Elment az eszem meg úgy minden egyéb

Reggeli kitörésem után már semmin nem lepődöm meg. Meg az emberek sem velem kapcsolatban. Véletlenek nincsenek, mégis ami lemegy az azért vicces. 

Első, holnap randizom Takeshivel. Ha ezt nekem 3 évvel ezelőtt ilyenkor mondják, tuti örömtáncot jártam volna, most jelenleg kíváncsi vagyok az egész kimenetelére. Sok jót nem várok tőle, tekintve az év eddig történéseire vele kapcsolatban. De aztán majd meglátjuk, most mi sül ki belőle. 

Második az egyenlőre titok, elég ha összefügg az augusztusommal valamilyen szinten. Ennek végkimenetelére is kíváncsi vagyok.

Harmadik, bizonyos időre visszakerültem öcsi mellé, a "gyerek" szobába. Renováljuk a szobámat, bár így 1,5 év után baromira nem jó. :s Szóval gyors újrafestés, és lambériázás. Így 1-2 napig felköltöztem az emeletre. Közbe készülünk egyik barátnőm szülinapjára, öcsivel mi készítjük a plakátot hozzá. Ötletünk sok van, majd meglátjuk melyik lesz a végén. :) 

Na ennyi volt. Majd jövök, puszi, sziasztok! :) 

elegem van...

Komolyan nem értem, miért támadnak állandóan? Saját blogom, saját kis életem, mi a szarért kell másnak beleszólni? Elhiszem, hogy az előző poszt kicsit túl őszinte lett, mert így utólag rájőve tényleg. Most kezdjek el magyarázkodni? A felét úgy sem érdekli. Meg amúgy is, a látogatók egy része nem tudja ki vagyok valójában, aki meg igen, az talán nem él vissza vele és megpróbál megérteni. Bár nem épp ezért írom, csak nekem is könnyebb így. De most akkor sem értem, mást miért zavar, ha jól érzem magam néha, meg azt hogy kivel. Mikor Take-kel szórakoztam, az volt a baj, ha Itsukival akkor az, mikor Etsuoval jöttem össze, az. Maradjunk így az elmúlt 3 évnél, és a "legpróblémásabb" emberkéimnél. De most már joggal kérdezem, miért kell beleszólni? Én életem, én hibáim, én döntéseim. Elrontom? Majd kijavítom. Legalább jól érzem magam. Tudom, hogy sokféle arcomat szoktam mutatni, de ha egyszer így, egyszer meg úgy jobb? Ez van. Talán így próbálom meg túlélni. Lehet, hogy néha tényleg ilyen ártatlan kis csajnak mutatom magam, de korántsem vagyok már az. Nem vagyok a komolyság mintapéldánya, nem is hiszem, hogy valaha az leszek, de próbálok tenni azért, hogyha valamit elrontottam, akkor azt a saját erőmből (többségben) kijavítsam. Meg elegem van, hogy olyan emberek szólnak néha be, akik lelki élete rosszabb, mint az enyém. Én nem vagyok depressziós, néha előjön egy cseppnyi szikrája, de hál istennek gyorsan túljutok rajta. Többségében is így is elmondhatom, hogy nem unalmas, és boldogtalan életem van, és még a biztos pontoktól az életemben is félek. Nem akarok senkit megbántani - de igazából úgy is ez lesz a vége - de amíg saját magatokkal nem vagytok megelégedve, addig ne nekem szóljatok be. Agyilag semmi bajom, kivéve mikor a kövér-átlagos-vékony testalkatommal kapcsolatban nyafogok. De bármi rossz ellenére, vagy a hülyeségeim ellenére, én legalább elmondhatom, hogy boldog vagyok, a családom ezek ellenére is mellettem áll. És tudom, hogy vannak olyan barátaim, akik ugyan úgy kiállnának értem, még ha nagyon kegyetlen is vagyok velük néha, meg nem beszélek velük. Viszont tudom, hogy ők így fogadtak el, és ha segítséget kérnék tőlük, megtennék és nem kioktatnának miatta. Sokszor dobálózom közhelyekkel, mivel az érvelés nem megy annyira, bármennyire is nagy szám van meg rengeteg gondolatom, és véleményem. De akkor is, ha a barátom vagy, ne akarj már a saját képed szerint formálni, és állandóan nevelni. Ha a barátom vagy fogadj el így, és légy mellettem. Néha mondok dolgokat, és tudom, hogy akiknek tényleg sokat jelentek megfogadják, és mikor a saját büszkeségem is a hülye kijelentéseim ellen megy, ismerjétek fel, és lépjetek. Mert tudhatnátok, Caty csak egy őrült fiatal, aki sok sületlenséget beszél néha.:) És szereti a barátait, még ha sokat veszekszik is velük néha, vagy szimplán elmennek neki otthonról. 

