Nyár egy része

Sziasztok!

Hát megint nem voltam itt vagy 1,5 hónapig. Nem tudom, de manapság már nem igazán van erőm írni. :S Bár lassan semmihez sem. Vitamin és gyógyszerelvonási tüneteim vannak, meg talán egy kisebb depresszió, szóval az augusztus viccesen telik. Megvolt a nyaralás is, arról lesz majd egy külön bejegyzés, bár lassan már a felét elfelejtem, de majd a képek segítenek emlékezni. x) Ezen kívül nem is tudom mit meséljek. Készülök a hétvégi bulira, illetve a filmvetítésre is. Rai-jal külön meglepetéssel is készülünk a film kapcsán, bár az én részemet még be kell fejezni, ugyanis saját munka lesz, és nem nyomtatom ki, mint amire a drága számított, szóval nem ártana végre haladnom is. Csak lusta dög vagyok. :S Bár, hogy anya itthon van a héten, így sokat segítek neki, és elvagyunk kettesben. Kedden például palacsintát sütöttünk kettesben, bár az ételfestékes kék-pink palacsintáktól falra mászott ő is. :D Szerintem pedig vicces volt. :D Hétvégén a városi uszodába mentünk fel, anyuval egy csomót csúszdáztunk, tök jó buli volt. Szerencsére ismerősökkel nem futottunk össze, és helyes srácok sem voltak. xD Leforgattuk a filmet is, még nem láttam, mert a premier szombaton lesz. 2 hete még volt egy felvételem, mert végül kettő jelenetben is leszek, vagyis hát ikrek lévén többször feltűnök. Öcsi volt a legjobb kellékes, ketchupból és vérvörös rúzsból csinált "lyukat" a fejemre, ugyanis az egyik énemet lelőtték csak úgy poénból. Magamat kevésbé szeretem visszanézni, szóval vicces lesz majd a szombat. Néha Etsuoval is sikerült normális kapcsolatot összehozni, akkor játszhattam a hörcsögével, meg néha tudtunk normálisan beszélgetni. Meggel naponta beszélek szinte, és úgy szinte ennyi a társasági életem. x) 

Mondjuk a hideg zuhany nyaralás után jött közvetlen. Levelet kaptam az iskolától, miszerint átraktak költségtérítésesre, mert lejárt az állami támogatottságom. Azért az vicces, mikor még csak a 9. félévem jön. Bent azt mondták, hogy 5 évvel ezelőtti dokumentumok alapján a passzív félévem nem számít, és aktívnak lett bevéve. Én meg lestem, hogy lehet, mert elég sok ellentmondásos dolog van benne. Szóltam az igazgatónak, meg az adminisztrátorunknak, hogy ez így mi, ők azt mondták, hogy fellebbezés. Na két nap múlva papír alapon és Neptunon is el volt küldve, azóta is várom a választ. Jogtalanul én nem fizetek annak a helynek. Már elegem van. Pláne Öko-klubot is elköltöztették, és még azt sem tudjuk hol lesz az új helyünk. ETK és a KLIK is a mi épületünkbe költözött, elvettek vagy 5 tantermet, és 2 emeletet. Szóval az elmúlt hetekben katasztrófa volt a helyzet, most sem épp jobb. Jövő héten még megyek be a suliba, bár akkor az igazgatóhelyettessel találkozom, meg remélem az igazgatót is elcsípem. Sportnap szervezésnek lassan neki kell állni. x) 29-én tárgyfelvétel, aztán 5-én iskola. Már csak 4 tárgyam van erre a félévre, 3 napot leszek bent suliban összesen - jelen állás szerint. Szóval egész jó. Már csak tanulni és a házi dolgozatokat és a diplomamunkát kellene csinálni. 

Azt hiszem ennyi. Hamarosan jövök a nyaralással, meg még kétszer megyünk el anyuékkal egy-egy hosszú hétvégére négyesben. Egyszer augusztus végén, egyszer meg szeptember közepén. Már várom. :) De most búcsúzom is, még egy boríték és egy kártya elkészítése a feladatom. A szombati premierre kell. Majd megmutatom és írok is szerintem. :) Addig is legyetek jók és sok puszit küldök. :) 

The first half of 2016

Sziasztok!

