Összefoglalás

Üdv mindenkinek!

Hát tavaly óta itt sem jártam, pedig aztán szünet van, lett volna időm írni, csak hát épp kedvem nem volt. Régen folyamatosan írtam, mostanra meg kevésbé van kedvem írni. Pedig jó leírni, mert egy csomó minden már csak így van meg, és nosztalgiázni és emlékezni így még lehet. Na mindegy. Nézzük sorjában mik történtek az elmúlt időben velem. Mondhatni az elmúlt 2-3 hónapban. Talán novemberrel érdemes kezdeni, korábbiakról emlékeim szerint írtam egy keveset. Volt egy jó kis halloween buli, amit idén is Itsukival és a barátaival töltöttem. Legalább nem olyan vége lett, mint 2 éve... De jó buli volt. Cicalánynak öltöztem. :3 Aztán volt haveroméknak rendezett meglepetés szülinapi buli. Pingvines fő témával. Öcsivel olyan kis cuki pingvineket rajzoltunk. Még Zenshi is elismerte, hogy jól sikerült. Csoda volt. Bár vele november végéig elvoltunk, addig heti szinten találkoztunk, főként kettesben. Mindig elé mentem a nyelvsulihoz, aztán általában étterembe mentünk, volt, hogy órára is átkísért. Annak örültem azért. Aztán volt a nyílt nap meg a középiskolás vetélkedő döntője. Az előbbi poénosan telt, mivel a program, amit én vittem volna, nem épp akart működőképes lenni, így az elején még fel-alá futkostam miatta, aztán inkább hanyagoltam. Inkább mentem kísérni a diákokat, vagy épp az iskola twitter-ére töltöttem fel képeket, amiket fotóztam. Ismerős arcok is voltak, szóval örültem. Drága "ellenségem" nem bírta ki, hogy ne szóljon be, de kivételesen visszaszóltam neki, eléggé megdöbbent. Azóta kerül, bár majdnem hetente összefutok vele az utcán. -.-" Ja és hogy mit szólt be? Konkrétan  az egyik tanárunk mellett mondta, hogy szóljon csak nekem, mert én mindenkinek szétteszem a lábam. Én ránézek, tányér nagyságúra nőtt szemekkel, majd visszaszólok neki, hogy mindenki magából indul ki. Aztán mint aki jól végezte dolgát, elhagytam a termet. De végre eltűnt az egyetemről a kis ribanc. Menne inkább gyereket nevelni, mint az állandó bulizás, amit levág... Mert én mást nem látok... Aztán dékáni dicséretet kaptam, amit talán hivatalosan e félév diplomaosztóján kapok meg. Aztán jött is a december. Öcsi barátaival voltam sokszor el. A suli is megvolt. Az évközi tárgyak meglettek, még a dmat is, bár azt még mindig kevésbé fogom fel. Az önálló labor 1. tárgyam is pipa. Bár nem hittem volna, hogy sikerül. A konzulensem leadási határidő előtti napokban folyamatosan dobta vissza. A póthatáridőre adtam csak be, igaz előtte lévő két nap katasztrófa volt. Egész nap ültem, fordítottam, fogalmaztam, próbáltam úgy írni, hogy normális legyen, az oldalszámot turbózni... De még hétfőn is felette ültem, és a leadási határidő előtt negyed órával töltöttem fel mindent. Előtte lévő héten napi 3-4 órákat aludtam. Pláne a gépem is akkor adta be az unalmast... Meg mellette webprogramozás nagy házi és annak is a védése. A vizsgás tárgyakból is lett végül aláírásom a szorgalmi időszakban. Pót zh-val, sok-sok segítséggel, és szorgalommal, de meglett. Aztán jött a védés. Hát a mini szoknyát visszagondolva lehet nem kellett volna, mivel a tanáraim az első sorban azon mosolyogtak, hogy mennyire remeg a lábam. Szerintem rémes voltam, de szerencsére a hangomon nem lehetett érezni, hogy mennyire ideges vagyok és félek. x) Tipikus Caty. Mebuchi - éppen frissen végzett csoporttársam, akivel elég sokat beszélek már nyílt nap óta - segített a suliban is megcsinálni a gépem, meg amúgy még a webben is. Ezen kívül egy csomó érdekes dologról mesélt a 3D grafikával kapcsolatban is, meg általánosságban. Előbbi volt a feladatom témája is. Végül 4-es lett, szóval örültem neki. Pont ezért lett a vége, hogy akkor este mi