Daily music

Ne öljetek meg, nem vagyok 1D fan, de ezt a számukat imádom. Annyira eltalálták. ≧◡≦

＼(^ω^＼)

(^.-)

｡◕ ‿ ◕｡

ᵔᴥᵔ

Jelentkezés

Hali!

Gondoltam gyors jelentkezem. Már csak 1 hét maradt a szünetből. :( Családi nyaralásból tegnap már hazaértem, de este már nem volt kedvem írni, pláne, hogy már délután bealudtam. Nagyszerű 3 nap volt, hamarosan mesélek róla. A srácok már táblázzák be a jövő hetemet. x) Mától kezdve péntek estéig mindig van valami programom. Legalább az utolsó hét nem fog unalmasan telni. Még Andy-nek is szülinapja lesz. Poén, hogy 1 hét különbség van a két unokahúgom szülinapja közt. Meg vagy 20 év. x) Szóval nagyjából minden rendben, remélem jó időnk lesz, legalább kedd estig, mert strandra akarok menni... Jó múltkor is felmentünk borús időben, de nem 20-23° volt akkor napközben... Szóval reménykedek a meleg és napsütéses időben. 

Ma pedig jönnek Etsuoék a városba, igaz ő már költözik vissza kollégiumba, a szülei meg kísérik. Szóval a délutánt megint így együtt töltjük, utána meg megyünk meccset lesni. Bár azt már csak hármasban Naruval és vele. Este meg nem tudom, ahogy alakul... 

Na ennyi volt, részletesen persze mindenről beszámolok hamarosan. Legyetek jók, puszi! (^.^)

Daily music

 ＼(^ω^)／    ヾ( ◕▽◕)ﾂ ♪

Chapter 2014 page 231 of 365

Helló!

Hihetetlen, hogy már megint szar az idő, és romlik a kedvem is. Nem mondom, hogy annyira vidám kedvem volt eddig is, de szerencsére apró pozitívumokat azért sikerült az elmúlt napokban is összehoznom. 

Tegnap például kaptam új táskát. A régi válltáskám azért volt vagy 4 éves, és szinte naponta használtam suliban is, így nem csodálom, hogy kezd tönkre menni. De anyuék megígérték, hogy kaphatok egyet sulikezdésre. ^^ Meg is van, cuki fekete, masni is van rajta. Csinos, és illik hozzám. :) 

Öcsivel oklevél-tervezetet és skicceket is csináltunk sportnapra, remélem majd a tanároknak tetszeni fog... 1 hét múlva mutatom majd be a megbeszélésen. Csak pozitív kimenetelű lesz...

