Beindul az élet

Halihó!

Úgy egy hete nem írtam, most már azért ideje volt. :) Meg hát azóta írom... Több-kevesebb sikerrel. Szóval lássunk neki a bulis részek kitárgyalásával.:)

Hétfőn kezdtem meg az idei bulizást az egyetemistákkal. Vagyis az egyetemi barátaimmal, ha lehet őket így nevezni, mert már lassan nem tudom... Na mindegy. Végülis az egyik egyetemi kocsmába terveztük az estét. Naruval találkoztam előtte, 1,5 év után vettem egy doboz cigit, és ténylegesen többet szívok, mint akkor. Igaz, még mindig akkor, amikor bulizom, suliban nem szoktam, esetleg egyszer-kétszer. Bár most már úgy vagyok vele, hogy sürgősen le kell állni, mert nem lesz jó vége. Aztán a kocsmától pár méterre lévő padra ültünk le, hogy akkor ott megvárjuk a többieket. 10 percen belül Etsuo és Gen is megérkezett, és mentünk be. Kikértük a piákat, majd az egyik asztalhoz leülve beszélgettünk. Megint mindenféle téma elő, olyan képemet láttam viszont Narukinál... Tavaly december eleji, és le van folyva a sminkem, a hajam tökéletesen belőve... Voltak gyenge pillanataim akkoriban... Tadase az beszólt vmi szépet, Etsuo reakciója nem maradt meg, bár az övé is érdekel a legkevésbé. Csak tudnám Narunál miért van még meg mindig... -.- x) 10 környékén léptünk le, így is ráhúztam vagy fél órát pluszban, még a kinti beszélgetéssel, mert hát problémák vannak... Meg kéne valahogy oldani, csak abba tényleg 2 ember kell. -.-" Faszom... Miért nem akar minden úgy alakulni, hogy nekem jó legyen? Költői kérdés volt...

