B.Ú.É.K.

Minden kedves látogatómnak elsősorban sikerekben gazdag, békés, boldog új évet kívánok. :)

 Másodsorban köszönöm szépen, hogy itt voltatok, és remélem jövőre is visszatértek. :) A havi oldallátogatottság  most volt a legmagasabb, aminek nagyon örülök. Köszönöm, hogy ennyien olvassátok a blogot. ^^ És akkor találkozunk 2013-ban, én itt leszek, és remélem, Ti is. ^^

Happy New Year, Darlings! ^^

XoXo Caty

Éves összefoglaló part II.

Hali! :)

Megjöttem a folytatással. Nézzük, hogy is telt a második félév. ^^ 

És ugye máris július. Chi, Megumi, Rei találkák, majd irány a horvát tengerpart ismét, ezúttal Vir-sziget, és a környéke. Belefoglaltuk a Krka Nemzeti Parkot, Pag-szigetet és Zadart is. Jó kis hét volt, várom már a következő évit. Már tervbe van. :) Aztán továbbra is Meggel a délutáni hülyéskedésünk, általában a városban. Exemhez csöngettünk fel nem egyszer, idióta leveleket hagytunk neki és a bátyjának, persze névtelenül. Igen, kissé lementünk gyerekbe, de legalább jól éreztük magunkat. Aztán Chi-s pizsiparti, ahol összeismerkedtem egy újabb sráccal. Na igen, nálam ez az, ami sosem marad abba, a pasizás. Nem baj, szeretek ismerkedni. :) A pizsama parti csak 10-ig volt Chinél utána a másik egyetemi kocsmát céloztunk be, ami bent van az egyetem területén. Hajnali 2 után mentem haza, mert még a régi törzshelyünkre is bemásztunk. Azóta talán 2x jártam ott, egyszer még Etsuoval Shun szülinapja után. Bár most csak ez rémlik. x) És végre sikerült lerázni Hiroshit. Így 2 év után már örültem neki. Igaz, megfenyegettem, de basszus, 2 éven keresztül lehetett hívni a folytonos telefonhívását zaklatásnak... Aztán Meggel kitaláltuk, hogy járjunk futni, hát igen, focistákat lestünk végig, meg ők minket. Hát igen, jó muri volt. Aztán Saekoval is találkoztam, Chivel is, Arisa-val is. Nem volt unalmas egy hónapom. Aztán persze további bulik, kerti partik… Nagyon jó nyár volt. És persze anyuékkal akkor mentünk el újra tekézni. Akkor voltam azt hiszem harmadszorra. Profi sem most, sem akkor nem voltam, de akkor még nem tudtam, hogy az egyetemen is ezt fogom csinálni. x)

Augusztusban állásinterjúk, Meges találkozók… az a bizonyos augusztus 4-e… Na igen, nem egyszer gondoltuk, hogy vissza kéne menni aznapra. Csak egy icipici változtatás miatt. Aztán strand, Chivel az akkori pasihoz kerti partira mentünk, aztán már az egyetemi csoporttársakat kerestem neten, elég sokra ráakadtam, és ott jött a további lavina. 21.-től elkezdődött a matekhét, ami azért hasznos volt, csak sajna nem vált be… megismertem Shizut, akivel gyorsan megtaláltuk a közös hangot, felbukkant Rika is, akinek nagyon örültem. Meg persze Noriyát is ismertem látásból, hisz közös haverunk „bemutatott” minket egymásnak. Meg elég sokakkal beszélgettem már a matekhét előtt is. Aztán már 23.-án este már egy névnapon találtam magam a koleszben, a későbbi pasimmal és az akkori szobatársával. Ugye ő is csoporttársam lett utána.  Aztán utolsó héten matekvizsga, amin ugye buktam, közbe balekhét zajlott ezerrel, Meggel meg két barátnőjével shopping délutánt tartottunk, ami elég vicces volt. Aztán az utolsó pénteken újabb Etsuos tali…