bizony elmegyünk ünnepelni. Még egy másik csoporttársunk is jött velünk, bár biló klubban sikeresen megint leittam megint magam egy cseppet. Most épp az volt a baj, hogy sörrel kezdtem, ami még nem is lenne baj, de utána lement vagy 2 tequila, majd jött a pálinka és a vodka. Azt tudom, hogy Gen később csatlakozott és ő is fizetett nem egy kört, én is kértem ki egyet... Szóval 2 fele értem haza, de a másnapot ne is kérdezzétek. Nem volt kellemes nap. Aztán utána öcsi kiharcolta a szobafogságomat, szóval az év többi napját nagyjából kénytelen voltam otthon tölteni... Aztán végül a Star Wars 7. részét azért megnézhettem moziban. Öcsi örült neki, meg Mebuchi meg egy barátja is velünk tartott. Ezekkel kész élmény volt az este. Ne akarjátok tudni, mennyire voltak fájdalmasak. x) Bár így december vége fele kezdődött, hogy anyuéktól meg az ismerősöktől mást sem hallottam, mint hogy mennyire vékony vagyok, ugye nem vagyok anorexiás? Na mondom fasza... Aztán jött az, hogy anyu-apu elkapott valami cuki vírust, és egész este a wc-n hánytak. Na nem volt poénos. Kari előtti napokban pedig nekiálltunk a süteménygyártásnak, lett mézes süti, lekváros piskóta és kakaós csiga. Aztán természetesen ha már anyuék elkapták a vírust, és én egész nap anyu mellett voltam, így én lettem a következő beteg. Hiroshi nyaggatott, hogy menjek ki hozzá, mégiscsak karácsony lesz. Mondom, oké, kimegyek... bár aznap este lettem rosszul. Úgy mentem ki a kocsijához, hogy én mindjárt hányok. Aztán még negyed órát ott csücsültem a kocsiban, mert csak a szája járt. De hivatalosan azért hívott ki, hogy átadja a karácsonyi ajándékomat. Egy Casio-s karórát. Az ezüstnyaklánc és a Chanel parfüm után meg sem lepődöm rajta. De amúgy baromi szép, rózsaszín a számlap, ezüst szíjjal... Szóval nem épp olcsó ajándék. Csak a folyamatos (és drága) ajándékoktól mit vár? Vagy beéri ezzel, hogy lát meg minden szar, és meglephet? Semmi köze sincs hozzám, nem is volt, és nem is lesz. Na mindegy. Aztán mikor sikeresen leráztam, főztem magamnak egy citromfüves teát, hátha a hányingert elmulassza, de nem épp sikerült. 9 után nem bírtam, ott kezdődött a hullám. Valami rémes volt. Óránként hányni jártam. Próbáltam a teát meginni, vizet, de visszajött minden. Aztán éjjel aludtam pár órát, majd hajnalig tuti forgolódtam. Délelőtt ki sem tudtam kelni az ágyból, a karácsonyfát sem tudtam feldíszíteni. Még az enyémet is öcsi és anyu csinálta meg. A karácsonyi ebéd abból állt, hogy pár szál ropit ettem, meg vitaminbogyókat. Aztán utána mivel a délelőttöt szinte végigaludtam, délutánra próbáltam összeszedni magam. Végül sikerült 1-2 normális képet is készíteni karácsonykor, bár a helyzet magaslatán nem álltam. Igaz, Facebook-ra sikerült egy képet kiraknom, ami egész tűrhető lett. De a poén, hogy csak a kólát kívántam, enni szinte nem is ettem, féltem, hogy minden visszajön. Aztán 6-kor bementem fürdeni, majd utána szinte be is aludtam. Na itt voltak a gondok. Amúgy is a hónapban - főleg Mebu miatt - átálltam, hogy éjszaka közepéig fent dumálunk, másnap meg fel sem tudok kelni... Mamámnál lévő karácsony sem ment zökkenőmentesen, mert 25-re öcsin jött ki a vírus, bár ő csak az ájulás szélén állt. Szóval mamához kicsit ugrottunk csak be, gyors ajándékozás, 1-2 kép, majd haza. Szóval gyönyörű karácsonyunk volt. De legalább anyám nem nyaggathatott ezek után, miért is mutat a mérleg 39 kg-ot. A következő sokkot és az év egyik legnagyobb csalódását Etsuo okozta. Bár szerintem mai napig nem jött rá miért kapta a pofont, de így most írva a blogot, rájöttem, hogy tudat alatt ezt a lépését is megbocsájtottam, bármennyire is éreztem magam a mélyben aznap... Aztán jött a