Kedden volt az elsősöknek szóló bemutatkozós délután. Hát válogatott egy banda... 1-et ismertem még általánosból, illetve az igazgató szerinti 18. embert, akivel még nem tudja mi van, őt ismerném, csak tudom, hogy nem fog jönni... Mivel én beszélek vele folyamatosan, és sajnálom, hogy a THS után nem követ az egyetemre. Vagyis követett volna, ha nem lenne ez az elbaszott rendszer... Felvették az egyetemre, csak végül nem iratkozott be. Most logisztikát tanul, ahogy anno én is... Megvolt a bemutatkozás, hát ennyi kockát nem láttam, meg persze idiótát. Na vajon miért magyaráztam már nyáron Narunak, hogy én biztos nem lógok az elsősökkel. Aztán végül egyik kocsmába be, egyik tanár és az egyik elsős ült be velünk, illetve a banda meg 2 felsőbb éves. Később csatlakozott hozzánk egyik általános iskolás osztálytársam is, Narukinak lett haverja a nyár folyamán. Kicsit nosztalgiáztunk, bár az emlékeink eléggé hiányosak. 8 körül mentünk át másik helyre, oda már kevesebben mentünk, de azért elvoltunk. A sörösüvegről lévő papírt szedtük le és azzal dobálóztunk ,meg a papírtányérral. A sóval játszottunk... Nem egyetemista, óvodás... De azért jó volt. Az egyik felsőbb éves csak miattam jött le, de hát meg se szólalt, ha igen, akkor is csak velem beszélt. Meg azért csócsóztunk is megint, hát eléggé kikaptunk.x) Asztal alatt kúszhattunk. Néha van előnye, hogy kicsi vagyok. Haverom már nem járt ennyire jól.x) Voltunk kint párszor cigiszüneten, Naru a nyomi gyereket már majdnem kinyírta... Bár mondjuk nem csak ő gondolta úgy, hogy sok a gyerekből. Úgy fél 11 tájékán szinte mindenki ki cigiszünetre, én nem akartam kimenni, mert tudtam, hogy akkor én is rá akarnék gyújtani, és hát nem igazán kéne, így bent maradtam a nyomikával. Természetesen a kérdéseitől a falra másztam, a blogomra kérdezett rá, hogy megadom-e neki a címét, stb. Meg komolyan olyanokra rákérdezett, amiket csak nagyon kevés emberrel beszélek meg... Hál istennek, közbe ketten visszajöttek, de hát úgy nem szóltak bele, tekintve,hogy az egyik lement piáért.  Bár egyre kevésbé bírtam, meg a többiek is. Etsuo is feljött a sörével, de hát ő is unta a gyereket, így engem megszabadított tőle, hogy kihívott cigizni. Na jó, tényleg rágyújtottam, mert hát ha cigi nélkül megyek ki, akkor nem épp jó alibi. Közbe Naru már tényleg kiakadt,állítólag leszedte a gyerek fejét. xD Etsuo meg próbált azon agyalni, hogy tüntesse el a gyereket, hogy vér ne folyjon. Végül egy tök alap cuccal intézte el, előreállította a gyerek óráját, mert előtte nemsokkal mondta, hogy negyed 12-kor megy. Sikeresen a terv ezen része megcsinálva, Etsuo lép le a gyerekkel. Mindegyikünk les mi van, de aztán úgy leesik a szitu, csak az áldozatnak nem. Végül 1 óra múlva visszatért, azóta nyugodtabb voltmindenki, és beszélgetett tovább az itala felett. Végül éjfél után léptünk le hárman Naruval és volt osztálytársammal, és fél 1 környékén otthon is voltam.
Szerdán Tadase szobaavatóját tartottuk. Úgy semmi extra nem volt, a szobában söröztünk és dumáltunk, hülyéskedtünk. Sokáig aznap nem is maradtam, mert anyuék nem voltak annyira elragadtatva, hogy 3 napja volt iskola, de mind három nap szinte nem is voltam otthon, mert óra után hazajöttem, ettem, fürödtem és léptem is le. x) De azért egész jó volt.
Csütörtök-pénteken nem volt semmi. Szombatra akart Etsuo is szobaavatót tartani, de abból inkább lett kolitető party. Vicces csak az volt, hogy közel 10-en voltunk a szobájába bejelentkezve. Egyik volt osztálytársam általánosból (aki kolinapoknál is velünk lógott) meg egy volt THS-es sulitársam is a banda tagja volt. 9-10 körül többen leléptek máshová, majd Tadase és a szobatársa jött fel, és beszélgettünk és poénkodtunk tovább. 1-2 kellemetlenebb pillanat volt,de az már megszokható. Takeshi is hívott, ugorjak fel hozzá aznap, de valahogy most nem volt kedvem hozzá.:s Aztán úgy fél 1 fele értem haza, öcsi is csatlakozott hozzánk az út végén. Felnéztem még netre, majd mentem is alukálni.
Na ennyi volt az első heti buliáradat. Második héten meg szinte semmi nem volt, na mindegy, majd talán kövi héten. (: Hamarosan jövök a sulis infókkal is, lássátok milyen a másodév. :D Na puszilok mindenkit, sziasztok!

Ha a kétszínűség fájna...

...akkor jó páran már ordítanának. 