Szeptember… Kezdődik az egyetem. Órákat felvettem, és akkor vágjunk bele. Az első hét elég kemény volt, vagy csak a szervezetemet viselte meg, de ott ment le először 3 kiló. Összejöttem Etsuoval, ami nagyon elhamarkodott lépés volt, megismerkedtem Shizu kutyujával, akit mai napig megzabálok. Bár inkább ma már a kutya engem. Sok barátra tettem szert, sok jó élménnyel gazdagodtam, bár a beleszokás nem ment gyorsan. A társaságot mindennek ellenére imádom, fura lenne bármelyikük nélkül is. A programozást már első gyakorlati órán megutáltam, és ez decemberre sem változott. Aztán szépen jöttek a közös bulik, végre újból szervezhettem szülinapot, még ugye Keichinek, akkor jöttek Meggel az első veszekedések, amiket nem viseltünk túl jól.

Október apu szülinapja, Etsuot is bemutattam anyuéknak, 1 hónaposak voltunk, közbe persze sok közös emlék a többiekkel, akkor Dai-ékkal bulik, vagy épp az egyetemistákkal, „keresztlánykám” is volt itt, vele is alkottunk. Anyáék 20. házassági évfordulója is megvolt, aztán így pár napra Olaszországba mentek. Akkor végre több időnk volt Etsuoval egymásra. Aztán már Shizu szülinapját szerveztük, és vásároltunk rá dolgokat.

November halottak napja, temető, rokonok jöttek, egy eszméletlen jó szülinapi buli Shizunál, ami azért visszagondolva is nagyon jó volt, de legközelebb meggondolom miből mennyit egyek. x) Etsuoval 2 hónaposak voltunk. Aztán Meggel újabb veszekedés, aztán utána már egyre jobban csúszott ki minden a kezeim közül. Több bukott ZH, programozás meg a tanár, az a kettő, ami a kedvemet is elvette az élettől… Aztán 23.-án végleg nem bírtam, akkor szakítottunk majdnem Etsuoval, de úgy volt, gondolkodunk. Nekem az a hétvége nem épp arról szólt, hanem elmentem egyet bulizni. Mit ne mondjak, igencsak rám fért. Dai szülinapja volt, és nagyon jó. Legalább az idén nem kaptunk rendőrtársaságot. x) Vasárnap aztán végleg szakítás lett a vége, ami miatt jó két hétig megint a depi szintjén álltam, és egész nap inkább tanultam. Eredmény lett, mert mindenből átmentem, vizsgára is engedtek. Csoport munkán is bemutattuk a videónkat, ami ahogy láttam, nagyon tetszett mindenkinek. Meg később ismerősöktől is kaptam a pozitív visszajelzéseket. Ki tudja, egyszer majd a tv-ben látom vissza magam? x) Volt már rá példa, de az vagy aerobik fellépés vagy énekkari előadás volt. Végre eljutottam a kosármeccsre is, ahol igaz 96-20-ra kikaptunk, de nagyon jó volt. A srácokkal még kocsmatúrára illetve házibulikba mentem, ahol a csoportmunka fejlesztés még mindig megvolt. Bár részemről nem mindig 1 bizonyos emberrel… Na mindegy.

Decemberben csak egy hetet jártunk suliba, akkor volt 6 Zh-m, amiből egyedül a prog nem sikerült, de hát ugye azon már nem akadok annyira fent. Utána szünet. Pihentem a legtöbb időben, tanulgattam is, sok közös buli volt az egyetemi barátokkal, amik nagyon jók voltak. A rajongó táborom még vagy 4 emberrel ugrott… nem úgy van, hogy általában akkor kellesz a srácoknak, ha kapcsolatban vagy? Na hát én szakítottam, aztán azóta találtnak meg jópáran. 3 szóbeli vizsgám sikeresen meglett, de egyet még szeretnék javítani, de azt már csak az új évben. Programozás vizsgát ugye ténylegesen buktam, de nem egyedül, így csatlakozunk pár barátunkhoz újra prog1-et tanulni, és remélhetőleg ezúttal sikeresen is. Aztán közös karácsony a csoporttal, ahová elmentünk vagy 6-an… A lényeg, jól éreztük magunkat. Aztán már jött is a karácsony, Shizuval végre újra jóban vagyunk, aminek nagyon örülök, azért hiányzott az exsogórnőm. Na igen, a szeptemberben kitalált családfából félig-meddig kiestem. De milyen jó, hogy a volt sógoraimmal, anyósommal és a keresztlányommal még mindig jóba vagyunk. x) Végre 5-6 év után találkoztam Axvirral is, ami azért szép. A legjobb barátom alig ismerte meg, de már látta és még össze is jött vele, én meg mennyit vártam egy személyes találkára, hihetetlen. x3 Ayame és a barátja is szakítottak 1,5 év után, most a srácot vigasztalom. Ami pici furcsa, hogy visszautasítom, ő összejön barátnőmmel, aztán én mindkettőt melegebb éghajlatra küldöm, most meg egymást vigasztaljuk. Na igen, mindig jó, ha van olyan ember, aki megért. :) Aztán 31-én pedig egy újabb szilveszteri buli, ezúttal másik társaságban, mint eddig, de remélem ugyan olyan felejthetetlen lesz, mint eddig. Igaz az eddigiekre sem emlékszem annyira, de ami megmarad, az maradjon meg örökre. Igaz, a fényképekről sok mindent megtudunk másnap reggel… jó szilveszterre és új évre való tekintettel vagy másnap este vagy harmadik nap. :D

