Anime maraton

Halihó!

Tudom, megint régen jártam erre, de annyira lusta vagyok írni, pedig aztán zajlanak az események. Pláne a mai délelőttöm után olyan fáradt vagyok, hogy erőm sincs nagyon semmihez. Szóval így Inuyasha és Detective Conan maraton megy.  Imádom őket és nagyszerű zenéjük is van, mi kellhet még? :) Mihelyt lesz energiám, írok is, de most már suli és normálisan tanulok. Tudom, kissé hihetetlen, de tényleg tanulok. Jövő héten már zh-zom! Gyors mi? Szóval kevesebb szabadidő, több tanulás, iskola, programok, de élek, és hamarosan jelentkezem tényleg. :) Addig is puszi! Caty 

*661

"Bizonyos dolgokhoz nincs már türelmem. Nem azért, mert arrogáns vagyok, hanem egyszerűen azért, mert az életem elért egy pontra, ahol már nem akarom az időmet olyan dolgokra pazarolni, amelyek elszomorítanak vagy fájdalmat okoznak. Nincs türelmem a cinizmushoz, a szélsőséges kritikához és bármiféle elváráshoz. Már nem akarok olyanoknak megfelelni, akik nem kedvelnek engem, olyanokat szeretni, akik nem szeretnek viszont, olyanokra mosolyogni, akik nem mosolyognak vissza rám. Többé egyetlen percet sem pocsékolok azokra, akik hazudnak, vagy manipulálnak. Úgy döntöttem, nem tűröm meg a tettetést, a képmutatást, az őszintétlenséget és az üres gazsulálást. Nem érdekelnek a pletykák. Gyűlölöm a konfliktust és a hasonlítgatást. Egy olyan világban hiszek, ahol az ellentétek megférnek egymás mellett, ezért elkerülöm a konok és rugalmatlan embereket. A barátságban nem állhatom a lojalitás hiányát és az árulást. Nem jövök ki azokkal, akik képtelenek bátorítani és dicsérni. Untatnak a túlzások és nehezen viselem azokat, akik nem szeretik az állatokat. És mindezek felett, nincs többé türelmem azokhoz, akik nem érdemlik meg a türelmemet."

Besokalltam...

...ismét.

Valahogy ezek az őszök sosem voltak a kedvenceim... Egy rosszabb kezdésnek a nyomát örökké magamon fogom cipelni, és ott az a teher, hogy ezzel 2 ember életét veszélyeztettem a sajátomon kívül... 

Azt nem értem mondjuk, hogyha eljön az ősz, vagy legalábbis közeledik, miért jön elő ez a depresszió... Az elmúlt 2 évet leszámítva sosem voltam az, és még a közelében sem jártam... Igazság szerint nem tudom mi történt. Sejtésem van, és valószínűleg az is... Ezért ne legyen valaki a mindened, mert ha elhagy, nem lesz semmid. Na igen, elég szépen tapasztalom azóta is... Pláne, ha az okoz csalódást, akiben feltétlenül megbízol. Talán tényleg nem kéne bízni az emberekben? Annyira nem fair, hogy mindig megbocsátok neki, és megbízok benne és utána újra átver, hazudik, megaláz és kihasznál. Én meg miatta mindig szenvedek... De én egyszer rontok el valamit, akkor már rögtön kiakad és utána még a szemembe is hazudik, hogy nem haragszik, mikor látom rajta, hogy velem szembe viselkedik teljesen máshogy, mint eddig... Komolyan nem értem, hogy miért vagyok ennyire sík hülye, hogy nem értem. Miért élvezi, hogy kiakaszt, és szenvedek miatta? Ennyire utálna, és élvezi ezt? És én miért vagyok mellette és miért nem vettem ezt eddig észre?
Bármennyire is próbálok falat húzni magam köré, megkeményíteni a szívem, bunkónak és kegyetlenül őszintének lenni, nem megy. Sosem akar menni... Mert gyenge vagyok és érzelmes... Nem bírnám ki újból, se egyedül, se teljesen érzelmek nélkül. 21 évesen egy tömeg szerencsétlenség vagyok... Bár a súlyom csökken... kevesebbet is eszek, de szerintem az étvágytalanság miatt jobban kijön. Az összes gatyám nagy derékban... Hihetetlen... 

Bár tudom, hogy nem ezzel kellene foglalkoznom. Ma utoljára kibulizom magam, és holnaptól újult erővel fogom visszaszerezni azt a szorgalmamat és tudásomat, amit valamikor félúton elhagytam az elmúlt jó pár évben. Össze kell szednem magam, tudom jól. Kemény év áll még előttem, és most nincs időm, hogy tönkre tegyenek. Már erőm sincs igazság szerint még több negatív dolgot elviselni, tényleg sok. 1-2 boldog pillanatért nincs értelme kiszakadni. Inkább legyen monoton és üres, mint hogy egyik nap a felhők felett legyek, a másikban a pokol fenekén. Belefáradtam igazság szerint már. Nem bírom már, és nem akarok tovább erősnek látszani és kitartani, mert nem látom értelmét. Napról napra csak azt bizonyítja/bizonyítják, hogy nincs értelme és felesleges. Így van értelme? Szerintem sincs. 