Na hogy jutottam el kioktatástól meg a hasonlóktól a barátságig, nem tudom. A véleményem az egészről úgy-ahogy itt van, nem tudom hová akartam az elején kilyukadni, mert ilyenkor mindig csak maguktól pötyögnek az ujjaim és újabb gondolatok járnak a buksimban. Ha valakinek nem tetszik az életvitelem, nem érdekel. Egyre jobban rájövök, hogy egyedül magamnak kell megfelelnem,  és nem másoknak. És tudjátok mit? Sokkal jobb így az egész!

Házibuli Genichinél

Halihó!

Na a nyaralás megvolt, most jön az élménybeszámoló a Gen féle házibuliról. Ez az a rész, ami már szinte másnap kész volt, csak mégsem akartam rögtön kirakni, mondván haladjunk sorrendben. Azért úgy előre kinyögöm, ez is egy eléggé őszinte bejegyzés lesz, és a fejemben maradt események le lesznek írva. 1-2 dolognál fogom csak vissza magam, de azt is inkább a magam megnyugtatására... 

14-re voltunk hivatalosak hozzá, összesen 2 napra. Félig-meddig mondhatnánk kisebb családi partynak is, hisz a "család" fontosabb szereplői ott voltak. :D Na de akkor lássunk is neki.

