jal külön meglepetéssel is készülünk a film kapcsán, bár az én részemet még be kell fejezni, ugyanis saját munka lesz, és nem nyomtatom ki, mint amire a drága számított, szóval nem ártana végre haladnom is. Csak lusta dög vagyok. :S Bár, hogy anya itthon van a héten, így sokat segítek neki, és elvagyunk kettesben. Kedden például palacsintát sütöttünk kettesben, bár az ételfestékes kék-pink palacsintáktól falra mászott ő is. :D Szerintem pedig vicces volt. :D Hétvégén a városi uszodába mentünk fel, anyuval egy csomót csúszdáztunk, tök jó buli volt. Szerencsére ismerősökkel nem futottunk össze, és helyes srácok sem voltak. xD Leforgattuk a filmet is, még nem láttam, mert a premier szombaton lesz. 2 hete még volt egy felvételem, mert végül kettő jelenetben is leszek, vagyis hát ikrek lévén többször feltűnök. Öcsi volt a legjobb kellékes, ketchupból és vérvörös rúzsból csinált "lyukat" a fejemre, ugyanis az egyik énemet lelőtték csak úgy poénból. Magamat kevésbé szeretem visszanézni, szóval vicces lesz majd a szombat. Néha Etsuoval is sikerült normális kapcsolatot összehozni, akkor játszhattam a hörcsögével, meg néha tudtunk normálisan beszélgetni. Meggel naponta beszélek szinte, és úgy szinte ennyi a társasági életem. x) 

Mondjuk a hideg zuhany nyaralás után jött közvetlen. Levelet kaptam az iskolától, miszerint átraktak költségtérítésesre, mert lejárt az állami támogatottságom. Azért az vicces, mikor még csak a 9. félévem jön. Bent azt mondták, hogy 5 évvel ezelőtti dokumentumok alapján a passzív félévem nem számít, és aktívnak lett bevéve. Én meg lestem, hogy lehet, mert elég sok ellentmondásos dolog van benne. Szóltam az igazgatónak, meg az adminisztrátorunknak, hogy ez így mi, ők azt mondták, hogy fellebbezés. Na két nap múlva papír alapon és Neptunon is el volt küldve, azóta is várom a választ. Jogtalanul én nem fizetek annak a helynek. Már elegem van. Pláne Öko-klubot is elköltöztették, és még azt sem tudjuk hol lesz az új helyünk. ETK és a KLIK is a mi épületünkbe költözött, elvettek vagy 5 tantermet, és 2 emeletet. Szóval az elmúlt hetekben katasztrófa volt a helyzet, most sem épp jobb. Jövő héten még megyek be a suliba, bár akkor az igazgatóhelyettessel találkozom, meg remélem az igazgatót is elcsípem. Sportnap szervezésnek lassan neki kell állni. x) 29-én tárgyfelvétel, aztán 5-én iskola. Már csak 4 tárgyam van erre a félévre, 3 napot leszek bent suliban összesen - jelen állás szerint. Szóval egész jó. Már csak tanulni és a házi dolgozatokat és a diplomamunkát kellene csinálni. 

Azt hiszem ennyi. Hamarosan jövök a nyaralással, meg még kétszer megyünk el anyuékkal egy-egy hosszú hétvégére négyesben. Egyszer augusztus végén, egyszer meg szeptember közepén. Már várom. :) De most búcsúzom is, még egy boríték és egy kártya elkészítése a feladatom. A szombati premierre kell. Majd megmutatom és írok is szerintem. :) Addig is legyetek jók és sok puszit küldök. :) 

The first half of 2016

Sziasztok!