Zenshi haverját sem értem, miért nyafogott a múltkor, hogy beszéljek arról az idiótáról meg majd vele is... Vele is mit kezdjek? Hétfőn láttam, köszönni is alig mertem neki... pedig ő vigyorogva köszönt, de mikor neten kéne beszélni, akkor olyan távolságtartó, mint a húzat. Mi a szart csináljak ott is? 

Komolyan, minden egyben szakad rám, én meg bekattanok. Lassan mindenki húzzon sorszámot, növesszen agyat és gerincet és akkor szerintem beszélhetünk. Végezetül pár szám, amik most úgy ténylegesen, kb mindenre ráillenek. Sorrend irreleváns, a címzett meg hát azt meg talán kiérzi(k) az emberek. Csemegézzetek, és lessetek vissza később. Csók: Caty

"Miért kínzol, szólj már, ha te is így gondolod?"

"Are you friend or foe? 'cause i used to know"

Egy valakinek szól, de már nem tudom ő melyik. Jó lenne, ha egyszer az életben őszinte lenne, mert ez a szám szinte kettőnkről szól...

"Ne légy gyenge, ne légy gyáva!
Ne agyalj annyit, nem kell a dráma!
Szeretsz engem? Akkor tegyél érte,
Az álmainkat ne törd össze!
Ne légy gyenge, ne légy gyáva!
A döntésben ne várjál másra!"

*659

"Akárhányszor elveszítem a hitem, mindig jön egy pillantás, ami elhiteti, hogy tudok érezni. Hogy van olyan, hogy új esély, új szerelem, és igen. Csalódás is. És lehet, hogy most kiszakad a szíved a helyéről, de tudod csak most kell átvészelned. Csak ma. Csak holnap. Csak azután. Idővel elfelejted. Idővel jobb lesz, és majd eljön a nap, amikor megérted, hogy miért nem a nem. Hogy jobbat érdemeltél tőle, de nem hittél benne, mert akkor úgy gondoltad ő a legjobb. De tudod az élet mindig mindent jobban tud. És ha egyszer majd visszahozza a múltad, bizony megmutatja, hogy ő tényleg jól döntött és irányította a szálakat, te meg döbbenten bámulhatsz magad elé, mert tényleg.. ha akkor mosolygott volna így rád, te lettél volna a legboldogabb a világon, de ma már nem elég. Változunk, és felejtünk. Amibe ma belehalsz, holnap már nem fáj."

"Néha csak el kell fogadnod, hogy mennyi van az életedben ott, ahol most épp tartasz. Minden lépéshez tartozik valami. Valami jó, valami álom, valami csoda, ugyanakkor valami hiány, valami tragédia is. Van az az út, amiért áldozatot kell hozni - meg persze elég felnőttnek lenni ahhoz, hogy hiszti nélkül elfogadd. Mindennek ára van. Van olyan, hogy először össze kell raknod a saját életedet, megvalósítani az álmaidat, meg hasonlók, és csak utána jöhet a másik az életedbe. Addig nem. De tudod mit? Inkább legyen így. Teremts sziklákat magad köré, olyanokat, amik biztosítanak arról, hogy minden rendben lesz, hiszen védve vagy és megtartanak. A sziklák ugyanakkor veszélyesek. Akárki nem mássza meg őket, de ez nem baj. Egyáltalán nem az. Adj hálát értük, ugyanis nem kell mindenkinek megmásznia, csak az jusson át rajtuk, akinek valóban ott a helye. Aki valóban komolyan gondolja." 

*658

"Nem lesz könnyű, iszonyú nehéz lesz. Minden nap meg kell küzdenünk, de én erre vágyom, mert akarlak téged... mindenestül!"

School - Day 1.

Hali!

Mondhatom, hogy vége is az első napomnak. Bár az időjárás is siratja a nyarat, vagy mondtak neki egy kurva jó viccet, mert éjjel óta szakad... 

De túléltem egy DMAT-ot, MK-et - bár az volt 5 perces, mert elsősöknek ma még nincs oktatás. Öcsém is ma kezd, de már most elrontották nekik az órarendjüket, meg kísérem még fel az egyetemre egy csoporttársával, mert a pontos helyszínekkel gondban vannak. De az esőből már tököm tele. -.-"

Este még szeretnék egyet bulizni, de innentől leállok a hétköznapi bulizással, mert anyuék kiakadnak, ha megint csak eljárkálni tudnék itthonról és keveset tanulni. Kell az egyensúly, bár az előző szemeszterben nem jött össze... Szóval szépen, ügyesen, okosan tanulok, akkor el is mehetek itthonról megérdemelten. Csak azt a 21 kreditet meg kell csinálni. És meg is fogom. 

Na szerintem mára búcsúzom, hamarosan még jövök, mert mesélni valóm még van. Addig is legyetek jók, és jó tanulást, puszi!