Szombaton hazaérkezéskor már Miuw-val letárgyaltam, hogy akkor a 3-as busszal jöjjön be, aztán ha mindent elintézett, jöjjön hozzám. Végül már 3/4 4-kor meg is érkezett, addigra anyuékat is rávettem, had maradjak végig, mert eleinte akarták, hogy jöjjek haza másnap, de végül elég volt a telefonos helyzetjelentés is. Aztán Naru írt Miuw-nak negyed 5 környékén, hogy ha úgy van elindulhatnánk, hogy félre kiérjünk mi is Yume elé az állomásra. Gyorsan felkaptuk a cuccokat (egy válltáska és egy megpakolt hátizsák), majd irány a vonat. Gen bejött értünk kocsival, Yume is megérkezett, Naruval kisebb hadilábon álltunk, de végül szépen leértünk Genichiék lakásához. Etsuo már lent várt minket, aztán lassan kezdődött is a buli. Pia elő, koccintás, pörkölt készítés - amit sikerült egy-kettőnknek gulyásnak megemlítenünk... x) /"Jó" szokásom megmaradt novemberről xD/ De megint csak nagyon fini lett, bár nem éjfélkor kellett volna ennünk, mert kissé betette a kaput. De még vissza korábbra. Szóval az elején eléggé lapos volt a buli, még nem oldódtunk fel teljesen. Mi Miuw-val a kezünkre firkálgattunk hol tollal, hol alkoholos filccel, lett egy házi kedvencünk is: Vigyori, a szitakötő. Bár amikor kicsit közelebb hajoltam hozzá, szívbajt kapott és elszállt. :( Ennyire azért csak nem vagyok ronda és félelmetes. :( A fiúk a tűzzel meg a pörkölttel voltak nagy részben elfoglalva. A zene ment, meg a nyaralós képeket akartam még megmutatni, csak hát SD kártya leolvasó nélkül nem nagyon sikerült. Végül inkább még fotózgattam.x) 9-10 fele lett kész a kaja, közben Noriya is megérkezett. Utána menekültünk a lakásba a szúnyoginvázió elöl. x) Bent persze, mint az őrültek, úgy viselkedtünk. Kicsi a rakás ment, ágyon ugrabugrálás... Meg minden baromság. Volt hogy Etsuo azért szólt be (nem először és nem utoljára abban a 3 napban), hogy takarjam el a mellem, mert nem akarja bámulni. Kicsit kivágott volt a felső, na. Ha ennyire zavarja, ne oda nézzen... Meg Cicának hívott nem egyszer... Engem meg az zavart, na. Úgy kb. háromnegyed óráig maradtunk bent, mikor újra birokba vettük az udvart. Valamelyik okos még a papucsomat is eldobta, utána azt kerestem a vak sötétbe, de szerencsére meglett. x) Később megint visszavonultunk a lakásba, ahol persze hülyéskedtünk tovább. Yumi kicsit kezdett fáradni, így őt találtam meg a hülyeségemmel. A hosszú kanapé sarkához vonult vissza, én meg nyaggattam végig, ugráltam mellette, mint egy őrült. Persze csak magammal akartam rángatni a hülyeségbe. Miuw is néha ott baromkodott velem, meg elég háziasszony képét mutatta, látszik, nincs ott a nevelőapja. Ha ő ott van, akkor meg sem mer mozdulni néha... Etsuo is néha fura volt, amin meg sem lepődöm, hisz kicsit már ivott... Volt, hogy Yumi mellett ültem az ágyon, rajtam Etsuo napszemcsije. Aztán ez szájjal akarta leszedni rólam. Félig sikerült is neki, aztán nyafogtam, hogy összenyálaz, erre utána benyálazta az ujját, és összekent vele. Na neki is volt esze. Aztán 3/4 12-kor jött az, hogy akkor együnk pörköltet. Végülis csak fél 1 óta nem ettem, max a sütiket, rágcsálnivalókat eszegettem, szóval nem volt annyira jó ötlet nekem akkor még ennem. Miuw ügyesen felszelte a kenyeret, meg azt hiszem ő is merte ki a kaját. Aztán így Yumi mellé visszacsüccsenve - időközben fotózgattam Miuw-t, meg magunkat Yume-val - elkezdtünk enni. A többiek is így megjöttek, kivéve Narukit. Ő addigra elment levegőzni, persze egyedül Etsuo-t értesítette sms-en keresztül valamikor. Pedig még én is figyeltem a telót. Erről is csak később szereztünk tudomást... Etsuo is jött oda valamiért, mikor Yume-val falatoztunk, de nagyon nem rémlik miért. Kaja után folytattuk a baromkodást.  Nori instagramra is rakott fel egy képet hármunkról, mikor Miuw-val oldalról megöleljük. :) Utána nem tudom miért, de szinte mindenki kigyűlt az utcára. Nori és Etsuo a motorral voltak elfoglalva, Miuw is kint volt, Naru is akkor került elő, akkor említette meg az sms-t. Persze rögtön Etsuon kértem számon, hogy mit csinált, aztán ő sem tudott többet. Miuw-ra rájött az 5 perc és elkezdett felszaladni a kereszteződésnél lévő utcában. Ilyen T alakú az út, és az egyik sarkán laknak Genék, és a merőleges utcán szaladt fel a dililány. Na én meg futottam utána, mert egyedül mégse kóricáljon el. A ház mellett Etsuo úgy sem veszik el. Aha, Miuw az út felénél megáll, és visszaszalad. WTF? Erre, én nem fordulok vissza, hanem sétálok tovább előre, amíg el nem értem a templomot. Ott nézegettem, sétálgattam, mikor Naru jött értem, mondván eltűntem. x) Szokásom elmenni az ilyen házibulikról nekem is, de csak a poén kedvéért. Watarunál is bejátszottam 1,5 éve, Hiroto szívbajt kapott, mikor negyed óráig nem mentem vissza a sátorhoz hajnali 3-kor. Reggel 7-kor ugyan ezt játszottam el, akkor Sugi utánam jött, és akkor beszélgettünk a falu játszóterén. /Wataru egy utcával lakik arrébb Miuw-tól/. Narukival egy félórát beszélgettünk, lelkiztünk, bár én éreztem, hogy már nem vagyok túlságosan jól. Nori meg motorral jött értünk, hol vagyunk már, persze Miuw az utca felénél valami kutyát simogatott. 1 környékén mentünk vissza a lakásba. Akkor vettem be az első bogyókát, hátha megszűnik a hasfájásom. Volt a Titanic főcímzenéje, így Miuw Norival, Yumi pedig Gen-nel állt fel abba a híres hajós, izébizés pózba. Persze gyors fotók erről is. Aztán Miuw-Nori párost kettesben hagytuk, ők eltáncikáltak, Yume-Gen Wii-zett, mi Naruval meg megkerestük Etsuot, aki épp pihent. Mit ne csinálj házibulin? Alvás-pihenés. Szokásosan előkerült az alkoholos filc, Etsuo-t pedig megint rajzlapnak használtam. A csuklóján lévő smiley-t emlékeim szerint vagy hétfőn vagy kedden találta meg. x) Az arcát is akartam, csak nem fértem oda normálisan, és inkább hanyagoltam. Naru mellettem meg fényképezett. :'D Meg kellett örökíteni, hogy hogyan is néz ki. x3 Aztán utána mi is csatlakoztunk a Wii-zős pároshoz, bár előtte vettünk gyors pillantást a másik kettőre. Meg még előhalásztam Gen húgának vagy öccsének a játékmikrofonját és a szokásos kedvenc karaoke számomat (Orsi feat. Ganxsta Zolee - Ha lemegy a nap) előadtam. Kissé becsiccsentve vagy nem tudom, nem volt a legjobb előadásom. Mondjuk kíváncsi lennék, hogy amit haverom átküldött telómra, az milyen... x) Aztán akkor ugye Wii-ztem is. Nem mondom, hogy nem bénáztam, plusz úgy, hogy cicagatyában voltam, és két pasi ült mögöttem... Sok magyarázatra nem szorul. Meg életem első Wii-zése volt, de azért élveztem. :D Yume közbe felment Etsuo-hoz, beszélgettek, lelkiztek, franc se tudja. Ez egy ilyen buli volt. Meg Genichit nyaggattam, kapok-e vmi plüsst majd, amivel ha úgy van, alhatok. Végül a gyerekszobából lehoztunk egy My little póni-t, ami a beteg vagyok kategóriából jött ki, meg egy kutyás szélfogót. Na igen, 20 évesen mind nekem, mind nekik ennyi eszük van. x) Azt tudom, hogy Miuw-val a kutyust elég szépen összeharapdáltuk. Átmentünk perverzbe vagy mit tudom is én mibe. :'D Nori az egész este alkotott. Valamikor előhalászta a mosdóból a wc papírt, és múmiát csinált magából. x) 2-3 között még mindig nem éreztem a gyógyszer hatását, így nyafogtam Narunak, hogy adjon még egyet.  Azt is bevettem. Utána már csak a mellékhatásokra figyeltem fel...  Meg akörül volt, hogy Etsuo Miuw-val akart kinyittatni egy üveg bort, de vagy bnőm nem volt rá hajlandó, vagy szimplán nem sikerült neki. Utána ezzel engem talált be, hátulról a pulthoz nyomott, és én nyitottam ki végül bornyitóval. Utána azon vigyorogtam, hogy sikerült. x'D Negyed-fél 4 körül meg Nori egy lábost, egy sodrófát, még wc papírt illetve szemeteszsákot szedett össze és valami fura lénynek öltözött be. Miuw-val azon mosolyogtunk, hogy a lábos neki is a fejére volt rakva és anyum is poénkodott ezzel 3 éve nyaraláson. x) Én addigra már szó szerint vacogtam, egy pléd, Etsuo pulcsija, Naru felsője és pulcsija is rám volt terítve a napozóágyon. x) Vicces látvány volt. x) De mellettem mindenki rövid ujjúba... Okos kérdés: Én vagyok ennyire fagyos vagy ezeket fűtötte a pia? Költői kérdés. x) Meg buborékot is fújtunk, meg rájöttünk, hogy a kinti mosogató milyen kényelmes. Tudom sok eszünk van. x) Aztán volt mikor Etsuo-n és rajtam kívül mindenki bement, eltűnt. Aztán akkor odaguggolt mellém, és kb kikezdett velem. Első gondolatom, úgy is szórakozik, meg amúgy sem tudja mit csinál. Ezt már Itsukinál is benéztem párszor, szóval most sem volt meglepő. x) Beszéltünk 1-2 szót, persze kicsit "elvont" témában, ő tudja (szerintem), én persze, hogy tudom, másra meg annyira nem tartozik. Aztán elindult be, én meg nyafogtam, hogy ne hagyjon kint egyedül. Aztán mentem be a lakásba utána. Miuw-Nori addigra eléggé egymásba feledkeztek, a többiek pedig ismét a Wii-nél voltak. Közbe Naruval volt ismét kisebb lelkizésem kb ugyan arról a témáról, amiről később Etsuo-val is megvitatott. Etsuo meg eltűnt. Jó, Naru utána ment, én nyafogtam, hogy nem vagyok jól. Azért vettem be a gyógyszert, hogy elmulassza a hasfájást, és ne legyen hányingerem, de mellékhatása ugyan ez. Fasza, b@szki. Szóval ablakot nyitottam, kimászkáltam kicsit teraszra, vizet meg teát iszogattam, sétálgattam. Yumi és Genichi a nappaliban pihentek már a kanapén, Miuw és Nori Gen szobájában aludtak, a másik két fiú beszélgettek valamerre. Úgy talán negyed óra múlva jöttek vissza, Naru emlékeim szerint leült a többiek mellé a kanapéra, én a lépcsőn gubbasztottam, Etsuo meg feltűnt mellettem. Nekem úgy rémlik, hogy én kérdeztem rá, hogy mi legyen, felmenjünk-e, de ezt sem tudom igazából már. Végülis Gen szüleinek a hálószobájába mentünk fel. Talán 2 órát töltöttünk kettesben, 1x jött fel ránk nézni Naru. Szóval úgy 6 után döntöttünk úgy, hogy ennyi. Annyit nyögött ki, hogy ne egyszerre menjünk le, várjak kicsit és úgy menjek utána. Nekem viszont sok erőm már nem maradt, így egy darab fa módjára dőltem el. De addigra legalább nem éreztem a hasfájást. Pár percig még hallottam hangokat lentről, majd elnyomott az álom.