Hát nagyon régen voltam itt, pláne magamról szinte nem is meséltem akkor. Jó, annyira nem vagyok egy érdekes ember, de ez mégis a virtuális naplómként üzemel, közel 6 éve. Bár azért ennyi idő alatt rengeteg minden változott. A legtöbb dologhoz a hozzáállásom, a meglátásom és a döntéseim nem igazán, erre szinte naponta jövök rá. Hogy ez jó vagy rossz, nem tudom. Igaz a lustaságomat azért kinőhetném, és az álomvilágot is, bár van egy olyan érzésem ezekből nem olyan könnyű kinőni, mint szeretném. Bár, ha Raidenre gondolok, ő mindig azt mondja, hogy ő maga szerint sosem fog felnőni, maximum viselkedni tanul meg. Lehet igaza van, bár nem véletlenül imádom a srácot. x) A legviccesebb, hogy halvány lila gőzöm nincs mit érzek iránta, és mit akarok tőle. Az biztos, hogy elveszíteni nem. Mert egy részben nagyon fontos lett nekem, és igazán közel áll hozzám. Nagyon sok hülyeséget elkövettem mellette és vele szemben is, és láthatóan van egy pont, ami egy falat állít közénk. Ha látnak minket nem vesznek észre semmit, mert elvagyunk, elflörtölünk és hülyéskedünk egymással, csak mikor kettesben vagyunk, akkor lehet észrevenni. Bár szinte minden péntek estét együtt töltünk. Tőle tanultam vezetni is. Bár mikor nem mellette ültem a kocsiba, egyből letaroltam egy padkát, szegény küszöbnek picit annyi is lett. Hál istennek nagyobb kár nem lett, de parkolni még nem igazán tudok. De a kanyarral és a váltásokkal már egész jó vagyok, csak ne akarjanak két vonal közé beállítani, mert még nem igazán megy. Majd egyszer. Igaz, azóta nem vezettem, meg Rai kocsijában a kézifék sem a legjobb most, így nem igazán szeretné, ha baj lenne. 

A sulinak vége, hát nem lett a legfényesebb, de hát meg sem lepődöm. A tavalyi tavaszi félévet leszámítva, egyik sem lett a legfényesebb... Na jó, csak a páros években lévő tavasziak... Szóval a hülyeségek miatt még mindig itt vagyok a UWH-n, bár már nagyon mennék. Utálok itt lenni. THS-ben is hányszor jöttem ezzel, aztán végül nem is lett olyan rossz. Igaz, ott 5. évre kaptam egy normális osztályt és társaságot (na jó, 2 hónapra első körben), de ott öröm volt tanulni és bejárni. Az egyetemit eléggé unom, nem túl sok ember van ott, akiket elviselek, és ők is engem. Úgy kb. 3 főre tehetem ezt a számot. A tanárokkal nincs bajom, maximum, ha kicsit igazságtalanok, vagy akkora barmok, mint a web tanárom. A többivel nincs gond. Még az a tanár is átengedett elsőre a tárgyából, akinek szinte az össze tárgyát kétszer hallgattam le. És ha még azok miatt is egy rakás pénzt kell fizetnem a sulinak, én kiakadok. Idióta rendszer, ami itt van. Bár még állami támogatott vagyok, szóval még egyelőre jól jártam. 

De lehet az lenne a legjobb, ha elejéről összefoglalnám a félévet, hátha később visszaolvasva valami nem áll össze, vagy csak segít emlékezni. x) Régen annyit fotóztam és annyit jártam szórakozni, mára már leálltam. Igazából tényleg csak a péntek estéim vannak Rai-jal, meg néha szombatok a közös barátainkkal. Oké, most hogy itt az utolsó szabad nyaram, Megumival is találkozom és többet is beszélünk. Suliidőben valahogy néha napi 1-2 mondatot váltottunk csak, bár néha mindkettőnknek kész kaotikus napjai voltak, meg neki ott volt a szakmai gyakorlata is. Most normális a kapcsolatunk is, pláne drága exem is egész nap rajta lóg, én meg hallgathatom a sületlenségeket. Kellett nekem bemutatnom őket egymásnak, így hallgathatom, hogy Etsuo néha mekkora egy paraszt és hogy néha mekkora szíve van, és milyen jó barát. Ja, csak ha tehetné, szerintem lefektetné. Unalmas hallgatni, mikor tudom, hogy tényleg nincs közöm hozzá. Az, amit mi az elmúlt fél évben Etsuoval csinálunk (csináltunk) annak meg pláne nincs köze senkihez, és néha könnyebb lenne semmissé tenni az egészet. Igaz, mikor azt mondta a múltkor, hogy legszívesebben elfelejtené, hogy valaha is voltunk együtt, na az kicsit meredek. Akkor nem tartanánk itt, és akkor nem is ismerné Meget, Miuw-t és még jó pár embert, meg én sem ismerném a családját, pláne anyukáját, akit imádok, annyira jó társaság. Szóval ja, elég sok minden máshogy alakult volna, ha akkor nem lépünk arra az útra, ami végett itt kötöttünk ki. 

Na mindegy, megint csak járnak az ujjaim a billentyűzet felett. Bár igazából ezzel nagyjából összefoglaltam a dolgokat. Ezen kívül megvolt az 5 éves osztálytalálkozóm is, egész jó volt, megint csak tequiláztam, bár legalább most nem vittem túlzásba. 