Hát nagyon régen voltam itt, pláne magamról szinte nem is meséltem akkor. Jó, annyira nem vagyok egy érdekes ember, de ez mégis a virtuális naplómként üzemel, közel 6 éve. Bár azért ennyi idő alatt rengeteg minden változott. A legtöbb dologhoz a hozzáállásom, a meglátásom és a döntéseim nem igazán, erre szinte naponta jövök rá. Hogy ez jó vagy rossz, nem tudom. Igaz a lustaságomat azért kinőhetném, és az álomvilágot is, bár van egy olyan érzésem ezekből nem olyan könnyű kinőni, mint szeretném. Bár, ha Raidenre gondolok, ő mindig azt mondja, hogy ő maga szerint sosem fog felnőni, maximum viselkedni tanul meg. Lehet igaza van, bár nem véletlenül imádom a srácot. x) A legviccesebb, hogy halvány lila gőzöm nincs mit érzek iránta, és mit akarok tőle. Az biztos, hogy elveszíteni nem. Mert egy részben nagyon fontos lett nekem, és igazán közel áll hozzám. Nagyon sok hülyeséget elkövettem mellette és vele szemben is, és láthatóan van egy pont, ami egy falat állít közénk. Ha látnak minket nem vesznek észre semmit, mert elvagyunk, elflörtölünk és hülyéskedünk egymással, csak mikor kettesben vagyunk, akkor lehet észrevenni. Bár szinte minden péntek estét együtt töltünk. Tőle tanultam vezetni is. Bár mikor nem mellette ültem a kocsiba, egyből letaroltam egy padkát, szegény küszöbnek picit annyi is lett. Hál istennek nagyobb kár nem lett, de parkolni még nem igazán tudok. De a kanyarral és a váltásokkal már egész jó vagyok, csak ne akarjanak két vonal közé beállítani, mert még nem igazán megy. Majd egyszer. Igaz, azóta nem vezettem, meg Rai kocsijában a kézifék sem a legjobb most, így nem igazán szeretné, ha baj lenne. 

A sulinak vége, hát nem lett a legfényesebb, de hát meg sem lepődöm. A tavalyi tavaszi félévet leszámítva, egyik sem lett a legfényesebb... Na jó, csak a páros években lévő tavasziak... Szóval a hülyeségek miatt még mindig itt vagyok a UWH-n, bár már nagyon mennék. Utálok itt lenni. THS-ben is hányszor jöttem ezzel, aztán végül nem is lett olyan rossz. Igaz, ott 5. évre kaptam egy normális osztályt és társaságot (na jó, 2 hónapra első körben), de ott öröm volt tanulni és bejárni. Az egyetemit eléggé unom, nem túl sok ember van ott, akiket elviselek, és ők is engem. Úgy kb. 3 főre tehetem ezt a számot. A tanárokkal nincs bajom, maximum, ha kicsit igazságtalanok, vagy akkora barmok, mint a web tanárom. A többivel nincs gond. Még az a tanár is átengedett elsőre a tárgyából, akinek szinte az össze tárgyát kétszer hallgattam le. És ha még azok miatt is egy rakás pénzt kell fizetnem a sulinak, én kiakadok. Idióta rendszer, ami itt van. Bár még állami támogatott vagyok, szóval még egyelőre jól jártam. 

De lehet az lenne a legjobb, ha elejéről összefoglalnám a félévet, hátha később visszaolvasva valami nem áll össze, vagy csak segít emlékezni. x) Régen annyit fotóztam és annyit jártam szórakozni, mára már leálltam. Igazából tényleg csak a péntek estéim vannak Rai-jal, meg néha szombatok a közös barátainkkal. Oké, most hogy itt az utolsó szabad nyaram, Megumival is találkozom és többet is beszélünk. Suliidőben valahogy néha napi 1-2 mondatot váltottunk csak, bár néha mindkettőnknek kész kaotikus napjai voltak, meg neki ott volt a szakmai gyakorlata is. Most normális a kapcsolatunk is, pláne drága exem is egész nap rajta lóg, én meg hallgathatom a sületlenségeket. Kellett nekem bemutatnom őket egymásnak, így hallgathatom, hogy Etsuo néha mekkora egy paraszt és hogy néha mekkora szíve van, és milyen jó barát. Ja, csak ha tehetné, szerintem lefektetné. Unalmas hallgatni, mikor tudom, hogy tényleg nincs közöm hozzá. Az, amit mi az elmúlt fél évben Etsuoval csinálunk (csináltunk) annak meg pláne nincs köze senkihez, és néha könnyebb lenne semmissé tenni az egészet. Igaz, mikor azt mondta a múltkor, hogy legszívesebben elfelejtené, hogy valaha is voltunk együtt, na az kicsit meredek. Akkor nem tartanánk itt, és akkor nem is ismerné Meget, Miuw-t és még jó pár embert, meg én sem ismerném a családját, pláne anyukáját, akit imádok, annyira jó társaság. Szóval ja, elég sok minden máshogy alakult volna, ha akkor nem lépünk arra az útra, ami végett itt kötöttünk ki. 

Na mindegy, megint csak járnak az ujjaim a billentyűzet felett. Bár igazából ezzel nagyjából összefoglaltam a dolgokat. Ezen kívül megvolt az 5 éves osztálytalálkozóm is, egész jó volt, megint csak tequiláztam, bár legalább most nem vittem túlzásba. 

Miuwéknál is voltunk medencézni, jó idő volt, a víz kellemes, de Miuw szülinapján is voltunk lent, igaz akkor még nem volt annyira nyárias idő, így akkor még nem használtuk a medencét, viszont cicázhattam. :3 

2 hete voltunk családiasan tekézni is, egész jó volt, remélem még megyünk párszor. :) Most már ügyeket és biztosítást intézünk, hiszen 16-án végre lelépek innen ismét egy hétre, szóval jó lesz. Vissza most sem sokan várnak, de a többiek sajnálatára visszajövök. Beszámolót úgy is kaptok. Még megyünk egyszer még négyesben is egy hosszú hétvégére anyuékkal augusztus végén. Jó néha kiszakadni innen. Szeretek itt lakni meg minden, csak kell egy kis kiszakadás, amikor megnyugszom.

