Shunnak!:)

Egy napot késve, - igaz velem ma ünnepli meg - de nagyon boldog szülinapot kívánok neki! :) Aztán jót bulizzunk ma este ^.- Meg persze az ajándéknak is örüljön ^-^ 

`(>_<)´

Kedves programozás: Utállak!

És szó szerint... A múlt heti mosolyogva, vidáman kijövő hangulatom programozás után ma hullott szét. Bár az volt a furcsa verzió. És igazából 3 dolog kell, hogy vizsgázni mehess: ZH, Évközi jegyek átlaga, nagy házi feladat. Na igen, ebből a nagy házi, épp az 1 és a 2-es között mozog, a tanárnak mégsem tetszett annyira, mint 1 hete. -.- A próba ZH tuti karó, mert halvány lila gőzöm sincs mit kellett volna leírnom, mert nem elméleti rész annyira... Évközi jegyek átlaga? Na az úgy 2,7 körül áll... Szóval a 3-ból 1 megvan, kettőből meg kaparok a 2-sért. De ennyire nem lehetek hülye meg béna, hogy minden más megy, csak ez nem -.- De bukni annyira nem akarok, pedig ahogy látom elkerülhetetlen, mert küzdetek azért a szarért órákat, mert fejlődni nem fejlődöm, tanulni csak az igazi elméleti részeket tudom, mert azt ténylegesen értem... Szóval 3 hetem van, de az fix, hogyha egyest mer adni a nagy házi feladatra, a dékánhoz megyek panaszkodni. Nem 5-ös szinten állok, hogy ennél sokkal jobb programot össze tudjak hozni, nem tudom miért várja el akkor... Egész évben bukdácsolok, szenvedek, ne kontrázzon még rá, mert tényleg nem bírom. Mióta csak idekerültem az egyetemre, szenvedek. Nagyon nem jó ez így... Többet nyafogok, hisztizek, sírok és depizek... ez valami hihetetlen... sokáig nem bírom és igazából nem is akarom bírni... csak legyen már az egésznek végre valahára, könyörgöm... bár úgy mindennek is... jelenleg megint csak olyanokon gondolkodom, ami eléggé morbid, de legalább megváltás a programozás elöl. Jó, menekülök előle, de istenem, nem megy, bárhogyan is próbálom. :s És ebbe fogok belepusztulni...

wow

Na hogy miért is adtam ezt a címet? Hát ez elég egyszerű, de mégis nagyon jó dolog miatt. Az eddigi tanév alatt most jöttek ki először vigyorogva programozásról. Meglepő mi? Mert tényleg eléggé nehezen ment úgy az év. De ma többségében mindent megcsináltam, pótlaboron azt mondta,  jó a nagyházi, és akár ötöst is ad rá. Meg hogy az én szintemhez képest jó. Szóval úgy néz ki haladok. Jó tanulnom muszáj, mert még ott a ZH és a vizsga. Így továbbra is hajrá magamnak is, és légyszi' drága olvasóim szurkoljatok értem ti is ^^ De most csak ennyivel jöttem, megy GG-t lesni :)  Xoxo Caty 

:|

Hogyan lehet tönkretenni az emberi kapcsolatokat? 