szilveszter. Hosszú idő után újra tesómmal, de most a közös barátokkal. Igaz a lány társaságért még nem igazán vagyok oda, de pár kör, és máris pörgők és akkor mindegy ki van mellettem, csak legyen velem a buliban. Na hát igen... Ennek köszönhetően kerültünk fel az ágyra, énekeltünk, táncoltunk, képeket csináltunk, és egymást ölelgettünk. Meg megnéztük a fiúkkal közös filmünket, hát rólunk szól, a régi bulikon készült fotók és videók, illetve a fiúk által rendezett kisfilmek. Van egy random felvett videó is, amikor ősszel az egyik számra nekiállunk táncolni és hülyülni. Nagyon kész lett, igazi emlék. :) Éjfélkor koccintás, igaz a Himnusz kimaradt, de sebaj. Aztán tűzijátékoztunk kicsit, meg kint fagyoskodtunk az udvaron, majd mentünk vissza a lakásba. 3-ig tuti ment a buli, én egyik sráccal táncoltam általában, bár nem első eset, mert valahogy a legtöbb ilyen bulin együtt táncolunk, ha disco, ha lassú, de élvezzük. ^^ Aztán végül fél 4 fele páran feladták, és elmentek aludni. A többiekkel a nagyszobában ültünk tovább, majd nekiálltam Angry Birds-özni hajnali 5-kor, mivel eléggé lankadt a hangulat, aludni meg nem akartam - bár nem is tudtam. A holtponton átjutottam már, de épp normális téma sem volt, így ezzel voltam el. Mikor fáztam, másztam pokrócért, meg a kóla után nekiálltam teázni. x) Aztán utána halkan beszélgetni kezdtünk, vicceket meséltünk egymásnak, még én is benyögtem 1-2-öt. Voltak akik a többieket nem hagyták aludni, és ilyen síppal szarakodtak. Én mondjuk fotózgattam a hajnali állapotot. x) Talán 7-8 között csodálkoztam rá a konyhán, hogy milyen világos van és hó. A nagyszobában ugyanis le volt húzva a redőny, szóval ha nem ég a kislámpa, akkor vak sötét lett volna. x) Aztán végül 9 fele indultunk el 5-en, a többiek még maradtak. Páran meg még az első busszal hazamentek. Aztán 10 körül értünk haza, anyuék után kicsivel. x) Aztán utána jöttek a vizsgák is. Igaz két vizsgám volt csak a félévben, de az AB2-öt kicsit kihúztam, mert 3x mentem belőle. Nem azért, mert megbuktam, csak próbáltam végig javítani. De hármas lett, szóval mindegy. x) Webem viszont 4-es, ami szuper. Öcsiékkel járok el idén is inkább bulizni, meg Mebuval néha napján. Az egészségem is mostanra javult, most már 41 kg-ot nyomok, bár november végén még 43 kilót, és utána lévő pár hétben lement 4 kg, ami az én magasságomhoz elég soknak számít. De mostanra kezdek helyrerázódni. Meg lassan iskola is, szóval muszáj. Hétvégén LAN-partival egybekötött házibulit tartottunk öcsivel, igaz csak éjfélig, bár a banda fele akkora azért elfárad, főleg a fiúk, akik szombaton is sokszor dolgoznak. De poénos este volt, idióta képekkel természetesen. Tárgyfelvétel is megvolt, bár csak 3 tárgyam ütközik eddig. x) Szép félév lesz. Sportnapot is nekiálltunk szervezni a tanárokkal. Csapat is megvan valamennyire. Kíváncsi leszek, hisz idén Shizuékkal leszek újra. Igaz elsőben másodikok lettünk, idén remélem a kupát is visszük. És el is jutottunk a mához.
Most már valami sorozat vagy történet kell, mert még van 6 napom, abból is két este foglalt csak, szóval valamivel elvinném az időt. Revulsion-t, Tehetségek iskoláját és Death=Love-ot már vagy 4x elolvastam, az aktuális végig, szóval nem tudom álljak-e nekik újra. Shugo Chara-t is végignéztem, a mangát is elolvastam. Nem tudom mi jöjjön. x) Bár majd szépen eldől. Bár a mai olvasás is elmaradt, mert hát végre blogoltam, meg kaptam társaságot is egy idióta személyében. x) Komolyan az egyetlen ember, aki egyik pillanatban a pokol aljára taszít, a másikban meg a mennyekbe repít. Azért néha bassza meg. :D
Na de búcsúzom is. Valamikor jövök. Addig legyetek jók, és kellemes hetet, sziasztok! ^^