Meg a srácokkal ismét készül HP névre keresztelt bulisorozatunk idei tagja, igaz nekem ez lesz az első, amin részt veszek. Idén amúgy már a hetedik lesz. Korábban is hívtak, csak volt mindig valami, ami miatt lemondtam. Tavaly aznap jöttünk vissza nyaralásból és nem akartam még leutazni egy másik helyre a buli miatt, előtte évben szerintem pont akkor nyaraltunk, az előttire meg már nem is emlékszem. x) De idén végre lejutok. Meg a drágák mániája, hogy megalapították a Pinguin Production-t, amivel már nem egy kisfilmet vettek fel, meg az egyik tag rapper is, szóval kész művészekkel vagyok körülvéve. Bár nem tudom szilveszter tájékán meséltem-e, de akkor jött ki az első hivatalos DVD, amiből mindenki kapott egy példányt, igaz főleg azoknak érdekes, akik rajta is vannak. Rólam akkor még csak főleg képek voltak, tekintve hogy a bulik nagy részén én voltam a fotós, és rengeteget fotóztam és rólam is készültek képek. Talán egy-két összevágásban voltam benne, akkor épp valami bulin karaokéztunk a többiekkel. Még Miuw és Megumi is szerepelt benne, és persze Dai is, ha már személyesen nem lehet velünk, emlékeinkben továbbra is megmaradt. De idén is készül az új, aminek a premierje a buli lesz, és öcsém a szereplés mellett rendező és író is, szóval bőven benne van, és végre a színészi tehetségemet ismét megcsillogtathatom, bár a második filmjelenetemtől nem áll messze, mert ismét csak a szerető szerepét kapom meg... Bár 2013-ban annyi eszünk nem volt, hogyha már kurvát játszom, akkor ne a hétköznapi ruháimban parádézzak, hanem akkor már egy pólóban játsszam el a szerepet, na mindegy. Igaz, idén öcsiék arra szavaznak, hogy egy melltartóban legyek, szóval vicces lesz. Jó, tudom, majdnem többet takar mint némelyik bikini, csak na. xD Azért 4 pasi mellett egy melltartóban mászkálni nem igen akarok, de hát ha már színésznő leszek, mindent a szerepért. Pláne a terv az, hogy duplán játszom, mert ikreket alakítok. Egy is sok belőlem, de a srácok megdupláznak, tényleg vicces lesz ez. És most úgy áll, hogy szombaton felvétel. Kíváncsi leszek a végére. 

Hosszú idő után láttam Ayamet is, pont nála fizettünk az egyik boltban, tegnap Rei-jel is összefutottam. Takumival is örültem volna, ha összefutok, csak nem dolgozott vagy már nem a telefonszolgáltatómnál. x)

Hiroshi szinte továbbra sem száll le rólam, pedig megmondtam neki, hogy zavaró, amit tesz és nem igazán szeretnék beszélni vele. De öcsém meg nem ismerte meg múltkor a falunapon és kezet fogott vele, elég ciki volt, hogy utána meg felhív és mondta, hogy öcsém milyen kedves volt vele, mondom fasza... Ott Wataruékkal is összefutottam, bár hogy ő mit szívott vagy ivott nem tudom, de úgy táncolt velem a parketten, minta valami játékbaba lettem volna. Néha komolyan azt hittem, hogy elesek, vagy repülni tanulok meg. Mondjuk az vicces éjszaka volt. A falunapon végre Rai-ék is jöttek, öcsém is, szóval jó buli volt, csak az eleje kicsit lapos, így kocsival bejöttünk a városba, igaz később tök jó buli kerekedett ismét, így sajnáltam, hogy kihagytuk, na majd az őszin! Aztán a városban bementünk az egyik elit klubba, de valahogy nem illettünk oda, szóval pár csócsó meccs után le is léptünk, mentünk bilózni. Igaz, hogy a tulaj azzal kezdett, hogy Etsuo alig 5 perce lépett le taj részegen, a többieket meg nem is látta. Amennyire próbálok onnan szabadulni, annyira kísértenek ezek. Aztán végül maradtunk játszani egy órát, majd úgy voltunk vele, hogy átnézünk egy másik diszkóba is. Igaz, oda nem jutottunk be, mert Etsuo jött velünk szembe és fél órás bájcsevejt folytattam vele, részegen valamiért hajlandó velem normális is beszélgetni. Igaz, 2-3 hete még józanul is képes volt beszélni velem, de hát na, néha lehet normális ember is. Bár ettől függetlenül utálom és mai napig képes lennék felpofozni a folyamatos viselkedéséért. 