Meg sikerült még egy tárgyat felvennem, ami azért jó. Aztán tárgyinfó miatt írtam rá Miyoshira, mivel ő is hallgatta anno ezt a tárgyat. Aztán utána nekiálltunk beszélgetni. Volt téma a suliról, Zenshiről, meg így a többi után az egész párkapcsolatos dolgokra általánosságban. Aztán végül kijött és egyetértettünk, hogy könnyű azoknak dobálózni a "majd eljön a te időd is", "még fiatal vagy", meg a "melletted vagyok" meg a hasonló mondatokkal... csak egyik se a mi helyzetünkben van. Szóval ilyenkor inkább meg se szólalnának. x') Meg nekik könnyebb, van mellettük valaki, boldogok és a többi pozitív dolog, ami ezzel jár... Csak ugye azoknak meg szar, akiknek nincsen senkijük, mert így még magányosabbak. Persze könnyű minket támadni, de nem a mi helyünkbe vannak. Tipikus, hogyha valakinek párja lesz, a barátai a háttérben szorulnak, ezzel nincs is baj, csak amikor már túlságosan elszáll, és neki áll feljebb. Találkoztam már ilyennel, nem csak a filmek vannak ezzel teli, meg a filmek is a valóság alapján készülnek... Amúgy rosszul tud esni, pláne a legközelebbi barátoknak az ilyen. Azért akad ki a legjobb barátnő, ha a másik fele bepasizik... Onnantól már teljesen máshogy megy. Hármasban ciki lemenni bárhová, de ha meg a pár másik fele nincs ott, akkor meg megy a nyafogás meg a többi. Valahogy megértettem, miért menekülök az ilyenek elöl és vonom ki magam a forgalomból. Meg persze tudom, miért nem akarok szerelmes lenni. Nem akarok többet így viselkedni. Miyoshinál is egyre jobban érzem, hogy a találka mögött inkább randit akar... Kezdem unni, hogy azért tartanak ribancnak, mert több pasi akar kikezdeni velem. Bár a fele gondolom elvinne egy körre, és egy lennék a sok közül... Nem akarnék az lenni, de félek, hogy már lettem az. Bár ma megkaptam azt is, hogy érdekes társ lehetek, meg kívánatos egy nő vagyok és nagy mázlisták akik megkaphattak. Kehh, szerintem nem. x') Meg 'persze' van olyan is, aki komolyan gondolná, különben már rég feladta volna, de akkor is... Olyan miért nem akar megszerezni, akiben látnék potenciális jelöltet? Ja, igen, az olyanoknak én nem kellek. -.-" Üdv a való világban. De már innen is látszik, hogy valójában mennyire vágynék én is egy kapcsolatra. De akkor inkább kiölöm az egész ilyet magamból. Eleget voltam egyedül, szóval talán nem nehéz elfogadni a helyzetet továbbra is. Ezért szar dolog az érzelem, mert nagyjából ez határoz meg, viszont ha nem lennének könnyebb lenne minden...

Meg a randi és találkakérésekkel meg lassan menjen mindenki a francba! 〴⋋_⋌〵

Na de tényleg befejezem. Ma már jött ki egy bejegyzés, szóval olvassatok továbbra is, sziasztok!

Holiday 2014 - Part 2.

Sziasztok!

Itt is volnék a második nyaralásommal, ami nem máshol volt, mint Etsuoéknál. Talán így nem tűnik nagy dolognak, de én most jártam náluk először (és utoljára?!), és álmomban sem gondoltam volna, hogy egyszer tényleg lejutok. Na igen, voltak olyan pillanatok, amikor elképzelhetetlen volt, hogy leszünk újra ennyire jóban. Bár én örülök, hogy így történt. :) De szerintem el is kezdem mesélni, hogy is kezdődött az egész, igaz ez sem lesz egy rövid bejegyzés. 