Hát szép kis mennyiség lett, nem csoda, hogy inkább szétszedtem. :) Szép kis évet zártunk, nem igaz? Nekem mindenképp az volt. :) Mindennek ellenére. Igaz, nem egyszer éreztem úgy, mintha valami színésznő lennék valami filmben, mert nem egyszer hasonlított ahhoz, ennyi dráma, meg bonyodalom után. x) Na nem baj. :)

Köszönöm szépen mindenkinek, hogy itt volt velem, és hogy olvasta a blogomat. Remélem jövőre is velem tartotok, mert biztos vagyok benne, hogy jövőre is izgalmas dolgok lesznek, és nálam amúgy sem unalmas az élet. Szóval várlak titeket vissza 2013-ban. :) Boldog új évet, puszi, sziasztok. =^.^=

Éves összefoglaló part I.

Sziasztok!

Meg is jöttem egy szép nagy összefoglalóval. Elég sok minden történt 2012-ben, szóval kezdjünk is neki az elejéről. :) 

Januárban újra megtaláltuk egymást Chivel és kezdetét vette egy jó fél éves hülyeségzuhatag. Biliárdklub, Itsuki idegesítése, vele is ez a haragszom-jóba vagyunk fázis ment körbe. Idegesített is mindkettőnket rendesen. Újabb osztály buli szervezése, Suzuki kirúgása, félév vége… nálam az egyetem téma annyira nem játszott már, de azért itt is kaptam a hidegzuhanyokat… Metálkoncert, szülinapok, Takeshi témát is akkor zártam le ténylegesen… iskolabálok, Nyusival összejöttem és szakítottam és az első hónapnak vége is…

Február első hétvégéjén meg is volt az osztály buli, amin lényegesen több dolog történt, mint az elsőn. Szép volt, jó volt, elég volt. Na jó, annyira nem, még visszamennék ilyen bulikra. ^^ Takumival akkor beszéltük meg a kettőnk kapcsolatát, és ott indult el az újabb lavina. Osztálytalálkozó, újabb szülinapi parti, ugye Dai-ékkal meg persze Chié. Mindegyiken irtó jó buli, és újabb tagokkal bővült a rajongótáborom: Yoshiro és Fujita.

Március, végre tavasz. Öcsi, anyu, apu névnap, meg öcsi szülinap. Meg Dai-nál nem egy kisebb házibuli, Kojime szülinapja, szokásos évi biciklitúra oda a homokos árokhoz. x) Aztán utána Takumival és Fujival randi, így egymás utáni nap. Zsúfolt volt az utolsó pár nap. Utolsó hétvégén pedig öcsivel a közös szülinapunk a közös barátokkal. :)

És máris április. 6-án szülinap, amit persze a barátaimmal megünnepeltem a szokásos egyetemi kocsmában. Nagyon jó este volt, süti ezerrel, pia is, és persze jó társaság. ^-^ Remélem a 2013-as is hasonlóan jó lesz, bár a 18. óta az összes az. :P Baráti találkozók is jöttek sorban, ahogy Dai-nél lévő bulik is. Parti girl voltam elég rendesen. :) Chi, Sae, Sugi, Shun, Ren… ugye velük a baráti talik, aztán ott volt Takumi-Fujis randi… volt, hogy egymás után… azok voltak a szép délutánok és esték… Hónap végén már a kerti partik, és szokásos Dai féle házibulik.