Aztán ott van az egyik csoporttársam. Na ő neki nem tudom mi baja van, de állandóan ír, naponta 4-5 olvasatlan üzenetem van tőle, átlagosan. Néha válaszolok neki, de nem veszi észre magát. Van, amikor sms-ket küld, és hív. Lassan úgy viselkedik, mint Hiroshi, csak a telefont nem veszem fel továbbra sem egyiknek sem. Szemét és bunkó nem akarok lenni, mert még 1 évig a csoporttársam lesz, addig nem akarom az ellenségeim számát gyarapítani. Inkább csendesen álljon le, és mindenki ép ésszel és bőrrel megússza. De ez megy lassan egy hónapja. Múltkor Mebuchi írt rám, hogy mi a frászt akar. Én meg mit mondjak? Nem tudom, fura a fazon. Megumi egyenest azt mondta, hogy nem futna vele össze még fényes nappal sem, pláne nem éjszaka. Oké, nem meglepő, mert na, tud elég félelmetes lenni. Múltkor is azzal jött Megumi (és Etsuo is), hogy belém van zúgva és ez tökre látható. De hogy lehet szerelmes valaki egy emberbe, ha alig beszél vele, meg ha igen, akkor is alaptémákról...  Lehetne dobálózni azzal, hogy én hogy szerettem bele Itsukiba, de vele egész nap együtt lógtam szinte, rengeteget beszéltünk magán dolgokról is, és azért történtek dolgok, amik alapján kialakult. De most ez a srác...
Meg ott van még az egyik táncos csaj bátyja is. Eddig egyszer találkoztam vele, mikor tavaly itt volt, de jól elvoltunk akkor is, meg facebookon is sokat beszélgetünk, és elflörtölgetünk. Nagyon jó fej a srác, addig jó, amíg a húga nem tudja, mert szerintem nyomban ki akarna nyírni. Na igen, nem biztos, hogy jó az "ellenség" rokonaival barátkozni. Bár ez Etsuonál sem okozott gondot. 

Hogy a fenébe szedek össze ilyen idiótákat? A rajongótáborom él, mint látható, csak most már nem annyira elevenek, mint régen. Na jó, egy-kettő srác, akiket nagyon jó barátomnak tartok, náluk is volt olyan pont, hogy úgy érezték, hogy szeretnek, de én úgy érzem nem vagyok képes senkit sem szeretni úgy. Ez a függetlenség és szabadságvágy erősebb, mint hogy valaki mellett legyek, és valahogy nem érzem úgy, hogy változtatni akarok ezen az életvitelen, amin vagyok. Sem Etsuonál, sem Zenshinél nem éreztem úgy, csak sokkalta később. Az utóbbinál tavaly, mikor rendben ment minden, csak nem voltunk együtt. Na az volt a jó, amit hiányolok. Heti egyszer találkoztunk, sokszor beszéltünk és elég volt, nem kellett bonyolítani és semmi egyéb. Kár, hogy az élet nem ennyire egyszerű. Mert amúgy vágyok az ilyen dolgokra, csak nekem kell az az alapvető szabadságom, ami most megvan és félek, hogy fel kell adnom olyan esetben. Lehet azért érzem ezt, mert eddig sosem a megfelelő személyekkel voltam. De még fiatal vagyok, most még elég az iskola, a nyelvvizsga és munkakeresés az elsők az életemben. 

Meg az elmúlt 2 hónapban teljesen NCIS lázat kaptam, már 2x néztem végig szinte a sorozatot. Na jó, csak a 3. évadtól a 11. évad elejéig. Valahogy azok a legjobb évadok, amiben Cote is benne van. Pláne a 11. évad második részén mindig elsírom magam. Igaz a 13. évadzáróján is. A romantikus énem nem halt ki, mert Cote és Michael olyan jól játszanak, és azok a flörtölések és közös jeleneket baromi jók. :D De hogy lehetett így lezárni a 13. évadot... Komolyan vészmegoldás lehetett, ha már Cote is kilépett évekkel ezelőtt. Komolyan a sírás mellet tök kiakadtam. Pedig imádom a sorozatot. Még a 17. szülinapom estéjén is ezt a sorozatot néztem a nappaliban ülve. Valahogy a sorozatfüggőségem nem múlik el. Ez a sorozat meg, hát tuti, hogy 7-8 éve az életem része. Persze Pretty little liars-t is nézem továbbra is, meg a Hart of Dixie-t is megnéztem már párszor tavaly óta, de gondolkodtam a Bones-on is, hogy be kéne fejezni. xD Meg sorozatok mellett a szokásos történeteket olvasom újra vagy ha jön ki új fejezet, akkor azt. Most is frissítem a doksikat a gépen, legyen mit olvasnom nyaraláson. :D Jobbak, mint a könyvek. Igaz, most Shakespeare-t akarok olvasni, mégpedig a Szentiván éji álom c. művét. Igaz a Tévedések vígjátékát is el akartam már olvasni általános óta szerintem, de egyszer nem került rá sor. x) Néha jók a klasszikusok, és mire nem jó az internet, hogy leszedhető. x) Na majd a tengerparton lesz mit olvasgatnom. :) 

Ezen kívül nem tudom mit hagytam ki. Most nem jut eszembe semmi már. 