Elegem van, hogy egyik pillanatban nyalnak, a következőben ha meg nem viszonozom, én vagyok a szemét. Én legalább nem ezt teszem. Ez ilyen, ez olyan, hallgatom szinte naponta... de utána meg nekik hord el engem. Ayuminál megkaptam anno, köszönöm szépen, még egyszer nem kérem. Úgy is kitalálja mindenki kire gondolok. És bocs, hogy az általad nevezett "bohócokkal" többet törődöm, de még azt is jobban érdekli mi van velem, aki utál. Remélem a drága osztálytársaidnak benyalod magad, és ők is neked. Nekem elegem van a jó pofizásból. Nekem sincsenek olyan nagy barátaim, sőt talán 1-et lehet megnevezni annak, de ő nem beszél ki a hátam mögött, és többet érek neki, mint az a kétszínű, talpnyalóknak. -.-" Kezdek rájönni, hogy tényleg elég szappanopera az életem... bár a drámák és a tragédiák fordulnak elő inkább, de sajnos jobbat nem érdemlek. Elegem van a hisztiből, a semmitmondó szavakból, a kamu barátokból, meg azokból, akik tökéletesnek hiszik saját magukat, és azt mutatják, hogy semmivel nem törődnek, de minden szarra ugranak, ami róluk szól. Ráadásul, ha negatív, még neki áll feljebb. Nekem is rengeteg a hibám, embernek is szar vagyok, de legalább tisztában vagyok vele. De én legalább tudom, hogy aki a barátom az nem azért van mellettem, mert benyalt vagy én neki... Viszont, aki azt várja, hogy én így viselkedem, vagy neki kell velem szemben, az csak tűnjön el. -.-" Tőlem is fordultak már el emberek, de nem azért, mert megbántottam őket (volt ilyen is), de inkább azzal, hogy az emberek agyára mentem, vagy szimplán eltávolodtunk. Mondjuk, aki ezt nekem címezte, attól épp a kétszínűsége miatt fordultak el az emberek, meg azért, mert nem tud viselkedni. -.-" Meg hogy nekem nincs gerincem? Meg hogy jobban törődöm a saját dolgaimmal és már önző vagyok? Sajnálom, hogy élek. -.-" De ajánlatos lenne először magába néznie. Bocsi kiakadtam. Nem hisztizés, legalábbis nem annak mondanám, inkább csak érzelemkinyilvánítás vagy mifene. Akinek meg valami nem tetszik, nem szól hozzám, nem olvasgatja a blogomat, és nem beszél ki. Intézze el magában a gyűlöletét, és nézze meg, hogy jobb ember-e nálam.

Az állapotom amúgy is szerintem lassan tényleg nevezhető depressziónak. Suliban úgy sem látszik rajtam, szóval jól jászom, hogy minden rendben. Egy gondom, hogy van aki kiszúrja, pláne hogy olvassa a blogot... Néha lehet jobb lenne, ha nem tennék. Na mindegy.
Igazából sok minden megy a fejemben, és egyre jobban őrülök bele és néha komolyan visszasírom a THS-t. Eito-val is találkoztam, meg talán hamarosan megejtjük a fotózást, amiről már 1 éve dumálunk. Bár úgy voltam vele, hogyha vele találkozom, akkor egy kicsit jobban leszek, de nem. Hiányzik ő is, meg a THS-es banda is. Take-kel is dumáltam, de semmi. Lassan tényleg elér az a jégpáncél, amit szerettem volna megkapni. A maradék érzéseket kéne elpusztítani magamban végre. Így talán könnyebb lesz folytatni az életet. Utálom az egészet szinte, számtalanszor gondoltam már rá, milyen lenne ha nem lennék. Gondolom rajtam kívül is sokan eljátszottak a gondolattal. Mindegyikünk más okból. És én mire jutottam? Hát hogy mindenkinek könnyebb lenne. Nem kellene az én hülyeségeimre figyelni, nem kéne hazakísérgetni, nem okoznék problémát és nem mennék senki agyára. Egy gonddal kevesebb lenne mindenkinek. Szerintem a csoporttársaim nagy része (vagy az összes...) örülne is neki. A nagy része úgy  is utál, a többi meg max elvisel...