2015 margójára

Az előző poszt után - ami éjszaka közepén enyhén gyászosra sikerült, bár a kedvem is olyan volt - egy furcsa, remélhetőleg lezárós korszak következik, amire talán jól illenek a következő számok. Angolul remélhetőleg mindenki tud. 

Hogy éves összefoglaló lesz-e, nem tudom. Így is még lenne mit mesélnem a félévről, de nem tudom, amit összehozok januárban, az lesz. Van olyan érzésem, hogy megint el leszek kicsit havazva a következő hetekben, helló vizsgaidőszak! Élvezem ám, csak még semmit nem tanultam, na majd jövőre. ^.- :D 

Szóval én innen is köszönöm mindenkinek az évet, köszönöm az ide látogatást, a barátaimnak, hogy mellettem voltak, és az összes szép pillanatot az évben, a rosszakból meg remélem tényleg tanultam. 

Ezúton is kívánok mindenkinek sikerekben és boldogságban gazdag új évet, és találkozunk jövőre. :) 

csak mert minden szava igaz...

Életem legrosszabb döntése

Igazából sok ilyen pillanat van, ha csak a múltamra nézek. Bár talán az igazi gond az, hogy ez mind egy emberhez köthető. Ha ő vagy bármelyik barátja/rokona olvasná, remélem egy pillanatra átérzi azt a keserves érzést, ami most bennem van. Az én hibám is volt, bár én ezzel is úgy vagyok, hogy kétirányú. 

De hogy a címben mire is utaltam? Első rossz döntés, hogy megismertem. A második, hogy együtt voltunk. A harmadik, hogy beleszerettem - még ha meg sem érdemelte. Negyedik, hogy visszasírtam - mikor nem érdemelte meg ezt sem. Ötödik, mikor belementem a hülye flörtölős játékába. Hatodik, hogy tényleg a barátja lettem, aki mindenben mellette áll (állna) és segít neki bármiben. Hetedik, hogy hagytam, hogy újra magához láncoljon és higgyek neki. Nyolcadik, hogy lefeküdtem vele, mikor már semmi közünk nem volt egymáshoz. Kilencedik, mikor eljutottam oda, hogy valószínűleg újra megszerettem. Tizedik, hogy újra belementem a hülye játékába. Tizenegyedik, hogy egy óvatlan pillanatban újra megkapott és visszaélt vele. 

És így jutottunk a mai naphoz. Itt vagyok 2015 végén, hasonló problémákkal (Etsuo...), mint 3 éve... De miért kellett kihasználnia és még utána dicsekedni is, hogy trófeaként díszelegjek a polcán egy csomó érdektelen lány mellett. ( a nő jelzőt nem érdemlik meg ők sem) Bár a hülyesége miatt, majdnem úgy érzem magam, mintha tényleg egy trófea lennék, egy ruha, amit pár használat után a szemétbe dobtak... Komolyan, miért nem lehetett engem békén hagyni, és én miért mentem bele a hétfői találkába? Talán tudat alatt teljesen mást vártam. Válaszokat? Bocsánatkérést? Magam sem tudom... A lelkem mélyén tudom, hogy azok a srácok a barátaim voltak, most meg olyan emberek, akiket elkerülnék. Hiányoznak a régi szép idők, amiket már sosem kapok vissza. Komolyan, miért kellett neki a hülye oldalon is engem aláznia? Miért kellett velem foglalkoznia akkor, amikor én már próbáltam nem vele törődni, és semmibe venni? Miért nem tudott értelmes felnőtt módjára viselkedni, aki tudja kezelni, hogy a volt barátnőjével egy egyetemen van? És én miért voltam megint naiv, hogy azt hittem, végre visszakapok egy barátot? Hogy tehette ő ezt velem? Miért nem vettem korábban észre, hogy ennyire rossz ember, hogy ennyire nem éri meg szeretni őt? Hogy süllyedhetett ennyire mélyre? Megint csak nekem fáj, és én szenvedek, ő pedig boldogan éli világát. Annyira gyűlölöm. Miért fáj ennyire? Bárcsak ne ismertem volna meg, bár nem lenne több egy egyszerű csoporttársnál. Csak azt sajnálom, hogy tényleg szerettem, és mindenemet nekiadtam volna, ha tehetem. Tényleg elfogadtam minden hülyeségét, ott voltam mellette, ha kellett, ha nem. És ő kihasználta és eldobta. De megkérdezném, találni fog-e még egy olyan lányt, aki ugyan ennyire kiáll érte és elfogadja őt még ilyennek is, mint én? Mert tényleg az utolsó cérnaszálig kötődtem hozzá és elfogadtam és megbocsájtottam neki. Őt meg ez nem érdekelte egy cseppet sem. Tönkre tett egy lányt, és nem is gondolt a következményekre. De néha mégis azt kívánom, bárcsak kamatostul visszakapná ezt és érezze mennyire is tett tönkre. Mert tényleg egy olyan lányt dob el, aki bármit megtett volna érte. De hát az ilyenek nem értékelik az ilyet. Az ő szemében mindig csak egy unalmas és idegesítő kislány voltam, bármit tettem. De egyszer jönne rá, hogy az én megannyi hibám mind eltörpül az övé mellett. Annyira szánalmas vagyok, igaz ő is. Bár ez engem nem vigasztal. Egy valamit sajnálok viszont. Hogy nem adtam normális esélyt azoknak, akik valószínűleg tényleg megtettek volna értem mindent. Szóval Zenshi, Itsuki, Fuji, de még Hiroshit is mondhatnám, de lehet még sorolhatnám... Bár ebből csak az első kettőt kedveltem nagyon is. Tőlük így távolról mindenképp bocsánatot kérek. Meghátráltam, féltem, és előbbre tartottam Etsuot mindenkinél. Óriási hiba volt, ma már belátom. Túl későn jöttem rá erre is. 