De szerintem búcsúzom most, remélem nem hosszú időre. A bejegyzés talán kárpótolt is titeket a hosszabb kihagyás után. :) Köszönöm, akik továbbra is itt vannak és olvasnak. Sok puszi! Caty ^-^

*712

"Az utóbbi időben volt minden. Voltam szomorú, kiégett, üres, hiperaktív, szerencsés, szerencsétlen, sajnálkozó, nagyképű, nemtörődöm, felelőtlen, gonosz, szívtelen, vak, önző, követelőző, és még sok más. Nem bántam meg semmit. Boldog voltam, hiszen ismét minden úgy látszott, rendbe fog jönni. De ugyan már! Nem is értem, hogy képzelhettem ilyet. Nem hiszek semmiben sem. Senkiben sem. Csak élni szeretnék. Elegem van a sok sötétségből, az emberekből, a hazugságaikból, a nemtörődöm viselkedésükből, hogy mindenkinek csak saját maga számít, hogy mindenki megváltozik, és a többi... Nem érdekel. Nem akarok szomorú lenni, nem akarok még többet bőgni emberek miatt. Nem is itt kellene lennem. Nem akarok üres lenni, nem akarok aggódni, nem akarok szívtelen lenni többször, én boldogan akarok élni, ameddig tehetem..."

Megjöttem!

Sziasztok!

Hát jó régen jártam itt. Akartam már többször is írni, de valahogy sosem jött össze. Mindig lenne miről írni, csak aztán úgy eltűnik, elmúlik minden, aztán a kedvem is elmegy az írástól. 

Lassan ismét itt a nyár, és remélem két hét múlva vége egy kis időre eljön a nyugalom. Megint úgy érzem, elegem van. Nem tudom, hogy a hormonok miatt, vagy a kialakult helyzetektől van ez, de mára jött ki ténylegesen. Már tegnap este is az 5-10 perces hangulatingadozások következtében jöttek a sírási rohamok is, szóval nem tudom mi van. Bár nem első eset, hogy tavasz végén kijön egy ilyen. Lehet idegileg nem bírom már, vagy már az sok rosszindulat, ami körülvesz, és az okozza ezt, nem tudom. Bár lehet már mindegy. 

Tegnap Yumi jött vissza Todoyoshiba, igaz csak egy pár órára. Közel 3 éve nem láttam, néha 1-2 alkalommal beszéltünk ugyan, de mégsem volt ugyan az. Igaz tegnap is csak kicsit láthattam, de mégis a jelenléte annyi mindent hozott vissza. Annyira furcsa volt, mert ha ránéztem, azt az időt láttam, amikor még minden rendben volt, volt egy nagyszerű baráti társaságunk és mindent jónak éreztem. Erre ott ültem Naruki lakásán, és úgy éreztem, mintha idegenek között ülnék. Mert akiket régen a barátaimnak tartottam, azok ma már csak idegenek. Annak idején mindig velük voltam, és azt hittem, kedvelnek és ők tartanak annyira barátjuknak, mint én őket. Aztán az elmúlt fél-egy évben már rájöhettem, hogy ilyen maximum az én világomban létezett, a valóságban sosem. Nem tudom, hogy én vagyok ennyire rossz ember, hogy ennyire elüldözöm magam mellől az embereket, vagy ennyire utálatos és szerethetetlen vagyok, hogy senki sem marad mellettem. Végül is lehet már mindegy. De ott ülni egy szobában köztük és éreztem, hogy nem tartozom oda. És ami a legrosszabb az egészben az, hogy legbelül fájt. Yumi nem is értette, hogy jutottunk el idáig, a vicc, hogy én sem igazán. Csak elindult egy folyamat, ami tőlem távol állt, és inkább másik úton indultam el. Nem tudom mennyire lett jobb, de talán itt kevesebb a buktató. Igaz, hogy talán most állnak a legkevesebben mellettem, de annyira szeretném most nem elrontani, mint oly sokszor. Mondjuk ez a pár ember már 5 éve itt van, és kitartottak akkor is, mikor én eltűntem. Talán náluk érzem egyedül, hogy nem csak elviselnek, hanem tényleg kedvelnek. De aztán ki tudja, lehet a végén megint csak túl naiv leszek - ismételten. 

Van hibám, tudom jól, és nem is kevés. Tudom, hogy imádok a középpontban lenni, de néha már úgy érzem magam a suliban, mint egy celeb. Egy iskolai félreértés miatt fél diáksereg és mégis a másik karról is néhányan szerintem rajtam csámcsogtak. De pletykálni az összes tud, de a szemembe mondani semmit nem mernek. Olyan szépen élnek gerinc nélkül. hogy az hihetetlen. Még a (volt) legjobb barátomban sincs annyi, hogy személyesen kérdezzen bármit, hanem inkább ő is a hátam mögött beszél ki. És csodálkoznak, hogy senkiben nem bízok már meg. Na jó, talán három ember az, akiben igen. Megérdemlik-e? Nem tudom, de eddig megbízhattam bennük és nem adtak okot az ellenkezőjére. Megumival is bármennyit veszekedtünk, úgy érzem még ha keveset is beszélünk mostanság már, a barátságunk nő fel folyamatosan velünk együtt és talán tényleg meg is marad. A másik két személyről nem írnék. Az egyik, ha olvasná, tuti nem tetszene neki, ha nevén nevezném, bár tudom, hogy azért jól esik neki. A másikról meg én nem szeretnék beszélni.   