Május. Rögtön névnapom, öcsi díjkiosztója, Chi ballagása és nála kisebbfajta kerti parti, kocsmatúra Miuwékkal meg a srácokkal, persze külön-külön nap. Aztán egy újabb Chi-Itsuki találkozó, amikor persze megint kettesben maradtam azzal az idiótával… Akkor piercingem is meglett végre, és persze vizsgaidőszak szakmai éven. Szóval körülbelül hasonló napok, mint mostanában, ami a pihenés részét illeti meg a sok szabadidőt jelenti. :) Aztán írásbeli vizsga két napos volt, amin csapatmunkával ismét ügyesen megoldottunk. :D ^.- Az utolsó nap, lesőnap, ahol megnézhettük a vizsgadolgozatainkat. Jobb lett, mint vártam. Ugye a beszerzésen nem lepődtem meg, de hát az is 1% és 3-as… azt nagyon kicentiztem. x) De szóbelin meg meghoztam azt az 1-et, és meg is lett  a 3-som. :))

Júniusban még mindig szünet, Chinek voltam modellje a fodrászvizsgáján, így hozzá jártam fel mindig. De mondjuk azért jól jártam, meg nem egyszer göndör hajam, le is volt vágva a vége, igaz így majdnem 10 cm-től megváltam, ha nem többtől. Mostanra majdnem olyan hosszú, mint 3 éve, szóval most nem engedem a vágást. x) Aztán Chi is levizsgázott, 5-öst kapott, Eminával gratuláltunk neki, mivel végigvártuk vele az eredményt. Aztán Tsukikoval barátjánál is voltunk fent, ilyen dumálós délutánt tartottunk. Aztán 12.-én már szóbeli, ahol 4-es átlaggal, 4-es vizsgabizonyítványt kaptam, szóval azóta hivatalosan is logisztikai ügyintéző vagyok. :) Zaku-Hikaru-Arisa-s találka is megvolt, na igen. Azóta most volt az első dec. 21-én. A D-sek vizsgáján is ott voltam, velük izgultam végig. Újabb kerti partik, szülinapok, és akkor lettünk annyira jóba Megumival. Kérte, hogy ne nagyon írjak róla, de azért gondoltam megemlítem, mert ebbe nem hal bele. :) Aztán végre Midori húgom is visszatért a városba egy újabb találkára, igaz fél órát ha láttuk egymást a 4 napban. Haragudtam is miatta rá ezért, de hát így jártunk. Anyuékkal voltam még strandon, újabb helyeket is próbáltunk ki. ^^ Fő a változatosság. :)

Huhh, fél év el is telt. Hosszú volt, mi? Részletesen minden megvan az archívumban, szóval  ha bármire emlékezni akartok vagy csak szimpla kíváncsiság fogott el, nézzetek vissza, úgy is megtaláljátok. De búcsúzom is az első résszel. Hamarosan jön a 2. Addig is üdv. ^^ 

Lassan vége...

És igen, máris itt vagyunk az utolsó előtti nap az évből. Te jó ég, jó gyorsan eltelt ez az év is. Gyors összefoglaló rész jön az elmúlt hónapról, aztán így elképzelésben egy egész évi összefoglaló. Nem tudom mi lesz belőle, de majd csak valami. :) 