Miuwéknál is voltunk medencézni, jó idő volt, a víz kellemes, de Miuw szülinapján is voltunk lent, igaz akkor még nem volt annyira nyárias idő, így akkor még nem használtuk a medencét, viszont cicázhattam. :3 

2 hete voltunk családiasan tekézni is, egész jó volt, remélem még megyünk párszor. :) Most már ügyeket és biztosítást intézünk, hiszen 16-án végre lelépek innen ismét egy hétre, szóval jó lesz. Vissza most sem sokan várnak, de a többiek sajnálatára visszajövök. Beszámolót úgy is kaptok. Még megyünk egyszer még négyesben is egy hosszú hétvégére anyuékkal augusztus végén. Jó néha kiszakadni innen. Szeretek itt lakni meg minden, csak kell egy kis kiszakadás, amikor megnyugszom.

Meg a srácokkal ismét készül HP névre keresztelt bulisorozatunk idei tagja, igaz nekem ez lesz az első, amin részt veszek. Idén amúgy már a hetedik lesz. Korábban is hívtak, csak volt mindig valami, ami miatt lemondtam. Tavaly aznap jöttünk vissza nyaralásból és nem akartam még leutazni egy másik helyre a buli miatt, előtte évben szerintem pont akkor nyaraltunk, az előttire meg már nem is emlékszem. x) De idén végre lejutok. Meg a drágák mániája, hogy megalapították a Pinguin Production-t, amivel már nem egy kisfilmet vettek fel, meg az egyik tag rapper is, szóval kész művészekkel vagyok körülvéve. Bár nem tudom szilveszter tájékán meséltem-e, de akkor jött ki az első hivatalos DVD, amiből mindenki kapott egy példányt, igaz főleg azoknak érdekes, akik rajta is vannak. Rólam akkor még csak főleg képek voltak, tekintve hogy a bulik nagy részén én voltam a fotós, és rengeteget fotóztam és rólam is készültek képek. Talán egy-két összevágásban voltam benne, akkor épp valami bulin karaokéztunk a többiekkel. Még Miuw és Megumi is szerepelt benne, és persze Dai is, ha már személyesen nem lehet velünk, emlékeinkben továbbra is megmaradt. De idén is készül az új, aminek a premierje a buli lesz, és öcsém a szereplés mellett rendező és író is, szóval bőven benne van, és végre a színészi tehetségemet ismét megcsillogtathatom, bár a második filmjelenetemtől nem áll messze, mert ismét csak a szerető szerepét kapom meg... Bár 2013-ban annyi eszünk nem volt, hogyha már kurvát játszom, akkor ne a hétköznapi ruháimban parádézzak, hanem akkor már egy pólóban játsszam el a szerepet, na mindegy. Igaz, idén öcsiék arra szavaznak, hogy egy melltartóban legyek, szóval vicces lesz. Jó, tudom, majdnem többet takar mint némelyik bikini, csak na. xD Azért 4 pasi mellett egy melltartóban mászkálni nem igen akarok, de hát ha már színésznő leszek, mindent a szerepért. Pláne a terv az, hogy duplán játszom, mert ikreket alakítok. Egy is sok belőlem, de a srácok megdupláznak, tényleg vicces lesz ez. És most úgy áll, hogy szombaton felvétel. Kíváncsi leszek a végére. 

Hosszú idő után láttam Ayamet is, pont nála fizettünk az egyik boltban, tegnap Rei-jel is összefutottam. Takumival is örültem volna, ha összefutok, csak nem dolgozott vagy már nem a telefonszolgáltatómnál. x)