De legalább amíg megírtam, sikerült végre megnyugodnom egy picit. Legalább a sírógörcs elmúlt. Egész jól bírtam, mert mikor Etsuoval találkoztam, akkor nála levágtam egy kisebb hisztit - amiért bocsánatot kértem ugyan, de míg mellettem volt, addig tudtam türtőztetni magam. Utána jót tett egy nagyobb séta, még anyu elé is kisétáltam. Igaz estére annyira kijött, hogy kész vitát lezavartam vele. Neki tuti nem az volt, de ahogy viselkedett, az engem nagyon zavart, és azért nyafogtam, ő meg azzal jött, hogy nem figyeltem rá, mert neki most baja van és én nem tisztelem őt és hagyjam. Erre rávágom, hogy akkor hagyjuk szépen egymást békén, úgysem érdekel minket a másik élete, és ez így a kompromisszum. Ő meg jön azzal, hogy ma. Én passzolom hogy értette. Szóval lehet kívülről poénosnak tűnik, nekem annyira nem volt az. Bár tudom, hogy néha az agyvizem és a hormonjaim szépen szórakoznak bennem és képes vagyok szép dolgokra és reakciókra. Na mindegy. Kissé megint eltértem a tárgytól. Szóval zárom is soraimat, mert még több zagyvaságot fogok leírni, és annak nem lesz jó vége. A néhai őszinteségi rohamaim meg nem tetszenek az embereknek, szóval leállok mára. Két számmal búcsúzom, ezeket hallgattam míg írtam. Vigyázzatok magatokra! Puszi: Caty 

Kivagyok

Vagy nem is tudom hogy vagyok. Kissé összezavarodottan, elveszve, magányosan. és nem értem magamat. Megpróbálom kiírni ezt a valamit magamból, hátha sikerült. 

