My day

Így jár, aki sütés közben még ezer felé figyel. Gratulálok, Caty, nagyon ügyes vagy... De nagyon-nagyon fáj és éget. -.- Pláne a tegnapi leégés mellé itt egy újabb... Nyáúúú, ez rettenetesen fáj!!!

Szép, ugye?

Zene

Megint zenéket hoztam, most azokat, amiket ma hallgattam anyuékkal, vagy a korábbi bálon voltak és ezerrel táncoltam rájuk. :) Majd azt is mesélem lassan, ha lesz erőm többet is gépelni, nem csak linkelgetni. x) Jó zenehallgatást kívánok! :) Sok puszi: Caty

És ne öljetek meg kissé hosszú lett. :P

"Te vagy a legnagyobb hős a világon:

Én a királynőd és te a királyom.

Hova is rejtsem el a szívem tőled,

Nehogy a végén majd összetörjed."

Go Germany! ^^ 

"I Love You, Baby ♥"

És a másik kedvencem emellé:

És ami kihagyhatatlan volt a mi bálunkról: 

Ez volt  a zárószám, és köszönöm a srácoknak a táncot! :) 

Summer *.*

Slágerek, csak hogy jobban teljen a nyár. *-* Élvezzétek a jó időt, én is azt teszem.^^ 

DJ Sammy - Boys of summer

Ez kihagyhatatlan, imádom :) 

Chapter 2014 page 184 of 365

Gondolom többen emlékeztek a korábbi bejegyzésemre.Valamennyire Hiroshit neveztem pedofilnak... Tudom mennyi idős vagyok és tudom, hogy nem épp azokra szokták azt mondani, hogy pedofil, akik 16-17 éves lányokkal kezdenek ki. Na de mi van, ha 12-13 évessel? Ott azért már joggal mondhatjuk azt neki... Na igen, gondolom ide sok minden hozzátartozik, hogy mit tesznek a pedofilok. Én akarok jogtanul senkit sem annak hívni, de tudom milyen gondokkal küszködöm 21 éves koromra. Nem mondom, hogy valamelyik férfi rokonom, és azt se, hogy szexuálisan bántalmaztak. Szerencsére ilyen sosem történt. Elég volt az akkor 60-as éveiben járó szomszéd férfi is. Nehezen engedem közel magamhoz az embereket és nem csak lelkileg... Szép kis múltam van, és se prűd, se frigid nem vagyok. Arra azért már rájöttem, meg van rá tanúm, hogy mennyire perverz tudok lenni. Kissé nehezen engedem el magam az tény, de ettől függően nem vagyok az az ártatlan kiscica, mint aminek be szoktam magam állítani. A mai bejegyzés lényegében visszamegy majd 8 évet az időben. Akkor kezdődött minden. Vén idióta kéjenc, aki abban leli örömét, hogy egy kis tini mellét bámulja, és kikezdjen vele. Na igen, elég emlékem van róla, például hogy öcsivel segítünk fát hordani nekik (jó szomszédi viszony és iszony részemről). Ja, igen, ilyenkor is, "gyere ide, had nézzelek" szöveg, és próbál magához húzni, és néha az sem érdekelte, hogy ott van mellette a felesége... Hol ölelgetett, hol a popsimra csapott, hol a hasamat fogdosta, de a mellemre is volt példa. Tekintve, hogy itthon nem épp volt szokásom melltartót viselni. De hogy ezt mai napig eljátssza... Anyummal is eljátszotta, bár őt csak ölelgette és seggére csapott, de hát mit tudtunk tenni? Kb. ugyan az a helyzet, mint Hiroshival. Túl sok hátránya lenne az egésznek, és az eléggé veszélyes. Szóval így érhető miért tűrök el mindent még mindig, és miért vagyok nehezebben kapható az átlagnál. Meglehet kapni, csak időbe telik kicsit, és tényleg éreznem kell a biztonságot... Az ilyenek után nem meglepő. Pláne, hogy nem csak velem játszotta ezt el. Ayumival és Nettyvel is. Ma már, ha tehetem elkerülöm, de mai napig mikor meghallom azt a mézes-mázos hangját, és meglátom azt a kéjes vigyorát... Na igen, nem a legnyugodtabb pillanatom azt tény. Nem csoda, hogy ennek  is köszönhető, hogy némelyik ujjamon tövig van rágva a körmöm, meg a szét van cincálva a bőr is teljesen... Az ajkam ugyan ez... a foltok a lábamon már nem is számítanak furának, szinte minden héten van egy újabb valahol... 