De amit ma is megtudtam róla, meg amiket tett.. Mikor meglátott, és az a vigyor, ami az arcán volt. Kár, hogy nem ütöttem nagyobbat, annyira megérdemelte volna! Akkora egy szemétláda. Ha tudná, hogy mennyire megbántott. Tudom, nem érdekelné, én mégis kicsit szeretném, ha tudná. Hülye dolog, mi? Ez van, ha csalódik az ember. :/ 

Remélem gyorsan sikerül túllépnem rajta, és úgy kezelnem, mintha nem is létezne és remélem ő is úgy fog és elkerül jó messzire. Sok csoporttársammal nem beszélek, pedig van közös óránk, vele is ez lenne a legmegfelelőbb. Remélem ezt fogja tenni, mert én igen. Köszönni sem szoktunk egymásnak az esetek nagy részében, így talán a korábbi beszólásai is elmarad ezek után. Mintha nem létezne a másik. Bár számomra ezután a poszt után kb. halottnak tekinthető. Forduljon fel, már az sem érdekel. Csak nekem ez a szar érzés tűnne el a mellkasomból. Soha többet nem akarok ilyet érezni, és sosem akarok többet miatta szenvedni. 3,5 év bőven elég volt belőle. Nem érdemli meg. És persze én sem, hogy fájjon és szenvedjek. 

Igen, tudom, voltak szép és jó pillanatok is, és tudom, volt olyan is, mikor tényleg mellettem állt. De sajnos az a pár pozitív élmény mind elveszik a sok rossz mellett. Persze, eszembe jut, de ezzel csak még jobban fáj az egész és csak arra eszmélek, hogy mennyire ostoba voltam...

Tomoko néni, ha véletlenül olvasnád, kérlek ne ítélj el, és ne haragudj rám emiatt. Tudom, eléggé könnyűvérű nőcskének tűnök, de nem érzem magam annak. Lehet egy éjszaka volt, de nem játékból és szórakozásból tettem. Nem voltam szerelmes, voltam az anno, és attól hétfőn messze álltam. De szeretetből és a régi szép dolgok révén, és az a vágy, ami ahhoz a szerencsétlenhez fűzőtt az okozta azt az estét, ő pedig ezt használta ki. Önként adtam magam oda neki, amit mostanra bánok. De kérlek, tényleg ne ítélj el miatta. És sajnálom, hogy nem lehettem sem az a barátnő, sem az a barát, akire szüksége van a fiadnak. Pedig én nagyon megszerettelek Titeket, Veled is úgy érzem nagyon jó barátnők lettünk, amire nekem szükségem volt és annak idején lehet féltem és tartottam tőletek, mégis úgy érzem, hogyha mégis rokonok lettünk volna, tuti nagyszerű anyós lettél volna. Valakinek majd biztos az leszel. De mégis az idióta fiadnak köszönöm, hogy megismerhettelek Titeket.
Legalább a végére teljesen kijózanodtam és még a sírás is kijött, és persze egy kicsit megkönnyebbültem. Sokkal nem jobb, de legalább nem nyomja annyira a szívemet. Annak a pár embernek pedig hálás vagyok, hogy mellettem voltak, nélkülük biztos nem bírtam volna ki. Szóval: köszönöm!  

Így a végére pedig remélem egyszer feldolgozom mindezt, amit az elmúlt években kaptam, és legközelebb talán tényleg lesz olyan pasi, férfi, akiért képes leszek ennyi mindent megtenni és szeretni őt, és ő viszonozza is ezt. Tudom, most nem vagyok kész rá, de remélem egyszer tényleg eljön ez az idő. (De hogy én még ezek után is naiv és reményekkel teli, optimista ostoba liba vagyok...) 

(Kép forrása: google.com)

(Forrás: weheartit.com)

Merry Xmas!

Sziasztok!