Pénteken még semmi bajom nem volt. Sulim már nem volt, napközben fát pakoltam itthon, meg Naru is jött át segíteni öcsi gépét megcsinálni. Új alaplap került bele, amit még - szinte - gond nélkül bele is raktam, szóval hardver hiba nem volt. Csak a drága alaplap igényelt egy operációs rendszer frissítést/telepítést, én arra nem gondoltam. Így öcsinek újraraktuk a gépét, bár szerencsére a D meghajtója egyben maradt, így jó pár adata nem veszett el. Szóval egész jól megúszta. Este pedig találkám volt, ami meglepően jól sikerült. Kíváncsi vagyok, a másik fél ezután hogyan fog menekülni - már ha fog. De amennyire ismerem, és az elmúlt időkben lévő viselkedésünk a másikkal szemben ide fog vezetni. Mondhatni tapasztalat, és meglepne, ha nem ilyen kimenetele lenne ezúttal is. Szombaton a nap nagy részében lustálkodtam. Nem tudom az előző nap után, vagy miért. Estére öcsi áthívta a srácokat. Bár kikötöttem, hogy csak egy lányt vagyok eltűrni, más nem jöhet. Aztán az egyik srác fejét szedtem le, mert pókereztünk, és a többiek állandóan csak nyafognak miatta, hogy mindig jön mindenhová, mikor nem hívják. Aztán amiatt is ki voltam, hogy mennyire gyávák és  nem mondják el neki, vagy akkor hazudnának. Na mindegy. Igazából nem tudom miért akasztott ki a srác, de összejött. Szegény Naru hallgatta utána. :s Utána egy másik haveromnak mondtam a szemébe, hogy mekkora papucs és hihetetlen, hogy ugrál annak a libának. A csaj szinte kezdetek óta irritál, és neki tök természetes, hogy egy buliban úgy 6-7 pasi között miniszoknyában, amiből többször volt kint a tangája, minthogy takarnia kellett volna, illetve egy csipkés melltartóban parádézott. Oké, tény, hogy annyit takar, mint egy bikini, de kérem. Buliban egy pasi között előbb tűnik ribancnak, mint egy normális lánynak. A srác meg semmit sem szólt rá. Bár ezek után, ha a csajt egy ilyet után letámadnák, meg sem lepődnék rajta. Amúgy meg ha a csajnak kell valami, akkor a srác ugorjon rögtön. Szóval ha szombat este elmenne a barátaival inni, de a csaj épp unatkozik, akkor ha felhívja, a srácnak kötelessége odamenni, mert ha nem megy, a csaj jelenetet rendez, és utána tele a facebook üzenőfala idézetekkel, olyan dumákkal, hogy a pasinak ilyennek meg olyannak kell lennie, meg hogy megcsalja meg hogy mennyire szemét, stb. Ilyenkor imádom a közösségi oldalakat, és 900+ ismerőst. Kész élmény néha a főoldalt böngészni. Bár a pletykákat is első kézből ki lehet találni. Pláne mikor Tadase hirtelen profilképet vált, és látható, hogy nincs együtt az eddigi barátnőjével. Cseppet kárörvendő voltam az tény, de másik is örülnek az én nyomoromnak, kicsit én is had élvezzem ki. Szóval visszatérve a szombathoz kissé őszinte és nyers voltam, ami ugye tőlem megszokható már, de szegény haveromnak a lelkébe gázoltam. Bár legalább a "meglepetés" szülinapi bulimon nem kell elviselnem a csajt. De könyörgöm, nehogy már a saját szülinapomon, ami rólam szól, végig játszanom kell az aranyos, kedves csajt, aki jópofizik egy olyannal, akit a háta közepére sem híván. Oké-oké, kell a kompromisszum, értem én. De ha az én szülinapom van, vagy az én lakásomba jövünk, had válogassam meg, kiket szeretnék látni, vagy nem? Lehet emiatt (is) utálni, de engem nem érdekel. Más helyeken, más szülinapján ott lehet, elviselem, mert ott nem rólam szól a nap, de most igenis rólam fog. És még mindig kevés csajt fogadok el magam mellett, szóval velem nehéz kijönni. Pasikkal sokkal egyszerűbb, csak a fele félreérti, és belém zúgnak, én meg kedvesen utasíthatom őket vissza vagy foghatom menekülőre. Necces helyzetek. Szóval érdekes egy este volt a szombat. Vasárnap is szinte egész nap az ágyban voltam, bár azért reggel nekiálltam normálisan takarítani. Pedig az elmúlt két hétben alig vettem rá magam. Most egész gyors voltam... Még a virágokra is jobban figyeltem. Ebéd után viszont dőltem be az ágyba, és végigjátszottam a délutánt számítógépes játékokkal. Egy másik haverom fejét majdnem leszedtem, de inkább menekülőre fogta, szóval megúszta a kirohanásomat. Apu csinált gesztenyepürét is, na abból két tállal be is vágtam. Hajnali egyig pedig egy csoporttársammal beszéltem, bár másnap olyan hulla voltam. Úgy volt, már reggel anyunak segítek fát pakolni, de aztán fél 9-kor ugyan felkeltem, de 5 perc múlva már aludtam is tovább, így 10-kor úgy pattantam ki az ágyból, mintha csak bomba robbant volna. De a délelőtt elég nyugisan telt. Családi ebéd volt megint, tök élveztem. Aztán anyuval a napsütésben kapucsínóztunk a teraszon. Tök jó volt. A délután még segítettem függönyöket mosni anyunak, majd ő 3 körül lelépett, így utána gépeztem egy darabon, majd mikor apu hazajött, segítettem neki még fát pakolni. Öcsi meg lelépett a haverokkal valamerre. Így apuval kettesben vacsoráztunk, de jól elvoltunk. Este megint nem voltam fent sokáig, nem volt semmihez kedvem annyira. Keddet megint szinte végigfeküdtem, legalábbis 4-ig tuti. Addig max kajálni mentem el meg a fürdőszobába... Mikor apu hazajött, akkor neki segítettem a maradék fát elrakni. Facebook egész nap nem volt szinte, így jobbára olvastam és Gossip girl-t néztem. Vissza kb 4 évvel korábbra... Végül megint korán kapcsoltam a gépet, igaz most is nehezen aludtam el, de 10 után bírtam csak felkelni, de kész rémálmaim voltak, és elég negatív és furcsa gondolataim az elmúlt napokban. Mai nap is egész nap csak sorozatoztam, az ágyból nem igen keltem ki. Semmi kedvem semmihez. Sorozatot is csak unaloműzőként lesem, mert régen láttam és olyan nosztalgikus hangulatom van. Pedig aztán semmi olyan nincs. Maximum, hogy kicsit magányosnak érzem magam. De közrejátszik a tavaszi szünet, és hogy már negyedik napja itthon vagyok, és ki sem mozdulok a házból és az udvar nem számít. Ma már több emberrel beszéltem, mint eddig. Meggel minden nap váltunk pár szót, szóval őt ilyen szempontból konstansnak veszek, ahogy a családom is. De másokkal nem igen beszéltem. Csoporttársammal is meglepő volt vasárnap este, bár akkor még egy fokkal normálisabbnak éreztem magam. Bár nem tudom, hogy ilyen tavaszi depresszió-e, vagy csak a hormonok szórakoznak velem vagy épp front van, de kezd sok lenni. De tudom, hogy van vagy 3-4 házi dolgozatom, amit meg kéne csinálnom, de semmi kedvem. Semmihez igazság szerint. Bár egy valamihez lenne, de ahhoz partner is kell. x'D Olyanom meg sajnos nincs, így felejtős. x') Mind hormonálisan, mint szezonális depressziónál nő a szexuális vágy, szóval meg sem lep. Pár nap, és - talán - elmúlik az egész. De már nagyon kivagyok. Ma még egy joghurtos dobozt is szétcincáltam. Szóval nagy bajok vannak velem, úgy érzem. És nem tudom mi van, de megőrültem, összezavarodtam és lehet depressziós vagyok. xD Komolyan nem tudom, de ki vagyok. 