Hiroshi szinte továbbra sem száll le rólam, pedig megmondtam neki, hogy zavaró, amit tesz és nem igazán szeretnék beszélni vele. De öcsém meg nem ismerte meg múltkor a falunapon és kezet fogott vele, elég ciki volt, hogy utána meg felhív és mondta, hogy öcsém milyen kedves volt vele, mondom fasza... Ott Wataruékkal is összefutottam, bár hogy ő mit szívott vagy ivott nem tudom, de úgy táncolt velem a parketten, minta valami játékbaba lettem volna. Néha komolyan azt hittem, hogy elesek, vagy repülni tanulok meg. Mondjuk az vicces éjszaka volt. A falunapon végre Rai-ék is jöttek, öcsém is, szóval jó buli volt, csak az eleje kicsit lapos, így kocsival bejöttünk a városba, igaz később tök jó buli kerekedett ismét, így sajnáltam, hogy kihagytuk, na majd az őszin! Aztán a városban bementünk az egyik elit klubba, de valahogy nem illettünk oda, szóval pár csócsó meccs után le is léptünk, mentünk bilózni. Igaz, hogy a tulaj azzal kezdett, hogy Etsuo alig 5 perce lépett le taj részegen, a többieket meg nem is látta. Amennyire próbálok onnan szabadulni, annyira kísértenek ezek. Aztán végül maradtunk játszani egy órát, majd úgy voltunk vele, hogy átnézünk egy másik diszkóba is. Igaz, oda nem jutottunk be, mert Etsuo jött velünk szembe és fél órás bájcsevejt folytattam vele, részegen valamiért hajlandó velem normális is beszélgetni. Igaz, 2-3 hete még józanul is képes volt beszélni velem, de hát na, néha lehet normális ember is. Bár ettől függetlenül utálom és mai napig képes lennék felpofozni a folyamatos viselkedéséért. 

Aztán ott van az egyik csoporttársam. Na ő neki nem tudom mi baja van, de állandóan ír, naponta 4-5 olvasatlan üzenetem van tőle, átlagosan. Néha válaszolok neki, de nem veszi észre magát. Van, amikor sms-ket küld, és hív. Lassan úgy viselkedik, mint Hiroshi, csak a telefont nem veszem fel továbbra sem egyiknek sem. Szemét és bunkó nem akarok lenni, mert még 1 évig a csoporttársam lesz, addig nem akarom az ellenségeim számát gyarapítani. Inkább csendesen álljon le, és mindenki ép ésszel és bőrrel megússza. De ez megy lassan egy hónapja. Múltkor Mebuchi írt rám, hogy mi a frászt akar. Én meg mit mondjak? Nem tudom, fura a fazon. Megumi egyenest azt mondta, hogy nem futna vele össze még fényes nappal sem, pláne nem éjszaka. Oké, nem meglepő, mert na, tud elég félelmetes lenni. Múltkor is azzal jött Megumi (és Etsuo is), hogy belém van zúgva és ez tökre látható. De hogy lehet szerelmes valaki egy emberbe, ha alig beszél vele, meg ha igen, akkor is alaptémákról...  Lehetne dobálózni azzal, hogy én hogy szerettem bele Itsukiba, de vele egész nap együtt lógtam szinte, rengeteget beszéltünk magán dolgokról is, és azért történtek dolgok, amik alapján kialakult. De most ez a srác...
Meg ott van még az egyik táncos csaj bátyja is. Eddig egyszer találkoztam vele, mikor tavaly itt volt, de jól elvoltunk akkor is, meg facebookon is sokat beszélgetünk, és elflörtölgetünk. Nagyon jó fej a srác, addig jó, amíg a húga nem tudja, mert szerintem nyomban ki akarna nyírni. Na igen, nem biztos, hogy jó az "ellenség" rokonaival barátkozni. Bár ez Etsuonál sem okozott gondot. 

Hogy a fenébe szedek össze ilyen idiótákat? A rajongótáborom él, mint látható, csak most már nem annyira elevenek, mint régen. Na jó, egy-kettő srác, akiket nagyon jó barátomnak tartok, náluk is volt olyan pont, hogy úgy érezték, hogy szeretnek, de én úgy érzem nem vagyok képes senkit sem szeretni úgy. Ez a függetlenség és szabadságvágy erősebb, mint hogy valaki mellett legyek, és valahogy nem érzem úgy, hogy változtatni akarok ezen az életvitelen, amin vagyok. Sem Etsuonál, sem Zenshinél nem éreztem úgy, csak sokkalta később. Az utóbbinál tavaly, mikor rendben ment minden, csak nem voltunk együtt. Na az volt a jó, amit hiányolok. Heti egyszer találkoztunk, sokszor beszéltünk és elég volt, nem kellett bonyolítani és semmi egyéb. Kár, hogy az élet nem ennyire egyszerű. Mert amúgy vágyok az ilyen dolgokra, csak nekem kell az az alapvető szabadságom, ami most megvan és félek, hogy fel kell adnom olyan esetben. Lehet azért érzem ezt, mert eddig sosem a megfelelő személyekkel voltam. De még fiatal vagyok, most még elég az iskola, a nyelvvizsga és munkakeresés az elsők az életemben. 