Legközelebb 9 után keltem fel, akkor másztam le az emeletről. Naru a nappaliban ült, így odamentem mellé, meg kicsit beszélgettünk is. Úgy voltam vele, hogy pihenek még ott mellette, de aztán rájöttem, ülve elkezd megint fájni a pocim, így 10 perc után visszamásztam a hálóba, Naru meg jött velem. Mikor lett igazán élet nem tudom, de 3 órát minimum azzal töltöttem, hogy csukott szemmel fekszem és a többieket hallgatom. Annyi hülyeséget csináltak ezek lent meg a gyerekszobánál is, hogy csak na... Aztán végül negyed 3-kor másztam le plédbe burkolózva és mentek ki a többiekhez a teraszra. Annyit tudok, hogy Yumi addigra már javában otthon volt, hisz reggel Naru vitte be kocsival az állomásra. Nori is szerintem addigra már hazament, így maradtunk 5-en. Aztán kicsit beszéltünk, én telefonáltam anyunak, hogy élek, bár azt azért nem mondtam el, hogy alig 10 perce kelhettem... Utána Gentől kaptam törülközőt és elhúztam zuhanyozni. Frissítő zuhany az kellett. Aztán szépen sorban mindenki eljutott a fürdőig. Utána szépen kiültünk teraszra, cigi+kávé mindenkinél. Utána váltotta fel a kávét a sör. Mondjuk én először még teáztam, de utána átváltottam meggyes sörre. Nem szeretem annyira a sört, de a meggyeset szívesen megiszom, meg már úgy a simát is. Délután pingpongoztunk és röplabdáztunk is. Azért vicces volt mezítláb játszani, pláne úgy, hogy 3x lőttem ki az utcára, és mehettem érte. x) Így második napra már sok energiánk nem volt, szinte egész nap csak ültünk és hülyéskedtünk. Bár annyira túlzásba nem estünk. Enni nagyon nem is ettünk, inkább csak a sört ittuk. Rika és a barátja is beugrott egy órácskára, beszélgettünk, meg Gennel végigmutogattuk a lakást. Este próbálta Etsuo felpörgetni a bulit, de annyira nem ment neki. Segítettem neki előkészíteni a poharakat a pezsgőhöz, meg takarítottam utána, mert fél pezsgő a poharak mellé folyt, mert nem pezsgőspoharakat használtunk. x) Éjfélre már az ágyon döglöttünk és a tv-t lestük. Találtunk Animax-t, csak hát semmi anime nem ment rajta, így elkapcsoltunk. Azt hiszem 2-3x pornócsatornát is találtunk, de aztán meglett szavazva, hogy inkább kapcsoljunk el.x) A legvégén valami második világháborús dokumentumfilmet találtunk. Azt néztük egy darabig, majd Etsuo eltűnt. Narut küldtem utána, én meg még ültem a többiek mellett. Aztán Naru jött a teraszról, hogy menjek ki Etsuohoz, mert beszélni akartam vele. Most is úgy vagyok vele, hogy nem jutottunk egyről a kettőre, de lehet úgy is mindegy. Aztán végül mindenki be, én Naruval beszélgettem utána jó darabig. Vagyis először a kisszobába, majd végül felmentünk Gen szüleinek a szobájába. Most leszögezem, mielőtt jönne a pletyka, mert tudom páran szívesen kihoznának szépségeket belőle, nem volt semmi. Beszélgettünk, majd 2-kor elaludtunk, tisztes távolságban.