Talán tavasszal beszélgettünk Etsuo anyukájával arról, hogy valamikor a nyáron lemehetnék meglátogatni őket, mert ő nagyon örülne neki, meg persze, hogy végre személyesen is találkozzunk - igaz, ez a része korábban összejött. Etsuon egy ideig még azt vettem észre, nem örülne a dolognak, de szerencsére változott a véleménye, így augusztus első hétvégéjére le is beszéltük a dolgot. Nyári szünet lévén náluk mindenki otthon volt, így nem volt különösebb baj, hogy már 1-jén, pénteken az egy órási vonattal Naruval leindultunk. 1 átszállás, és úgy körülbelül 3 órás út után megérkeztünk. Etsuo várt minket az állomáson, majd kocsiba bepakolva, kicsit körbejártuk a várost, majd úgy mentünk hozzájuk. Náluk már vártak ránk, még a border collie kutyával is rögtön megbarátkoztam. ^-^ Végre személyesen is megismertem a kisebbik öccsét, nagyon aranyos kisfiú. A nagyobbik öccsével már ugye találkoztam, most is elég visszafogott volt. Bent az elején csak beszélgettünk, vittünk ajándékot is, bor, csokoládé és tengeri lények formájában, én ezenkívül almás pitét sütöttem. Múltkor cseresznyés pitét küldtem, és az is ízlett nekik, meg ahogy levettem ez is. :) Aztán ettünk pár falatot, majd úgy voltunk vele, hogy kicsit sétáljunk a kis városban. Közben még anyuval is beszéltem telefonon, hogy ne aggódjon miattam. Kis eső miatt egy fél órát még a bejáratnál a teraszon beszélgettünk és kutyáztunk, majd elindultunk. Igaz, nekem akkor még nem épp indult be a tájékozódási képességem, ami azért vasárnap estére se épp javult. x) Bár nem ez a lényeg. Megnéztük a fő teret, baromi hangulatos, kicsit sétálgattunk a környéken, majd hazamentünk. Még beszélgettünk vagy 11-ig a családdal, mikor ők elindultak feküdni meg fürdeni, mi hármasban még kint a teraszon beszélgettünk egy kicsit, bár közbe én is gyors lezuhanyoztam. Később Etsuo szobáját támadtuk be, mert hát nem ártana megnézni a kuckóját. Igaz, webkamerán már láttam alig 2 éve, de hát mégsem ugyan az! :D Aztán kértem tőle pizsinek valót, mert hát megígérte, hogy amíg náluk vagyok, kapok bayernes mezt aludni. x) Tudom, nem arra való, de úgy tetszik. ^^ Bár kaptam vagy egy tucat mezt magam mellé, hogy válogassak, poénból még fel is próbáltam 1-2-öt, majd a múltkorit kiválasztottam, a többit szépen összehajtogattam. Meg közbe plüss állatokat nézegettem és rendezgettem, meg mindent meglestem a szobában. x) Etsuo biztos örült nekem, Naru csak a fejét foghatta. xD Kaptam képet is bayernes mezzel és ágyneművel, plüsskacsát ölelgetve. (Nekem is van cuki kacsás plüssöm. ^^) Meg találtunk valami nagyon jó könyvet a felvilágosításról, szóval muszáj volt az végignézni. x) Nem volt benne újdonság, bár 1-2 képnél azért lestünk, hogy azt hogyan is gondolták. Aztán talán hajnali 1-kor feladtuk, és mentünk aludni. 

Szombaton már vagy 8 után fent voltam, pedig volt vagy hajnali 2, mire elaludtam, mégse éreztem magam fáradtnak. Végül amíg kintről nem jöttek zajok, addig mi sem mentünk ki Naruval. Ja, mert egy szobát kaptunk, külön ággyal. Végülis nem zavart, öcsémmel 18 éves koromig voltam egy szobában. Szóval szombaton szépen a konyhán gyűltünk össze, majd a fiúk úgy 11 tájban úgy döntöttek, lassan nekiállni a pörköltnek. Etsuo anyukájával így hagymát szeleteltünk, Naru addig megcsinálta a hús aprítását. Majd ezek végeztével a fiúk kimentek, hogy ott folytassák a teendőket. Etsuo apukája meg előtte csinált tűzet, hogy legyen hol bográcsozni. Amíg a fiúk kint ténykedtek, addig Tomoko nénivel (tudom, tegezhetem, csak úgy megmaradt korábbról a nénizés) készítettünk tiramisut és Etsuo kedvencét, csokis cookie-t. :) Néha-néha a fiúkák is bejöttek sörért vagy épp fűszerekért. De ahhoz képest, hogy kevesebb mint egy napja voltam ott, nagyon jól és otthonosan éreztem magam, meg örültem, hogy segíthettem. :) Etsuo nagymamája is jött át a délelőtt folyamán, még emlékezett rám, tök jól esett, hogy 1,5 év után is megismert. :3 Aztán 2 körül szépen megterítettünk, és ültünk is le ebédelni. Persze előtte aperitif gyanánt Etsuoék féle birsalma pálinka. Íme a pörkölt a'lá Naru és a csokis cookie, almás pite desszertnek:

Ebéd után pedig a nappaliban maradtunk, és megnéztük Etsuoék pár családi videóját. Kisbaba korától kezdve láttam a srácokat, és nagyon aranyosak voltak. Meg annyira jó volt belepillantani náluk milyen volt az az idő, ami nálunk. Nálunk is készült kép, videó és tényleg jól esett, hogy másét is láthattam. Korábban erre nem volt példa. Meg azért hasonló volt, mert Etsuo nagyobbik öccse '95-ben született, ahogy az én tesóm is, és ők az év novemberében költöztek a mostani házukba, mi pedig '96 novemberében, pláne ők is maguk építették fel a családi otthont, ahogy a szüleim is. Szóval örültem a párhuzamoknak. Tudom nagyon furán hangzik, csak elég érzékeny és szentimentális vagyok mostanában, ki tudja miért. x') Na de vissza a cselekményhez. A videók megnézése után előkerült a táskámból az alkoholos filc is... Na igen, Etsuo bánja ezt általában, hisz mindig őt firkálom össze. Most is szépen kidekoráltam a felkarját és a hátát is... Szerintem anyukája is örült, mikor a fehér pléd kicsit olyan lett. Meg természetesen egymást idegeltük a legjobb módszereinkkel... x) Aztán végül, hogy a felesleges energiákat levezessük, inkább elmentünk otthonról sétálni. Bejártuk a parkot, én egy csomót fotóztam, készültek közös képek a kastély előtti szökőkútnál is. Az idő nagyszerű volt, kellemesen el is fáradtam, bár a párás levegőt azért megéreztem. Végül 7-8 környékén beültünk az egyik klubba. Úgy fél 10-ig csücsültünk ott, addig persze hülyéskedtünk, Narut próbáltuk kikészíteni a barátnőjével, meg mi egymást kicsit Etsuoval, ami már nálunk megszokott. Addigra már kissé fáztam, pedig nem volt annyira hideg. Utána szépen lefürödtünk, még kicsit beszélgettünk a családdal, majd ők mentek fel pihenni. Mi még egy ideig bent voltunk, majd kiültünk a teraszra. A pörkölthöz használt maradék bort Etsuo kitöltötte nekünk, Naru meg maradt a jól bevált sörénél. Később azért a pálinka is előkerült, mondjuk azt már lehet nem kellett volna. Meg hátramásztunk a kert másik részére, ahol befoglaltuk a hintaágyat. Igaz, én ténylegesen hintának használtam volna, de Etsuonak nem tetszett az ötletem, így mindig megállította. :/ Naru az hol velünk beszélgetett, vagy a tabletjén beszélgetett Kiyokoval. Ja igen, azt még nem mondtam ki is a barátnője, nem más, mint Ikuto húga. :D Lehetett már rá korábban számítani, de most jött el az idő. Naru ki ne nyírj. :D ^.- Aztán utána én már a fagyásom miatt nyafogtam a többieknek, hogy menjünk be, így a nappalit választottuk ki bázisnak. Ökörködtünk még egy ideig, majd mentünk aludni. Kaptam estére plüsskacsát (is) alvótársnak, de kevésbé volt rá szükségem, pláne hogy volt vagy fél 5 - ha nem több, mire elaludtam. 