Tegnap az egészségi állapotom nem igen tette lehetővé, hogy kellemes ünnepeket kívánjak, így ezúton is békés, szeretetteljes ünnepeket és sikerekben gazdag boldog új évet kívánok minden Olvasómnak és Idetévedőnek! :)

Puszi: Caty

Rajongótábor és exek

Aki követ már kezdetek óta, vagy csak volt ereje az 5 évvel ezelőtti bejegyzéseket olvasnia - még ha akkor nem is vittem túlzásba. Mégis most már kicsivel több, mint 5 éve írom a blogot, de elég gyakori téma volt az exeim vagy épp a rajongótáborom. Persze Caty az a szürke kisegér volt szinte mindig, aki ismerte annak a nagy része gyűlölte. Mai napig nem tudom miért. Na jó, manapság is így van, de már az egyetemen mindenki ismer, legalábbis látásból. Ráhagyom ma már az emberekre, mert annyi pletyka kering rólam, mintha celeb lennék. THS-ben is ment ez már, de ott kevésbé volt vicces, hisz 5-600 diák közül, negyede ismert... Na de 17 évesen naiv, lehet sokan azt hitték, hogy a pasik szóba sem állnának velem, meg lúzer vagyok meg a többi. De azért cseszhették, mert túl sok pasi barátom lett, kezdett kialakulni a rajongótábor, és azért vannak elég kitartóak is, mit ne mondjak. Szar dolog irigynek lenni. De most azért, mert sok fiú barátom volt, vagy volt olyan, aki a legjobb volt vagy lett, és tényleg látszott, hogy több pasi próbál felszedni? Hát istenem. Pedig kinézetre teljesen átlagos vagyok, stílusom és a viselkedésem azért nem, de könyörgöm. Bár igazán nem ide akartam kilyukadni eredetileg, de valahogy előjött. Na mindegy. Az egész hülyeség egyrészt a háttérben, négyszemközt alakult ki Naruval. Elküldtem neki a november havi horoszkóp egy mondatát: "Régi szerelmi kapcsolat emlékei többször tűnnek fel élesebben, aminek oka, hogy a másik sűrűn gondol rád, és szívesen kezdené elölről az egészet.". Na jó, ez így most mi, és kire utal? Oké, ma jó 2 hónap után Itsukival beszéltem és tervben van, hogy vele és a barátaival töltöm a halloween estét. Retro parti lesz az egyik kedvenc helyemen és az elmúlt években mindig ott töltöttem a bulit, szóval idén is mennék, csak társaság kellene. x) Jó, még mindig aranyosnak tart és lefektetne, de már kétszer játszadoztunk egymás érzéseivel, és most sem érzem, hogy a mi időnk lenne ilyen értelemben. Persze, annak idején gondolkodtam milyen jó lenne vele, az ő anyukája is imád - bár eddig mindegyikkel így volt. Igaz Zenshi anyukáját nem ismerem, de biztos kedvelne. De megint máshová lyukadtam ki. Úgy néz ki nekem ez megy ma. x) Aztán betámadt chaten még két srác, jó fejek, de nem az én súlycsoportom. Semmi esélyük nincs nálam. De most szegényeknek nem merem a szemükbe mondani. Jó azért őszinte és nyers vagyok, de nem szeretem megbántani őket. Mert ők semmi rosszat nem tettek, és sajnálnám őket. Hülye lelkiismeretem és ott vagyok, ahol a part szakad. x) Mennyit bántottam így meg, és mennyi tért vissza évek múlva. Komolyan ez az elmúlt 5 év idegileg megtornásztatott. Mert annyi az ismétlődés, visszatérés, hogy már tényleg a fejem kapkodom. Mondanám, hogy deja vu, de sajnos nem az. 