Hát példát rólam tuti lehet venni, mert én ebben már profi vagyok. Legalábbis annak érzem magam.   Bár amúgy is úgy jön le. Hogy miért is írom ezt? Csak valahogy megint rám jött ez az érzelmi túltengés vagy nem is tudom mi, igazából nem is akarom tudni mi, csak fejeződjön már be. Mondjuk idáig bírtam, most törött el a mécses... Mondjuk tudom magamról, hogy nem vagyok egy olyan ember, aki annyit beszél szemtől szemben a problémáiról az embereknek. Vagyis talán 2-3 éve még ilyen voltam, és azóta ilyen irányba mentem el. Talán itt a blogon leírom, de igazán nem. És Shunnak van igaza, részben. Azzal, hogy nem mutatom ki az érzéseimet. Konkrétan nem is akarom, mert a legtöbben nem érdemlik meg. És talán pont ez az, hogy amúgy sem bízom úgy az emberekben... Vannak olyanok persze, de tényleg egyre jobban meggondolom, hogy kiben. Sokszor beszéltek ki, és olyanok is, akiknek szinte mindent elmondtam, és ezek után szerintem nem csoda. Már a hét is úgy kezdődött, hogy Megumival megint összevesztünk. Igaz, ez már a végeleges 'szakítás'. Nem erőltetek én semmit. Kiskorom óta nálam a barátságok sosem voltak túl mélyek. Talán mert általánosban függtem a többiektől, és nem gondoltam bele konkrétan, hogy az ilyen megnyilvánulásokkal kiket mikor bántok meg. Szóval 8 évig elég idióta voltam. Na igen, középiskola elején még talán ez kicsit megmaradt, de mikor jobban megismertem valakit, és nem tetszett a viselkedése, akkor eltávolodtam tőle. Amolyan barátságból ellenség szitu. Nem voltunk azok, de a lényegen nem változtat. Ugye utána lettem jóban Zakuval, Arisaval és Hikaruval. Velük igazi barátság alakult ki. Igaz az én nyers stílusom már akkor is megmutatkozott, így néha-néha volt kisebb nézeteltéréseink, de mára már talán elfogadtak ilyennek, és tudják, hogy bármi van, nem kell  véresen komolyan venni. Nem sokkal ezek után jöttek Shunék, akik furcsa mód a mai napig mellettem álltak és én is mellettük. Ők ténylegesen el tudtak fogadni olyannak, amilyen vagyok. Igen, mellettük is bejátszottam bár dolgot, mégis kitartottak mellettem. Jó, lehet azért mert fiúk, de akkor is. És köszönöm nekik, ha nem lennének, lehet én sem lennék már. 

És elég sokan vannak, akikkel azért sokáig barátok voltunk, és most már csak egy köszönéssel és egy apró mosollyal megyünk el egymás mellett, de lehet még azzal sem. Nem sorolom fel őket, hisz aki szinte elolvasta az egészet vagy már a kezdetektől, az tudja. Hiányoznak elég sokan, mégis oka volt a Sorsnak, hogy úgymond elhidegített minket egymástól.
Talán az új ismeretségektől sem várok el sokat, mert tudom, hogy az én viselkedésem általában a legtöbb embert inkább elmenekíti magam mellöl. Igen, erre mondják, változz meg. Nem, mert ez vagyok én, és nem fogok azért megváltozni, hogy elfogadjanak. Ha nem tetszik valami, nem kell hozzám szólni. Tudom, hogy néha bunkó meg flegma vagyok, de ezzel is csak magamat védem egy   újabb csalódástól. Mert mindenben lehet csalódni, és én általában csak az emberi kapcsolatokban szoktam. Részben az én hibám is, de mégis egy kicsit örülök, mert vannak olyanok, akik még nem menekültek el, hanem mellettem állnak és meg akarnak még jobban ismerni, vagy csak megérteni. És azért örülök, hogy az egyetemen is van azért 1-2 ember, aki mellettem áll a sok sületlenségem, hangulatingadozásom és egyéb tulajdonságaim ellenére is. 

Azért azokat a kérdéseket bírom néha, hogy Etsuo még bírja melletted, nem akadt még ki? vagy  az, hogy éppen miatta vagyok szarul? Na igen. Egyetlen egy olyan dolga van, amit nem nagyon fogadok el, de elviselem, jó nem szó nélkül, de ja... Mégis ma már ő is mellettem áll, és támogat. Hogy meddig, csak tőle függ. Jó, igen, a többiektől is, de értitek. Választhatnak ők is, mert egyikükhöz sem vagyok hozzáláncolva, szóval ha úgy döntenek, hogy elég belőlem, akkor hagyni fogom őket is eltávolodni, mert nem harcolhatok olyan miatt, amit úgy nem érdemlek meg. És ha ez egy barátság vagy egy szerelem, akkor sem - bármennyire is szeretném, akkor sem... 