A poén, 8 körül már megint fent voltam, de hát az alvótársat nem ébresztjük fel... Végül fél 9 fele már megint a konyhán ücsörögve találtuk magunkat kávézás közben. Bár 10-re már szarul voltam, hasfájás, hányinger és fejfájás... -.-" Így ugrott nagyjából a vasárnapi program is. A délelőttöt kb pizsiben ülve töltöttem a konyhán, később a fiúkhoz is felnéztem, hogy állnak a honlappal, bár nekem az felér egy kínai írással. Még a webprogramozás se az erősségem - kivéve a html... Végül 3 körül lementünk ebédelni is, mert hát azért valamit nem ártana enni. Később a fiúk elmentek bevásárolni is, mi addig Tomoko nénivel beszélgettünk tovább. Annyira jó társaság. ^^ Aztán a fiúk hoztak fagyit, így fagyizni is nekiálltunk, meg közbe én újságot olvasgattam, meg focimeccs is ment, azt néztük egy ideig, meg közbe chipset is majszoltunk. Aztán nem tudom már megint mi ütött belénk, de Etsuoval egymást kezdtük el csapkodni újsággal... Szerintetek? Anyuja már olyan viccekkel jött, hogy a szerelmes óvodások csinálnak ilyeneket. Na jól van ám. x'3 Aztán végül úgy döntöttünk, hogy aznap is megyünk sétálni, csak most más felé. Bár nagyon a helymeghatározó képességem most nem volt épp a csúcson, de a többiek tudták merre megyünk. Az autópálya feletti hídra is kiálltunk, tök jó volt onnan fentről nézni a száguldó autókat. Aztán végül az egyik kocsmába ültünk be kicsit, fiúk söröztek, én kóláztam. Aztán 9 felé hazaindultunk. Még boltba beugrottunk sörért a srácoknak. Otthon gyors fürdés, majd az I give it a year c. filmet lestük meg, majd a nyaralási képeket is megmutattuk egymásnak. A srácokkal mi még este kicsit kiültünk a hintaágyba beszélgetni meg hülyéskedni, de éjféltájban már villámlott és dörgött is, aztán végül vihar lett. 
Reggel ismét korán keltünk, mert hát aznap már indultunk is haza Naruval. Mi 8 környékén már fent voltunk, szépen el is készültünk, majd mentünk kelteni Etsuot. Most valamivel lassabban kelt fel, pedig aztán csikiztem, plüssivel nyaggattam. Végül azért lejutottunk a konyhába, ahol csinált nekünk kávét, meg nekem teát is. Aztán végül a szülők is lassan felkeltek, mi Naruval összepakoltunk, és lassan indultunk is ki az állomásra. Gyors búcsú, még egy utolsó simogatás a kutyulinak, és Etsuo kocsival kivitt minket az állomásra. A vonat gyorsan megvolt, majd el is helyezkedtünk, még pár utolsó mondat, puszi, kézfogás, és végül mi elindulunk. Hazafelé már sokkal gyorsabbnak tűnt az út, mind odafelé, de egyben hazaérkeztünk, kicsit szomorúan, de sok emlékkel, és egy nagyszerű hétvégével a hátunk mögött. :) 
Innen is köszönöm még egyszer Etsuoéknak a meghívást, és persze azt is, hogy ott lehettünk. :) Nagyszerűen éreztük magunkat - szerintem Naru nevében is mondhatom, - és hogy egyik legjobb hétvégénk volt. :) 
Most pedig búcsúzom, hamarosan jelentkezem. Sok puszi, sziasztok! :)

Chapter 2014 page 230 of 365

Halihó!

Na hát tárgyfelvétel kész. Bár túlontúl simán ment, ami csak engem aggaszt? Sosem jelent jót, ha valami túl egyszerű, de lehet én vagyok csak ennyire paranoiás... 18 kreditet vettem fel, ami édes kevés, szóval az ösztöndíjról elfeledkezhetek... De legalább a személyi igazolvány számomat átírtam végre, így jó egy év után, szóval egész jó. Segítettem öcsinek is beiratkozni és tárgyakat felvenni, bár még szerintem felnézek mindkettőnkhöz a tárgyfelvétel végéig, hogy van-e valami. 

A torkom továbbra sem javul, most már fáj is, viszont a gyógyszer holnap elfogy... dokihoz meg már nem akarok visszamenni... meg amúgy se lesz arra már időm. Vagyis marad a tea és a vitaminkúra, hátha helyreráz. Ha meg nem, akkor jövő héten újra meglátogatom a nőt, talán ad másik gyógyszert... vagy leszarom, és majd csak lesz valahogy...
Meg fáradt vagyok, amit kevésbé csodálok... az elmúlt két estét sírógörcsökkel töltöttem. Na igen, szeretném tudni mi a fenéért lettem ennyire szentimentális. Bár amilyen gyorsan csak lehet, ölje ki belőlem valaki. Érzések nélkül talán tényleg könnyebb élni...

De legalább csütörtökön lelépek ismét... 3 napra, vízpartra. Ha jó idő nem is lesz, legalább távol leszek kicsit. Valahogy nyaralás alatt sem tűntem el, talán most igen. Ez lesz az idei utolsó nyaralásom, szóval ki kell évezni. Még ha vacak időnk is lesz... Meg addig se zavarom a jelenlétemmel az embereket. Meg engedelmes leszek anyuékkal végre, legalábbis megpróbálkozom vele, mert sajnos nem épp az erősségem. :/ 

Hamarosan jövök. Puszi, sziasztok!