Kedden viszonylag időbe kelt mindenki. Rendbe szedtük magunkat, majd főztünk kávét és kiültünk a teraszra. Beszéltem anyuval is, beszámoltam neki mi újság velünk vagy Miuw nevelőapjával, mivel hétfő hajnalban kórházba szállították. Később derült ki, hogy veseköve van. :s Aztán szépen lógtunk még kint a teraszon. A csillámpóni az menő volt, azzal hülyéskedtünk. x) Meg Naru engem berakott a grillezős kemencébe is poénból. 1,5 napi nem evészet után elhihetitek, hogy mennyire lapos volt a hasam, és vagy 2 kilóval voltam könnyebb, mint előtte vagy azóta. x) Fél 3-kor volt egy hívásom, 22-es körzetszámból. Úgy voltam vele, hogy téves, de Gen mondta vegyem csak fel. Jó, oké. Ki volt az? Etsuo anyuja. Tudjátok, hogy meglepődtem? Mellettem mondjuk a többiek is lestek egy sort, azt tudom. A fiáról érdeklődött csak, hogy mi van vele, mert nem éri utol telefonon. Hát Genéknél elég szar a térerő, nekem se mindig volt,. így nem csoda, hogy Etsuot sem érte el. De megnyugtattam, hogy minden rendben, délután megy is haza a fia. Végül fél 5 körül gyors összepakoltuk a cuccainkat, majd nem sokkal később indultunk is be a városba. Etsuot kikísértük a vonatra, majd utána mentünk át Miuw-ékhoz a faluba, hogy őt is hazadobjuk, majd vissza hozzánk, ahol mi is kiszálltunk Naruval, ahol ő elkísért a kapuig, majd hazaindult. Aztán szinte 1,5 hét után végre pihizhettem a saját szobámba. ^^
Na ennyi volt a Genichis házibuli. Van egy-két dolog onnan, ami számomra nem tiszta, és egy 3 hónapos úgymond bizonyítási kényszer, amit félig-meddig megtettem, de számomra nem volt épp kielégítő. Tudom, hogy én ennél többre is képes vagyok, csak sajnálom, hogy nem tudtam bebizonyítani. Magam szerint nem, hogy a másik fél hogy vélekedik erről, ő tudja. Én annyit mondok, hogy semmit nem bántam meg, ha mások igen, az már az ő gondjuk. Hamarosan jövök a követező napokkal, mert ezután sem pihenhettem nyugodtam egész héten, hisz elég sok programom volt.:) Szóval nézzetek vissza, bár ennyire eseménydús sztorik annyira nem lesznek - bár ki tudja. :/ x) Puszi, sziasztok!  

Holiday Part 2.

Sziasztok!