Meg az elmúlt 2 hónapban teljesen NCIS lázat kaptam, már 2x néztem végig szinte a sorozatot. Na jó, csak a 3. évadtól a 11. évad elejéig. Valahogy azok a legjobb évadok, amiben Cote is benne van. Pláne a 11. évad második részén mindig elsírom magam. Igaz a 13. évadzáróján is. A romantikus énem nem halt ki, mert Cote és Michael olyan jól játszanak, és azok a flörtölések és közös jeleneket baromi jók. :D De hogy lehetett így lezárni a 13. évadot... Komolyan vészmegoldás lehetett, ha már Cote is kilépett évekkel ezelőtt. Komolyan a sírás mellet tök kiakadtam. Pedig imádom a sorozatot. Még a 17. szülinapom estéjén is ezt a sorozatot néztem a nappaliban ülve. Valahogy a sorozatfüggőségem nem múlik el. Ez a sorozat meg, hát tuti, hogy 7-8 éve az életem része. Persze Pretty little liars-t is nézem továbbra is, meg a Hart of Dixie-t is megnéztem már párszor tavaly óta, de gondolkodtam a Bones-on is, hogy be kéne fejezni. xD Meg sorozatok mellett a szokásos történeteket olvasom újra vagy ha jön ki új fejezet, akkor azt. Most is frissítem a doksikat a gépen, legyen mit olvasnom nyaraláson. :D Jobbak, mint a könyvek. Igaz, most Shakespeare-t akarok olvasni, mégpedig a Szentiván éji álom c. művét. Igaz a Tévedések vígjátékát is el akartam már olvasni általános óta szerintem, de egyszer nem került rá sor. x) Néha jók a klasszikusok, és mire nem jó az internet, hogy leszedhető. x) Na majd a tengerparton lesz mit olvasgatnom. :) 

Ezen kívül nem tudom mit hagytam ki. Most nem jut eszembe semmi már. 

De szerintem búcsúzom most, remélem nem hosszú időre. A bejegyzés talán kárpótolt is titeket a hosszabb kihagyás után. :) Köszönöm, akik továbbra is itt vannak és olvasnak. Sok puszi! Caty ^-^

*712

"Az utóbbi időben volt minden. Voltam szomorú, kiégett, üres, hiperaktív, szerencsés, szerencsétlen, sajnálkozó, nagyképű, nemtörődöm, felelőtlen, gonosz, szívtelen, vak, önző, követelőző, és még sok más. Nem bántam meg semmit. Boldog voltam, hiszen ismét minden úgy látszott, rendbe fog jönni. De ugyan már! Nem is értem, hogy képzelhettem ilyet. Nem hiszek semmiben sem. Senkiben sem. Csak élni szeretnék. Elegem van a sok sötétségből, az emberekből, a hazugságaikból, a nemtörődöm viselkedésükből, hogy mindenkinek csak saját maga számít, hogy mindenki megváltozik, és a többi... Nem érdekel. Nem akarok szomorú lenni, nem akarok még többet bőgni emberek miatt. Nem is itt kellene lennem. Nem akarok üres lenni, nem akarok aggódni, nem akarok szívtelen lenni többször, én boldogan akarok élni, ameddig tehetem..."

Megjöttem!

Sziasztok!

Hát jó régen jártam itt. Akartam már többször is írni, de valahogy sosem jött össze. Mindig lenne miről írni, csak aztán úgy eltűnik, elmúlik minden, aztán a kedvem is elmegy az írástól. 

Lassan ismét itt a nyár, és remélem két hét múlva vége egy kis időre eljön a nyugalom. Megint úgy érzem, elegem van. Nem tudom, hogy a hormonok miatt, vagy a kialakult helyzetektől van ez, de mára jött ki ténylegesen. Már tegnap este is az 5-10 perces hangulatingadozások következtében jöttek a sírási rohamok is, szóval nem tudom mi van. Bár nem első eset, hogy tavasz végén kijön egy ilyen. Lehet idegileg nem bírom már, vagy már az sok rosszindulat, ami körülvesz, és az okozza ezt, nem tudom. Bár lehet már mindegy. 