A rajongótábor ezen részét szerintem most ugorhatjuk, jöhet a másik "probléma", az exek. Igen, említés szintjén már kerültek a mai posztba, de sajnos ez csak az eleje. Szóval volt az idézet ugye feljebb. Kik jöhetnek szóba? Zenshi - ez nem is kérdés, Itsuki - a mai hülyeségemnek köszönhetően, Kocka - rá még emlékeztek?, majd mutatok még vele még érdekeset ma, és akkor még exem Etsuo és Takeshi. 5 pasi, akiket számításba lehet venni, mert hát azért velük voltak dolgok, még ha nem is hivatalosan is mindegyikkel, vagy nem épp komolyan. Bár a komolyságot eléggé megkérdőjelezem én magam is. De kezdjük akkor Zenshivel. Szerintem az elmúlt 2 évben róla is volt nem egy bejegyzés, pláne az idén. Na igen, nyáron pár találkozás, meg néha beszélgettünk, de mióta hazaköltözött azóta ugye változtak a dolgok valamennyire. Szeptemberi húzása miatt mindketten kicsit összeszedtük magukat, az elmúlt 1 hónapban pedig érdekesen alakul a kapcsolatunk. Hetente egyszer van Todoyoshiban nyelvsuli miatt, na ilyenkor rendszeresen elé megyek, mire végez, majd mivel 2-kor van órám, addig vele vagyok. Vagy a sulinál lévő étteremben vagyunk vagy fent kollégiumban a srácoknál. Szinte minden nap beszélünk, igaz csak pár mondatot, mert egész nap otthon dolgozik és angolozik is. Alkalmi munkákat vállal, még a régi tanárainak is besegít, meg nekem is szokott dolgozat előtt a webben. Ha egyszer ennyire profi benne, kicsit kihasználom. Meg szívesebben tanulok olyannal, aki közel van hozzám. Naru a legjobb barátom, vele is mindig jobban és könnyebben tanultam. Etsuoval is ezért ment könnyebben. Miattuk nem csak motivációm volt tanulni, de azért kedvem is. Zenshi miatt megint ez van. Meg szeretném, ha büszke lenne rám azért. :) A hét elején jött rám az 5 perc és elkezdtem kérdezgetni, miért pont engem akart annak idején felszedni meg hasonlók. És azt mondta, hogy aranyos és kissé szerencsétlen voltam a kosárpályán, mert ugye gólyaként jártam még kosármeccsekre az egyetemen és hát ő is részt vett rajta. De amúgy poén, mert rémlik, hogy egyszer vele szemben álltam, alig volt köztünk 30 centi, mert nála volt labda. Már kevésbé rémlik amúgy, de tudom, hogy az ő volt vagy érzem. Ma már ki tudja. A hivatalos megismerkedés viszont egy fél évet várt magára. De mondta, hogy nem bánta meg. Szóval első pont itt volt, hogy majdnem elolvadtam. Ne kérdezzétek, néha kijön belőlem a romantikus énem. Aztán írta, hogy hiányzom is neki, kivéve mikor az idegesítő csitri szerepében vagyok. Na jó, azt senki sem bírja, ami érthető. Csak na, úgy viselkedünk néha, mint a távkapcsolatban elő pár, akik már évek óta együtt vannak. Természetes az egész, és annak az 1-2 órának is örülünk, amikor ott vagyunk egymás mellett, még ha nem is kettesben. Érdekes, mi? Szóval igen, van ő... Itsuki, a drága Itsuki. Már 4 éve boldogítjuk egymást, hihetetlen. Ennyi év alatt egyszer sem volt az a pillanat, mikor mindketten készen lettünk volna egymás mellett lenni. Igen, 2 éve másfél hónapra összejöttünk, nem hivatalosan, a közeli barátaink tudtak róla és elég is volt. Ő meg most is kész lenne, erre az egészre, és úgy van vele, hogy mindig visszatalálunk a másikhoz. Igen, csak nekem már sikerült Etsuohoz, Zenshihez, Takeshihez is. Mintha valaminek történnie kellett volna és a Sors megpróbálná újra és újra visszavinni oda. De ennyiszer, más-más emberrel? Oké, hogy különlegesek voltak a számomra, mert olyat kaptak tőlem, amiket más nem. Csak akkor sem tudom az egészet hová tenni. Itsukival jó együtt lenni. Sokat hülyéskedtünk, barátként is teljesen jók vagyunk, bár kevésbé gyakoroljuk, mert hát az esetek nagy részében általában nem a baráti zónában maradunk. Meg akarna találkozni is hétfőn... Szóval igen, nehéz helyzet. Naru persze aggódik, hogy nem elég az eddig kavalkád, a nyakamba szedek egy újabbat. Hát nem is én lennék az biztos. Szóval most nem tudom mi lesz ebből vagy épp hol tartok. Aztán ott van Kocka. Róla nem tudom mennyit beszéltem annak idején, vagy bármikor ha épp szóba hoztam itt. 5 éve ilyenkor voltam együtt vele, bár az első találkánk már szeptemberben megvolt, egy búcsú keretében. Talán a bulizós, összezavarodott nyár után is még forrt a vérem, ebből jött, hogy Miuw akkori pasija egyik nagyon jó barátjával már az első pillanattól elvoltunk és élveztem a társaságát. Hogy a zuhogó esőben a falut járjuk és hülyülünk, nem érdekel senki és semmi. Na jó, Take elfelejtésén inkább fáradoztam vagy hát épp mit kezdjek vele. Aztán tök romantikus volt, mikor a szakadó esőben a kabátját felénk tartva, összebújva róttuk az utcákat. Utána is volt pár kellemes délután, de nem szerettem, csak jó volt vele együtt lógni. Meg hát a szakítás előtti hétvégén épp Hirotoval flörtöltem egy keresztény bálon... Nem is én lettem volna. De mondjuk miután szétváltunk nem kellett sok, hogy az elődömhöz térjen vissza. Meglepő is volt, mikor tavasszal Facebook-on ismerősnek jelölt. Más közösségi portálon törölt vagy vissza sem jelölt. Szóval poénos, most meg mikkel jött?
Na mutatom, íme az első: a kép... Szerintem nem csak én kaptam sokkot, és nem csak a helyesírástól. Ez így mi? 5 éve nem hallok felőle és egy ilyennel támad be. Uram atyám. Semmi komolyság nem volt, le sem feküdtem vele. Szóval ez így olyan, mint bármelyik fura pasi, aki éppen ki le akar fektetni vagy felszedni. Azt mondtam, gondolkodom az ajánlatán, de most komolyan, tudjuk a választ már most. Nori az szerintem fogta a fejét mikor megmutattam neki a képet. A másik reakciójára már inkább nem válaszoltam, az egy másik problémaforrás. Legalábbis eddig úgy tekintettem rá, legalábbis a szakítás után. Na de még vissza a Kockára. Mai napig nem tudom honnan kapta ezt a becenevet, de itt egyszerűbb használni. De amúgy számítógépes játékokkal nem igen játszott sosem, szóval ezért sem értem a kocka nevet. x) De miért megyek én mindig bele mindenbe? Na szóval az az utóbbi kettő srác enyhén esélyes a hülye idézett horoszkóp második része, de nekem egyik sem jutott eszembe addig, amíg témába nem jött. Zenshire és Etsuora (utóbbinál sajnos) viszont igen. De ebből csak Zenshinél lenne értelme, hiszem Etsuo boldog kapcsolatban él már pár hónapja, szóval teljességgel kizárt hál istennek. Álmomban párszor felbukkan, de mások is, szóval ennek nem tulajdonítok nagy figyelmet. Takeshi meg, róla nem hallottam már mióta. Búcsún sem láttam, falunapon nem voltam, így vele sem tudom mi van. Szóval komolyan nem tudom várjak-e bármit is ettől a jóslattól. Mondjuk akadt egy a kezem ügyébe ma, ami 2014-es volt és bevált. De hozhatnék fel más dátumot is, ott is volt. Meg nagyja mindig megtörténik, amit jósol. Pont ezért vagyok úgy, hogy akkor most mi van. Még megvárom a többit is, mert 2-3 fajtát szoktam nézni naponta, hetinél és havinál is. Ha már egy beválik, nyert ügyem van. Igen, sokan meg emiatt őrültnek gondolnak, de akkor is. Meg mindenkinek kell egy hobbi. Nekem ez. xD Na szerintem befejezem. Az agyam nem lett tisztább, a helyzet sem világosabb, de legalább kiadtam magamból. 

