Sziasztok!
Már harmadik év végi összefoglalómat készülök leírni. Hát most eléggé gondba vagyok, mert bármennyire tartalmas volt az év, nem is tudom miről kezdjek el írni igazán, mit érdemel megemlíteni meg minden. Igaz idén még kevesebben írtam, mint az utóbbi 2 évben, igaz az idei november eléggé rányomta a hangulatomat az írásra, meg másik dolog is, amiről lehet említeni sem kéne. Majd ahogy jön... Bár talán a legegyszerűbb lenne, ha a januárral elkezdeném.
A szilvesztert ismét csak az egyetemista barátaimmal töltöttem. Igaz, már lassan nem tudom hány éve ígérgetem, hogy mesélek a szilveszterről, talán idén összejön. De a tavalyi végét elmesélve. Hát mit ne mondjak, éjféltől számítva se emlékszem sokra, pedig nem voltam annyira részeg. Egy kicsit becsiccsentettem, de annyi. Meg a fényképezőm is akkor krepált be, szóval képek hiján tényleg fél estére nem emlékszem. Azt tudom, hogy 4-5 körül már aludni akartunk, végül el is aludtunk, és egy jó betegséget ismét csak elkaptam. Igaz hideg is volt azért a lakás, bár Etsuo és Naru között keltem akkor. xD Zenshivel is beszéltem éjfélkor, jól esett akkor az ő hangját is hallani. :) Bár a januárban azért jó pillanatok is voltak, főleg a közös szülinap, meg Watarué meg mikor Kiyoko jött fel megint pár napra, voltunk koncerten is, Zenshinél is voltam fent. Igaz a hónap eléggé halálhónap volt, mint akkor is említettem, meg ismét depi állapotom volt kicsit a végére. Az idén is kezd meglenni, de amilyen év vége volt, valahogy nem csodálkozom. De a tavaly január hasonlóan telt, volt hogy elmentem a többiekkel este, de inkább csendben csücsültem, mintha ott sem lennék. Szóval örültem kicsit mikor visszatértünk a suliba. A vizsgáim legalább mind meglettek, - idén se lenne rossz. Shunnal is kibékültem, szóval tavaly baráti viszonyokat tekintve a nagy kibékülések voltak a jellemzőek. De ezekről még lesz bővebben szó.
Idióta fogadalmak a sulira nézve februártól. Cöhh. Idén már nem fogadalmakat nyögök ki, hanem próbálkozom végre csinálni is valamit, mert ez így szar lesz hosszabb távon... Érdekesen indult a félév, visszagondolva, idén már nem így kell csinálni... Aztán volt egy sportnap, hát az poénos volt. A meccsek jól teltek, bár elég szar helyezést értünk el, a nap jó volt. Estéről sok mindent visszahallottam, mi volt igaz, mi nem, nem tudom. Zenshivel valamilyen szinten ott fordultak át komolyabbra a dolgok, ami mondhatni nem épp tartott sokáig. Mivel jöttek a keverések, meg miegymás, a jó és pozitív kapcsolatunk 4 nap alatt katasztrófális lett, nem is csodáltam, hogy utána elbuktam a prog zh-t. Bár hogy mit hallottam vissza, Etsuo zh bukásáról, inkább ne akarjátok tudni. Hogy igaz volt-e, nem tudom, jelenleg ha igaz is volt, nem ér már semmit. Aztán legközelebb kedden volt koleszbuli, amire elmentem, csak azért, hogy Zenshivel beszélhessek, még Etsuo-tól is áldásomat kértem, bár mikor ezt beszéltem vele, annyira szomorúnak tűnt.Szóval érdekesen alakultak ott a dolgok. De lényegében feb. 18-án összejöttem Zenshivel. R kb állandóan fenyegetett egész végig, csak a végére leállt, mikor már a sarkamra álltam. Azóta sem jön a közelembe...
Menjünk tovább márciusra. Hát ismét vegyes hónap volt. Zenshivel remekül megvoltunk, suliban nagyon sokat lógtunk, próbáltuk még titkolni a kapcsolatunkat, igaz kb 0 eredménnyel. Nőnapra is meglepett egy szál rózsával, annyira aranyos volt tőle. ^^ Sulin kívül kevesebbszer találkoztunk, de suliba mindig próbáltunk. Nem látszott egyikünkön se az a hú de szerelmes vagyok állapot, csak elvoltunk egymás mellett, és jól éreztük magunkat egymás társaságában. De míg vele sokat lógtam, meg a barátaival, az enyémeket kissé hanyagoltam, szóval volt 1-2 veszekedésem ott is. Etsuoval akkor is sokszor vesztem össze, pedig akkor úgy voltam vele, hogy javult ténylegesen a viszonyunk. Vele mai napig nem jutok egyről a kettőre. Egyszer talán leírom részletesebben mi van, de nem tudom, hogy valaha meg fogja-e érni, hogy mellette vagyok és fontos a számomra, mint ember. Nem szerelemből, de mai napig úgy érzem, hogy nem tudom elengedni, mert a részemmé vált. Visszafele nincs így, azért sem értem, hogy nálam miért van így. Na mindegy. Nagyon sok focit lestem, ott nagyon beszopódtam. A fiúkkal is sokszor volt téma köztünk, így örültem. Meggel ott is veszekedtem egy sort, bár hogy én mikor kivel nem veszekszem az rejtély.
Na ennyi lett volna az eleje. Nem akartam kész regényt írni, mert tőlem kitelne. Bízom benne, hogy idén jobb lesz a tavaszi félévem, mint tavaly, meg végre tényleg rendeződnek majd a dolgaim, mert elég szarul állok velük.
Most búcsúzom, hamarosan jövök. Sok puszi addig is. Pápá