Na meg is jöttem a nyaralás másik felével. Tudom elég lassan, egy bejegyzés meg arra vár, hogy ezzel végezzem, mivel ezután kerül majd ki és bő egy hete kész. Korábban nem akartam még kirakni, időrendben meg így van sorjában. A képek ismét kattintásra nagyítódnak. :)

Ott megy le a napocska ^^

5. nap délelőtt nagyon vacak volt az idő, így akkor a lakásban maradtunk, és pihiztünk. Én Janerity Tehetségek iskolája c. történetét olvastam, bár ha tehettem esténként is ezt bújtam. :) Meg filmet akartunk nézni (Halálos iramban 6.), de aztán 20 percet, ha láttunk belőle. x) Délutánra újra kellemes lett az idő, akkor már újra a strandon lógtunk. Ha a fürdőzést hanyagoltam is, a fotózást már kevésbé. Kivételesen túlzásba sem estem ezzel kapcsolatban. Öcsém fél 6 körül adta fel, mivel fürdésen kívül unatkozott, és visszament a szállásra. Negyed 7-kor követtem én is, bár idén is eljutottam egy kisebb napszúrásig, és nem csak egyszer... Sok eszem van, tudom.

Klenovica - öböl :)

Ránk kb egy óra múlva a többiek is megérkeztek, majd ettünk és fürödtünk. Miuw-val 9-kor úgy döntöttünk, hogy menjünk esti sétára, és most az ősök is engedélyezték. Első évben (2010) volt egy ilyen húzásunk, csak akkor szerintük engedély nélkül léptünk le egy vadidegen szigeten, első este. Pedig mi akkor szóltunk, csak nem épp foglalkoztak velünk. x) Szóval cuccokat felkapva elindultunk felfedezni a többi helyet. 9 körül már jócskán lemenőfélben volt a nap, bár az öböl miatt nem lehetett tisztán látni a neplementét. Amit tudtam, azt úgy is megörökítettem. Az itthon hozott 2 centes piákkal mászkáltunk, azokat iszogattuk útközben. x) 20% átlagosan, szóval nem is rémes, meg még finom is. Egyet még Gennél is iszogattam, de erről később. Aztán úgy 1 órát sétálgattunk a parton, meg 1-2 képet csináltunk. Nem sokkal később miután visszaértünk, anyuék is lejöttek, aztán mentünk is pihenni. :)

Crikvenica :)

Csütörtökön Crikvenica-ba utaztunk át már délelőtt. Egy kicsit körbenéztünk a városban, megnéztük a piacot, vettünk 4 üveg sört (nem ám ilyen fél litereset, a-a, 2 1,5 literest, és kettő 2 literest) meg táblacsokikat. Nyámi. Utána mentünk tovább a strandra. Gyönyörűen sütött a nap, egy árnyékosabb placchoz lepakoltuk a cuccainkat, majd mivel dél 12 körül járt az idő, ettünk pár falatot. :) Kajci után pedig végre kipróbáltuk milyen a víz. Az elején kicsit hideg volt, de mégis lehetett érezni, hogy melegebb, mint az "otthoni". Aztán lubickoltam kicsit, majd anyuék mellé kiültem a kavicsokra, a lábamat viszont hagytam áztatni. :) Öcsikém is bemert menni a vízbe, tényleg nem volt annyira hideg, mint a másik. Ő is van annyira fagyos, mint én. Később kifeküdtem a napra, kissé pirítósra is égtem. x) Meg persze egy kisebb napszúrást is kaptam, amin meg sem lepődtem. Aztán anyu mondta, hogy inkább hűtsük le magunkat, mert nem kéne csak napon aszalódnunk, így kicsit úszkáltunk. ^^ De az volt a szép, hogy ahogy haladtál a partról befele, arányosan egy méter előre, kb fél-egy méter lefele. x) Bár azért gyönyörű volt. Később megint kifeküdtünk a napocskára, akkor fotózgattam. Halacskák is ott úsztak a lábaink alatt, mikor a betonfalon ücsörögtünk. Tök jó volt. ^^ Később anyuval elmentünk ugrálni.Volt ilyen kikötős betonstég, amiről lelehetett ugrani. Alattunk vagy 5-10 méter volt a víz, de aztán bátrak voltunk is leugrottunk. Később a többiek is csatlakoztak, még videó is készült róla. x) Végül 5 körül kezdtünk el készülődni és hazaindulni.^^ Este már csak vacsi és kártyaparti. :) Én meg olvastam. :D