December 10 óta vagyok itthon vizsga-időszak keretében. Nálam ez inkább egy 2 hónapos szünet, mint tanulás. :') Első két vizsgám már a "szünet" első hetében lezajlott, bár a tanulást nem vittem túlzásba. x) 3-3 lett, szóval teljesen elégedett vagyok. Mondjuk a szünetet tényleges pihenés volt nála, egyedül a vizga előtt tanulgattam kicsit. Anyu is itthon volt azokon a heteken, így vásárolgattunk és sütit is sütöttünk. Mézessüti volt, amiből kaptam a többiek is a "közös karácsonyon". Szerintem meséltem, szimplán összeültünk 19-én este az egyik kocsmában. x) Nem volt nagy durranás. Persze a vizsgákat mind megünnepeltünk, volt hogy két napig a kocsmába iszogattunk. Persze én visszafogottan. (: 19-én volt még két vizsgám, abból ugye a prog nem sikerült, az oprendszer pedig igen. Szóval 4/3 arány nem is rossz. (: 21-én világvége parti volt, amit énis megünnepeltem a barátaimmal, nagyon jó volt. Aznap taliztam végre Zakuval és Hikaruval, akik mellett visszatért az a lány, akit ők is ismernek. ^^  Aztán hétvége, mikor már készültünk a karácsonyra, Shizuval is beszélgettem, vele is mászkáltam, bár már azóta még 2 tali összejött, szóval elszórakozunk mostanában. :) A többi nap az ágyban fekvős sorozatlesős nap. Pénteken volt hosszú napom, hisz 11-kor Narukival és Genichivel vásároltunk be szilveszterre, hát már várjuk, annyi a lényeg. Meg minket összeeresztve semmi nem marad egybe... Egész végig röhögtünk, persze együtt egymáson. ^^ Jó kis délelőtt-kora délután volt. Aztán délután Shizunál voltam, filmlesés, dumálgatás, szóval igazi csajos délután. :) Még egy haverommal találkoztam össze, ő akkor döbbent rá, hogy Etsuoval szakítottunk. Ismeri őt is, még talán szeptember elején mutattam be őket egymásnak. Na ő meg egy barátja kísértek haza, meg közbe dumálgattunk. ^^ Aztán itthon gyors kaja, pancsi, aztán már 8 óra és irány Kai-a+l kocsikázni. Igazából már nem ez az első "randink" szóval nem meglepő, hogy most is kapott egyet. x) Végig kocsikáztuk az egész várost, meg felmentünk egy tök jó szirt részhez az egyik lakópark végénél. Az egész várost lehetett látni, kivilágítva. Baromi szép volt, és ha úgy vesszük még romantikus is. Egy fél órát ott beszélgettünk és hülyéskedtünk. Meg persze mindig benyögött valamit. Szimpla bókok voltak, de hát értitek. :) Kissé perverz Kai :DD Aztán utána kimentünk a határon túlra is, ha már 10 percre van kb. Ott is töltöttünk el vagy negyed órát. De nagyon jó volt. Elvoltunk az este az tuti. ^^ meg még jött a horrortörténetekkel. Tipikus ilyen, hogy a szerelmespár kimegy egy kietlenebb területre és jön a gyilkos, és kinyírja őket. Na igen, mi ezzel hülyültünk, ez meg mondja, nem láttam-e valamit. Én meg amilyen paranoiás vagyok, szívbajt is kaptam, de közbe poénkodtam. 5 perc után, mondtam, hogy most rögtönk húzzunk. Na igen, kisebb kerülővel mentünk haza, vagyis vitt haza konkrétan. :) Itthon már csak FB-oztam, anyuék úgy fél 11 körül jöttek meg. Termálfürdőben áztatták magukat. A mázlisták. :D Aztán úgy negyed 1-ig ültem csak fent. Szombaton meg végre találkozhattam Axvirral is. Azért találgattuk, hogy 5 vagy 6 éve ismerjük-e egymást, de mondjuk ez már lassan mindegy is, mert végre élőben is láthattam. Shun és Sugita kísért el minket. Komolyan nem épp úgy látszott, hogy először találkoztunk, csak szimplán mintha régóta nem láttuk volna egymást. x) Na nem baj. Aztán sétáltunk kicsit a közeli parkba, ahol jött az ajándékozós rész. Axnak rajzoltam egy pandás rajzot, meg kapott csokit és egy zebrás kulcstartót. ^^ Tőle egy cuki fekete-lila rockos Hello Kittyt kaptam. Jesszusom, eszméletlen aranyos. :DD Shuntól pedig egy rózsaszín szíves nyakláncot és egy ilyen színű fülbevalót. Ennyire ismernek? :) Költői kérdés. Azért több éve ismerem őket, szóval igen. Ismernek már. :) Aztán utána átjöttünk hozzánk, papám az megállítottunk minket 2x borítottam magunkat pálinkát. 2011-es, 48°-os körtepálinka. Azért az üt. Már csak szilveszterre kellene egy üveggel. Szóval holnap megyek nyafizni azért is. ^^ Aztán nálunk hülyültünk, meg képeket csináltunk. Vegyük úgy, készült vagy 20 kép, abból 1-2 volt, ami használható. Hihetetlenek vagyunk. x) Fél 6 körül léptek le tőlem. De tök ól szórakoztunk. Axvir tudod mit ígértél, azt kérem. *-* Shun téged is figyelmeztetlek, kellenek a dokumentumok. :P Narukival persze minden éjjel dumálunk, de kb egész nap... Annyi hülyeséget hordunk össze állandóan. Kész könyvet adhatnánk ki a hülyeségeinkből. x) De ez volt Shunnal anno.. Szóval...:P