Igen, sok problémám van, sok rossz tulajdonságom, sok rossz döntésem. Utálom az életet, ő is utál engem. Szar, igazságtalan, és sajna az elején nem dobnak hozzánk egy használati utasítást. -.-" 1 hete Yoshiroak a házibulija közepén nyögtem ki, hogy nincs-e nála egy Gilette penge... Komolyan még egyet is értett velem, hogy nem ártana használni. A lakásban úgy is találok, szóval meggondolandó a használata...
Sok minden az idegeimre ment a napokban... az iskola maga nem is, mert most tényleg egyszerűnek tűnik a félév... de az emberek, a kudarcok, a vágyak, Naru története, aminek az eleje megegyezik az életem egy részével... de még folytathatnám sokáig... Meg úgy se érti senki, segíteni nem tud senki, így csak hablatynak tűnik az egész.
Igazság szerint nem akartam megírni, legalábbis kitenni biztos nem. Tegnap este már ki voltam, mégse tettem közzé, aztán most jött egy újabb hideg zuhany, ami miatt már nem bírtam magamban tartani, így újra írtam. Nem könnyebbültem meg, jelenleg nem érzem azt. Talán később...De először is, hajrá magyarok!!!

Listen to your Heart

Magyarul hallgass a szívedre. A számot meg pár ismerősömnek küldöm... Hogy miért, azt találja ki mindenki maga. Magyar szöveges videó, csak hogy többen megértsék.

3 éve...

Hát igen, már 3 év eltelt, hogy létrehoztam a blogot. Sok minden történt azóta, sok mindenen átsegített ez az oldal. Sokat változtam, fejlődtem azóta. 

Midori ajánlotta, hogy lehet jó lenne egy blog, ahová mindent leírhatnék. Ezért álnevekkel, nagyon személyes kép nélkül, kevés háttér információval a valós lényemből nekiálltam, pontosan 3 éve. Mondjuk az évek alatt már elég sok mindent megtudtatok rólam. A látogatóim fele nem is ismer személyesen, mégis elég sokan folyamatosan végigkövetik az életem. Köszönöm nekik. Több dolgot kiírok magamból, és ezáltal is kicsit megmutatom, hogy én is csak ember vagyok, akinek ugyan úgy vannak nehéz percei, aki ugyan úgy hibázik és ugyan úgy vágyik a szeretetre, mint mindenki más. Sajátos stílusom van, sajátos felfogással. Tudok órákon át sírni egy tök felesleges dolog miatt, vagy ugyan az miatt vigyorogni, mint egy idióta. A blogot először arra használtam, hogy leírjam a napokat, puszta tényként. A fogalmazás, az írásstílus nagyon kezdetleges volt, pláne 17 évesen nem is tartottam magam ehhez elég jónak. Most sem vagyok, de szerencsére sokat javultam. Első naplós próbálkozásként 1,5 hónapig jutottam. Nem napi frissítéssel, de 2-3 naponta visszatértem. Leírtam mit csináltam. Alig érdekelt valakit. Ott egy hónap alatt jött annyi látogató, mint ma már szinte egy nap alatt, ha nem kevesebb. 2010. szeptembertől eljutottam az év október közepéig. Hát végzősként amúgy sem bővelkedtem az időben... Takeshin valamilyen szinten akkor túljutottam, pláne, hogy akkor bepasiztam. Nem tartott sokáig, pláne hogy a pasi kihasznált, és én meg mellette ugyan úgy flörtölgettem. Az ártatlanság mintapéldánya már akkor sem igazán voltam. Bár szerencsére azóta ilyet nem csinálok. A páromat semmi pénzért nem csalnám meg. Na de ugorjunk. 