23. wedding anniversary

Hát elérkeztünk ismét a család számára egy fontos eseményhez: A szüleim 23. házassági évfordulójához. Hihetetlen, mi? Akik nem ismernek minket, azok nem is gondolnák, hogy már ennyi ideje házasok, pláne ekkora gyerekeik vannak, mint mi öcskössel. De igen, holnap lesz 23 éve, hogy összeházasodtak. Mennyi idő, én is öregnek érzem magam, bár már anyu pocijában növekedtem ilyenkor. :D Na bár ez annyira nem is lényeges, mert gondoltam elmesélem apu idei ajándékát anyukámnak. Az eddigi 23 év alatt nagyon aranyos versek születtek, idén most egy levéllel lepte meg anyumat, amiben egy - a Best of musicals című - előadáson elhangzó számokat is belefoglalta, meg pár emléket. Annyira aranyos és romantikus volt. Meg persze erre az előadásra is elviszi ma anyut. Bár apum nem egy szerelmes verset meg levelet írt anyukámnak. Bár apukámra nagyon büszke vagyok, mert nagyszerű férfi, aki tudja, hogyan kell bánni egy nővel. Irigylem anyukámat, és örülök, hogy ilyen apukám van, jobbat kívánni sem lehet. :) Valami hasonló pasi nekem is jöhetne, mert már a rokonok esküvőre akarnak jönni. xD Na jó, még ráér, bár tényleg állandóan esküvővel nyaggatnak. x) Na de innen is boldog házassági évfordulót a szüleimnek, én már meg is leptem őket, mikor hazaérkeztek Mallorca-ról. :)

Ui: Hamarosan jövök, most őszi szünet van, lesz időm írni. Úgy is van miről. :) Sok puszi!