És akkor már csak a holnap. Azért kíváncsi vagyok, mert fura érzésem van már most, és akkor még hol van a holnap este... Na igen. :) De akkor most búcsúzom, majd holnap jövök. Puszi, sziasztok. ^^

Összezavarodva...

Így az év végén egyik pillanatról a másikra omlottam össze, újra. Most kérdezem magamtól, hol van az igazi Caty, hol a francba, mert aki itt van, az nem én ő. Mostani "magam"-tól ijedek meg. Olyanokat teszek, amiket eddig sosem. Nem ismerek magamra. Nem tudom mi történt így 4,5 hónap alatt, de tudom, hogy ez nem én vagyok. 

A mai bőgőrohamom elég viccesen kezdődött... Keresztapum jött át, aztán nem is tudom, de arra terelődött a szó, hogy hányadika van meg milyen nap, csak hát amilyen szépen beszélek, egy-két csúnya szó is elhagyta a számat. Persze, utána rögtön rájöttem, de ő nyaggatott, hogy kezdjük előröl az egészet. Aha, én meg csak vigyorogtam, hogy nem megy. Aztán leültünk nálunk a lépcsőre. Kérdezte, mit tervezünk öcsivel, anyuék mit szilveszterkor.  Mert régebben ő vigyázott ránk ilyenkor. 3 éve... Még az elején kissé fenn is akadtam, hogy már megint gyerekként kezelnek, pedig azért nem vagyok. Tudom, hogy szoktam úgy viselkedni, de már korántsem vagyok az... Tudom, még mindig úgy óvnak mindentől, mert tényleg bármikor lehet baj, csak néha több szabad térre vágynék. Tudom, hogy szeretnek és azért teszik. Hálás is vagyok ez miatt, de értitek... néha én is akarnék egy olyan estét, amikor reggel kerülök, haza vagy legalábbis 2-3 körül, és nem csesznek le miatta. Mert úgy is hazamegyek, ha meguntam. És éjfél körül általában úgy is bekövetkezik... Na mindegy. Aztán utána jött, hogy akkor mi öcsivel hol leszünk. Akkor mondtam, hogy én pár "barátommal" megyek el az egyik közeli rockkocsmába. Aztán elkezdi, hogy mi lenne, ha szervezne egy bulit az elől lévő házban. Na ott akadtam ki. Én 2 hetet könyörögtem anyuéknak, hogy had lehessen ott a buli. De nem, mert hideg van (kissé felújításra szorul, és a kazán sem sokat segít), meg azért ott zavarnánk a többi szomszédot, meg a családot. Mondom, oké, megértettem, nem lesz itt semmi. Max a gyülekező. Aztán ezen akadtam ki, de utána jött csak a hab a tortán. Mondta - mert válaszom azt volt, hogy a szomszéd néniéknek is szólni kéne, mert őket sem lehet zavarni - hogy akkor mit szólnék, ha a férjem holnap meghalna. Na ott jutottam el a sokk részhez. WTF? Akkor fejtette ki, hogy a szomszéd bácsi kórházban van már egy ideje, karácsonykor sem jöhetett haza, és lehet már csak napjai vannak hátra. Első reakcióm megdöbbentő volt, mert fújtam egyet, nem gondolva bele semmibe. De utána rögtön megbántam. Lehet, hogy régebben hajlamos volt nálam a pedofilizmusra, mert nem egyszer fogdosott, meg ölelgetett (de nem szimpla ölelés volt az!) és úgy mondta a furcsa szövegeit. Nem is csoda, hogyha az ilyen témától eléggé menekültem régen. Mára már nincs bennem, de akkor is, talán ezért sem akadok fent annyira, ha zaklatnak. Mert bennem van, hogy foglalkoznak velem. Tudom, furán hangzik, jó mert az is. Viszont bennem volt néha az, mikor  Hiroshi sem hív, vagy valamelyik nem ír, akkor elfelejtettek. És az zavart. Szóval csak azt hiányoltam, hogy foglalkoznak velem. Igényem volt rá, pedig a barátaim mellettem voltak, de nekem talán pont arra volt szükségem, hogy dicsérjenek, meg szánjanak rám időt. Undorító és önző  én magam is aláírom, de valamikor hiányoltam, ha nem kérdezget, és nem húz közelebb magához. Nem vágytam rá, csak szokatlan volt. De mégis néha És 12-16 éves korom között ő volt az, aki ezeket csinálta. Azért sem vagyok halandó idős pasikkal kikezdeni, mert undorodom tőlük. Ez volt Hiroshival is anno. Meg ezért nem értettem meg barátnőimet sem, mikor x évvel idősebb pasijuk volt, mert bennem végig ez volt, ahogy én átéltem. Ma már utálok visszagondolni rá, és erről szerintem senki sem tudott. Netty volt még az, aki tapasztalta, meg Ayame. De ő már más kategória, mert ő nem azt és nem úgy élte át, mint én. Nekem akkor szar volt, fenekemet, a mellemet fogdosta, és...és...undorodom már az egésztől és szar rá gondolni. Mégis, mikor itt írom, ő a kórházban fekszik, és az életéért küzd. Bármennyit is szenvedtem miatta, most akkor is sajnálom. Meg persze a feleségét is. Tudom, keresztapám megkért, ne áruljam el, de ezt nem bírom magamban tartani. Szüleimnek, tesómnak nem mondom el, ti meg amúgy sem ismeritek... és nem akarok temetésre járni. Bőven elég volt az a pár alkalom életemben, még 5 éves koromból is rémlik egy... valahogy nem tudom én azt végigülni/állni, mert ódzkodom tőle... Nem akarom... szóval nem akarom, hogy meghaljon, mindennek ellenére...  