Legközelebb 13. osztály elején álltam újra neki. Túl voltam egy félig-meddig öngyilkossági kísérleten, amiről 1-2 dolgot már elmondtam, de legyen ennyi mindenkinek elég. Talán egyszer ezt is elmondom. Meg persze az 5. év kezdetén. Nem is tudom, miért kezdtem el folytatni. Semmi nem utalt arra, hogy folytatni fogom,és végül mégis. 2011 szeptemberétől már érezhető volt a változás. Oké, leérettségiztem, "felnőtt nő" lettem, érett lettem... Az akkori stílusom már kiforrtabb volt, mint most, bár akkor még életvidámabb voltam. Sokkal több érzést vittem bele, már nem csak puszta tényeket írtam le. Sok idióta pasi közül jött egy, aki eléggé felforgatta az életem,és természetesen össze is zavart... Itsuki. Neki köszönhetően kicsit ismét változtam, sokkal szabadabban írtam, sokkal vidámabb voltam. Nem voltam szerelmes, nem mondanám annak. Ha meg kéne nézni, talán 2-3 srácra mondanám azt, hogy tényleg szerelmes voltam. Itsukihoz vonzódtam már az elejétől kezdve, hisz tényleg szeptember eleje óta nagyon jól kijöttünk. Ha úgy vesszük,egy nagyon jó barátot kaptam. Bíztunk a másikban. Tény, hogy azt a két alkalmat leszámítva ez a barátság meg is maradhatott volna. Csak én hülye fejjel azok után többet akartam. Na mindegy. Sok barátom lett akkoriban is, Wataru osztálytársaival akkor ismerkedtem meg és neki is sok mindent köszönhetek. Igaz abból a bandából igazán csak Sugita maradt meg, akit 14 éve ismerek. Igaz, barátok csak akkor lettünk, de az életnek ezt nagyon köszönöm. Sajnos Shunnal bármennyire is jó barátok lettünk nagyon gyorsan, igaz 1 hónapja ennek vége szakadt. Ha olvassa, ha nem, de köszönöm neki és hálás vagyok mindazért, amit értem tett. Bár a sok új barát mellett, jó párat már akkor elvesztettem. Ayame nem hiányzik, mert tényleg nem olyan barát volt, amit az ember megérdemelne. Sajnos már nem hiszem, hogy meg tudna változni, de ennyire rossz ember ne legyen. Az 5. év alatt is sok embert megismertem, sok kudarcot éltem át, amit egyszer a blog is megsínylett. A drága jó osztályom megtudta a címet és elolvasta. Névtelenül csináltam, és naiv módon beszélgetésekkel, szinte gyermeki felfogással írtam, amit ők nevetségesnek találtak. Igen, akkor nagyon kiakadtam, és egy hétre be is zártam az oldalt. Az akkori havi 200-400-as látogatottság egy csapásra betette a kaput. Legalábbis azt hittem. Az osztályban abban az egy hétben lement az egész sztori, de nem tudtam kik láthatták. Azóta se tudom ki híresztelte el, tippen megvan, és szerintem ő is volt. Ma már nem számít, nyilvános blog, bárki olvashatja. Meg aki valóságban ismer, annak is 1-2 esemény már ismerős, így személyeket hozzápárosítani nem nehéz... Aztán mikor elkezdtem az egyetemet, onnantól nőtt meg igazán a látogatottság. Sok új ismerős, sok új barát. :) És jó páran tudnak a blogról. Nem baj, csak ne éljenek vissza vele. Azóta szinte dupla annyi a látogató, és egyre jobban merem magam reklámozni is. Persze csak visszafogottan, a barátaim oldalain: Naru, Etsuo, Rika. Meg anno a Bones-os oldalon mertem még chaten használni. (Névre kattintva előugrik a weblap). Azóta jó sokan látogatnak, és nem csak Magyarországról, hanem külföldről is.:) 3 év alatt igazi napló készült az életemről, igaz, elég sok dolog nincs leírva. Nem azért, mert nem lényeges, csak... nem minden tartozik a külvilágra. 3 év után már az érzéseimről is írtam. Volt, mikor a felhők felett jártam, és volt mikor a szakadékban csücsültem. Vesztettem el önmagamat is, láttam kilátástalannak az életet - nem is egyszer. De persze ugye az ellenezője is volt: boldog voltam, vidám, önfeledt... Az érzelmi skála teljes skáláját bejártam. 