Forrás: WeHeartIt

Hosszú évünk lesz...

Halihó!

Régen jártam erre megint, de persze az életem sosem unalmas, és megint csak összesűrűsödtek a dolgok. 

Hogy miért is lesz hosszú évünk? Hát a múlt kísért továbbra is, mondhatni - új emberekkel együtt természetesen... x) Igazából az iskola szokásos mederben folyik, én izgulok, és stresszelek, nyakamon féléves házi dolgozat, felkértek egy újabb oklevél elkészítésére is, ami egész jól sikerült - a tanáraimnak tetszett. A dékáni dicséretet is átvettem, túl vagyok egy sportnapon, három dolgozaton... Abból eddig kettőnek tudom az eredményét, azok sikeresek. Újra lett ösztöndíjam, szóval egész jól indul ilyen szempontból a félév. 

A múlt általában a visszatérő helyzetek, és személyek miatt van. Persze nem csoda, hisz valahogy sosem éreztem úgy, hogy sikerült mindent teljesen lezárni - de nem csak az én részemről. Egyik szombaton míg Miuw-éknál vendégeskedtem, Takeshi írt rám. Én nagyon meglepődtem, mert vagy egy éve nem láttam, néha hallok róla, hogy mi van vele, de nem igazán tartjuk a kapcsolatot. Talán pont ezért is volt meglepő, hogy megtalált. Találkát kért aznapra, mondom, jó fél órát kap, amíg a többiek vásárolgatnak meg mennek egy kört a faluban. Konkrétan megint ajánlatot kaptam tőle - olyant. Gondolhatjátok mennyire lestem. 2013-ban is hasonlót akart volna, de már akkor volt eszem, és nem mentem bele. Most sem sikerült. Az hogy megcsókolt, és a combomat simogatta, még nem jelenti azt, hogy belemegyek a játékába. Szóval szegény gyorsan ejtve lett. Igaz, azóta nem is keres. Na mindegy. De mikor Hiroshit mondtam neki, hát szánalmasan röhögött. Ciki, bár nem tudom kinek. Mebuchi is közben szerelmet vallott a maga módján, amit előtte is sejteni lehetett, de nem igazán akartam tudomást venni róla. Szóval egy jó barátságnak indult kapcsolatot ez tett tönkre. De mikor megkapom, hogy azt hitték együtt vagyunk, mert sokszor lehetett kettesben látni minket, meg sokat beszéltünk... Hát lestem egy sort. Mondhatni néha kicsit direkt csinálom, hogy tényleg higgyenek hasonlókat, így is tudva, hogy mekkora pletykahullám van néha a környezetemben. Nem, színésznőnek elmehetek. De ezek mellett is érzem úgy, hogy nem egy csoporttársamnak bejövök, ami megint csak vicces, tekintve, hogy nem csinálok semmit, csak beszélgetek az emberekkel, és jó fej vagyok, meg néha minden lében kanál típus. x) És ott van öcsém batárja is, akivel nagyon jóban vagyok az igaz, de félek, hogy bejövök neki. Aranyos srác, imádok vele is lógni, de nem érzem úgy, hogy bármit is szeretnék tőle jelenleg. Nekem elég a beszélgetés, pénteki találkáink, hogy segítünk egymásnak és emellett segít vezetni tanulnom. Igen, az új szórakozásom, hogy vezetek. És ami a meglepő, hogy megy és nem kenődtem még fel a fára négy kerékkel. x) A többi exemmel mi van? Itsuki most becsajozott 1 hónapja, állítólag dúl a love, hát kíváncsi vagyok meddig fog tartani. x) Zenshi? Nem tudom, él. Egyszer futottam vele össze, abból is kisebb veszekedés lett, szóval inkább hanyagoljuk egymást. Hát ez van, ha másodszor sem jön össze a dolog. Bár egy másik csoporttársamtól azt kaptam meg, hogy ő emlékeimben az élt, hogy mi még mindig együtt vagyunk, azóta is. 2014 pedig már nem most volt. x) Felvilágosítottam szegény srácot, hogy már rég nem, december óta meg már szinte nem is beszélünk. Szóval tőlem azt is hiheti(k), szakításnak azt a dátumokat. x) Etsuo meg? Ő is él, néha normálisan tudunk beszélgetni, de a távolságtartás továbbra is fent áll. Bár exek esetében kevésbé újdonság ha már egy helyen kell lenni kb. x)
Na azt hiszem ennyi. Jövő héten tavaszi szünet, végre jön egy kis pihenés. Bár annak a féléves házi dolgozatnak nem ártana végre nekiállni. :'D A következő dolgozat pedig 3 hét múlva lesz, szóval bőven lesz időm arra is készülni. Csak a hó ne esne már. Jobban örülnék 15 fokos napsütésnek... :S De búcsúzom is, majd jövök. Legyetek jók, puszi: Caty