Tenger 

Elérkezett az utolsó napunk Klenovica-ban. Mivel előző este a szálláson ismét vihar volt, délelőtt nem tudunk kimenni a strandra. Anyu, apu, Miuw és a szülei még utoljára elmentek sétálni a környéken. Én tudom, hogy a zöld plédbe bebugyolálva magam ültem a nappaliban és gépeztem, öcsi a telóján játszott, Miuw keresztanyja és unokaöccse meg fent maradtak az apartmanjukban. Délután kisütött a nap, így akkor visszamentünk utoljára a strandra. Fürdeni is akartam volna, de a víz nekem egyenlő volt a fagyással, így inkább a gyékényen olvastam egy könyvet. 1 óra után meguntam, mert még az árnyékban is szétrobbant a fejem, aztán anyuval meg apuval a hátsó, sziklás részre sétáltunk, hogy hátha melegebb ott a víz. Hát a vizet tesztelni nem tudtunk, mert egy vén faszi pucéran süttette magát a sziklának dőlve, így inkább elmentünk onnan. Egy szebb részen kiültünk kicsit, lőttünk pár képet, meg meglestük víz hőmérsékletét. Hááát... Éreztem, ahogy a vér kristályosodik az ereimben, annyira hideg volt. >.< Öcsi meg már nagyon unta, így inkább hazament. Ráadásul Miuw meg unokaöccse már előtte bementek. Végülis öcsi megvárt, így együtt sétáltunk fel a szállásra. Pár óra múlva az ősök is megjöttek, ettünk,  Miuw-ék még elmentek abba az étterembe, ahol vasárnap ettünk. Utána készültek csoportképek a ház előtt, mégiscsak utolsó esténk. Később még  egy utolsó kártyaparti lement. Most sokáig nem maradtunk, hisz másnap már jöttünk haza. A cuccokat már akkor kissé összepakoltuk, de még nem teljesen.

Rijeka-ban az egyik
 eldugottabb strand :)

Szombat reggel már korán fent volt mindenki. Cuccokat elpakolni, a kapott törülközőket összehajtogatni, rendet rakni, stb. Végül elbúcsúztunk a vendéglátónktól, kaptunk 1-1 üveg fehér bort is ajándékba. :) Utolsó képek a ház előtt, majd indulás. Persze még nem rögtön haza, úgy lehet minket ismerni? Nem hazafelé vettük az irányt, hanem Rijeka (vagy Fiume, ki hogy ismeri :) ). Régi magyar kikötőváros volt, sok helyen magyar dolgokkal is összetalálkoztam. Ilyen volt a vasöntödéből származó kikötőbakok, amik még a 19. század végén kaptak helyet ott. Meg ott vannak még a régi darusínek is, de nem tudom használatban lennének-e még, hisz elég sok autó parkolt akkor, mikor ott jártunk. Szinte a régi magyar belvárost bejártunk, nagyon szép volt. Néha jó egy hazait is felfedezni. Rijeka meg ténylegesen az. :) A hangokat leszámítva, néha mintha tényleg Magyarországon jártam volna. :) A helyes pasiknál meg eléggé ügyesen estem félig pofára a platformcipőben. x) Gyönyörű partszakaszok ismét csak voltak, de addigra már nem fürödtünk. A belváros is gyönyörű volt, a piacot is bejártuk. ^^ A képeken majd úgy is láthatjátok. :) Úgy 2-3 órát töltöttünk ott, majd onnan már hazafelé vettük az irányt.

egy kis magyar emlék

Még egyszer álltunk meg, akkor Karlovac-ban jártunk. Ott egy II. világháborús "múzeumot" lestünk meg. Az egész érdekessége, hogy a városon belül van, vagyis inkább annak a szélén már, és omladozó épületek, tankok, repülők vannak kiállítva oda, és ingyen megtekinthető. Mutatok majd arról is képet. :) Ott ettünk pár falatot, hisz ebédelni nagyon eddig nem jutott időnk. Innen már nem is álltunk meg, legközelebb is csak 5-10 percre álltunk le, kicsit megmozdítani az elgémberedett tagjainkat. :) Bár a szúnyoginvázió eléggé megvolt. Végül fél 10 környékén értünk haza. Gyors búcsú a többiektől, Miuw-val utolsó egyezkedések a Gen-es házibulival kapcsolatban, majd kipakolás. Még este gyors bejelentkeztem, megnézni mi van a neten/FB-on, majd utána már csak alvás. :)
Na hát ennyi volt a nyaralás. :) A mai nap már a jövő évit beszéltük, persze csak elméleti szinten, mert ki tudja mi lesz télig, hisz akkor lesz a végleges döntés a szállás-város terén. :) Most szerkesztettem képet is a vendéglátónknak, akinél voltunk. Amolyan köszönő email+kép volt a számára. :) A kislánya is annyira cuki volt *-* Babázhatnékom támadt. :$ Na de tényleg befejezem. Holnap vagy holnap után jön a következő bejegyzés. Azért nem ígérem holnapra, mert már reggel indulunk strandra a többiekkel, aztán ki tudja mikor kerülök géphez.:) Na legyetek jók, és remélem élveztétek az élménybeszámolót. :) Találkozunk hamarosan. Puszi! ^^
További képek:

Karlovac - kiállítás

tankok Karlovacban

Rijeka 

 

  Rijeka - belváros

Csak...