Meg persze nő vagyok, így az is megfordul a fejemben, hogy a barátom ezerszer jobban járna más lánnyal, mint velem. Nem pont azért, mert jobban szeretné nálam, csak azért én mégiscsak milyen vagyok. Nem épp külsőre - mert azért valamilyen szinten csinos vagyok meg szép is /nem egó, mert dicsértek már meg.../- de mégis, annyi rossz tulajdonságom van, hogy nem értem, sem Etsuot, sem a barátaimat, hogy hogyan is bírják mellettem. Meg persze, nálam ezerszer kedvesebb, okosabb, csinosabb lányok is vannak...
Bár amit lehet elkiabáltam az az, hogy a régi barátok lehet visszatérnek. Egy ahogy látom, biztosan. És ezt is neked köszönhetem Shun. :)
Mostanra már kezdek lenyugodni, meg persze Etsuo is rásegített, hogy megnyugodjak. Igaz még így is van elég probléma, de talán most egy kicsit nyugodtabban állok a dolgokhoz. Hogy meddig, szerintem holnap délutánig, ugyanis programozás lesz, ami ugye nekem nem az erősségem. 

És mára búcsúzom. Igaz, az összes ilyen bejegyzés elején elsírom magam, és mire a végére érek, megnyugszom. Na a külső segítség megvan, de jól esik, hogy tényleg vannak olyanok, akiknek számítok. :)  De most már tényleg befejezem. Sok puszi és jó éjt, sziasztok :) 

Mert a mosoly egy görbe vonal, ami egyenesbe hozhat mindent.

Másnap...

"Azok a buli utáni reggelek. Amikor először eszedbe jutnak az előző este emlékei. Néha nevetnél, néha sírnál. Néha visszamennél, hogy megváltoztass dolgokat, és néha azért mennél vissza, hogy újra élhesd!"

Na igen, így este 11-kor hulla fáradtan csak annyit bírok kinyögni, hogy aludni akarok. Aztán mihelyt lesz erőm, leírom ezt a bulit is. Még mindig utálok másnapos lenni. Sosem tanulok az ilyen hibáimból? Vagy élvezzem ki, hogy most ezt csinálom. Bár félévente 1 ilyen, még talán nem is olyan rossz teljesítmény. Na jó, befejezem, így sem vagyok büszke magamra. De akkor holnap jövök remélhetőleg. 

És még valami, Shizu nagyon boldog 20. születésnapot neked! :) Remélem jól érezted magad, mert én igen - még a kisebb incidensek ellenére is. ^^ Majd olvashatod az én verziómat. :) De most már te is pihend ki magad, rád fér, meg persze a vendégekre is. :) 

Az olvasóknak puszi, majd jövök. Caty

Jelentkezés

Hali!

És véget ért az október, és megérkeztem az első novemberi bejegyzésemmel. Az előzőben kitértem mik történtek abban a hónapban, szóval arról nem beszélnék. :) Először is utólag kívánok boldog halloween-t az olvasóknak. :) Boszorkánynak öltöztem idén is, a FB adatlapomon kint is volt a kép. :D Mondjuk jobban illett rám a zombis-boszorkány, de nem panaszkodom. :) 

Most Shizu szülinapjára készülődök, meg mamámhoz is kiugrom, mert mégiscsak nálunk ez halottak napja és mindenszentek, amikor mi a temetőkbe járunk. Nagyimnál meg ott vannak papám hamvai, szóval oda azért megyünk. Tegnap másik mamám sírjánál voltunk, ott is eltöltöttünk egy kis időt. Meg utána egy kocsmába ültünk be, ahol már kész törzsvendégek vagyunk. Na igen, a városban elég sok kocsmába vagyunk azok a családdal, szóval szerintem nincs gond. :) Mondjuk egész kiskoromban is már az ilyen helyeket jártam, bár a szénsavas üdítők ivása volt soron. Igaz, még mostanában is inkább azt iszom. Az alkoholt meghagyom a bulikra. Na majd este. ^-^ De megyek is készülődni, különben sosem készülök el. :) Ki kéne találnom a sminket, a ruhát. Van 2 kabát, 3 csizma, meg sportcipő és nem tudom mibe menjek. Női dilemma. :'D Sok puszi, sziasztok :)