 De ezzel a beszélgetés nem ért véget, mivel én ott egyenesen bőgtem már. Akkor jött ki rajtam az a 19 év, amit itt töltöttem, és kik éltek velem az udvarban. És ami durva, hogy a végére már lassan csak az én családom marad. Ami azért fáj. Aztán utána  keresztapám folytatta a monológját. Kiss ivott, látszott rajta, szóval megint fura volt, és jött az a rész, hogy mennyire én vagyok a kedvence, mennyire szeret, mennyire szép vagyok ahhoz, hogy sírjak. Meg utána, hogy ő az aki, biztos, hogy megvéd, vigyáz rám. Meg olyan partner is kell, hogy ezt megtegye, vigyázzon rám, szeressen, öleljen, meg még hasonlóakat mondott. Na és nekem az már sok volt, mert egy pillanatra Etsuo jutott eszembe. Mégiscsak ő volt az utolsó, és akkor rá vetült ki az egész, sajnálom. Persze keresztapum erre jött az olyan szövegeivel, hogy melyik pasi is volt (mert Etsuoval is találkozott, de a szakítás után Itsuki is itt volt, és hát azt hitte, hogy ő az új) és kérdezte, hogy az új vagy a régi miatt vagyok ki. Mert látta előtte, hogy elgondolkoztam egy picikét. Na nálam ott már minden a fejemben kavargott, és próbáltam megnyugodni. Meg jött, hogy ha ilyen barátnője lenne, mint én, akkor biztos, hogy sosem engedne el, meg ilyesmik. Keresztapámtól ez így furán hangzik... nekem inkább bizarrul. Túl sok filmet nézek... Aztán hál istennek a telefon csörgése megszakította ezt az egész beszélgetést. Nekem ott már tényleg sok volt, elhihetitek... Aztán most végeztem ezzel. Egyik legőszintébb írásom volt ez a mostani és egyre több dolgot árulok el, ami miatt vagy megutálnak vagy elmenekülnek, vagy épp szánalomból vagy mert tényleg akarják mellettem maradnak. De azért ilyenkor tényleg kíváncsi lennék, mit gondoltok ti...
Igazából néha én magam nem tudom mit miért teszek, de egyre jobban megnyílok itt, s egyre jobban fordulok el a külvilágtól. Nem épp jó dolog, de egyre kevesebb emberben bízom, mégis ilyen dolgokat ide írok, amikor mennyien olvassátok. Először arra lennék kíváncsi, akik személyesen ismernek, azok most mit éreznek mikor idáig eljutnak. Mert azért ezt személyesen nem mondtam el senkinek. Takuminak kezdtem el egyszer elmesélni, de nem jutottam el a végére... mindegy miért... lehet jobb is volt... de már ezt sem tudom meg sosem... most mégis szinte az egész világgal, félig-meddig névtelenül