Tegnap Yumi jött vissza Todoyoshiba, igaz csak egy pár órára. Közel 3 éve nem láttam, néha 1-2 alkalommal beszéltünk ugyan, de mégsem volt ugyan az. Igaz tegnap is csak kicsit láthattam, de mégis a jelenléte annyi mindent hozott vissza. Annyira furcsa volt, mert ha ránéztem, azt az időt láttam, amikor még minden rendben volt, volt egy nagyszerű baráti társaságunk és mindent jónak éreztem. Erre ott ültem Naruki lakásán, és úgy éreztem, mintha idegenek között ülnék. Mert akiket régen a barátaimnak tartottam, azok ma már csak idegenek. Annak idején mindig velük voltam, és azt hittem, kedvelnek és ők tartanak annyira barátjuknak, mint én őket. Aztán az elmúlt fél-egy évben már rájöhettem, hogy ilyen maximum az én világomban létezett, a valóságban sosem. Nem tudom, hogy én vagyok ennyire rossz ember, hogy ennyire elüldözöm magam mellől az embereket, vagy ennyire utálatos és szerethetetlen vagyok, hogy senki sem marad mellettem. Végül is lehet már mindegy. De ott ülni egy szobában köztük és éreztem, hogy nem tartozom oda. És ami a legrosszabb az egészben az, hogy legbelül fájt. Yumi nem is értette, hogy jutottunk el idáig, a vicc, hogy én sem igazán. Csak elindult egy folyamat, ami tőlem távol állt, és inkább másik úton indultam el. Nem tudom mennyire lett jobb, de talán itt kevesebb a buktató. Igaz, hogy talán most állnak a legkevesebben mellettem, de annyira szeretném most nem elrontani, mint oly sokszor. Mondjuk ez a pár ember már 5 éve itt van, és kitartottak akkor is, mikor én eltűntem. Talán náluk érzem egyedül, hogy nem csak elviselnek, hanem tényleg kedvelnek. De aztán ki tudja, lehet a végén megint csak túl naiv leszek - ismételten. 

Van hibám, tudom jól, és nem is kevés. Tudom, hogy imádok a középpontban lenni, de néha már úgy érzem magam a suliban, mint egy celeb. Egy iskolai félreértés miatt fél diáksereg és mégis a másik karról is néhányan szerintem rajtam csámcsogtak. De pletykálni az összes tud, de a szemembe mondani semmit nem mernek. Olyan szépen élnek gerinc nélkül. hogy az hihetetlen. Még a (volt) legjobb barátomban sincs annyi, hogy személyesen kérdezzen bármit, hanem inkább ő is a hátam mögött beszél ki. És csodálkoznak, hogy senkiben nem bízok már meg. Na jó, talán három ember az, akiben igen. Megérdemlik-e? Nem tudom, de eddig megbízhattam bennük és nem adtak okot az ellenkezőjére. Megumival is bármennyit veszekedtünk, úgy érzem még ha keveset is beszélünk mostanság már, a barátságunk nő fel folyamatosan velünk együtt és talán tényleg meg is marad. A másik két személyről nem írnék. Az egyik, ha olvasná, tuti nem tetszene neki, ha nevén nevezném, bár tudom, hogy azért jól esik neki. A másikról meg én nem szeretnék beszélni.   

De legalább amíg megírtam, sikerült végre megnyugodnom egy picit. Legalább a sírógörcs elmúlt. Egész jól bírtam, mert mikor Etsuoval találkoztam, akkor nála levágtam egy kisebb hisztit - amiért bocsánatot kértem ugyan, de míg mellettem volt, addig tudtam türtőztetni magam. Utána jót tett egy nagyobb séta, még anyu elé is kisétáltam. Igaz estére annyira kijött, hogy kész vitát lezavartam vele. Neki tuti nem az volt, de ahogy viselkedett, az engem nagyon zavart, és azért nyafogtam, ő meg azzal jött, hogy nem figyeltem rá, mert neki most baja van és én nem tisztelem őt és hagyjam. Erre rávágom, hogy akkor hagyjuk szépen egymást békén, úgysem érdekel minket a másik élete, és ez így a kompromisszum. Ő meg jön azzal, hogy ma. Én passzolom hogy értette. Szóval lehet kívülről poénosnak tűnik, nekem annyira nem volt az. Bár tudom, hogy néha az agyvizem és a hormonjaim szépen szórakoznak bennem és képes vagyok szép dolgokra és reakciókra. Na mindegy. Kissé megint eltértem a tárgytól. Szóval zárom is soraimat, mert még több zagyvaságot fogok leírni, és annak nem lesz jó vége. A néhai őszinteségi rohamaim meg nem tetszenek az embereknek, szóval leállok mára. Két számmal búcsúzom, ezeket hallgattam míg írtam. Vigyázzatok magatokra! Puszi: Caty