Érdekes napom volt ma. Reiko jött át egy kis csajos délutánra. Ha belegondolok kb. egy éve nem hoztunk össze ilyen alkalmat. Komolyan nem tudom mikor beszélgettünk személyesen igazából. Máskor még sulibálok, vagy ilyen-olyan délutánok, séta, stb. volt. Pláne, hogy egy utcában lakunk... Csak ugye nekem tavaly aug. közepén elkezdődött az egyetem, aztán lassan a sulin kívüli barátaimat eléggé hanyagoltam. Na mindegy nem ez volt a lényeg. Természetesen az elmúlt fél évet kitárgyaltunk, aztán jött a poén része az egésznek. Ayumi. (Csajok vagyunk, és egy kisebb pletyka sosem árt.) Na már most. Rennel szilveszterkor összejött. Kb. annyira, mint én a sráccal 2011. szilveszterén. Magyarul nagyon semennyire. Csak tudtuk, hogy a srác eléggé belém volt zúgva. Akkor adta fel végérvényesen szerintem, mikor hivatalosan is lett pasim. Itsuki-s meg Takumi-s kapcsolatomnál nem nagyon éreztem rajta a feladást, pláne úgy, hogy Svájcból is folyton nekem írt, meg csokit ígért (abból 1x kaptam, bár az mindegy). Aztán most feb. 11 óta van kint, hogy együtt vannak Ayumival. De persze azóta a srác bejuttatta a mostani munkahelyére logisztikusnak (menne a fenébe -.-) plusz elvitte egy hétre Horvátországba. Na az úgy vicces. És szerintünk mindent a pasival fizettet, pedig váltig állították, hogy a felét ő fogja. Miért is nem hisszük el? -.-" Azt eddig is tudtuk, hogy a pénzes pasikra hajt ő is. Atarut nem értettem annyira, mivel ő annyira nem a pénzről volt híres, bár engem kínaiba vitt el kajálni, 18. szülinapomra is miket kaptam tőle, meg tényleg. Ja, utána volt vicc, mikor 2 hetes ismeretség után összejöttek Ayuval. És én voltam a hibás, mert kiakadtam emiatt. -.- Na mindegy. Aztán 1,5 év után Ayumi dobta ki Atarut decemberben, franc sem tudja miért (sok féle pletyka volt ezzel kapcsolatban is, de aztán ki tudja mi igaz belőlük). Hónap végére meg egy haverjával jön össze, az is mi. Sztem baromi nagy hátbatámadás, de mindegy. Aztán ezzel kapcsolatban jegyezte meg Reiko, hogy ezek a pasik utánam mennyire lejjebb adták a szintet. Sztem mondjuk Takumi is, de az más kérdés. Én sem vagyok egy szépség, sosem tartottam magam annak, pláne nem az az igazi modellalkatú gyönyörűség, de azért Ayame hozzám képest is ronda. Csak nem tudom mit esznek rajta a pasik, pláne azok, akiknek ő vette el a szüzességüket... Nem rám tartozik meg más téma, de nála még én is szebbnek tartom magam mindennemű hibámmal együtt is. Nekem is vannak hibáim, külső is belső is, de ez a csaj velejéig romlott. Kövi kérdés, miért nem én jöttem össze bármelyikükkel is, akkor szegények nem agymosáson átesve az ő karjaiba lennének vagy lettek volna. Már mindegy, Ataru rájött mekkora hülye volt, és ő az egészet megbánta. Ren-re leszek kíváncsi, hogy 1-2 év múlva mi lesz a véleménye az egészből, mert miszerintünk ugyan úgy fog járni, mint Ataru. Csak nekem nem hiszem, hogy kedvem lesz pátyolgatni. Ataruval egyszerűbb volt, mert egymást segítettük fel a padlóról. Bár neki még mindig rosszabb volt, mert 1,5 évig volt azzal a ribanccal úgy, hogy el is jegyezte. Bár most Ren is ezen gondolkodik, a végére leszek kíváncsi az egésznek, és nem egyedül.... Rei meg közben kicsit magát okolja, hogy bemutatta nekünk Ren-t, meg Atarut is - bár Ayame miatt ugye... Remélem Hikarunak nem lesz annyi esze, hogy meghívja az esküvőjére, mert akkor nem érdekel, de gyerekes viselkedés ide vagy oda, én lemondom az egész nyoszolyólány dolgot plusz el sem megyek az esküvőre. Nem a bnőm esküvőjén szeretnék jópofizni. Május elsején is megcsináltam, azt is én szívtam meg a végére, mert kavarta a szart, és megint én jártam szarul, már ami Tsukikoékat illeti. Vagyis Tsukiko pasija nekem előbb hitt, mint neki, de most akkor is... Én örültem, hogy THS óta megszabadultam a kavarásaitól, erre megint csak folytatta. Mindegy, azóta vége - tudomásom szerint. Vagyis Rennel sikeresen összevesztem ez miatt, bár nem is bánom igazán. Fú, megint nagy ömlengés lett, na mindegy. Igen, most szinte minden mindegy...

Day :)

Csináltam finom szeder-turmixot anyunak meg magamnak (a fiú annyira nem lelkesülnek miatta). ^^ Végül vacsi után, Bayern-Barcelona meccs alatt meg is ettük. ^^ Meg jó "kislány" módjára szinte egész nap csak olvasok. :) Nem bírok leállni Janerity Tehetségek iskolája c. történetével. Már nyaraláson elolvastam az addig kész fejezeteket, de mióta itthon vagyok, nekiálltam harmadszorra is. x) És már Megumit is megfertőztem vele. ^.^"