kiírtam magamból, ami annyiban segít, hogy megkönnyebbültem. Kicsit biztos. Azért 19 és fél évet leéltem, és ilyenkor jönnek ki az ilyenek hihetetlen... De a lelkem mélyén nem akarom én ezt... még mindig tartanám magamban, hogy csak én tudjam, és talán pont ezért szeretek érzéketlennek tűnni, vagyis hát annak a lánynak, aki mindig mosolyog, vidám, ugrabugrál ennyi idősen, mert addig tudom, hogy elmenekülhetek az ilyen dolgaim miatt. Most így egy pillanatra elgondolkodva, melyik vagyok én? Ez a sírós, érzelgős lány vagy épp a pörgős vidám? Mindkettőnek ugyan azok a problémái, mégis az egyik baromi szarul kezeli, a másik meg nagyon jól. Az utóbbi jobban hangzik, én is tudom. És én azt érzem, az vagyok én, csak most mintha a sötétben tapogatóznék magam után...
De úgy érzem mára elég is volt nekem, fejem fáj, fáradt vagyok, és egyszerre írok jelen és múlt időben... Látszik, hogy igazán koncentrálni sem tudok...

Csak mert imádom ^^

Igen, több mint egy hónapja ismerem ezt a számot Itsuki jóvoltából, de annyira imádom. ^^ Tegnap óta megint ezt hallgatom, meg egy másikat. Mindkettőt meghallgathatjátok ti is. Úgy is lesz az aki valamit beleképzel, de már ráhagyom. Én imádom őket és ez a lényeg. 

"Kettőnk között a falat felhúztunk már rég, olyan gyorsan történt minden, amit veled éltem át. még fel sem fogtam, már nem volt enyém. Kölcsön kapott boldogság, véget ért már rég, eltűnt szinte egy éjszaka alatt."

És itt a másik. Furcsa, 24-én karácsonyfa díszítés közben ment a rádióban, és azóta ezt sem bírom lerakni, nem tudom miért. Szóval ez a két szám ismétlődik szinte állandóan. Nem tudom mi van, de nem bírok leállni. Tipikus lány vagyok, ha tetszik egy szám, rongyosra hallgatom. (: 

"Fenn a csúcson s lenn a völgyben is, Jártam már Jártam! Próbáltam arccal mindig a boldogság felé! Belevágnék a nagy kalandba is Bátran, Bátran! Amíg a függöny le nem hull elém!"

Ezenkívül még van 1-2 COD szám, amit csak nem bírok lerakni. Csak ha kiraknám, megint jönnének a félreérthető megjegyzések, és most baromira nincs kedvem hallgatni. De remélem a többieknek tetszettek. ^^ És az a furcsa, hogy magyarok. Nagyon ritkán hallgatok magyart, mindig inkább angol vagy japán... Azért 4 hónapnyi változás látszik. x) Az előző poszt ma még frissül, szóval olvassátok vissza azt is. ^^ 

xoxo  Caty