Na de hogy pozitívabb dolgot is említsek, pici cicafiúm ma már ügyes volt, megkapta az újabb adag féregtelenítő bogyóját, amit már nagyon ügyesen lenyelt. :) Meg szépen kezdi felszedni a "leadott" kilókat. Hízik a kis dögöm. El sem hiszem, hogy hónap végére már 7 éves lesz. Hihetetlen, mi? :) Búcsúzóul kaptok Milkyről egy képecskét. Ugye milyen eszméletlenül aranyos? *-* ♥

Past, again?

Volt már egy hasonló bejegyzésem tavaly januárban. Találgattam akkor kik térnek vissza. Valahogy mindig felbukkan egy ember, egy pillanat, egy helyzet... Most is sok ilyen van. Ha visszatekintek egy évvel ezelőttire, már látom kik voltak azok visszatértek, meg azóta el és újra elő. Nem tudom most mit várok az egésztől. Kicsit tartok tőle, mert most nem 2010 akar felbukkanni, hanem 2012. Fura, mi? Valami mindig van, és valami mindig történik. Mi a fene volt akkor is, hogy megint ismétlődünk? Valamit akkor is nagyon elcseszhettem, ha visszatér. Bár ha nem 2010-es cuccok jönnek vissza, akkor ott valószínűleg már rendbe raktam mindent. Igaz, még mindig úgy érzem, 1-2 emberrel nem zártam le mindent akkor sem, szóval szerintem még sok minden előjön. Egy valamit szeretnék elkerülni, mégpedig, hogy a tanulmányaimnak vége legyen. Mindenképp állami támogatottként szeretnék maradni az egyetemen, mert ha költségesre kerülök, akkor igazán nem fogok kerülni, mert nem fogom fizetni, meg anyámék se. Szóval ne kerüljek át, mert nem leszek egyetemista. És én az akarok maradni. Van ott még elég sok lezárt ügyem, szóval igen. Pláne, hogy '12-es események is vannak, aminek szerves része az egyetem, szóval ja. Bár 1. féléves tárgyam egy sincsen, de talán visszajönnek a könnyebb tárgyam, és kb olyan simán végzem velük, mint akkor. Meg szervezésben is segíteni akarok, bár arról sincs semmi infóm egyenlőre. :s Szóval egyenlőre jár az agyam, hogy a véletlen dolgok előrevetítése mennyi mindent fog maga után vonzani. Bár eddig nem épp utalt sok minden '12-re, inkább volt, ami '13-ra. Szóval nem tudom mit várok ettől a nyártól. Azt már tudom, hogy lesz egy-két helyszín, ahová vissza fogok térni pár héten belül. Elég ambivalens érzésekkel fogok, az biztos. Hogy utána mi lesz, azt nem tudom. Azt igen, hogy az a nyár szuper volt. És akkor kezdem megint a foci iránt érdeklődni. Jó, most a vb hozzátesz ehhez. Ja, hajrá németek. Poénos, hogy 2 éve még spanyolok mellett voltam, bár lényeges Meg miatt, de ha nem spanyol volt, akkor portugál. x) Én sem vagyok rossz. x) De most akkor is Németország ^^ ♥ Meg természetesen mi jön még? Havi horoszkóp. Miért maradhatna el? Na lássuk mit ír: Még akkor is belebonyolódhatsz egy éjszakás szerelmi kalandba, ha tartós párkapcsolatban élsz. Ha nem akarsz az életedben olyan bonyodalmakat, amelyek hazudozásra késztetnek, akkor igyekezz ellenállni a kísértésnek, és próbálj meg hűséges maradni. Hatalmába keríthet a nosztalgia, és talán a régi, szép emlékek is könnyet csalnak a szemedbe. Kehh. Szeretem a horoszkópokat. Egy éjszakás kaland, nálam? Hát kissé valószínűtlennek tartom, mert ahhoz olyan buli kéne, olyanról meg nem tudok. Tartós kapcsolatom meg nincs, de még rövidtávú se, szóval ha lenne is, akkor sem hiszem, hogy nagy bonyodalom lenne belőle... Nosztalgia meg... Hát erről mesélnem sem kell, valahogy a múlt valamilyen formában mindig visszaköszön, így nem nehéz ezeken elmélkednem. Hogy könnyet csalhat a szemembe? Na az meglepő lenne... 

De hogy mi lesz a nyáron? Nem tudom. Remélem fantasztikus nyár lesz, és felülmúlja az eddigieket. 

Chapter 2014 page 182 of 365

Ebbe a párbeszédbe futottam az imént bele. Döglött akták, 5. évad 10. része. Idézem:

- Oda akarok kilyukadni, ha a pasi az első nemre visszavonulna, kihalna az emberiség.

- A nem az nem. Hányszor kell elmondani nektek?

- A játék lényege, te menekülsz, én üldözlek. 