A blogon több néven írtam eredetileg. Először Saku-chan-ként, ami a japán nevemből jött. Szinte az összes gportálos oldalon így lehet megtalálni. Sőt, a Midorival közösen is Saku-chan néven publikáltam. Aztán mikor elkezdtem, akkor ugyan azt a nevet használtam. A blog neve Pinky, a szerkesztő bloggeren ugyan az, bár a Pink Catyt használtam szerkesztőként. Igen, a link címében is ez van. :) A pink a kedvenc színem - mily meglepő, - a cica meg a kedvenc állatom. Ezért volt első gondolatban a Pink Cat, azaz rózsaszín macska. Sajnos hasonló név már volt bent a rendszerben, aztán így lett a Cat-ből Caty. Amúgy is létező amerikai név, bár az írásmódjuk eléggé eltér. Mostmár inkább csak a Caty maradt meg, szerintem így is aranyos.:) Van, mikor suliban is azt használom. Valódi nevemre egyáltalán nem hasonlít, de nem is baj. Nem jönnek rá, hogy én vagyok. :)

Igazából nem tudom miért írtam ezt így mind le, azt sem, hogy volt-e értelme. A lényeg `Pinky´ 3 éves, és nem tervezem még egy jó ideig bezárni. :) Tudom, hogy sokszor használtam arra, hogyha szemtől szembe nem is, de itt őszinte voltam. Bántottam meg vele embereket, okoztam vele félreértéseket, de a blog sokat segített nekem. Megkönnyebbülök, ha leírhatom. Többen vezetnek blogot, szerintem mindenki más célból, de mikor leírja, amíg végiggondolja, átolvassa, egy kicsit biztos könnyít a lelkén. Valahogy úgy érzem a bloggal sokkal jobban átlátom a dolgaimat, érzéseimet meg a többit. Egy idő, ami csak magamról szól. Bármi is a téma, vagy épp bárki, közbe magamat is felfedezem a sorok között. Jól tudok közöttük olvasni, és aki még ilyen, az tudja vagy érzi, 1-1 mondattal vagy poszttal mire is akarok kilyukadni. De most már tényleg befejezem, ismét hosszú mennyiség lett. Egy régi fejléccel búcsúzom mára, és köszönöm mindenkinek, aki néha belekukkant, hogy élem az életemet. Sok puszi: Caty

Amikor még Pink Caty szerepelt a fejlécen :) 

Újra az UWH-ban

Halihó!

Hát mától nekem is megkezdődött a suli. 2 matek óra (egy elmélet és egy gyakorlat) illetve egy menedzsment. Kicsit hülyén van összerakva, de egész tűrhető. Igaz, fél évig nem tudom mit fogunk 1,5 órás szüneten csinálni. Ma mivel a menedzsment nagy része elmaradt a városban voltunk a srácokkal, majd vissza GT-be és F-be. Szokásos jó hangulat megvolt, bár 1-2 nehezebb perc volt, ami már szinte átlagosnak mondható. De tényleg nem volt annyira rémes. Este az egyik egyetemi klubba nézünk el páran, remélem jó lesz. Apucit már tájékoztattam róla, hogy ma is és holnap is este sem leszek itthon, szóval ne aggódjon. Bár mire hazaérek, tuti aludni fog már, anyu meg nem is lesz itthon, mert ott alszik a munkahelyén, szóval a kimenőt kicsit lehet kijátszom. :$ =3 Mondjuk lehet nem kéne, de majd kiderül. A dilibogyót is tegnap óta szedem újra, és ügyesen rajta vagyok a fogyáson is. Aztán kiderül mi lesz-hogy lesz.:)  Talán most ennyi. Majd jövök. Puszi: Caty

Design - autumn

Halihó! :)

Ismét eljött az ősz, holnap már suli legtöbbünknek. Sokan nem várják, tudom. Én akarom is, meg nem is. Na de most nem épp erre akartam kitérni. Ősziesebbre vettem a figurát, remélem tetszik. :) Kivételesen egyedül csináltam meg a fejlécet, öcsi csak elmagyarázta a trükköket hozzá. De azért köszönöm neki.:) És innen is boldog 68. szülinapot nagypapámnak. ^-^ 

Most egyelőre elég ennyi, hamarosan jövök, bár már megint rossz érzésem van, igaz már 2 napja. Csak kiderül miért... Ha megtudom, bizonyára elújságolom. A napokban még jelentkezem. Puszi, sziasztok. :)