- Nem üldözöl te sehová. 

Na igen, nálam ez kb. tök megszokott jelenség. Az, hogy Hiroshi 4 éve zaklat, lassan már nem is meglepő. Az idegeim már nem épp bírják, pláne mikor mindenki csak okoskodással jön. Csak nem épp arra lenne szükségem. Inkább valakire, aki mellett biztonságban érezhetem magam... Álmodj királylány... Legalábbis nagyon így érzem az egészet. Nem tudom miért fogom én ki az olyanokat, akik nem értenek a nemből. Miért kell folyton leállítani az ilyeneket? Az, hogy valaki kedves, az miért egyenlő azzal, hogy van is nála esélye? Tök logikátlan. Ennyi erővel minden pasi kikezdhetne velem, akivel kedves vagyok - már ha ezt a logikát követjük. De ez abszurd és teljesen hülyeség. Aki azt hiszi, hogy ennyitől esélye van, és már a sokadik nem után sem fogja fel, az tényleg egy idióta, és kezelésre lenne szüksége. Ha azt mondom, nem, akkor az nemet jelent. Nem talánt, nem igent, hanem nemet. Ennyire nehéz ezt felfogni? Ha meg bunkó vagyok, és kiabálok, akkor meg én vagyok a rossz és a szemét. De a normális visszautasításból mit nem lehet megérteni? Istenem, miért van ennyi hülye ember? Nyugi, költői kérdés volt... Na igen, és mikor kiakadok, a sok marha, akik azt se tudják mi van, osztják az észt. Sokat segítenek, tényleg... Csak nem tudom mit tegyek. Egyik sima zaklató, aki szinte csak jót akar nekem, de mégis már sok. Heti 3-4 hívás, ajánlatok, ajándékok, stb. Egy fiatal lánynak inkább teher, mint áldás. Persze, megkapnék mindent, amit akarnék tőle, csak nem érezném jól magam. Más lehet örülne ennek, de nekem ez már tényleg sok. Valamilyen szinten lehet jó, hogy ennyire figyelmes lenne, meg elhalmoz(na) ajándékokkal, és bármivel, amire csak szükségem lenne, de nem érzem, hogy rászorulnék. Aranyos dolog, ha az ember párja, szerelme néha meglepi egy szál virággal, vagy csokival vagy épp egy meglepetés vacsorával, de az már teljesen más, mintha egy szinte vadidegen teszi ezt. Jó, oké, nem vadidegen, de attól, hogy 4 éve ismerem, nem tudok róla sokat, és igazság szerint nem is akarok. Más egy férfitól és más a párodtól. És annyira nem vagyok naiv, mint például Miuw, aki elhitte neki, hogy nem zaklatás volt, csak barátkozni akart. Könyörgöm, vele is kikezdett, mikor ő volt 16... de csak mert beállította magát vagánynak, de Miuw akkor még szinte gyerek volt, csak próbált felnőni és megtalálni önmagát... Na igen, 2010 elég vicces év volt... De még mindig úgy vagyok vele, hogy nem teljesen találtuk meg önmagunkat, főleg Miuw nem. Ezért is hisz még mindig neki. Miuw barátja meg túl kedves, és mindent megtesz érte, és amíg ő a tenyerén hordozza, nem jön rá, hogy milyen emberek is vannak a világba. Szerencséje van, hogy annyi olyan dolog nem történt vele, ami meg igen, azt meg valamelyik expasijának köszönhette. Ma már úgy veszem észre, hogy azokat kinőtte, legalábbis fejlődik benne. Bár ez csak egy kitekintés volt. Hiroshival szemben elég naiv, de számoljuk végig, hogy mikor megismertük még fiatalkorúak voltunk... De ez megint más dolog. Félek bármit is tenni, mert még ennél is több gondot vetne fel, és így inkább szenvedek egyedül, mint hogy több embernek kellene, és aki a legjobban megérdemelné, az a saját hülyesége. Meg valamennyire az enyém... Szóval nem tudom mi lenne a jó. Első lépés a telefon lehalkítása és a további hívások elutasítása. Megint tartani fog úgy két hétig, utána kapok egy sms-t, ami után nekem lesz lelkiismeret-furdalásom. Bár utána legalább nyaralok, utána meg a barátaimmal leszek majdnem egy hétig, szóval lesz, ami eltereli a figyelmemet. A másik idióta már több mint egy hete nem jelentkezett, talán a bálon történtek után rájött, hogy nem épp kellene keresnie, pláne, hogy kiderült, hogy az elmúlt egy hónapot végighazudta nekem. Szóval ne kerüljön elém, mert felrúgom. Bár ez úgy a másik baromra is vonatkozik...